Egyik 19

914. 12. 11-12

Limanova 1914

(Forrás: YouTube):

http://tinyurl.com/no8635w

.

Kulcsszavak: I. Világháború  Brit Birodalom  Európa  Franciaország  Japán  Kárpátok  Német Birodalom  Oroszország  Osztrák-Magyar Monarchia  Szerbia 

.

Halhatatlanok - Limanova - a magyar győzelem 1914

Az első világháború hősi halottainak emlékére

(Forrás: YouTube):

https://tinyurl.com/mozucz3

Kulcsszavak:     első világháború     Franciaország     Hadtörténeti Intézet és Múzeum     Jagelló Egyetem     Kárpátok     Lengyelország     Magyar Nemzeti Múzeum     Magyarország Krakkói Főkonzulátusa     Nemzeti Közszolgálati Egyetem     Németország     Oroszország     Országos Széchényi Könyvtár     Osztrák-Magyar Monarchia     Szerbia     Varsói Magyar Kulturális Intézet     video

Az első világháború galíciai frontja, 1914 decembere. Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai elkeseredett küzdelmet vívnak az orosz gőzhengerrel, amely már Krakkót fenyegeti. A stratégai fontosságú Jabloniec hágót már elözönlötték az oroszok, amikor a soproni 9-es Nádasdy huszárok Muhr ezredes, ezredparancsnok vezetésével pusztító erejű ellentámadást hajtanak végre. Gyalogosan, hegynek felfelé, karddal, puskatussal, puszta kézzel. De velük küzdenek a 10-es, a jász-kun és a 3-as szegedi huszárok, valamint más, gyalogos kiegészítő egységek is. Hősi halált halt a kegyetlen harc során Muhr ezredes is - a jabloneci temetőben, kápolnája és hősi emlékműve körül több száz magyar katona nevét olvashatjuk a fejfákon. A limanowai győzelem már a döntő ütközet másnapján fogalommá vált, ékes példája lett a háborús hőskultusznak, egészen 1945-ig. Utána nevét törölték még a történelemkönyvekből is. De a leszármazottak megőrizték az önfeláldozó huszárok hőstettének emlékét, amelyről Galíciában, Dél-Lengyelországban ma is méltóképpen megemlékeznek. (Magyar dokumentumfilm)

.

.

Ütközet Limanovánál

- animációs film -

(Forrás: Mandiner):

http://tinyurl.com/nldf5yw

.

.

Az első világháborús hősök naptára

Az 1914-1918 között vívott első világháború olyan vérveszteséget okozott Magyarországnak, amelyhez hasonló nagyságrendűt a török hódoltság idején szenvedett el utoljára, akkor sem ilyen rövid idő alatt. Az antanthatalmak gazdasági fölénye, aktívabb diplomáciája és tagországainak a háborús célok elérése érdekében megnyilvánult erősebb belső kohéziója végül meghozta számukra a győzelmet. Noha az Osztrák-Magyar Monarchia a vesztes oldalon fejezte be a harcot, a hazáért szenvedett milliónyi honfitársunkról mégsem feledkezhetünk meg. Már csak azért sem, mert a harctereken kemény kézzel fogott fegyver az utolsó pillanatig nem esett ki a magyar katona kezéből. A haditetteikről, vitézségükről, önfeláldozásukról, mindent elsöprő rohamaikról szóló megannyi igaz történet sokáig közismert volt az emberek között. A XX. század második felében azonban - mint mindenről, ami a nemzeti büszkeséget táplálja, fokozza - ezeket is megpróbálták elfeledtetni velünk. A Hősök Naptára lehetőség szerint az I. világháború mind az 1549 napjára tartalmaz egy-egy olyan haditény-leírást, amelyet magyar, vagy magyar kiegészítésű alakulathoz tartozó katona hajtott végre 1914 és 1918 között. A lap alján található hanglejátszó sávra kattintva meghallgatható az aznapi harccselekmény Kossuth Rádióban mindennap kétszer játszott felvétele is. (Forrás: Katonahőseink): https://tinyurl.com/y7wvkcm3

.

914 6 28 - 918 11 11.

Az első világháború

Kronológia    Életrajzok    Haditechnika    Fotók    Könyvek    Bibliográfia

(Forrás: SzegediTudományegyetemKlebelsbergKunoKönyvtára):

https://tinyurl.com/y9fd5cju

.

.

A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása.
A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint

(Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára):

http://tinyurl.com/opuhw68

.

.

Esti kérdés

/ Babitstól

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatosan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és ugy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országuton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván,
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis csak arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

(1909)

Szaval:

Babits, Latinovits

(Forrás: BabelMatrix):

http://tinyurl.com/prawa7q

.

.

Csendőrségi Lapok:

1907-1944

(Forrás: Csendőr):

http://tinyurl.com/z3yqhyy

.

.18 9 6

Borsody (1878-1939), a magyar kard géniusza

- dokumentumfilm -

(Forrás: YouTube / AMagyarHonvédség):

https://tinyurl.com/ycwj3jjp

Borsody kardvívó edző; tanítványai 18 olimpiai aranyat, 18 világbajnoki címet és 103 magyar bajnoki címet szereztek.

Kulcsszavak:
1956    Belgium    Csehország    Dánia    Egyesült Államok    első világháború    Európa   Finnország    Franciaország    Hollandia    kommunista    könyv    Lengyelország    Ludovika Akadémia     Magyarország    második világháború    Nagybritannia    Olaszország olimpia    Osztrák-Magyar Monarchia    Svédország    Szerbia
.

.

.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben (1885 - 1901)
- 21 kötetes -
 A sorozat magyar kiadásának főszerkesztője:
 Jókai Mór

(Forrás: TankönyvTár):

http://tinyurl.com/odkrhxy


(részlet):

Utószó

    Ő császári és királyi Fensége néhai Rudolf trónörökös Főherczeg kezdeményezése mellett és közreműködésével indúlt meg, folytattatott és befejeztetett gróf Lónyayné, Stefánia belga királyi herczegnő,  Szász-Koburg herczegnő védnöksége alatt. A nagy mű be van fejezve, úgy a hogy azt megdicsőűlt alapítója megindította, tervezte, irányítá az ő szellemének vezérlése szerint: az ő feledhetlen nevének monumentális emlékeűl. Huszonegy hatalmas kötet az Osztrák-Magyar Monarchiáról.
    A meghivott tudós szakférfiak alakúló gyűlésén, az elnöklő védnök Rudolf trónörökös főherczeg Ő Fensége terjeszté elő azt a nagy föladatú tervet, mely magasabb eszméket megvalósítani leendett hivatva: az Osztrák-Magyar Monarchia országainak megismertetését, hogy teljes képét nyújtsa földrajzának, régészetének, történelmi múltjának, állami alakúlásának, alkotmányának, népéletének, szellemi törekvéseinek tudományban, költészetben, művészi és építészeti alkotásokban, gazdasági és ipari munkálkodásában, egész közművelődésében.
    Ez a nagyszabású terv múlhatlanúl követelte, hogy e mű elkészítése a monarchia két állama között két önálló részre osztassék föl, s annak végrehajtása a két ország szakférfiainak szerkesztésére bizassék. Így jutott a Szent István koronája országainak leírására nyolcz kötet, az örökös tartományokéra tizenegy; azonkivűl egy közös érdekű bevezető kötet, és egy kötet Boszniára és Herczegovinára. A nagy mű elkészítésére a legilletékesebb írókat kellett fölkeresni, a helyszinére tanúlmány végett kiküldeni, munkálataikat szaktudósokkal felűlvizsgáltatni, a rajzokat a leghivatottabb művészekkel fölvétetni és művészi kivitelű metszetben előállíttatni. Most az utolsó laphoz értünk.
    A befejezett művet hódoló kegyelettel mutatjuk be Felséges Királyunknak. Az ő legmagasabb helybenhagyásával indúlt meg e munka ez előtt tizenhét évvel, s királyi parancsszavára folytattatott fenséges  kezdeményezőjének nemzeti gyászt okozó halála után, mint a népektől megsiratott trónörökös emlékét megörökítő monumentum, mely minden ércznél és márványnál hívebben fogja megőrizni a megdicsőűlt emlékét.
    Valósuljon meg a dicsőűlt kezdeményezőnek az előszóban kifejezett magasztos kivánsága. Ez országok népei egymást e műből megismerve, egymást szeretni, becsülni, támogatni, a trónt és a hazát híven szolgálni  törekedjenek, boldogságban, szellemi haladásban egymással versenyezzenek.
    Engedje a Mindenható, hogy a mit e munkában, a jelenkort visszatükrözve, megírtunk, az évek során önmagát dicsőségesen túlhaladja, hogy e monarchia két államának országai mind anyagi gyarapodásban, mind szellemi előhaladásban az eszményi tökéletesség felé közeledjenek, hogy népeik egymás szeretetében találják jövendőjük biztosítását, s történelmük évlapjai mind békében, mind harczban dicső korszakokat jegyezzenek föl szeretett uralkodójuk áldott jogara alatt…

.

.

.

A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása.
A népesség általános leírása községenként

(Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára):

http://tinyurl.com/o7qrhgp

.

.

.

Magyarország

A belügyminiszternek a kivándorlás korlátozására, illetve a lakosság felvilágosítására vonatkozó 59.207/1900. BM. számú körrendeletéből

(Részletek)

 Valamennyi törvényhatóságnak!

       Újabban több törvényhatóság tett hozzám jelentést a kivándorlási mozgalom terjedéséről és némelyek annak meggátlása czéljából intézkedéseket s a hatóságok részéről ezen mozgalommal szemben követendő eljárás tekintetében egyszersmind utasítást kértek.
        Ennélfogva tájékoztatás és miheztartás végett a következőket tartom szükségesnek kijelenteni:
        Mind politikai, mind nemzetgazdasági szempontból sajnálatos, hogy az ország egyes vidékeinek lakossága mind nagyobb számban, sőt tömegesen hagyja el hazáját. Mindamellett a kivándorlást kényszereszközökkel megakadályozhatónak nem tartom, mert ez ellenkezik az állampolgároknak általam elismert alapjogaival, nevezetesen a személy- és költözködési szabadsággal, de különben sem vezetnének czélhoz.
        Ezen baj gyökeresen csak helyes közgazdasági és közigazgatási intézkedések folytán volna orvosolható, de az ily intézkedések az állam pénzügyi erejének helyes egyensúlyára való tekintetből és a természetes fejlődés folyamatának lassú volta miatt hosszabb idő múlva valósíthatók meg és mutathatnak fel nagyobb eredményt.
       Ebből kifolyólag a kormány feladatának tekinti, hogy a kivándorlás mérséklésére és az abból eredő hátrányok ellensúlyozására az alkalmas intézkedéseket és rendszabályokat megállapítsa és fokozatosan életbe léptesse. De addig is, amíg az intézkedések ily irányban megtehetők lesznek, a közigazgatási hatóságok nem zárkózhatnak el azon feladatuk elől, hogy a kivándorlást a rendelkezésükre álló törvényes eszközök igénybevételével némileg korlátolják, s az abból származó hátrányokat lehetőleg enyhítsék.
      Ha tehát valahol kivándorlásra irányuló mozgalom észleltetik, legelőször a keletkezésének okait kell szigorúan kipuhatolni.
        Tudvalevő, hogy a külföldi tengeri gőzhajózási vállalatok avégből, hogy a kivándorlók szállításából minél több anyagi hasznuk legyen, úgyszintén azoknak külföldön lévő ügynökei - mint erre a hatóságok innen már figyelmeztetve is voltak - igyekeznek hazánkban is egyes egyéneket megnyerni, kik bizonyos pénzjutalék fejében számukra minél több utast toborozzanak. Ezek  azután haszonlesésből az amerikai állapotokat rózsás színekben festvén le, a tájékozatlan népet könnyen kivándorlásra csábítják. Midőn tehát ily lelketlen közvetítők nyomoztatnak ki, azok ellen a megtorló eljárás az 1881. évi XXXVIII. tc.  alapján haladéktalanul és kérlelhetetlen szigorral folyamatba teendő, a külföldiek azonfelül az országból kitiltandók.        
      Az említett vállalatok és ügynökeik nagy számmal küldenek szét nyomtatványokat, melyekben a lakosokat az amerikai gazdasági viszonyok magasztalásával a kiutazásra csábítják. Egyszersmind az utazásra, sőt a hatóságok és az útlevélszabályok kijátszására vonatkozó tanácsokat is adnak.
            Ily nyomtatványok a hazai postai szállításból ki vannak tiltva s azok a posta- és távírdahivatalok által sem továbbíttatnak. (...)
        Tapasztaltatott, hogy az ily nyomtatványok gyakran a községi bírák, tanítók és kocsmárosok címére küldetnek, mivel ezek a községi lakosokkal sűrűbb érintkezésben vannak. Szükséges tehát, hogy ezek alkalmas úton felszólíttassanak, hogyha hozzájuk ily nyomtatványok érkeznek, hazafias kötelességüknek tartsák azt el sem fogadni, vagy az illető főszolgabírónak, illetve polgármesternek azonnal beszolgáltatni.
           Tudva van a törvényhatóság előtt is, hogy az Észak-amerikai Egyesült Államok a bevándorlás tekintetében bizonyos korlátozásokat léptettek életbe. Nevezetesen: - oly egyének, kik valamely munka teljesítésére előzetesen kötött szerződés, vagy szóbeli egyezmény folytán vállalkoztak, továbbá a teljesen vagyontalanok és akik bizonyos betegségben szenvednek, partra sem szállhatnak, hanem Európába visszaszállíttatnak. Hivatalos jelentések szerint ily esetek a szigorú végrehajtásnál fogva igen gyakran fordulnak elő. Az ily visszautasított egyének azután az elutazáskor még meglévő kevés vagyonukat is teljesen elköltve és a lelketlen ügynökök által is kifosztva, többnyire a külföldi osztrák-magyar konzulátusok által nyújtott előlegek segélyével, a legnagyobb nyomorban érkeznek vissza hazájukba.
       De azoknak is, kik szerencsésen partra szállottak, különösen a kezdetben nagy nehézségekkel, sőt nélkülözésekkel kell küzdeniük és sokan csakhamar belátják csalódásukat. Ezt illusztrálja a New-Yorkban megjelenő "Szabadság" című hírlapban "A telepedés nehézségei" felirattal közölt cikk is.
        Még kedvezőtlenebb helyzet vár a Dél-Amerikába, nevezetesen a Brazíliába bevándorlókra, amint erre a törvényhatóságok innen ismételten figyelmeztetve lettek. (...)
           Végül felhívom a törvényhatóságot, hogy a kivándorlási mozgalmat folyton éber figyelemmel kísérvén, arról időről-időre hozzám jelentést tegyen. Amennyiben pedig a kivándorlás egyes helyeken oly különös okokra volna visszavezethető, amelyek valamely kormányhatósági, esetleg törvényhozási intézkedés által sikeresen orvosolhatók volnának, ez iránt az illető helyre tüzetesen indokolt felterjesztést tegyen.

            Budapesten, 1900. évi július 5-én

                                                                                              Széll sk.

 
(a Magyarok Világszövetsége Sajtószolgálata közlése alapján:

Forrás: Belügyi Közlöny, 1900. aug. 17. V. évf. 14. szám 321-323. oldal)

.

.

.

The Influence of sea power upon history: 1660-1783

by Mahan

(Source: WikiSource):

https://tinyurl.com/yddsalfb

.

.

 1880 - 2011 Felvidék. Települések

(Forrás: Adatbank):

 https://tinyurl.com/y9qbgutu

.

.

Civilizáció
/ Aranytól

Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.

Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és - helybehagyja.

.

.

Magyar Királyság. Európa

(térkép)

(Forrás: MapIre):

https://tinyurl.com/y7f7cgak

Adjon meg egy helyet. Keresés

.

11 3 21.

Erdélyi képeslapok   

(forrás: WordPress):

http://tinyurl.com/m6sp9sk

.

19 1 17.

A magyar sajtó lelőhelyjegyzéke, 1850-1952
- elektronikus változat -

A Magyarországon magyar és idegen nyelven megjelent,
valamint a külföldi hungarika hírlapok és folyóiratok
lelőhelyjegyzéke a magyar és külföldi könyvtárakban

(Forrás: OSZK MEK):

https://tinyurl.com/ycj3fgze

.

1852; 1911.

 Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben 

írta Görgey

(részletek)

- -

A nemzethez. A szerencsétlen harcok után, melyekkel Isten a legközelebbi napokban meglátogatta e nemzetet, nincs többé remény, hogy az egyesült osztrák és orosz nagyhatalmasságok ellen az önvédelem harcát siker reményével folytathassuk. Ily körülmények között a nemzet életének megmentése s jövőjének biztosítása egyedül a hadsereg élén álló vezértől lévén várható, s lelkem tiszta meggyőződése szerint a mostani kormány további létezése a nemzetre nézve nemcsak haszontalanná, de károssá is válván: ezennel tudtára adom a nemzetnek, hogy azon tiszta hazafiúi érzéstől indíttatva, mellyel minden lépteimet s egész életemet egyedül hazámnak szentelém; magam s a minisztérium nevében ezennel a kormányról lelépek, s addig, míg a nemzet hatósága szerint intézkednék, a legfőbb polgári s katonai kormányzati hatalmat Görgey Artúr tábornok úrra ruházom. Megvárom tőle, s azért Isten, a nemzet és história előtt felelőssé teszem, hogy ezen hatalmat legjobb tehetsége szerint szegény hazánk nemzeti státuséletének megmentésére, javára s jövőjének biztosítására fordítandja. Szeresse hazáját oly önzéstelenül, mint én szeretném, s legyen a nemzet boldogságának biztosításában szerencsésebb nálamnál. Cselekvéssel többé nem használhatok hazámnak; ha halálom valami jót eszközölhet számára, örömmel adandom életemet áldozatul. Az igazság és kegyelem Istene legyen a nemzettel. Arad vára, augusztus 11-én, 1849. Kossuth Lajos kormányzó    Vukovics igazságügyminiszter     Csány közmunka- és közlekedési miniszter     Horváth kultuszminiszter

- - -

Polgárok! Magyarországnak eddigi ideiglenes kormánya nincs többé. A kormányzó és a miniszterek ma hivatalaikról s a kormányról önként lemondottak. E körülmény által kényszerítve, a katonai főparancsnokság mellett ma a polgári hatalmat is ideiglenesen átalvettem. Polgárok! Mindent, mit súlyos helyzetünkben hazánkért tenni lehet, megteszek, harccal vagy békés úton, akként, amint a szükség fogja parancsolni; mindenesetre úgy, hogy a már annyira megfeszített áldozatok könnyíttessenek, az üldözések, kegyetlenkedések és gyilkosságok megszüntessenek. Polgárok! Az események rendkívüliek, s a sorsnak csapásai súlyosak; ily helyzetben előleges kiszámítás lehetetlen; egyedüli tanácsom s kívánságom, hogy lakjaitokban békésen megvonulva, ellenszegülésre vagy harcba még azon esetben se keveredjetek, ha várostokat az ellenség megszállná; mert személy- és vagyonbiztosságot legtöbb valószínűséggel csak úgy fogják elérhetni, ha házi tűzhelyeiknél polgári foglalatosságaik mellett békén maradnak. Polgárok! Mit Istennek megfejthetlen végzése reánk fog mérni, tűrni fogjuk férfias elszántsággal s az öntudat azon boldogító reményében, hogy az igaz ügy örökre veszve nem lehet. Polgárok! Isten velünk! Óaradon, augusztus 11-én, 1849. Görgey

- -

in: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben / Görgey - Lipcse - London - Torino - Stockholm, 1852  (Forrás: NeumanKht/MEK/OSZK): http://tinyurl.com/hrh8qlh   

.

.

Magyarország
2012. V. 10. Az abrudbányai mészárlás. 1849. május 9-től Iancu román felkelői tömegmészárlást rendeztek Erdélyben, Abrudbánya magyar lakossága között. Kossuth követét, Dragos román nemzetiségű országgyűlési képviselőt is felkoncolták. Hiába volt minden egyeztetés, kérlelés, meggyőzés, a fegyverek győztek és az erőszak, melynek két és félezer védtelen magyar lett az áldozata. A borzalmas gyilkosság, amely a magyarságnak szólott, egyházainkat sújtotta: egyházközségeink történetének, nemzeti közművelődésünknek soha ki nem pótolható emlékei vesztek el. Leégtek a templomok, egyházi okmányok, jegyzőkönyvek, oklevelek megsemmisültek, az iskolaház, kincstári épületek lettek a földdel egyenlővé. Mindez olyan körülmények között történt, mikor a fegyvert forgatni tudó magyarok java élethalál-harcát vívta a császári hadsereggel. A nemzetőrségeket pedig köztudottan főleg idősebb férfiak alkották. (Forrás: TörténelemPortál): http://tinyurl.com/mzs4pew

.

20 7 18 / 15 2 5 / 1995.

Huszár és katonaénekek

(Forrás: YouTube / Történelmi Lovas Egyesület):

https://tinyurl.com/yylgzkhj

Egyes nóták szövegeit közli a Folkrádió:

https://tinyurl.com/y46p5gm2

77 435 megtekintés

Kulcsszavak:    Erdély    Galícia     Habsburg Birodalom    jármű    Magyar Királyság    Orosz Birodalom    Székelyföld

.

16 1.

1848-1849-ben oláh felkelők által erdélyi magyar falvakban elkövetett vérengzésekről. Az első mészárlásra 1848 október 19-én került sor, Kisenyeden. Ezt a települést a magyarok annyira biztonságosnak gondolták, hogy még a szomszédos településekről is ide jöttek védelmet keresni. Az oláhok ostromolni kezdték a falut, de a magyarok több napig kitartottak. Végül aztán letették a fegyvert, mire az oláhok 140 embert – férfit, nőt, gyermeket – lemészároltak. Pár nappal később Székelykocsárdot pusztította el egy felkelő csapat, itt összesen 60 magyart végeztek ki, állítólag olyan kegyetlenséggel, hogy a falu három lakosa, aki elbújt a oláhok elől, látva a borzalmakat felakasztotta magát.    Gerendkeresztúron 200 magyart gyilkoltak meg.    Zalatna és Abrudbánya bányavárosokat felgyújtották, a menekülő lakosságot Ompolygyepü határában lemészárolták. 1700 magyar esett itt áldozatul.    Október 23.-án Boroskrakkó és a környező települések magyarjait végezték ki. A lemészároltak száma 200.    Október 28.-ról 29.-re virradó éjszaka Borosbenedek 400 magyar lakosát végezték ki.    Október 29.-én Magyarigen 200 magyar lakosát ölték meg.    Borosbocsárdon megközelítőleg 40 magyart végeztek ki.    Marosújvárra a környékről 90 magyar nemest toboroztak össze, akiket Balázsfalvára akartak hurcolni. Azonban alig hogy elindultak Marosújvárról, a csoportot egy román pap megimádkoztatta, majd mindannyiukat megyilkolták, holttesteiket a Marosba dobva.    A székely lakosságú Felvincet a személyesen Iancu által vezetett sereg dúlta fel, itt 30 magyart öltek meg, az elmenekült lakosságból további 170 halt éhen vagy fagyott meg a téli hidegben.    Dátum – Település – Magyar áldozatok száma:     1848. október 19. Kisenyed 140    1848. október 25. Kőrösbánya  és Cebe között a teljes Brády-család     1848. október 28. Borosbenedek a teljes falu    1848. október Székelykocsárd 60    1848. Gyulafehérvár ?    1848. október Naszód (Nasaud) ?    1848. október Borbánd  ?       1848. október Radnót környéke majdnem teljes falvak lakossága    1848. október Magyarigen 176 család    1848. október Asszonynépe ?    1848. október Boklya 30    1848. október Borosbocsárd 73    1848. október Bugyfalva ?    1848. október Csáklya ?    1848. október Forrószeg ?    1848. október Mikeszásza ?szinte mind    1848. október Zám?    1848. október 20. körül Balázsfalva térsége 400    1848. október Alvinc 2 békeküldött    1848. október Sárd környéke 300    1848. október Algyógy 85    Október 23.-án Boroskrakkó és a környező települések magyarjait végezték ki. A lemészároltak száma 200.    1848. október 24. Ompolygyepü 700 zalatnai magyar    Október 28.-ról 29.-re virradó éjszaka Borosbenedek 400 magyar lakosát végezték ki.    Október 29.-én Magyarigen 200 magyar lakosát ölték meg.    1848. november 13. Felvinc 200    1848. december 14. Kővárhosszúfalu      Bácsfalva,     Türkös (?),     Al-sócsernáton ?,    Tatrang,     Zajzon,     Pürkerec ?    Gerendkeresztúr (Grindeni) 200     Gerendkeresztúron 200 magyart gyilkoltak meg.    Zalatna és Abrudbánya bányavárosokat felgyújtották, a menekülő lakosságot Ompolygyepü határában lemészárolták. 1700 magyar esett itt áldozatul.    1848 december 9. Köpec 51    1849. január 8. Nagyenyed 800  A nagyenyedi népírtás és Nagyenyed legnagyobb pusztulása a magyar szabadságharc idején, 1849. január 8-án volt, amikor a város leégett, több mint 800 ember halt meg, amikor oláh "népfelkelők" lerohanták a várost. 1849. január 8-ának éjszakáján az Enyedtől mintegy 5 km-nyi távolságra fekvő Csombordon táborozó Axente és Prodan pópa feleskette gyülevész haramiahadát, majd megindultak a város felé. Szilágyi majdani református lelkész, aki gyermekként élte meg a szörnyűségeket, utóbb így emlékezett vissza az enyedi Szent Bertalan éjszakára:  "Amint a román csőcselék betört a városba és felgyújtotta az első épületeket, „kezdetét vette a lövöldözés, az ablakok és kapuk betörése, a rablás és ordítozás, a megtámadottak rémes sikoltozásai és jajveszékelései, olyan pokoli lárma, melynek hallatára az ember testében a vér megfagyott”. Jellemző, hogy az iszonyat kiáltásai és a dúlás eszeveszett alvilági hangjai még a Nagyenyedtől 22 km-re fekvő Mihálcfalván is hallhatóak voltak. Akit nem vertek agyon saját házában vagy nem szenvedett ott azonnal tűzhalált, rémülten rohant hiányos öltözetben az utcára a mintegy mínusz 20 fokos hidegben, és kétségbeeséssel próbált üldözői elől menekülni. A fosztogatás és vérontás látványától megrészegülő oláh csőcselék kit doronggal vert agyon, kit lándzsával szúrt keresztül, kit eltaposott, kit agyonlőtt – a gyilkolás módszerei nagyon változatosak voltak. A lakóházak kifosztásán és felgyújtásán túl nem kímélték a szent helyeket, a templomokat sem. A híres református templomban összetörték az úrasztalát, az orgonát, a padokat, a karzatot – egyszóval mindent, sőt, belovagoltak a templom épületébe. A fosztogató söpredék elpusztította a Bethlen Gábor által 1622-ben alapított református kollégium épületét annak híres könyvtárával együtt, valamint elhamvasztotta az erdélyi református egyház püspöki levéltárát is. Számos felbecsülhetetlen értékű ősnyomtatvány lett semmivé. Nem járt jobban a katolikus minorita templom és rendház épülete sem. Ugyanazt az őrült pusztítást vitték végbe a mócok, mint a református egyház épületében. A nagyenyedi szörnyű események 1849. január 8-ának éjszakáján kezdődtek, általánossá másnap, január 9-én váltak, tetőpontjukat pedig január 10-én érték el, de a fosztogatás és gyilkosságsorozat csak 17-én fejeződött be. A magyarirtásnak mintegy 800-1000 főnyi halálos áldozata volt, ám legalább ugyanennyien fagytak halálra a kegyetlenül hideg téli időben. Az agyonvertek, meggyilkoltak, kibelezettek földi maradványait a várfal előtti sáncokba hányták, illetve a korábban mészégetőgént használt gödrökbe kerültek. Egyidejűleg a szomszédos Alsó-Fehér és Torda megyei településeken is folyt a magyarság kiirtása. 1849. január 18. Marosnagylak,     Hari,     Marosdécse,     Inakfalva,     Felvinc  (100?)    1849. január Marosújvár 90    1849. május Abrudbánya 1000    1849. május Bucsesd 200    Megváltoztak e térségben az etnikai arányok a románok javára. (Forrás: FaceBook/ AncientHungary): http://tinyurl.com/jnrcqma

.

16 3 15.

2016. III. 15.  Száz éve halt meg Görgei. Móricz „élő vértanúnak” nevezte, s tény, hogy életben maradásával rosszabb sors jutott neki, mintha kivégezték volna. Az árulási vádról azóta kiderült, hogy a politikai manipuláció és a nemzeti naivitás sajátos keveréke volt csupán, nem a tények által megalapozott állítás. Görgei a magyar szabadságharc legjobb hadvezére volt. Olyan katona, amilyet Hadik óta s azóta sem hordott hátán ez a föld. A  Felvidék egyik legrégibb, evangélikus vallású nemesi famíliájának sarjaként, családja harmadik fiúgyermekeként 1818. január 30-án a szepességi Toporcon látta meg a napvilágot. (1848 augusztusától – szakítandó a nemesi előjogokkal – i betűvel írta a nevét.) Apja Görgey, anyja Pertzian (Perczián), szepesi polgárlány volt. Három testvére volt: Guidó, Ármin és István. Közülük Ármin honvéd alezredes, István százados volt a szabadságharc hadseregében; Guidó ugyanakkor az osztrák Pénzügyminisztériumban volt tisztviselő. 1832-ben a cs. kir. 60. (Wasa) gyalogezred hadapródjaként a tullni cs. kir. utásziskolába került. Tanulmányai elvégzése után előbb a bécsi magyar nemesi testőrségnél, majd a 12. (Nádor) huszárezredben szolgált. 1845 júliusában kilépett a hadseregből. Bár a katonai pályára csak a család rossz anyagi helyzete miatt lépett, s hivatásával szemben – különösen csapattisztként – mély ellenszenvet táplált, minősítési lapján parancsnokai mégis úgy jellemezték, mint aki nagyon sok természetes tehetséggel bír, a fegyver-gyakorlatokban, felszerelésben és kiképzésben nagyon ügyes, buzgó, igyekvő és takarékos; nem iszákos, kártyás, adósságcsináló, vagy veszekedő; dicsvágyó és szerény; a szolgálatban megbízható. Meglehetősen hosszú katonai szolgálata alatt összesen egyszer volt fenyítve, a legénységgel is egyetlenegyszer volt konfliktusa. Két huszárja bevette magát egy csapszékbe, s egy társukkal megüzenték Görgeinek és tizedesüknek, hogy feltett szándékuk őket lelőni. Görgei erre néhány huszárt vett maga mellé, körülvétette a kocsmát, majd előbb megpróbált a huszárok lelkére beszélni. Amikor ezek lövésekkel feleltek, Görgei is tüzet vezényelt, s a két szökevény egyike holtan maradt a helyszínen. Volt tiszttársai mindegyike úgy jellemezte őt, mint cinikus, független és büszke jellemet, s mint aki mindig első akart lenni és első is volt a tanulmányokban. Egy tullni osztálytársa szerint száraz és rideg volt, s nem tudta soha olyannak elfogadni az embereket, amilyenek azok valójában voltak. Szigorú volt önmagával és nagymértékben másokkal szemben is kíméletlenül ostorozott minden gyengeséget.1845-ben rangjának megtartásával kilépett a cs. kir. hadseregből. Prágában az egyetemen kémiai tanulmányokat folytatott,1848-ban hazatért Magyarországra. 1848. június 13-án kinevezték a Győrben szerveződő 5. honvédzászlóalj századosává. A nyár folyamán fegyverbeszerzési-és gyártási tárgyalásokat folytatott Bécsújhelyen és Prágában, s kidolgozta egy magyar lőkupak- és gyutacsgyár terveit. 1848. augusztus 27-én a Tiszán-inneni önkéntes mozgó nemzetőrség szolnoki táborának parancsnokává nevezték ki, egyben előléptették honvéd őrnaggyá. Szeptember 24-től a Csepel-sziget, majd a kelet-dunántúli népfelkelés parancsnokaként a Roth vezérőrnagy vezette horvát hadosztály elleni hadműveleteket irányította. Szeptember 30-án hazaárulás vádjával kivégeztette Zichy grófot, Fejér megye volt adminisztrátorát. Fontos szerepet játszott Roth hadosztályának október 7-i fegyverletételében. Ez volt a szabadságharc méreteit tekintve legnagyobb győzelme: több mint 9000 ellenséges katonát sikerült kikapcsolni a további hadműveletekből. Október 7-én Görgeit ezredessé, 11-én vezérőrnaggyá léptették elő, ám ez utóbbi kinevezést nem hozták nyilvánosságra. Az újdonsült ezredes a lajtai tábor dandárparancsnokaként kisebb sikereket aratott, s az október 30-i schwechati csatában ő vezette az elővédet. A csata után Kossuth nyilvánosságra hozta tábornoki kinevezését, s november 1-jén kinevezte a fel-dunai hadtest parancsnokává. Görgei részt vett a február 26–27-i kápolnai csatában, előbb a bal-, majd a jobbszárnyat vezényelte. Március 3-án Tiszafüreden Szemere fő-kormánybiztos a tisztikar kívánságára a leváltott Dembinszky helyére őt nevezte ki a fősereg ideiglenes fővezérévé. Ezt a pozíciót március 8-ig töltötte be, amikor Kossuth Vetter altábornagyot nevezte ki fővezérré. Ugyanezen a napon a felvidéki hadjáratért megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát. Vetter fővezér betegsége után, március 30-án Kossuth őt nevezte ki ideiglenes fővezérré. A tavaszi hadjárat két szakaszának terve azon a felismerésen alapult, hogy a hadszíntér egészét tekintve az ellenség erőfölényben van, tehát részenként kell megverni. A hadjárat első szakaszában az immáron Gáspár ezredes, majd tábornok vezette VII. hadtestnek jutott az a feladat, hogy Hatvan környékén tüntetve vonja magára az ellenség főerejét, míg a másik három magyar hadtest (I., II., III.) egy délnyugat–északnyugati kerülővel az ellenséges csoportosítás hátába kerül. A hadjárat első szakaszában Windischgrätz kicsúszott a harapófogóból. Annyi irányból kapott ugyanis hírt a magyarok előnyomulásáról, hogy végül – biztos, ami biztos alapon – a főváros előtt vonta össze erőit. Taktikai szempontból azonban a magyar hadsereg bizonyult sikeresebbnek. Az első három ütközetet (április 2., Hatvan, április 4., Tápióbicske, április 6., Isaszeg) a magyar hadsereg nyerte, s ebben Görgeinek komoly szerepe volt. Mind a tápióbicskei, mind az isaszegi csatában az ő személyes fellépése állította meg a visszavonulást, s az általa előrerendelt tartalékoknak köszönhetően lett a magyar seregé a győzelem. A hadjárat második szakaszában az Aulich vezérőrnagy vezette II. hadtestnek, illetve Kmety és Asbóth ezredes hadosztályainak jutott az a feladat, hogy Pest előtt tüntetve kössék le a cs. kir. főerőket, míg a magyar fősereg többi része egy északnyugat-délnyugati irányú kerülővel eléri Komáromot, felmenti az ostromlott erődöt, átkel a Duna jobb partjára, ezzel a főváros feladására kényszerítve a cs. kir. csapatokat. A második szakasz stratégiai szempontból csaknem teljes sikert hozott. A fősereg két nagyobb összecsapás (április 10., Vác, április 19., Nagysalló) után elérte és felmentette Komáromot, majd április 26-án az ostromzár feltörését az időközben Buda-s Pestről nyugat felé elvonuló cs. kir. fősereggel vívott csatában teljessé tette. Ezzel a győzelemsorozattal a Felvidék és a Dunántúl nagy része felszabadult. A hadjárat mindkét szakaszának haditerve egy hajszálon lógott. Görgei azonban jól becsülte meg ellenfelei hadvezéri kapacitását, s ahogy mondta, „Windischgrätz herceggel szemben már megengedhet ilyesmit magának az ember”. Közben április 14-én Kossuth neki ajánlotta fel a hadügyminiszteri tárcát, amelyet Görgei május 1-jén elfogadott. Május 21-én, 17 napi ostrom után bevette Buda várát. A dicsőség ízét azonban megkeserítették a készülő orosz beavatkozásról érkező hírek. Május 16-án a Borsod megyei Dédesen képviselővé választották. Június 1–27. között több ízben személyesen vezette a Hadügyminisztériumot, de a két feladat, a fővezérség és a hadügyminiszterség együttes betöltése meghaladta erejét. A hadsereg élén már nem azok a tábornokok álltak, mint a tavaszi hadjáratban, s Görgei jelenlétére nagyobb szükség lett volna a hadseregnél, mint a minisztériumban. Június 20–21-én Zsigárd és Pered térségében támadást indított a Vág mentén felálló cs. kir. csapatok ellen, de egy beérkező orosz hadosztály, illetve az egyik magyar hadtest tétlensége miatt a támadás sikertelen maradt. Ezután azt javasolta a kormánynak, hogy a fősereget Komáromnál összpontosítsák, s az orosz főerők beérkezése előtt indítsanak döntő támadást az osztrákok ellen. A kormány el is fogadta a tervet, de négy nap múlva, a cs. kir. fősereg 1849. június 28-i győri áttörését követően, Görgei távollétében a magyar hadsereg Tisza–Maros-szögi összpontosítása mellett döntött, s Görgeit a seregével való azonnali levonulásra utasította. Görgei, még mielőtt e tervet közölték volna vele, levélben tudatta Kossuthtal, hogy továbbra is a komáromi összpontosítás szellemében kíván működni, tehát a győri vereség miatt nem változtatta meg elhatározását. Amikor azonban megérkezett az új haditervet hozó küldöttség, szóban megígérte, hogy engedelmeskedni fog a távollétében hozott határozatnak. A küldöttség érkezése előtt írott levél azonban a delegáció visszaérkezése után került Kossuth kezébe, aki azt a küldöttségnek adott szóbeli ígéret visszavonásának tekintette, s leváltotta Görgeit a fővezérségről. Július 2-án a komáromi csatában súlyosan megsebesült: egy gránátszilánk az agyvelejéig felhasította a koponyáját. Napokig élet és halál között lebegett. Július 15-én Vácnál beleütközött Paszkevics tábornagy orosz csapataiba. Azt a jelentést kapta, hogy a várostól délre és délkeletre az orosz hadsereg főoszlopa állomásozik, s így az áttörés lehetetlen. Elhatározta, hogy nem erőlteti azt, hanem kitér az orosz fősereg elől, s egy északi kerülővel próbálja meg elérni a Tiszát. A terv kockázatos volt, de azzal kecsegtetett, hogy az orosz főerőket sikerül elvonni a főhadszíntérről. A nyári hadjárat volt Görgei hadvezéri pályájának csúcspontja. Pedig a reménytelenre vállalkozott: a hadászati külső vonalon mozogva próbálta megkerülni a többszörös túlerőben lévő ellenséges hadsereget, saját erőinek négyszeresét, az orosz–osztrák intervenciós erők egyharmadát. E hadmozdulattal három hétre megállította a legnagyobb ellenséges csoportosítás előnyomulását. Amikor pedig helyzete veszélyessé vált, irtózatos gyalogmenetekkel megelőzte a bekerítő orosz csapatokat, s megindult az összpontosítás új helyszíne, Arad felé. Az egy hónapos hadjárat alatt a fel-dunai hadsereg nyolc ütközetet vívott, s ebből csupán egyet veszített el. Maga Miklós cár is csodálkozott azon, „hogy Görgei Komárom elhagyása után hogyan kerülhette meg hadseregüknek előbb a jobb-, aztán a balszárnyát, hogyan tehetett ilyen hatalmas kört, hogyan teremhetett délen, hogyan egyesülhetett az ottani erőkkel. Az Aradra érkező Görgei mögött az orosz fősereg többnapi járóföldre lemaradt. Ha a Szegedet kardcsapás nélkül kiürítő Dembinszky altábornagy vezette déli fősereg a kormány utasításai ellenére nem Temesvár, hanem Arad felé vonul vissza, az így egyesíthető magyar hadsereg a siker reményében szállhatott volna szembe Haynau táborszernagy cs. kir. főseregével. Nem ezt történt. 1849. augusztus 9-én, Görgei Aradra érkezésének napján a Dembinszky helyett a fővezérséget átvevő Bem altábornagy Temesvárnál csatába bocsátkozott. Az összecsapás vereséggel végződött, főleg azért, mert Dembinszky a támadás előtt Lugosra küldte a lőszer tartalékokat, s erről nem értesítette Bemet. A csatát követő visszavonulás során a déli főserege csaknem teljesen felbomlott. Az összpontosítás s egy utolsó, Haynau feletti győzelem lehetősége ezzel odaveszett. Görgei számára nem maradt más, mint az oroszok előtti fegyverletétel. Az Aradon összpontosult fel-dunai hadsereget északról és délről egyaránt túlerőben lévő ellenséges csoportosítások fenyegették. A magyar seregnek egy csatára elegendő lőszere sem volt. Az oroszokkal kezdeményezett tárgyalások során az orosz fővezérség már a temesvári vereség előtt is csak a feltétel nélküli megadásról volt hajlandó tárgyalni. Az osztrákok előtti fegyverletétel, Haynau eddigi magatartása miatt, szóba sem jöhetett. A temesvári vereség hírének vétele előtt a magyar Minisztertanács tagjai is úgy határoztak, hogy az oroszok tárgyalási vagy közvetítési készségének hiánya esetén az egyetlen megoldás az oroszok előtti fegyverletétel. A temesvári vereség után Kossuth augusztus 11-én Görgeit nevezte ki fővezérré, majd a katonai és polgári teljhatalom birtokosává, aki ezek után haditanácsra hívta össze tisztjeit, s közölte velük: a további ellenállásnak nincs értelme, ezért az oroszok előtti fegyverletételt javasolja. Felolvasta Rüdiger orosz tábornokhoz ebben az értelemben írott levelét, amelyben kérte, hogy bajtársait ne szolgáltassák ki az ellenség bosszúvágyának. „Talán elég lesz, ha egymagam leszek annak áldozata” – írta. Majd a határozat-hozatal idejére elhagyta a termet. A közel 70 tiszt két kivétellel az oroszok előtti fegyverletételre szavazott. Görgei augusztus 13-án hadseregével a világosi várhoz közeli szőlősi mezőn letette a fegyvert az oroszok előtt. Amikor ellovagolt a III. hadtest katonái előtt, s azok még utoljára megéljenezték, Görgei vasidegei is felmondták a szolgálatot, s sírva borult lova nyakára. „Isten veled, Görgei!” – szólt a búcsú. A tábornok abban reménykedett, hogy az orosz hadsereg biztosítani fogja a magukat megadók életét. Miklós orosz cár követelésére augusztus 22-én amnesztiát kapott, s a karinthiai Klagenfurtba száműzték. 1852-ben előbb németül, majd angolul és olaszul is megjelentek emlékiratai. Miután az osztrák kormány minden megélhetési forrásától megfosztotta, 1854. augusztus elején havi járulékért folyamodott, amelyet szeptember 6-tól kezdve kapott meg. 1867 februárjában, majd május 8-án emlékiratokat írt Deáknak a magyar haderő reformjáról. Ebben az évben tette közzé Gazdátlan levelek című munkáját is. Először 1867. július 20-án tért haza. Előbb különböző munkákat vállalt, majd 1884-től a Tisza-kormánytól kapott altábornagyi nyugdíjból élt. 1884. március 30-án 207 volt honvéd nyilatkozatban jelentette ki, hogy nem tartja Görgeit árulónak. Élete hátralévő éveit Visegrádon, illetve Budapesten töltötte. 1916. május 21-én, Buda visszavételének 67. évfordulóján, 98 éves korában halt meg Pesten. (Forrás: MagyarIdők): http://tinyurl.com/z4muvlf

.