.
.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben (1885 - 1901)
- 21 kötetes -
A sorozat magyar kiadásának főszerkesztője:
Jókai Mór
(Forrás: TankönyvTár):
http://tinyurl.com/odkrhxy
(részlet):
Utószó
Ő császári és királyi Fensége néhai Rudolf trónörökös Főherczeg kezdeményezése mellett és közreműködésével indúlt meg, folytattatott és befejeztetett gróf Lónyayné, Stefánia belga királyi herczegnő, Szász-Koburg herczegnő védnöksége alatt. A nagy mű be van fejezve, úgy a hogy azt megdicsőűlt alapítója megindította, tervezte, irányítá az ő szellemének vezérlése szerint: az ő feledhetlen nevének monumentális emlékeűl. Huszonegy hatalmas kötet az Osztrák-Magyar Monarchiáról.
A meghivott tudós szakférfiak alakúló gyűlésén, az elnöklő védnök Rudolf trónörökös főherczeg Ő Fensége terjeszté elő azt a nagy föladatú tervet, mely magasabb eszméket megvalósítani leendett hivatva: az Osztrák-Magyar Monarchia országainak megismertetését, hogy teljes képét nyújtsa földrajzának, régészetének, történelmi múltjának, állami alakúlásának, alkotmányának, népéletének, szellemi törekvéseinek tudományban, költészetben, művészi és építészeti alkotásokban, gazdasági és ipari munkálkodásában, egész közművelődésében.
Ez a nagyszabású terv múlhatlanúl követelte, hogy e mű elkészítése a monarchia két állama között két önálló részre osztassék föl, s annak végrehajtása a két ország szakférfiainak szerkesztésére bizassék. Így jutott a Szent István koronája országainak leírására nyolcz kötet, az örökös tartományokéra tizenegy; azonkivűl egy közös érdekű bevezető kötet, és egy kötet Boszniára és Herczegovinára. A nagy mű elkészítésére a legilletékesebb írókat kellett fölkeresni, a helyszinére tanúlmány végett kiküldeni, munkálataikat szaktudósokkal felűlvizsgáltatni, a rajzokat a leghivatottabb művészekkel fölvétetni és művészi kivitelű metszetben előállíttatni. Most az utolsó laphoz értünk.
A befejezett művet hódoló kegyelettel mutatjuk be Felséges Királyunknak. Az ő legmagasabb helybenhagyásával indúlt meg e munka ez előtt tizenhét évvel, s királyi parancsszavára folytattatott fenséges kezdeményezőjének nemzeti gyászt okozó halála után, mint a népektől megsiratott trónörökös emlékét megörökítő monumentum, mely minden ércznél és márványnál hívebben fogja megőrizni a megdicsőűlt emlékét.
Valósuljon meg a dicsőűlt kezdeményezőnek az előszóban kifejezett magasztos kivánsága. Ez országok népei egymást e műből megismerve, egymást szeretni, becsülni, támogatni, a trónt és a hazát híven szolgálni törekedjenek, boldogságban, szellemi haladásban egymással versenyezzenek.
Engedje a Mindenható, hogy a mit e munkában, a jelenkort visszatükrözve, megírtunk, az évek során önmagát dicsőségesen túlhaladja, hogy e monarchia két államának országai mind anyagi gyarapodásban, mind szellemi előhaladásban az eszményi tökéletesség felé közeledjenek, hogy népeik egymás szeretetében találják jövendőjük biztosítását, s történelmük évlapjai mind békében, mind harczban dicső korszakokat jegyezzenek föl szeretett uralkodójuk áldott jogara alatt…
.
.
