HTML

Egyik 19

Magyarországról, utódállami területekről, Európáról, Európai Unióról, további földrészekről, globalizációról, űrről

Friss topikok

Címkék

1956 (91) abkhazia (5) accademiaungheresedellescienze (1) ádeniöböl (1) adriaitenger (12) adriaticsea (8) aegeansea (8) aegyptus (1) afganisztán (64) afghanistan (131) africa (158) afrika (88) agriculture (3) ajurabirodalom (1) akabaiöböl (1) alánia (1) alaptörvény (44) albania (27) albánia (18) algéria (13) algeria (15) algérie (2) alkotmány (32) alkotmánybíróság (22) államadósság (2) állambiztonságiszolgálatoktörténetilevéltára (5) államiszámvevőszék (5) állandóválasztottbíróság (1) állat (2) állatorvostudományiegyetem (1) allemagne (1) alpok (5) alps (4) altai (1) altáj (2) amazon (6) amazonas (1) americae (1) americanhungarianfederation (1) americansamoa (1) americas (8) amerika (14) amerikahangja (1) amerikaimagyarkoalíció (1) amerikaimagyarmúzeum (1) amerikaimagyarszépművesczéh (1) amerikaimagyarszövetség (2) amnestyinternational (10) amur (1) anc (1) ancientegypt (1) ancientrome (2) andes (1) andorra (1) andrássygyulabudapestinémetnyelvűegyetem (1) angara (1) anglia (13) angola (6) antarctic (10) antarctica (2) antiguaésbarbuda (1) antiókhiaifejedelemség (1) antiquaandbarbuda (1) appalachians (2) appenines (1) aquincumimúzeum (1) arabfélsziget (1) arabia (1) arabianpeninsula (4) arabiansea (6) arabköztársaságokszövetsége (1) áradás (23) arafurasea (1) araltó (1) architecture (3) arctic (55) arcticocean (8) ardeal (3) argentina (43) argentína (1) argentine (4) ária (1) armenia (26) árpádvonal (1) árvíz (22) asia (271) asianinfrastructureinvestmentbank (2) assyria (1) asteroid (29) athén (1) atlanticocean (68) atlantióceán (12) atom (1) audio (5) australia (110) austria (101) austrianempire (1) austrohungarianmonarchy (5) ausztrália (45) ausztria (163) autonómia (40) autonomy (6) azerbaijan (48) azerbajdzsán (16) azovitenger (5) azovsea (2) ázsia (72) babelmandeb (1) babesbolyaitudományegyetem (4) babilon (1) babilónia (1) badeniőrgrófság (1) bahamas (3) bahamaszigetek (1) bahrain (9) bahrein (1) baikal (2) bajkáltó (1) bajorország (7) balassiintézet (7) balaton (28) balcans (46) balkán (64) baltics (61) balticsea (29) baltikum (25) baltitenger (18) balti államok (1) banat (3) banatus (1) banglades (10) bangladesh (12) bánság (21) baptistaszeretetszolgálat (1) barbados (2) barentssea (8) barentstenger (2) barlang (1) batthyáneum (4) bavaria (5) bayern (1) bayofbengal (4) bécsimagyartörténetiintézet (1) békásszoros (2) belarus (70) belgakongó (3) belgium (158) belgrádimagyarkulturálisintézet (1) belize (2) beltandroadinitiative (1) benesdekrétumok (4) bengurionproject (1) benin (2) beregszászimagyargörögkatolikusesperesikerület (1) beringsea (1) beringstreat (2) beringszoros (1) besszarábia (6) bethlengáboralap (3) bevándorlásihivatal (7) bhután (1) bhutan (2) Biblia (7) bismarcktenger (1) bissauguinea (1) bizánc (3) bizáncibirodalom (4) blacksea (72) bluestream (1) boek (1) bog (1) bohaisea (2) bok (1) bolivia (8) bolyaiegyetem (2) bolyaitudományegyetem (2) book (129) borneo (1) bősnagymaros (1) bosniaandherzegovina (22) bosphorus (3) bosporus (2) bosznia (5) boszniahercegovina (22) boszporusz (2) brahmaputra (1) brandenburg (1) brasil (2) brazil (64) brazília (19) britbirodalom (5) britindia (1) britishpetroleum (2) britpalesztinmandátum (1) britszomália (1) britújguinea (1) brunei (5) buch (13) budapest (1) budapestfővároslevéltára (2) budapesthistorymuseum (2) budapesticorvinusegyetem (2) budapestiközlekedésiközpont (1) budapestiműszakiésgazdaságtudományiegyetem (4) budapestitörténetimúzeum (2) budapestneutroncentre (1) budapestostroma (2) bukovina (1) bulgaria (85) bulgária (75) bulgarianacademyofsciences (1) burkinafaso (8) burma (4) burundi (4) burzenland (1) byzantineempire (1) byzantium (1) caboverde (2) calvinjteológiaiakadémia (1) cambodia (7) cameroon (8) canada (148) canto (1) capehorn (1) capeofgoodhope (1) capeverde (1) caribbean (13) caribbeansea (11) caritashungarica (1) carpathianbasin (5) carpathians (3) carte (7) cartoon (2) caspiansea (18) catalonia (7) caucasus (29) celticmusic (1) centralafricanrepublic (3) centralamerica (14) centralbankofhungary (1) chad (7) chechnya (8) chevron (4) chile (28) china (447) chinoingyógyszergyár (1) chorwerke (1) címer (1) Címkék (2) ciprus (15) ciszjordánia (1) civilaviationorganization (1) clouds (1) collectivesecuritytreatyorganization (1) collègebaronjózsefeötvös (1) colombia (18) comet (8) communism (12) communist (60) comunista (1) constitution (5) constitutionalcourt (1) cookislands (3) costarica (10) councilofeurope (8) crimea (78) crisana (1) croatia (39) csád (3) csángórádió (2) csecsenföld (3) csehország (87) csehszlovákia (45) csendesóceán (12) csíkiszékelymúzeum (1) csónak (5) cuba (26) cyprus (29) czechia (70) czechoslovakia (4) dal (8) dalszöveg (1) dance (14) dánia (29) danube (143) danubianresearchcenter (1) danubio (1) dardanelles (4) debreceniegyetem (7) debrecenireformátuskollégium (1) defenseadvancedresearchprojectsagency (1) délafrika (16) délamerika (24) déliáramlat (23) déljemen (1) délkínaitenger (6) délkorea (15) délszudán (2) délvidék (55) democaticrepublicofcongo (7) democraticrepublicofcongo (27) demográfia (1) denmark (74) depleteduranium (1) deutschland (6) dévaiszentferencalapítvány (3) djibouti (6) dnieper (1) dnipro (1) dobrudzsa (2) dominica (6) dominicanrepublic (3) don (2) donau (1) donbass (30) donetsk (1) dráva (1) drava (1) drávaszög (2) druzhbapipeline (2) dubai (9) dubaj (1) dubliniegyezmény (2) duna (197) dunaipolynemzetipark (2) dunamédiaszolgáltatónonprofitzrt (2) dunamellékireformátusegyházkerület (1) dunamúzeum (1) dunatelevízió (8) dzsibuti (1) earth (154) earthquake (55) eastchinasea (4) eastgermany (5) easttimor (7) ebolajárvány (2) ecocalipse (2) ecuador (21) ég (137) égeitenger (4) egészségügy (2) egészségügyivilágszervezet (7) egriérsekség (1) egyenlítőiguinea (1) egyesültállamok (337) egyesültarabemírségek (13) egyesültarabköztársaság (2) egyesültkirályság (17) egyesültnemzetekszervezete (47) egyházikönyvtárakegyesülése (1) egyházzene (1) egyiptom (65) egyiptom(hellenisztikus) (1) egypt (88) éjszaka (2) ekokalipszis (1) elba (1) eleve (1) elsővilágháború (88) emberijogokeurópaibírósága (11) ének (20) england (34) englishchannel (5) ensz (62) eötvösjózsefcollegium (5) eötvöslorándtudományegyetem (15) eötvösloránduniversity (1) építészet (133) equatorialguinea (2) erdély (325) erdélyimagyarközművelődésiegyesület (2) erdélyimagyarműszakitudományostársaság (1) erdélyimagyarnemzetitanács (19) erdélyimagyarnyelvmívelőtársaság (1) erdélyiművészetiközpont (2) erdélyimúzeumegyesület (21) erdélyinemzetimúzeum (1) erdélyinemzetimúzeumkézirattára (1) erdélyinemzetimúzeumlevéltára (1) erdélyireformátusegyházkerület (20) erdélyirómaikatolikusegyházmegye (2) erdélyirómaikatolikuspüspökség (1) erdélyirómaikatolikusstátus (1) erdélyiszépmívescéh (1) eritrea (19) erkelszínház (1) eső (7) este (23) estonia (56) estonianssr (1) eswatini (1) északamerika (18) északiáramlat (12) északiáramlat2 (1) északírország (2) északisark (6) északitenger (3) északjemen (1) északkorea (10) északmacedónia (1) északvietnam (1) esztergomiérsekség (1) esztergomifőegyházmegyeikönyvtár (1) eszterházakulturáliskutatóésfesztiválközpont (1) eszterházykárolyegyetem (1) észtország (18) ethiopia (25) etiópia (9) etna (1) eubam (1) eufrates (3) eufrátesz (3) euphrates (13) eurasia (45) eurázsa (2) eurázsia (22) europa (6) európa (422) európaibékeintézet (1) európaibetegségmegelőzésiésjárványügyiközpont (1) európaibíróság (17) európaibizottság (132) európaibiztonságiésegyüttműködésiértekezlet (4) európaibiztonságiésegyüttműködésiszervezet (25) európaifejlesztésiésújjáépítésibank (1) európaiközpontibank (3) európainemzetiségekföderatívuniója (2) európainukleáriskutatásiszervezet (1) európaiparlament (118) európaipolitikaiközösség (1) európaitanács (59) európaiújjáépítésiésfejlesztésibank (3) európaiunió (329) európaiűrügynökség (1) europe (518) europeanantifraudoffice (1) europeanbankforreconstructionanddevelopment (2) europeancentralbank (12) europeancommission (175) europeancommunities (1) europeancouncil (85) europeancourtofauditors (1) europeancourtofhumanrights (7) europeancourtofjustice (17) europeaneconomicarea (2) europeangeosciencesunion (1) europeaninvestmentbank (6) europeanombudsman (1) europeanparliament (103) europeanpoliticalcommunity (10) europeansciencefoundation (1) europeanspaceagency (18) europeanunion (384) europol (8) eurostat (4) evangélikusországoskönyvtár (1) exxon (1) exxonmobil (1) eυρώπη (1) fák (114) federalreservesystem (1) federationofhungarians (1) fehéroroszország (21) fehértenger (1) feketetenger (59) felhők (111) felvidék (83) fénykép (31) fényképek (350) ferenchoppmuseumofasiaticarts (1) ferencjózseftudományegyetem (1) ferencrákóczyIItranscarpathianhungarianinstitute (1) ferenczjózseftudományegyetem (1) fertőtó (1) festmény (1) fidzsiszigetek (1) fiji (7) film (138) finland (67) finnország (34) fire (1) firstworldwar (3) fiumeitengerészetiakadémia (1) flanders (4) főgáz (3) föld (24) földközitenger (48) földrajziintézet (1) földrengés (2) forsterközpont (3) fórumkisebbségkutatóintézet (4) france (384) franciaország (218) franciapolinézia (1) franciavichykormány (2) frenchpolynesia (1) frontex (15) függetlenállamokközössége (3) fülöpszigetek (9) fundamentallaw (1) galaxy (1) galícia (3) galilea (1) gambia (5) ganges (2) gangesz (1) gaza (142) gáza (6) gazprom (57) generalcourt (1) generalelectric (1) genfikonvenció (2) georgia (53) germanreich (9) germany (424) ghána (3) ghana (12) gibraltar (1) global (23) globalizáció (49) globalization (142) globalizmus (9) globalsouth (1) góbisivatag (1) golfáram (1) google (1) görögbirodalom (1) görögkatolikusmetropólia (1) görögország (95) greatbritain (190) greece (94) greenland (30) grenada (3) grófklebelsbergkunómagyartörténetiintézet (1) grönland (5) grúzia (18) guam (4) guatemala (26) guinea (6) guineabissau (1) gulfofaden (5) gulfofalaska (1) gulfoffinland (1) gulfofmexico (12) gulfofoman (7) gulfofthailand (1) gulfoftonkin (1) guyana (4) győriegyházmegyeilevéltár (1) gyulafehérvárirómaikatolikusérsekség (9) gyulafehérvárirómaikatolikusteológia (1) haázrezsőmúzeum (1) habsburgbirodalom (12) Habsburgermonarchie (1) habsburgmonarchia (3) hadtörténelmilevéltár (1) hadtörténetiintézetésmúzeum (16) hágainemzetközibíróság (1) hagyományokháza (2) haiti (13) hajdúdorogigörögkatolikusegyházmegye (1) hajó (60) hamvasbélakultúrakutatóintézet (1) hangzóanyag (16) hargitanemzetiszékelynépiegyüttes (1) havasalföld (8) háziállatok (1) heatwave (1) hegyek (7) hegység (1) híd (63) himalája (3) himalaya (13) himnusz (6) hitelminősítők (7) hitrádió (1) (7) hőhullám (4) hold (6) holiday (12) hollandia (59) holyland (1) honduras (19) hongrie (9) hoppferencázsiaiművészetimúzeum (1) horvátország (86) houseofmusic (1) hunbirodalom (3) hungaria (9) HungariaArchiregnum (1) hungarianacademyofarts (1) hungarianacademyofsciences (4) hungarianamericancoalition (1) hungarianhumanrightsfoundation (1) hungariannationalbank (3) hungariannationalmuseum (2) hungarianparliamentbuilding (1) hungarianradio (1) hungarianstateopera (1) hungaricanaközgyűjteményikönyvtár (1) hungary (539) hungría (1) hunkultúramúzeuma (1) hunnia (1) husarenlieder (1) hussarsongs (1) huszárnóta (2) iaea (1) iberia (2) ibériaifélsziget (1) iceland (18) ifla (3) IIbécsidöntés (1) IIrákócziferenckárpátaljaimagyarfőiskola (7) IIworldwar (4) ilhánbirodalom (1) imf (53) imperoromano (1) india (297) indiaióceán (6) indianocean (62) indokína (1) indonesia (37) indonézia (6) induló (1) indus (3) influenzavirus (1) információshivatal (1) inkabirodalom (1) insect (1) instituthongroisdeparis (1) interjú (1) internationalairtransportassociation (1) internationalatomicenergyagency (32) internationalbankofreconstructionanddevelopment (1) internationalcommissionofjurists (2) internationalcourtofjustice (8) internationalcriminalcourt (16) internationalcriminaltribunalfortheformerjugoslavia (1) internationalenergyagency (5) internationallabororganization (1) internationalmonetaryfund (7) internationalorganizationformigration (1) internationalseabedauthority (1) internationalspacestation (23) interpol (6) iparművészetimúzeum (5) irak (97) irán (77) iran (339) iraq (210) ireland (66) írország (23) írtenger (1) israel (318) istitutobalassi (1) itália (5) italia (7) italy (227) ithakaprogram (1) ivorycoast (5) Iworldwar (3) izland (6) izráel (3) izrael (100) jagellóegyetem (1) jamaica (6) japan (194) japán (56) járművek (55) jászvásárirómaikatolikuspüspökség (1) jegestenger (1) jemen (14) jeruzsálemikirályság (3) jordán (2) jordan (49) jordánia (33) józsefnádorműszakiésgazdaságtudományiegyetem (1) jugoszlávia (41) julianusprogram (1) jupiter (4) kaliningrad (15) kalocsabácsifőegyházmegye (2) kalocsaifőegyházmegyeilevéltár (1) kambodzsa (4) kamerun (4) kanada (60) karasea (1) karibtenger (3) károligáspáregyetem (3) kárpátalja (121) karpatenbecken (1) kárpátmedence (100) kárpátmedenceintézet (1) kárpátok (35) kashmir (8) kaszpitenger (6) katalónia (1) katar (17) katolikuskaritász (2) katonaiműszakifőiskola (1) katonanóta (2) kaukázus (12) kazahsztán (17) kazakhstan (44) kelet (1) keletikárpátok (1) keletkínaitenger (6) kenya (25) képeslap (1) kerchstrait (1) kereskedelmivilágszervezet (1) kgst (3) kijevinagyfejedelemség (1) kína (158) kínaikultúramúzeuma (1) királyhágó (5) királyhágómellékireformátusegyház (5) kirgizisztán (7) kiribati (1) kisebbségijogvédőintézet (4) kisebbségkutatóintézet (2) kitap (2) kitelepítés (1) knjiga (1) köd (3) kodályinstitute (1) kodályzoltánemlékmúzeumésarchívum (1) kolozsváriegyetemikönyvtár (1) kolozsvárifőkonzulátus (2) kolozsvárimagyarkirályiferenczjózseftudományegyetem (2) kolumbia (1) kommunista (81) kommunizmus (47) kongóidemokratikusköztársaság (6) kongóiköztársaság (1) konstantinápolyipatriarchátus (2) könyv (164) koralltenger (1) korea (20) kőrösicsomasándorprogram (1) kórus (3) kórusmű (2) kosovo (25) kossuthdíj (1) koszovó (33) kosztolányidezsőszínház (1) középafrikaiköztrásaság (3) középamerika (4) középeurópaiegyetem (1) központistatisztikaihivatal (12) krím (14) krizajánosnéprajzitársaság (4) książka (2) kuba (8) külügyiéskülgazdaságiintézet (3) kurdistan (25) kurdisztán (8) kúria (7) kuriliszigetek (1) kuvait (4) kuwait (14) kyrgyzstan (13) lajta (2) lamanchecsatorna (2) laos (5) lapland (2) laptewsea (1) latinamerica (4) latvia (67) leagueofnations (1) lebanon (102) lechnerlajostudásközpont (1) leggefondamentale (1) lengyelország (160) lettország (22) levant (2) libano (1) libanon (34) liberia (7) libéria (3) líbia (56) libri (10) libro (7) lisztferencacademyofmusic (2) lisztferenczeneművészetiegyetem (1) lithuania (60) litvánia (23) livre (7) lsztferencnemzetközirepülőtér (1) ludovikaakadémia (3) ludwigmúzeumkortársművészetimúzeum (2) luhansk (1) lukoil (3) luxembourg (32) luxemburg (23) luzonstrait (1) lybia (60) macedónia (36) macedonia (8) macedonia(provincia) (1) madagascar (8) madagaszkár (1) madár (18) madžarska (1) magyarállaminépiegyüttes (1) magyarállamvasút (2) magyarenergetikaiésközműszabályozásihivatal (2) magyarfejedelemség (1) magyarföldrajzitársaság (1) magyarföldtaniésgeofizikaiintézet (3) magyarhonvédség (1) magyarírókszövetsége (1) magyarkanizsaiudvarikamaraszínház (1) magyarkirályierzsébettudományegyetem (1) magyarkirályság (57) magyarkülügyiintézet (1) magyarmáltaiszeretetszolgálat (2) magyarmérnökikamara (2) magyarművészetiakadémia (13) magyarnemzetibank (31) magyarnemzetigaléria (8) magyarnemzetilevéltár (7) magyarnemzetimúzeum (18) magyarnemzetioperaház (1) magyarnemzetitanács (2) magyarnemzetiüdülésialapítvány (1) magyarnóta (2) magyarnyelviintézet (1) magyarnyelvstratégiaiintézet (1) magyarokvilágszövetsége (16) magyarország (981) magyarországireformátusegyház (4) magyarországiruszintudományosintézet (1) magyarországkrakkóifőkonzulátusa (1) magyarpolitikaifoglyokszövetsége (1) magyarrádió (1) magyarrendőrség (2) magyarságkutatóintézet (2) magyartáviratiiroda (4) magyartelevízió (1) magyartermészettudományimúzeum (1) magyartudománygyűjtemény (1) magyartudományosakadémia (64) magyartudományosakadémiakönyvtárésinformációsközpont (3) magyarunitáriusegyház (3) magyarvillamosművekzrt (2) magyarvöröskereszt (4) mahart (2) malajzia (10) malawi (5) malaysia (27) malév (1) mali (24) málta (13) malta (20) mamelukbirodalom (1) manchuria (1) mansziget (1) map (62) máramaros (6) maramures (1) march (1) marcia (1) máriarádió (1) marokkó (18) maros (4) marosmegyeimúzeum (1) marosvásárhelyiművészetiegyetem (1) marosvásárhelyiorvosiésgyógyszerészetiegyetem (14) mars (17) marsch (1) marshallislands (5) másodikvilágháború (85) mathiascorvinuscollegium (2) matthiascorvinuscollegium (1) mauritania (4) mauritánia (2) mauritius (1) máv (1) médiatudományiintézet (5) mediterraneansea (84) mekong (2) memorandum (1) menekültügyihivatal (1) mercury (1) meteor (5) mexico (113) mexikó (17) mexikóiöböl (3) mezőgazdaság (7) mia (1) mianmar (1) michelincsillag (2) micronesia (1) microspace (1) middleamerica (1) migrációkutatóintézet (1) mikeskelemenprogram (1) mikóimrejogvédelmiszolgálat (1) miskolciegyetem (1) miskolcigörögkatolikusegyházmegye (1) mississippi (2) mol (27) moldova (86) moldva (22) molnáristvánmúzeum (1) monaco (2) monarchiaaustroungarica (1) mongolbirodalom (3) mongolia (5) mongólia (3) montenegró (10) montenegro (13) moon (40) móraferencmúzeum (1) morocco (12) morvaország (5) mountain (3) mounteverest (1) mozambik (4) mozambique (4) mozambiquechannel (1) műcsarnok (2) műegyetem (1) munkácsigörögkatolikusegyházmegye (3) munkácsirómaikatolikusegyházmegye (1) munkácsymihálymúzeum (1) mura (1) muravidék (4) museumofappliedarts (1) museumofhungarianagriculture (1) music (6) művészetekpalotája (1) myanmar (13) nabucco (4) naftogaz (1) nagorno-karabakh (10) nagybritannia (187) nagyváradirómaikatolikusegyházmegye (1) namíbia (4) nap (45) naplemente (9) nasa (82) nationalheritageinstitute (1) nationalhistorymuseumofromania (1) nationalszéchényilibrary (2) nationaluniversityofpublicservice (1) nato (453) nauru (1) németausztria (1) németbirodalom (48) németdemokratikusköztársaság (11) németkeletafrika (1) németország (296) németrómaibirodalom (7) németszövetségiköztársaság (11) németújguinea (1) nemzetekszövetsége (2) nemzetgyűlés (4) nemzetiadóésvámhivatal (1) nemzetiaudiovizuálisarchivum (1) nemzeticsaládésszociálpolitikaiintézet (1) nemzetiélelmiszerláncbiztonságihivatal (2) nemzetifenntarthatófejlődésstratégia (1) nemzetikisebbségkutatóintézet (7) nemzetiközszolgálatiegyetem (10) nemzetikulturálisalap (8) nemzetikutatásifejlesztésiésinnovációshivatal (1) nemzetinépegészségügyiközpont (1) nemzetiörökségintézete (2) nemzetiszínház (4) nemzetköziatomenergiaügynökség (7) nemzetközibíróság (1) nemzetközibüntetőbíróság (2) nemzetközihungarológiaiközpont (1) nemzetközimigrációsszervezet (3) nemzetköziűrállomás (1) nemzetközivalutaalap (27) nemzetközivöröskereszt (1) nemzetpolitikaikutatóintézet (1) nemzetstratégiaikutatóintézet (8) nepal (8) népdal (2) néprajzimúzeum (5) népszövetség (7) néptánc (2) népzene (2) newcaledonia (2) newdevelopmentbank (1) newzealand (46) nicaragua (22) niger (22) nigéria (15) nigeria (41) nile (2) nílus (1) nobeldíj (14) nobelprize (20) nordstream2 (10) northamerica (203) northamericanfreetradeagreement (6) northcorea (1) northerncyprus (2) northernireland (2) northernsea (5) northkorea (113) northmacedonia (10) northpole (3) northsea (5) northvietnam (1) norvégia (30) norvegiansea (2) norway (89) norwegiansea (1) norwey (1) nyár (141) nyárisportok (3) nyugat (1) nyugatnémetország (1) nyugatrómaibirodalom (2) nyugatszahara (3) óceánia (2) oceania (11) odera (1) oecd (2) ókoriathén (1) ókoriegyiptom (4) ókorigörögország (3) ókoriizrael (1) ókorikréta (1) ókoriróma (2) ökumenikussegélyszervezet (1) olaszkeletafrika (1) olaszország (168) olimpia (8) olympics (8) omán (1) oman (16) onu (1) opalvezeték (1) opec (15) opera (1) operaház (5) organizationforsecurityandcooperationineurope (11) örményország (10) oroszbirodalom (7) oroszország (286) országgyűlés (82) országgyűlésikönyvtár (4) országház (16) országoskatasztrófavédelmifőigazgatóság (2) országoslevéltár (4) országosmagyargyűjteményegyetem (1) országosmeteorológiaiszolgálat (3) országosszéchényikönyvtár (30) országosszínháztörténetimúzeumésintézet (2) őrvidék (6) österreich (2) ősz (92) ősziszínek (5) oszmánbirodalom (33) osztrákmagyarmonarchia (37) ottomanempire (16) oυγγαρία (1) pacificocean (125) pakistan (82) pakisztán (36) paks (1) palestine (117) palesztina (15) pallaszathénéközgondolkodásiprogram (1) panama (23) panamacanal (16) panamacsatorna (3) pannonhalmaarchabbey (1) pannonhalmifőapátság (1) pannónia (3) pannonia (3) pannontenger (1) pápaiállam (1) papuanewguinea (12) pápuaújguinea (2) paraguay (5) parlament (14) parliament (10) partium (57) partiumiésbánságiműemlékvédőésemlékhelytársaság (1) partiumikeresztényegyetem (4) patagonia (1) pázmánypétercatholicuniversity (1) pázmánypéterkatolikusegyetem (11) pechorasea (1) pécsitudományegyetem (2) penclub (4) permanentcourtofarbitration (2) persia (1) persiangulf (67) peru (21) perzsabirodalom (1) perzsaöböl (14) perzsia (2) petőfiirodalmimúzeum (14) philippines (59) philippinesea (8) photo (159) photos (360) pianomusic (1) picture (2) piemont (1) pireneusok (1) pluto (1) po (1) poland (220) polishamericancongress (1) polonia (2) ponte (1) poroszország (2) portugal (33) portugálguinea (1) portugália (26) portugálmozambik (1) portugálnyugatafrika (1) puertorico (4) pyrenees (1) qatar (96) quebec (3) rába (1) rajna (2) redsea (27) reformátussegélyszervezet (1) regát (2) régészet (1) regionálisnyelvekeurópaichartája (5) RegnumHungariae (3) rendszerváltástörténetétkutatóintézet (1) republicofcongo (2) restitution (1) retyezát (1) rionegro (1) robot (3) rodézia (1) rómaibirodalom (15) rómaicsászárság (1) romanempire (2) románia (305) romania (144) romániaievangélikuslutheránusegyház (1) romántudományosakadémia (1) rosatom (11) roscosmos (6) rosneft (11) roszatom (3) rosznyeft (4) rovar (17) ruanda (2) russia (565) russianempire (1) russianfederalspaceagency (1) ruténia (1) rwanda (13) SacraCorona (2) sahara (14) sahel (6) saintpierreandmiquelon (1) saintvincentandthegrenadines (1) salamonszigetek (1) salamontenger (1) salvador (19) samoa (5) sanbernardinostrait (1) sãotoméandpríncipe (1) sapientiaerdélyimagyartudományegyetem (10) sarkvidék (3) sarkvidékitanács (1) saturn (3) saudiarabia (167) saxony (1) scandinavia (5) schengenagreement (11) schengeniegyezmény (1) schengeniövezet (42) schengenzone (9) scotland (20) seaofazov (5) seaofjapan (6) seaofmarmara (2) seaofokhotsk (2) secondaguerramondiale (1) secondworldwar (4) securitycouncil (1) semmelweisegyetem (1) senegal (6) serbia (77) seychelleszigetek (1) shanghaicooperationorganization (1) shell (2) siberia (13) siebenbürgen (7) sierraleone (8) sinaibirodalom (1) singapore (48) siria (1) skandinávia (2) skandinavia (4) skócia (17) slovakia (76) slovenia (19) slovenija (1) snow (1) solarandheliosphericobservatory (1) solarsystem (1) solemne (1) solomonislands (4) somalia (25) southafrica (70) southamerica (62) southchinasea (56) southernocean (1) southkorea (101) southossetia (5) southstream (1) southsudan (4) southvietnam (1) sovereigntyprotectionoffice (1) sovietunion (123) space (203) spain (125) spanyolország (70) sport (1) srilanka (7) Stephanskrone (1) straitofbosphorus (1) straitofhormuz (23) straitofmessina (1) straitsofmalacca (1) stratégiakutatóintézet (1) stratfor (1) sudan (15) suezcanal (15) sumer (1) summer (2) sun (84) sundastrait (1) supernova (1) suriname (1) svájc (55) svédország (55) swaziland (1) sweden (118) swelling (1) switzerland (54) syria (284) szabadeuróparádió (4) szabadkainépszínházmagyartársulata (1) szabótattilanyelviintézet (1) szahara (12) szászföld (1) szatmárirómaikatolikusegyházmegye (1) szatmárirómaikatolikuspüspökség (1) szaudarábia (5) szaúdarábia (42) száva (1) szegeditudományegyetem (8) székelyföld (98) székelyhadosztály (2) székelymikókollégium (2) székelynemzetimúzeum (5) szeklerland (1) szellemitulajdonnemzetihivatala (1) szemerebertalanmagyarrendvédelemtörténetitudományostársaság (1) szenegál (4) szentföld (1) szentistvánegyetem (1) SzentKorona (29) szépművészetimúzeum (8) szerbhorvátszlovénkirályság (1) szerbia (131) szibéria (4) szicíliaikirályság (1) szigligetiszínház (1) szingapúr (10) szíria (144) szivárvány (2) szlavónia (1) szlovákia (124) szlovénia (37) szolyvaiemlékpark (1) szomália (13) szövetségesellenőrzőbizottság (1) szovjetunió (149) szudán (16) szuezicsatorna (6) szuverenitásvédelmihivatal (1) szváziföld (1) tádzsikisztán (5) taiwan (81) taiwanstrait (12) taiwanstraits (8) tajikistan (8) tajvan (9) tajvaniszoros (1) tánc (16) tanganyika (1) tanzánia (2) tanzania (4) tátra (1) tavasz (85) ted (1) tejút (1) tél (31) telekilászlóalapítvány (2) telekilászlóintézet (1) télisportok (1) térkép (28) terrorházamúzeum (2) thaiföld (2) thailand (24) thecentralbankofhungary (1) thefederalreserve (1) thenetherlands (115) tibet (20) tigáz (1) tiger (1) tigris (3) tisza (19) tiszántúlireformátusegyházkerület (2) togo (3) tonga (6) törökáramlat (4) törökország (150) transatlantictradeandinvestmentpartnership (8) transcarpathia (7) transilvania (6) transnistria (7) transpacificpartnership (4) transsilvania (1) transsylvania (2) transvaal (1) transylvania (16) transylvanianreformedchurchdistrict (1) transylvanie (1) transzatlantiszabadkereskedelmimegállapodás (1) transzjordánemirátus (1) transznisztria (2) transznyeft (2) trees (1) trianon (2) trinidadandtobago (5) tripoliszigrófság (1) tsushimastrait (1) tunézia (12) tunisia (16) turkey (339) türkiye (1) turkmenistan (6) türkmenisztán (4) Türkmenisztán (1) turkstream (3) tűzijáték (1) ucraina (1) uganda (14) újzéland (7) ukraine (404) ukrajna (217) ukrtranszgaz (1) unesco (20) ungaria (1) ungarischesinstitut (1) ungarn (2) ungheria (4) unitedarabemirates (83) unitedkingdom (309) unitednations (222) unitedstates (660) universityofarizona (1) ünnep (39) űr (32) ural (5) urál (5) uruguay (7) usa (55) üstökös (1) üzbegisztán (6) Üzbegisztán (1) uzbekistan (13) vanuatu (4) váradhegyfokipremontreiprépostság (1) városkép (111) varsóimagyarkulturálisintézet (1) varsóiszerződés (7) vaskapu (4) vatican (59) vatikán (36) velenceiköztársaság (3) velenceitó (1) venezuela (45) venus (4) veritastörténetkutatóintézet (2) vers (22) video (415) vidéo (6) vietnam (36) vietnám (1) vihar (1) világbank (14) vinagora (1) virág (152) vírus (15) virus (71) visegradcountries (7) visegrádialap (1) visegrádiországok (55) visztula (1) víz (151) vízuminformációsrendszer (1) vojvodina (1) volcanoes (39) volga (4) vöröskereszt (5) vöröstenger (4) vulkán (4) wales (6) walles (1) wallonia (1) warsawpact (1) węgrzech (1) westafrica (2) westbank (20) westernsahara (2) westgermany (3) who (30) worldbank (24) worldeconomicforum (6) worldhealthorganizaton (19) worldheritagelist (1) worldmeteorologicalorganization (3) worldmusic (1) worldtradeorganization (8) worldwarI (11) worldwarII (47) worshipsong (1) wto (4) yamal-europe (1) yellowsea (4) yemen (84) yugoslavia (11) yukos (1) zaire (1) zambia (8) zangezurcorridor (4) zanzibár (2) zene (11) zeneakadémia (7) zenemű (4) zeneszám (4) zimbabwe (6) zöldfokiszigetek (1) zongorajáték (2) βιβλίο (1) книга (1) книгата (1) унгария (1) Címkefelhő

1930. év. Ortega y Gasset: A tömegek lázadása (részlet)

1930.12.20. 20:45 Eleve

.

.

A tömegek lázadása /

írta Ortega y Gasset, José

- Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938

(Forrás: MTDA Portál):

http://tinyurl.com/nwmh3cl

.

I.
Túltelítettség

    A mai európai közélet legfontosabb, – biztató vagy fenyegető? – jelensége a tömegek felnyomulása a teljes társadalmi hatalomig.1 A tömeg, természete szerint, nem irányíthatja, de nem is tudja irányítani a maga sorsát, arra pedig, hogy a társadalmon uralkodjék, még kevésbbé : alkalmas; így aztán elmondhatjuk, hogy Európa ma a legsúlyosabb válságban van, ami csak népeket, nemzeteket, kultúrákat egyáltalában érhet. Ez a válság nem egyszer jelentkezett már a történelem folyamán. Arculata, következményei egyaránt ismeretesek. Ugyanígy a nevét is tudjuk. A tömegek lázadása ez. Hatalmas dolog, melynek megértésére jó, ha az ilyen szavaknak, mint „lázadás”, „tömegek”, „társadalmi hatalom”, – nem tulajdonítunk valamilyen szűk, vagy éppen kizárólagosan politikai értelmet. A közélet nemcsak politikai, hanem egyszersmind, sőt mindenekelőtt szellemi, erkölcsi, gazdasági és vallásos élet is, mely a közösség minden szokását magában foglalja, az öltözködés módját éppúgy, mint a szórakozás formáit. Talán úgy közelíthetjük meg e történeti jelenséget a legjobban, ha vizuális benyomásainkra bízzuk magunkat és korunk egy úgyszólván szemmel látható mozzanatára utalunk. Noha egyszerűbb csak kijelenteni, mint analizálni valamit, én ezt a mozzanatot túltelítettségnek, túlzsúfoltságnak nevezem el. A városok teli vannak néppel. A házak lakóval. A szállodák vendéggel. A vonatok utassal. A kávéházakat megtöltik a fogyasztók, az utcákat a járókelők. A híres orvosok rendelői tele vannak beteggel. A különféle látványosságokon, előadásokon, hacsak nem túlságosan időszerűtlenek, hemzseg a közönség. A fürdőhelyeket zsúfolásig töltik a fürdőzők. Ami azelőtt nem szokott különösebb nehézségbe ütközni: helyet kapni valahol, – ma egyre bonyolultabb feladattá válik.
    Ennyi az egész. Hát van ennél egyszerűbb, megszokottabb, állandóbb dolog a mai világban? De nézzünk e megfigyelés mélyére s csodálkozva látjuk, hogy onnét váratlanul forrás szökken elő, mely a nap, jelenünk napjának tiszta fényét megtöri és egész belső színgazdagságára bontja.
    Mit látunk és min lepődünk meg annyira? Látjuk a tömeget, a sokaságot mint olyant, amint megszállja azokat a helyeket és kényelmi eszközöket, amelyeket a civilizáció hozott létre. De alig töprengtünk ezen egy keveset, máris a meglepődésünkön lepődünk meg. Hogyan? Hát nem így van jól? A színház székei arra valók, hogy üljön valaki rajtuk, sőt, hogy mindegyiken üljön valaki. És a vasúti kocsik, meg a szállodák szobái is arra valók, hogy tele legyenek. így van, ehhez nem férhet kétség. Mégis, azelőtt az ilyen helyek és közlekedési alkalmatosságok nem szoktak tele lenni, most pedig túlzsúfoltak és a bekívánkozók közül számosan kielégítetlenül künnmaradni kénytelenek. A dolog logikus, természetes, de nyilvánvaló, hogy azelőtt ismeretlen volt, ma pedig: valamiféle változás, oly módosulás állott be, mely a meglepődésünket – legalábbis az első pillanatban – igazolja.
    A meglepődés, a csodálkozás a megértés kezdete. A szellemi ember sajátos sportja és fényűzése. Céhbeli gesztus a számára, hogy ámulásra nyitott szemmel nézze a világot. A tágranyitott szem előtt a világon minden figyelemreméltó és csodálatos. Ez, a csodálkozás, olyan öröm, mely tilos a futballista számára, de amely, másrészt, a gondolkodót a látnokok örök elragadtatásában vezérli végig a világon. Jele a káprázó szem. Ezért adták a régiek Minerva mellé a baglyot, az örökké káprázó-szemű madarat.
    A túltelítettség, a zsúfoltság, azelőtt nem volt gyakori. Miért gyakori ma? A tömegeket kialakító erők nem a semmiből merültek fel. Ma tizenöt éve közel ugyanennyi ember élt. Természetesnek az látszanék, hogy ez a szám a háború után megcsappant. És, kétségkívül, itt merül fel az első megjegyeznivaló. A tömegeket alkotó egyének megvoltak azelőtt is, de nem mint tömeg. Apró csoportokban, vagy magánosan élték életüket a világban, észrevehetően távol egymástól, társtalanul, szétszórtan. Mindegyik – egyén vagy apró csoport, – elfoglalta a helyét, mindenkor a magáét a vidéken, a faluban, a városban, a világváros valamely zugában. Most egyszerre feltűnnek a túlzsúfoltság jelenségében és szemünk mindenütt tömegeket lát. Mindenütt? Nem, nem; pontosan a jobb helyeken, amelyek az emberi kultúra aránylag bonyolultabb alkotásai s amelyek azelőtt kisebb csoportok, közelebbről: a kisebbség használatára szolgáltak. A sokaság egyszerre előtűnt és elözönlötte az emberi társadalom legkitűnőbb helyeit. Azelőtt, ha egyáltalában volt, észrevétlen maradt és a társadalmi színpad hátterében húzódott meg; ma közel férkőzött a vetítőlámpákhoz, ő a főszereplő. Illetve ma már nincsenek főszereplők, csak kórus.
    A tömeg fogalma mennyiségi és szemmel látható. „Fordítsuk ezt le, anélkül, hogy megváltoztatnók az értelmét, a szociológia terminológiájára. így a társadalmi tömeg fogalmához jutunk el. A társadalom mindenkor két tényező dinamikus egysége: a kisebbségé és a tömegé. A kisebbség egyénekből, vagy egyének sajátos készültségű csoportjaiból áll, míg a tömeg a sajátosan nem kvalifikált személyek összege. Tömegen nemcsak és nem elsősorban „munkástömeg”-et értünk. Tömeg az átlagember s így az, ami azelőtt csak mennyiség volt, – a sokaság, á tömeg –, minőségi meghatározássá válik. A szociális keresztmetszetben ez a közkvalitás, az az ember, aki nem más, mint a többiek, csak egy általános típus ismétlődése. Mit értünk el azzal, hogy a mennyiséget minőséggé változtattuk? Nagyon egyszerű: így értjük meg a tömeg létrejöttét. Világos, sőt közhely, hogy egy tömeg kialakulása megkívánja bizonyos vágyak, eszmények, életformák valamiféle egyezését azokban az egyénekben, akik e tömegbe beletartoznak. Ennek ellene szólhat, hogy ez minden kiválásra törő társadalmi csoportnál is így van. Igaz, csakhogy van egy lényeges különbség. . Azoknak a csoportoknak az esetében, melyeket az jellemez, hogy nem sokaságok és nem tömegek, a csoporttagok érzelmi együvétartozását valami olyan vágy, eszmény, vagy eszme adja meg, mely a nagy számot eleve kizárja. Egy kisebbség kialakulására, legyen az különben bármilyen kisebbség, mindenekelőtt az szükséges, hogy mindenki sajátos, bizonyos mértékig egyéni okok alapján elkülönüljön a tömegtől. A kapcsolat a kisebbséget alkotó többiekkel másodlagos, poszterioris ahhoz képest, hogy minden személy egyes valaki, sőt, a kisebbség tagjai éppen abban egyeznek, hogy nem egyeznek. Vannak esetek, amelyekben ez az elkülönítő jelleg állandóan meglátszik: a magukat „non conformists”-nak nevező angol csoportok olyanok közösségei, akiket csak a sokassággal szemben elfoglalt véleménykülönbségük egyesít. Ez a sajátságos törekvés a kevesek összeterelésére, pusztán a sokaságtól való elkülönülés céljából, mindig, minden kisebbség kialakulásában szerepet játszik. Mallarmé mondotta egyszer egy bizonyos gyér hallgatóság előtt, mely valami « egészen magasrendű zene meghallgatására gyűlt össze, hogy minden közönség a jelenlevők kicsiny számával mutatja meg, mily sokan nincsenek jelen.
    Szorosan véve, a tömeg pszichológiai állapot, amelyhez nem kell az egyéneknek csoportosan, tömegben szerepelniök. Egyetlenegy személyről is megállapítható, hogy tömeg-e vagy sem. Tömeg mindenki, aki, akár jó, akár rossz értelemben, még önmaga sem hivatkozik bizonyos sajátos okokra, amikor önmagát értékeli, hanem „olyan, mint a világ” és mégsem szűköl, hanem kitűnően érzi magát olyannak, mint a többiek. Képzeljünk magunk elé egy egyszerű embert, aki arra törekednék, hogy különleges feladatokra legyen képes, – képzeljük, amint kutatja magában, hogy ugyan mire is van tehetsége, mert ki akarna tűnni, – és végül képzeljük, amint ráeszmél, hogy semmire sem való. Ez az ember középszerűnek, útszélinek, tehetségtelennek fogja érezni magát; de „tömeg”-nek nem.
    Amikor kiválasztottak csoportjáról esik szó, a kifejezés értelmét a szokásos szóhasználat rendszerint elhomályosítja, vétkesen nem tudva, hogy a kiválasztott ember nem az a kellemetlen fráter, aki másnál felsőbbrendűnek hiszi magát, hanem az olyan ember, aki többet követel önmagától, mint mástól, még akkor is, ha személyében e magasabb követelményeknek nem tudna megfelelni. És, kétségkívül, az emberiségnek két csoportra való legalaposabb felosztása ez: akik sokat várnak el maguktól· és nehézségekkel, meg kötelességekkel terhelik magukat és azok, akik nem várnak maguktól semmi különöset, hanem elegendőnek tartják örökké úgy élniök, minden erőkifejtés nélkül, mint amilyenek már eredendően; bóják, amiket a szél mozgat ide-oda.
    Eszembe jut erről, hogy az ortodox buddhizmus két különböző vallásból áll: az egyik igen szigorú és nehéz, a másik sokkal könnyebb és köznapibb: a „Mahayana”, a „nagy szekér”, vagy „széles út”, és a „Hinayana”, a „kis szekér”, „gyalogösvény”. Az a döntő, hogy életünket melyikre tesszük a kettő közül, arra-e, mely az erőfeszítések legtöbbjét követeli, vagy arra, amely a legkevesebbel is beéri.
    Tömegek és kiváló kisebbségek megkülönböztetése nem társadalmi, hanem emberi osztályozás, és nem esik egybe a felsőbb és alsóbb társadalmi osztályok rangrendjével. Természetes, hogy a magasabb társadalmi osztályokban, amikor ilyenek egyáltalában, és amíg vannak, nagyobb valószínűséggel akadnak olyanok, akik a „széles ut”-at választják, míg az alsóbb néposztályok rendszerint silányabb minőségű elemekből állanak. Mégis, valójában, minden társadalmi osztály egyik része hamisítatlan tömeg, a másik pedig kisebbség. Korunkra, mint látni fogjuk, a tömeg és a sokaság uralma jellemző, még az előkelő hagyományú csoportokban is. Sőt, még a szellemi életben is, mely pedig már a maga lényegénél fogva megkíván és feltételez bizonyos rátermettséget, még a szellemi életben is világosan észrevehető az álintellektuálisok, a kvalifikálatlanok, a kvalifikálhatatlanok és a maguk belső mivolta szerint diszkvalifikáltak egyre növekvő térhódítása. Ugyanez tapasztalható a máig fennmaradt nemesség köreiben.
    Másfelől viszont nem ritka, hogy a munkásság között, mely pedig azelőtt például szolgálhatott arra, hogy mi az, amit tömegnek nevezünk, gyakran kitűnően megművelt lelkeket találunk.
    Nos, jól van; de a társadalomban van egy csomó oly tevékenység, elfoglaltság és különböző hivatás, mely természete szerint egészen kivételes és így betöltésére is egészen kivételes képességek szükségesek. így bizonyos művészi, vagy fényűzési szükségletek kielégítésére, vagy a kormányzati tevékenységek gyakorlására és bizonyos közügyekben a helyes politikai vélemény megalkotására. Azelőtt ezeket a feladatköröket a minőségi, vagy legalább a szándékaiban minőségi kisebbség látta el. A tömeg nem kívánt résztvenni bennök: nem áltatta magát azzal, hogy – ha elért bizonyos készségeket – már nem tömeg. Ismerte a maga szerepét a társadalom dinamikájában.
    Ha visszatérünk mármost azokra a jelenségekre, amelyekről korábban beszéltünk, ezek kétségkívül a tömeg magatartásának megváltozásaként tűnnek elénk  Mind arra mutat, hogy a tömeg a társadalom előterébe nyomúlt, elfoglalta azokat a helyeket, használja azokat a kényelmi berendezéseket, élvezi azokat a gyönyörűségeket, amelyek azelőtt csak a kisebbséget illették meg. így világos, hogy a szórakozóhelyeket eredetileg nem a tömegek számára gondolták el, mert annál sokkal kisebbek is és a sokaság minduntalan kiszorul belőlük, riyiltan ä szemünk elé tárva és bizonyítva az új tételt: a tömeg, anélkül, hogy megszűnt volna tömeg lenni, a kisebbség helyét bitorolja.
    Azt hiszem, senki sem panaszkodnék amiatt, hogy az emberek ma nagyobb mértékben és többen szórakoznak, mint azelőtt, s hogy ehhez kedvük van és módjuk kerül. Aggasztó csak az, hogy ez a tömegeknél tapasztalt készség a kisebbség szórakozásainak az átvételére, nem mutatkozik, nem mutatkozhatik csak a szórakozások területén, hanem a kor általános magatartása. így, – mintegy előre bejelentve a továbbiakat, – azt hiszem, hogy az utóbbi évek politikai változásai egyszerűen a tömegek hatalomrajutását jelentik. A régi demokráciát még jókora adag liberalizmus és törvénytisztelet mérsékelte. Az egyén, amikor ezeket az elveket
szolgálta, vállalkozott arra, hogy egy bizonyos, igen szigorú fegyelmet, még saját magától is megköveteli. A liberális elv és a jogi norma oltalma tette lehetővé a kisebbség életét és munkásságát. Demokrácia és törvény, élet a törvény védelme alatt, egymáshoz közelálló kifejezések voltak. Ma azonban valamiféle hiperdemokrácia tanúi vagyunk s ebben a tömeg a maga vágyait és törekvéseit egyenesen; a törvény ellenére fejti ki. Tévedés volna úgy fogni fel ezt az új állapotot, mintha a tömeg belefáradt volna a politikába, s a maga feladatait bizonyos, erre kiszemelt személyiségekre bízná. Ellenkezőleg. Éppen azelőtt volt így, épp ez volt a demokrácia. A tömeg valamikor azt hitte, hogy a politikusok csoportja, – a maga minden hibájával és fogyatékosságával, – de mindent tekintetbevéve, és végeredményben, nálánál mégis csak valamivel többet ért a közélet problémáihoz. Most, megfordítva, a tömeg meg van győződve arról, hogy a nyárspolgári törzsasztalok a helyes jog forrásai és ezek adnak érvényt a törvénynek. Kétlem, hogy akadna még egy korszak a történelemben, amikor a tömeg ily közvetlenül uralkodhatott volna, mint ma. Ezért beszélek hiperdemokráciáról.
    Ugyanez történik más téren is, legsajátosabban pedig a szellemi élet területén. Talán ostobaság, amit mondok, de az író, amikor a tollát kezébeveszi, hogy valamely sokáig melengetett témájáról értekezzék, arra az átlagolvasóra kénytelen gondolni, aki ugyan soha nem foglalkozott a tárggyal, de a művet olvasni fogja, nem azért, hogy valamit tanuljon belőle, hanem ellenkezőleg, hogy bölcsen ítélkezzék felette, ha nem vágna össze a fejében
tartott laposságokkal. Ha azok az egyének, akikből a tömeg áll, magukat sajátosan kiválasztottaknak hiszik, egyéni tévedéssel, nem pedig társadalmi visszássággal állunk szemben. De a jelen perc jellegzetessége éppen az, hogy a közönséges ember jól tudja a maga közönséges voltát, de bátorságot merít e k ö z ö n s é g e s s é g jogára és arra, hogy e jogot általánosan érvényesítse. Ahogy Észak-Amerikában mondják: nem illik különbözni. A tömeg megsemmisít mindent, ami más, ami kiváló, ami személyes, minőségi és kiválasztott. Aki nem olyan, mint az egész világ, aki nem úgy gondolkodik, mint az egész világ, a kirekesztést kockáztatja. És világos, hogy ez az „egész világ” nem az „egész világ”. Az „egész világ” máskor a tömeg és a kivételes, másszerű kisebbség szoros egysége volt. Ma az egész világ a tömeg egymaga.


II
A történelmi színvonal felemelkedése

    Ez hát a mi korunk, roppant megjelenésének minden kendőzetlen, brutális durvaságával; különben civilizációnk történetében páratlan jelenség. A civilizáció egész fejlődése során, soha még hasonló sem előzte meg. Ha valami hozzá hasonlót keresünk, egy más, a miénktől teljesen elütő élet sodrába kell elmerülnünk: az antik világba visszamennünk, mégpedig úgy, hogy a hanyatlás óráiban érkezzünk meg. A római birodalom története tömegek felmerülésének és uralomra jutásának a története is, tömegeké, amelyek elnyelték és feloldották magukban az irányító kisebbségeket és maguk foglalták el ezek helyét. Bizonyos korszakokban felmerül a túltelítettség, a túlzsúfoltság ténye. Mint Spengler helyesen figyelte meg, az ilyen korok – mint a mai is – hatalmas épületeket emelnek. A tömegek korszaka a nagyméretűség, a koloszalitás korszaka
    A tömegek brutális uralma alatt élünk. Nos, már kétszer neveztük brutálisnak ezt az uralmat, már megfizettük hát a vámot a nyárspolgári törzsasztalok isteneinek, most, a jeggyel a kezünkben, hamarosan belemélyedhetünk tárgyunkba, és a színjátékot belülről nézhetjük végig. Vagy azt hihettük, hogy beérem e külső leírással? Ez csak a keret, a felület, alatta még jó mélyen rejlik az a roppant valóság, melyet a múlt is visszatükröz! Ha itt abbahagyom a tárgyat és felhagyok az imént elkezdett kísérletemmel, az olvasó méltán azt a benyomást nyerheti, mintha a tömegek hatalmas jelentkezése a történelem színterén, belőlem csak néhány barátságtalan és méltatlankodó szót, némi elutasítást és ellentmondást váltott volna ki; belőlem, akiről köztudomású, hogy felfogásom a történelem felől merőben arisztokratikus  Merőben az, mert soha nem azt mondom, hogy az emberi társadalomnak arisztokratikussá kell válnia, hanem ennél jóval többet mondok. Azt mondom, és napról-napra erősbödő meggyőződéssel szentül hiszem, hogy az emberi társadalom mindenkor, akarva-akaratlanul, a maga legbelsőbb természete szerint arisztokratikus, arisztokratikus egészen addig, amíg ebben az arisztokratizmusában meg nem fogyatkozik. Jól értsük meg: a társadalomról, és nem az államról beszélek. (...)

Szólj hozzá!

Címkék: könyv európa északamerika rómaibirodalom

Danube photos

1929.11.02. 17:28 Eleve

 

Budapest, Kerepesi úti temető 2020. X. 6. Blaha Lujza síremléke /Fülöp (1929)

 

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország ősz photos ég építészet fák fényképek

1928. év. Erdély. Az én apám / Berdétől

1928.12.31. 06:20 Eleve

.  

Az én apám
- Erdélynek -

Berdétől

Az én apám tudott jól franciául,
S Bázelben németeknek prédikált.
De mikor elment Szolnokdobokába,
Román szótárt vett és grammatikát.

Öt éve nem volt ott a nyájban pásztor,
És sok magyar feledte már szavát -
Kallódó lelkükért apám a kátét
Románra fordította át.

Zsidók is éltek ott. Buzgók s szegények.
S az én apám zsidóul is tudott.
S jöttek hozzája nagy szakállú vének:
Hallgatni az ótestamentumot.

Mint gyermekek ülték körül apámat,
Bár harmincéves hogyha volt csupán,
És olvasott és magyarázott nékik
A szentírásból az apám.

A földesúrnak volt egy kis leánya,
S apámhoz így szólott a földesúr:
"Hittanból is készítsd vizsgára őt, -
Nem hagyhatom, hogy elmenjen hazúl.

Hogy nem híved? Add rája paroládat,
Hogy azt tanítod, amit megkíván
Kátéja." - És a zárdában jelesre
Vizsgázott le a kis leány.

Az én apám úrvacsorát ha osztott,
S, hazakerült a rész, mely a papé,
Újból terített a szent maradéknak:
"Nem a miénk - így szólt - az agapé,

Hanem azé, ki valamennyiünkért
Egyforma kínnal szűrt és aratott."
S mindnek, ki aznap a küszöbre lépett,
Italt kínált és falatot.

Az én apám, mielőtt sírba szállott,
Egy sor ártatlan hajnalkát vetett.
Az örök hajnalt hozták a virágok,
És elvitték a földi életet.

S halottnézőbe a ravatalához
Eljött egy sosem látott idegen,
Megállt a lábánál, s azt mondta nékünk:
"Krisztus járt benne idelenn. "

És bár az én apámat sírba tettük,
Azért ő meg nem halt, én jól tudom.
Csak az üvegcse tört el, ám az i11at,
A lélek jár kötetlen-szabadon.

Isten kiskertjét őrzi, s az virágzik
Abban, ki gyűlölettelen szeret -
És száll apám közöttünk, mint a jó szél
A jó vetés felett.

.

Szólj hozzá!

Címkék: vers erdély

1927. év. Nagy-Britannia. Magyarország helye a Nap alatt. Biztonságot Közép-Európának! / Rothermere Lord

1927.06.22. 21:00 Eleve

.

Magyarország helye a Nap alatt. Biztonságot Közép-Európának!

(Hungary’s place in the Sun. Safety for Central Europe)

/  Lord Rothermere

Kelet-Európa sem más, mint sok kis Elzász-Lotaringia. Amikor 1871-ben a frankfurti béke elszakította ezt a két ikertartományt Franciaországtól, elkerülhetetlenné vált az újabb háború. Nagyobb méretekben ugyanezt a baklövést követték el az Osztrák–Magyar Monarchiát felosztó békeszerződések is. Döntéseik nyomán elégedetlen nemzeti kisebbségek jöttek létre Közép-Európa fél-tucat országában, melyek közül bármelyik gyújtópontja lehet egy újabb világégésnek. A Közép-Európa térképét átrajzoló három szerződés közül az utolsó és legszerencsétlenebb a trianoni, melyet Magyarországnak 1920. június 4-én kellett aláírnia. Ahelyett, hogy egyszerűsítette volna a nemzetiségek amúgy is szövevényes hálóját, még tovább bonyolította azt. Olyan mély elégedetlenséget váltott ki, hogy minden pártatlan utazó, aki a kontinensnek erre a tájára téved, világosan látja az elkövetett hibák jóvátételének szükségességét. Az új közép-európai államok jelenlegi határai önkényesek és gazdaságtalanok. De van egy ennél súlyosabb vonzatuk is: igazságtalan voltuk folyamatos veszélyt jelent Európa békéjére. Ha visszaemlékezünk, milyen körülmények között nehezedett a szövetséges hatalmak államférfiai maroknyi csoportjának vállára a világtérkép átrajzolásának feladata, nem lepődünk meg azon, hogy hatalmas munkájuk néhány kisebb részlete elnagyolt lett. Az Osztrák–Magyar Monarchia területeinek felosztása néhányuk számára természetesen kevésbé fontos ügynek látszott, mint például a Németországgal kötendő megállapodás. A vezető küldöttek megelégedtek az Ausztria–Magyarországgal határos, a háború során a mi oldalunkra állt kisebb szövetséges nemzetek és a Habsburg Monarchia alávetett népei képviselőinek véleményével és javaslataival. A szövetséges miniszterelnökök azonban nem vették figyelembe a történelem hódítási hullámai és népvándorlásai által Közép-Európába sodort sokféle nép között meglévő vad féltékenységet és mohóságot. Kétségtelen, hogy az így megfogalmazott különböző szerződésekben az igazságosság néha áldozatul esett a mohóságnak, aminek az lett a következménye, hogy Közép-Európa nagy része ma nagyon ingatag egyensúlyi állapotban, teljesen balkáni körülmények között él. Nekünk itt, Angliában annyi komoly problémával kell szembenéznünk, hogy hajlamosak vagyunk ezeket a félig elfelejtett békeszerződéseket véglegesen elrendezett dolgoknak tekinteni és figyelmen kívül hagyni. De aki ismeri Közép-Kelet-Európa viszonyait, nem helyezkedhet erre a kényelmes álláspontra. A kéz, amely a jelenlegi politikai helyzetet kialakította ezen a területen, egy eljövendő háború magvait hintette el. A béke-megállapodás ingatag voltára utal az a tény is, miszerint három közép- és kelet-európai ország: Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia azonnal fontosnak érezte, hogy katonai szövetséget kössön Franciaország támogatásával a szerződések, különösen a Magyarországgal kötött trianoni szerződés érvényben tartása érdekében, amely nyilvánvaló tévedéseket és igazságtalanságokat tartalmaz. Ez a kisantant néven ismert szövetség ma is fennáll, bár a múlt hónapban megtartott éves konferenciáján a három állam magatartása Magyarországgal szemben sokkal kevésbé volt agresszív, mint az elmúlt években. Ez a fejlődés kétségtelenül annak köszönhető, hogy bár Magyarország állandóan tiltakozik a békeszerződés igazságtalan volta miatt, híven teljesíti annak feltételeit. A kisantant tehát gyorsan veszít nemzetközi értékéből. Az ilyenfajta szövetségek maguk is veszélyeztethetik a világbékét, ha tovább maradnak fenn, mint ameddig szükség van rájuk. Ebben a hónapban lesz hét éve, hogy aláírták a trianoni szerződést, és azok, akik legjobban ismerik Közép-Európát, kezdik felvetni, hogy nem lenne-e bölcs dolog átfogalmazni a szerződés néhány nyilvánvalóan hibás pontját a ma meglévő nyugodtabb légkörben. Egy ilyen lépés első eredményeit maguk a kisantant országok élvezhetnék. Románia például halálos viszályt örökölt Oroszországgal Besszarábia annexiója miatt. Ha bolsevista marad Oroszország, ha nem, Románia mindig számíthat arra, hogy egyszer fegyverrel kell majd megvédenie újonnan megszerzett gazdag határ menti tartományát. Egy ilyen hadjáratban csak akkor számíthat sikerre, ha nyugati szomszédja megbízható, baráti ország. A mai körülmények között viszont ez sohasem következhet be, mivel Erdély Romániához csatolása román fennhatóság alá hajtott egy és háromnegyed millió magyart. Ezek többsége annyira keveredett a zömmel román és szász lakossággal, hogy Magyarország beletörődött az elvesztésükbe. De közvetlenül a magyar határ mentén van két olyan összefüggő magyarlakta terület, ahol 600 ezren élnek. Ezt a térséget főleg a stratégiai fontosságú vasútvonal szempontjai miatt adták Romániának. Nem szabad azonban megengedni, hogy ilyen jelentéktelen dolgok állandósítsák a háborús veszélyt Közép-Európában. Hasonlóképpen egy szép napon Csehszlovákia – ahová több mint 1 millió magyart csatoltak – is vitába keveredhet Németországgal a hárommillió osztrák-német miatt, akik északi határain belülre kerültek, és akkor előnyös lenne számára, ha megszabadult volna a déli határaival kapcsolatos problémáktól. A határ ésszerű kiigazításán alapuló barátság Magyarországgal ráadásul lépést jelentene a vámunió felé is, ami mindkét ország számára nagy haszonnal járna. Magyarország harmadik, déli szomszédja, Jugoszlávia a békeszerződés eredményeként 400 000 magyart vett át. Legtöbbjük a volt Horvátország egyik sarkában él a Dráva és a Duna által határolt háromszögben. Velük keveredve él ott még 300 000 német, aki minden bizonnyal szívesebben venné, ha újra magyar fennhatóság alá tartozna. Jugoszlávia számára – amelynek jelenlegi külső és belső helyzete kritikusabb bármely más európai országénál, Oroszországot kivéve – előnyt jelentene, ha megszabadulna ettől az elégedetlen nemzeti kisebbségtől északi határai mentén. Az új, a maitól csak kissé eltérő határt úgy lehetne meghúzni, hogy a változás nem érintené a volt osztrák–magyar tartomány, Horvátország határát, amely a délszláv királyság létrejöttekor csatlakozott Szerbiához. Ilyen, viszonylag kis változtatásokkal újra lehetne egyesíteni az anyaországgal kétmillió magyart abból a hárommillióból, akiket a trianoni béke idegen fennhatóság alá helyezett. A súrlódásokat úgy váltaná fel egy megkönnyebbült viszony, hogy a béke-megállapodás fő vonalai érintetlenek maradnának, és nem változnának jelentősen Közép-Európa erőviszonyai sem. Úgy vélem, elérkezett az ideje annak, hogy a szövetséges hatalmak, amelyek aláírták az önkényesen megfogalmazott trianoni békeszerződést, az elmúlt hét év tapasztalatainak tükrében újra megfontolják a határok kérdését. Ha egy megállapodás hét próbaév után sem működik jól, nagyon valószínű, hogy eleve nem megfelelő. A Magyarországra kényszerített békefeltételek módosításának kidolgozása során az érintett területek bonyolult módon összevegyült lakosságát is meg kell kérdezni. Volt idejük eldönteni, melyik nemzethez fűzik őket ösztöneik és érdekeik. A mindenütt megtartandó népszavazásoknak az USA vagy egy másik nem érdekelt állam kormányának ellenőrzése alatt kell lezajlaniuk, mivel az elcsatolt területek egy részén sok eset bizonyítja, hogy a magyar lakosság nem élvezi a szólás és véleménynyilvánítás szabadságát, amit pedig a trianoni békeszerződés is rögzít számára. A közép-európai helyzet újraértékelését nemcsak a célszerűség, hanem az igazságosság érdekében is sürgetem. Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia fejlődése nagymértékben függ a külföldi tőkétől. Ez azt jelenti, hogy stagnálásra vagy talán hanyatlásra és széthullásra vannak ítélve, ha nem tudják meggyőzni London és New York pénzintézeteit arról, hogy nem állnak fenn olyan akut problémák, amelyek veszélyeztetnék a nekik nyújtott kölcsönök visszafizetését. Ha ezek a bizonytalan helyzetű kis közép-európai szövetséges államok még nincsenek tisztában a külföldi hitelek megszerzésének nehézségeivel, az azért van, mert eddig ki tudták használni a befektetők naiv optimizmusát, főleg az Atlanti-óceán túlsó partján. Megtudtam, hogy New York-i pénzintézetek az utóbbi időben adtak kölcsönöket Belgrádnak. Ahogy a dolgok ma Jugoszláviában állnak, nem tudok elképzelni ennél bizonytalanabb befektetést. A jugoszláv kormány jelenleg egyre agresszívabban próbál beavatkozni a vele az adriai parton szomszédos kis Albán Köztársaság ügyeibe. Ez a politikája abból az aggodalomból táplálkozik, hogy Horvátország esetleg elszakad Jugoszláviától, és ezzel a délszláv királyság elveszti csaknem egész adriai partvonalát. A jugoszláv kormány ezért egy alárendelt és leigázott Albániával reméli kárpótolni magát. Ez az előrenyomulási politika egyre ellenségesebb viszonyt teremtett Olaszországgal, ami már-már összeütközéssel fenyeget. A térképre pillantva láthatjuk, hogy az Albánia feletti ellenőrzés kérdése legalább olyan fontos Olaszországnak, mint Calais és Boulogne hovatartozása Angliának. Legalább ilyen nehéz elképzelnem, hogy egy felelős pénzintézet támogassa a román kormánynak nyújtandó kölcsönöket. Romániának alapos oka van félni Oroszországtól, de féltékenysége és mohósága megakadályozza abban, hogy egy tisztességes alkuval bebiztosítsa az oldalát Magyarország felől. A közép-európai béke közvetlenül fontos Nagy-Britannia számára. Nem tehetjük meg, hogy a béke kérdését kis és viszonylag jelentéktelen nemzetek kezébe engedjük át, amelyek terjeszkedésüket – és egyes esetekben egyenesen a létüket – éppen a szövetséges hatalmak háborús áldozatvállalásának köszönhetik. A Balkán több generációra visszamenőleg a nemzetközi konfliktus veszélyét hordozza magában. Valójában itt tört ki a világháború. És most – a szövetséges béke-előkészítő delegációk hiányos információi és elsietett döntései folytán – ez a régi balkáni veszély még sokkal nagyobb területre terjedt ki. Egy szálig ki kellene gyomlálnunk a trianoni békeszerződés száraz füvét és halott fáit, mielőtt egy véletlen szikra lángra lobbantja őket. Ha a tűzvész kitör, már késő lesz. Kisállamok szűk látókörű előítéletei nem állhatnak az európai biztonság útjába. A kisantant egyik célja a monarchia restaurációjának megakadályozása volt Magyarországon. Miért ne lehetne a magyaroknak királyuk, ha nekik úgy tetszik, amíg békésen és megfelelően intézik az ügyeiket? Románia és Jugoszlávia, amely lerohanással fenyegeti Magyarországot a királyi ház visszahívása esetén, szintén monarchia. Nyugodtan tanúsíthatunk bizalmat Magyarország iránt, hiszen csak kis része volt a világháború kirobbantásában. És míg a magyarok bátran harcoltak az ügyért, amely mellé álltak, az országukban élő britekkel a háború alatt mindvégig türelemmel viseltettek, és hagyták, hogy zavartalanul éljék az életüket. Akármennyire legyőzöttek és megtörtek voltak is, a háború után néhány hónappal már volt elég erejük és nemzeti öntudatuk megdönteni a bolsevik önkényuralmat, amely a hírhedt Kun alatt erőltette magát országukra. Ezzel megmentették Európát attól, hogy ott éktelenkedjen a közepén egy fekély, ahonnan a fertőzés továbbterjedhetett volna. Ezután következett Magyarország szétdarabolása egy olyan békeszerződés keretében, amelynek szigorúságát akkoriban sok szövetséges államférfi helytelenítette. Lakossága 21 millióról 8 millióra csökkent, területe pedig 125 ezer négyzetmérföldről 36 ezer négyzetmérföldre. Magyarország örült annak, hogy megszabadult néhány olyan népcsoporttól – mint a csehek, horvátok és románok –, amellyel a Monarchia idejében össze volt zárva. De velük együtt elcsatoltak tőle 3,5 millió magyart is. Az ország területi veszteségei együtt jártak a fa-, só- és vaskitermelési lehetőségek teljes elvesztésével, ami a csaknem teljesen mezőgazdaságból élő lakosság számára alapvető lett volna. A kegyetlen békeszerződés még arra is kényszerítette Magyarországot, hogy Ausztriának hatalmas mennyiségű épületfát szállítson, a mikor saját szükségleteire is importálnia kellett. Magyarország nem okozott semmi gondot a szövetségeseknek a békeszerződés teljesítése során. Egyensúlyba hozta költségvetését, munkásai és parasztjai pedig ugyanolyan jól élnek már, mint a háború előtt. Az állam 2 millió acre szántóföldet vásárolt meg a nagybirtokosoktól és osztott fel a kisbirtokosok között, ami azt eredményezte, hogy Európa egy országában sincs olcsóbb és jobb ellátás frissen termelt élelmiszerekből. Szeretném, ha Külügyminisztériumunk csatlakozna ahhoz a példához, amit Olaszország mutatott a nyugat-európai hatalmaknak Magyarország megsegítésében. Magyarország természetes szövetségese Nagy-Britanniának és Franciaországnak. Helye van a Nap alatt. A magyar nemzet ma bizalmatlanul és nehezteléssel tekint Németországra. Amíg a háború emléke él, régi viszonyukat lehetetlen felújítani. Ugyanilyen kizárt dolog az Ausztriával való régi kapcsolat felélesztése. Az Ausztriával szembeni ellenérzések manapság olyan erősek, mint Kossuth szabadságharcának 1849-es leverésekor, amikor a magyar nemzet vezetője Angliában talált menedéket és együttérzést. Magyarország Nyugat-Európában keres barátokat, és most jött el az idő ezeknek a barátságoknak a megszilárdítására. Egy olyan népet, mint a magyar, amely mögött egy ezredéves nemzeti és tradicionális fejlődés áll; amely a középkorban hősiesen védte Európát a töröktől; és amelynek már 1222-ben, mindössze hét évvel a miénk után megszületett a maga Magna Cartája, az Aranybulla, nem lehet úgy kezelni, mint egy újonnan létrejött balkáni államot a maga kialakulóban lévő intézményeivel és tapasztalatlan politikusaival. Szeretném, ha külügyminiszterünk azzal mutatná ki érdeklődését a magyar ügyek iránt, hogy személyesen odafigyel Románia azon törekvésére, hogy lehetetlenné tegye a nemzetközi döntőbírósághoz folyamodás békeszerződés által biztosított jogának gyakorlását az erdélyi magyar gazdák széles köreiben, akiktől a román kormány kártérítés nélkül vette el a földjüket. Ez az ügy egy ideje már a Népszövetség asztalán fekszik. Nagy-Britannia, mint a trianoni béke egyik aláírója közvetlen felelősséggel tartozik azért, hogy igazságot szolgáltassanak ebben az ügyben. Ám semmi sem tehet többet Közép-Európa stabilizálódásáért és békéjéért, mint London és New York nagy pénzintézetei. Ők tartják a kezükben ezt az ügyet. Ha nem adnak hiteleket azoknak az államoknak, amelyek a jelenlegi bizonytalan helyzet fenntartásáért felelősek, az eredmény hamarosan mutatkozni fog olyan határkiigazítások és megállapodások elfogadásában, amelyek nagyban csökkentik majd a háborús veszélyt. A békeszerződés erőszakkal és fenyegetéssel való megváltoztatása nem vita tárgya. A szövetséges hatalmak saját érdekükben elleneznék, ha bármely korábbi szövetséges vagy ellenséges állam fegyveres erőszakkal próbálna változtatásokat eszközölni Európa térképén. A Közép-Európa újonnan alakult államainak megsegítésére hivatott pénzintézetek bölcs pénzügyi politikája azonban jótékony, nyugtató hatással lehetne a térségre. A befolyásuk alatt végrehajtott ésszerű határkiigazítások – ha alapos megfontolás után, nyugodtan kerül rájuk sor – inkább erősíteni fogják, semmint veszélyeztetnék a világbékét. /Fordította: Zinner/ (Forrás: Rubicon / Daily Mail,)

 

.

Szólj hozzá!

Címkék: nap térkép usa magyarország franciaország horvátország ausztria románia olaszország németország erdély oroszország európa duna szerbia szovjetunió balkán albánia europe dráva jugoszlávia csehszlovákia nagybritannia oszmánbirodalom osztrákmagyarmonarchia elsővilágháború adriaitenger atlantióceán

Danube photos

1927.06.17. 19:00 Eleve

 

Umbriában: II.

Madonna a trónon a gyermek Jézussal (1927)

Assisi, 2022. VI. 17. Szép Madonna egyik kezével a jobb térdén álló kis Jézust tartja,
másik kezében liliom. A Gyermek bal kezén madár (Assisi Szent Ferenc attribútuma).
Mária-tisztelet a ferences kegyességben - szépség és gyengédség által késztet
jámborságra. Marrani, a ferencesek általános rendfőnöke jóvoltából készült.

 

Szólj hozzá!

Címkék: olaszország nyár photos virág madár építészet italy fényképek

1926 - . Magyarország. Magyar PEN Club. Megalakulás, történet

1926.12.23. 20:47 Eleve

.

A magyar PEN Club megalakulása, rövid története

(Forrás: Magyar PEN Club):

http://tinyurl.com/hha2xbe

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország penclub

Danube photos

1922.09.21. 17:45 Eleve

 

Budapest 2020. IX. 21. Rudolph Kluis nevét viselő sokvirágú rózsa. Hollandiában nemesítette Kluis, 1922-ben.

 

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország ősz hollandia photos virág fényképek thenetherlands

1922. július. Magyarország. Panasz / írta Szabó

1922.07.31. 19:55 Eleve

.

Panasz 

írta Szabó

(Forrás: MTDAPortál):

http://tinyurl.com/hy3s5lq

.

Szólj hozzá!

Címkék: könyv magyarország

1921. év. Magyarország. Bartók: Önéletrajzom.

1921.12.27. 21:32 Eleve

.

Önéletrajzom.
Bartóktól

Születtem 1881 március 25-ikén, Nagyszentmiklós községben, amely most majd egész Torontállal, Romániához tartozik. Legelső zongoraóráimat édesanyámtól kaptam, hatodik életévemben. Apámnak, aki egy földmívesiskolát igazgatott, meglehetősen fejlett zenei képességei voltak: zongorázott, műkedvelő zenekart szervezett, gordonkázni is tanult, hogy zenekarában mint gordonkás játszhasson, sőt még táncdarabokat is komponált. Nyolcéves voltam, mikor elvesztettem. Halála után édesanyám mint tanítónő küzködött a mindennapi kenyérért; először Nagyszöllösre kerültünk (ezidőszerint csehszlovák területen), azután Besztercére, Erdélybe (ezidőszerint román területen), s végül 1893-ban Pozsonyba (ezidőszerint csehszlovák területen). Mivel még kilencéves koromban kisebb zongoradarabokat komponáltam, sőt Nagyszöllősön, 1891-ben, mint „zeneszerző és zongoraművész, a nyilvánosság előtt is szerepeltem, igen fontos volt számunkra, hogy végre nagyobb városba juthattunk. Azidőtájt, a vidéki magyar városok közt Pozsonynak zenei élete volt a legélénkebb s ilymódon lehetővé vált számomra, hogy tizenötödik évemig Erkel László (Ferenc fia) taníthatott zongorára és összhangzattanra, másrészt pedig, hogy részem volt egynéhány többé-kevésbé jó operaelőadásban és zenekari hangversenyben. Kamarazenei gyakorlatban sem volt hiányom s ilyképen tizennyolcéves koromig a Bachtól Brahmsig terjedő zeneirodalmat (bár Wagnert csak Tannháuserig) aránylag egészen jól megismertem. Közben szorgalmasan komponáltam, Brahmsnak és a nálam négy évvel idősebb Dohnányinak erős befolyása alatt; különösen Dohnányinak ifjúkori Opus 1-e volt rám nagy hatással. Miután elvégeztem a gimnáziumot, felvetődött a nagy kérdés, hogy zenei tanulmányaimat melyik zeneakadémián is folytassam. Azidőtájt Pozsonyban a bécsi Conservatoriumot tartották a zenei stúdium egyetlen komoly erődjének. Én azonban végül mégis Dohnányi tanácsát követtem, s inkább Budapestre jöttem, ahol a Zeneakadémián tanítványa lettem Thomán Istvánnak (zongorában) és Koessler Jánosnak (kompozícióban). Itt maradtam 1899-től egészen 1909-ig. Mindjárt megérkezésem után nagy buzgalommal kezdtem tanulmányozni Wagnernek előttem még ismeretlen műveit (a Tetralógiát, Tristant, a Mesterdalnokokat), valamint Liszt zenekari szerzeményeit. Jómagam, e periódusban, úgyszólván semmit sem alkottam. A brahmsi stílustól megszabadulva, Wagneron és Liszten át sem tudtam megtalálni az áhított új utat. (Liszt igazi jelentőségét a zeneművészet továbbfejlődésében még nem fogtam fel teljesen; műveiben csak a külsőségeket láttam.) Ilymódon, körülbelül két évig, semmit sem dolgoztam s a Zeneakadémián tulajdonképp csak briliáns zongorajátékosnak ismertek. Ebből a stagnálásból szakított ki, mint egy villámcsapás, az „Also Sprach Zarathustra”-nak első budapesti előadása (1902-ben). Az itteni zenészektől nagyobbrészt borzalommal fogadott mű engem a legnagyobb lelkesedéssel töltött el; végre láttam oly irányt, amely újat rejtett magában. Azonnal rávetettem magam Strauss partitúráinak tanulmányozására, s újra komponálni kezdtem. Volt még egy másik körülmény, amely döntő befolyást gyakorolt fejlődésemre: akkoriban éledt Magyarországon az az ismert nemzeti áramlat, amely a művészet területére is átcsapott. Arról volt szó, hogy zenében is valami sajátosan magyart kell teremteni. Ez az áram engem is elért s figyelmemet népzenénk tanulmányozására irányította, jobban mondva arra, amit akkor magyar népzenének tartottak. E különböző hatások alatt komponáltam 1903-ban egy szimfonikus költeményt „Kossuth" címmel, amelyet Richter János azonnal elfogadott előadásra, Manchesterben (1904 februárban). Ezidőben keletkezett még egy hegedűszonáta és egy zongoraötös. Ez a három mű még máig is kiadatlan. Ebbe a korszakba sorozhatók még: az 1904-ben komponált „Rapszódia zongorára és zenekarra" (Opus 1)|, amellyel pályáztam is, bár sikertelenül, a párizsi Rubinstein-díjra 1905-ben; azonkívül az első „Suite nagy zenekarra", 1905-ből. Egyébként közben szétfoszlott a straussrichárdi varázslat. Liszt behatóbb tanulmányozása — különösen kevésbé népszerű alkotásaiban, mint például az „Années de Pélerinage"-ban, az „Harmonies poétiques et religieuses"-ben, a „Faust"-szimfóniában, a „Totentanz "- ban és egyebütt — néhány kevésbé rokonszenves külsőségen át a dolog lényegéhez vezetett: végre feltárult előttem e művész igazi jelentősége. A zeneművészet továbbfejlődésére nézve az ő műveit nagyobb fontosságúaknak éreztem, mint például Wagneréit vagy Strausséit. Azonkívül felismertem, hogy a tévesen népi daloknak tartott magyar dalok — amelyek a valóságban többé-kevésbé triviális népszerű műdalok csupán — nem sok érdekeset nyújtanak. Így aztán, 1905-ben, az addig úgyszólván ismeretlen magyar parasztzene kutatásához fogtam. E téren, nagy szerencsémre, kitűnő munkatársra leltem Kodály Zoltánban, aki, hála éleslátásának és ítélőerejének, a zene minden ágában nem egy megbecsülhetetlen intéssel és tanáccsal volt segítségemre. E kutatást tisztán zenei szempontból kiindulva kezdtem és pedig csak magyar nyelvterületen. Később azonban társult ezzel a zenei anyagnak tudományos kezelése, valamint a kutatásnak a tót és román nyelvterületekre való kiterjesztése. Mind e parasztzene tanulmányozása azért volt számomra oly döntő fontosságú, mert lehetővé tette a felszabadulást az eddigi dur- és moll-rendszerek egyeduralma alól. Ugyanis a gyűjtött dallamkincsnek túlnyomó, s éppen értékesebb része a régi egyházi hangnemeken, illetőleg ó-görög, sőt még primitívebb (névszerint pentatonikus) hangnemeken épült, azonkívül tele van a legszabadabb és legváltozatosabb ritmusképletekkel és ütemváltozásokkal, mind a rubato-féle, mind pedig a  tempo giusto előadásban. Ilyen módon bebizonyult, hogy a régi s műzenénkben már nem is használatos hangsorok mit sem veszítettek életképességükből. Újból való alkalmazásuk újfajta harmonikus kombinálásokat tett lehetővé. A diatonikus hangsornak ilymódon való felhasználása a megmerevült dur-moll-skálától való szabadulásához vezetett s végső következménye az lett, hogy ma már a kromatikus tizenkétfokú hangrendszer minden hangja szabadon és önállóan alkalmazható. Kinevezésemet a budapesti Zeneakadémia zongora tanszékére 1907-ben főleg azért tartottam kedvezőnek, mert lehetővé tette számomra a Magyarországon való megtelepedést, úgy, hogy folklorisztikai kutatásaimat továbbra is folytathattam. Amikor, Kodály ösztönzésére s ugyancsak 1907-ben, megismertem és tanulmányozni kezdtem Debussy szerzeményeit, bámulattal vettem észre, hogy az ő metodikájában is, egyes, a mi népzenénknek megfelelő pentatonikus fordulatok ugyancsak nagy szerepet játszanak. Ezeket, egészen bizonyosan, szintén egy keleteurópai népzene hatásának — valószínűleg az orosznak — kell tulajdonítanunk. Igor Strawinsky műveiben hasonló törekvések észlelhetők: úgy látszik hát, hogy a mi korunk az egymástól legtávolabb eső földrajzi területeken is ugyanazt az áramlatot mutatja: a műzene fölfrissítését oly parasztzene elemeivel, amelyet az utolsó századok alkotásai érintetlenül hagytak. Műveim, amelyek az Opus 4-től kezdve, épp ezt a fentvázolt szemléletet akarták kifejezni, természetesen nagy ellenmondást keltettek Budapesten. A megnemértésnek oka többek közt abban is keresendő, hogy újabb zenekari műveink tökéletlen módon kerültek előadásra: nem volt megértő dirigensünk, sem pedig megfelelő zenekarunk. Mikor a harc már nagyon kiéleződött, egynéhány fiatal zenész, köztük Kodály és magam is, egy Új Magyar Zene Egyesületet iparkodtunk alapítani (1911-ben). E vállalkozás főcélja önálló hangversenyzenekar szervezése volt, amely mind a régi, mind az újabb, sőt a legújabb zenét is tisztességes módon hozta volna előadásra. Azonban e célt nem érhettük el: minden törekvésünk meddő maradt. Ezért is, meg sok másféle, személyesebb balsiker miatt, 1912 táján egészen visszavonultam a nyilvános zenei élettől, viszont annál buzgóbban fordultam a zenefolklorisztikai tanulmányok felé. Nem egy, a mai viszonyainkhoz képest meglehetősen vakmerő utazást terveztem: közülük, szerény kezdetképen, csak egyet tudtam megvalósítani: 1913-ban bejártam Biskrát és környékét, ahol az arab parasztzenét tanulmányoztam. A háború kitörése — egyetemes emberi okokon kívül — már csak azért is fájdalmasan érintett, mert minden ilynemű kutatást egyszerre derékon tört ketté. Tanulmányaim számára Magyarországnak csak egynémely területe maradt meg, ahol egészen 1918-ig, némileg korlátolt keretek közt dolgozhattam. Az 1917-es év határozott fordulót jelent a budapesti közönségnek műveimmel szemben való magatartásában. Végre az a szerencse ért, hogy egy nagyobb munkámat, a „Fából faragott királyfi" című táncjátékot, Tango Egisto mesternek hála, zeneileg tökéletes előadásban hallhattam. 1918-ban ugyancsak ő adatta először egy régebbi színpadi művemet, az 1911-ben készült egyfelvonásost: a „Kékszakállú herceg várá"-t. E kedvező fordulatot, fájdalom, 1918 őszén a politikai és gazdasági összeomlás követte. Az ezzel szorosan kapcsolatos és mintegy másfél évig tartó zavarok éppen nem voltak alkalmasak komolyabb munkák elvégzésére. Még a mai helyzet sem engedi meg, hogy zenefolklorisztikai munkák folytatására gondolhassunk. A tulajdon erőnkből ez a „luxus" már nem telik; másrészt az elszakított országrészek tudományos szempontból való átkutatása — politikai okokból s a kölcsönös gyűlölség miatt — úgyszólván teljesen lehetetlen. Távoli országok beutazása pedig úgyis egészen reménytelen. . .  Egyébként a zenetudománynak ez ága iránt sehol a világon sem érdeklődnek igazán: ki tudja, talán nem is olyan fontos, mint amilyennek fanatikusai tartják! (Magyar írás, 1921.) (Forrás: Bartók Béla: Önéletrajz. Írások a zenéről - Budapest: Egyetemi Nyomda, 1946)

.

Szólj hozzá!

Címkék: könyv magyarország románia erdély európa zeneakadémia csehszlovákia elsővilágháború

1920. év. Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország

1920.12.31. 11:05 Eleve

.

Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország

énekel: Kalmár

(Forrás: YouTube):

http://tinyurl.com/jg42vut

Hol szőke sellő, lenge szellő, játszik a Tiszán,
Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám.
Az ősi Kárpát őrzi álmát, hű Csaba vezér,
Ki csillagoknak égi útján vissza-vissza tér.

Hogy jön, szívünk várva várja!
S, hogy felzeng a trombitája!

Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország,
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág!
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.
Táltos paripákon tovaszállunk, haza hí´ fű, fa, lomb, virág!
Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország!

Ott dalos ajkú mind a lány, mert dal terem a fán,
És délibábos tündérkastély leng a vén Tiszán.
A rónaságon hét határon száll, repül a szél;
Huszárok kedve éri csak be, hogyha szárnyra kél.

Ahogy zeng a trombitájuk,
Nincs tán hét világon párjuk

Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország,
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág!
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.
Táltos paripákon odaszállunk, haza hí´ fű, fa, lomb, virág!
Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország!

.

Szólj hozzá!

Címkék: dal magyarország tisza kárpátok

Erdély 1920-1980. év. Máron Áron (film)

1920.12.14. 23:11 Eleve

19 10 8 / 13 8 14.

Márton Áron 1896-1980

- dokumentumfilm -

(forrás: YouTube / RaStudio):

https://tinyurl.com/y4ht5jde

Kulcsszavak:     első világháború     Erdély     film     Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség     kommunista kommunizmus     Magyarország     második világháború     Románia     Székelyföld     Vatikán     video

.

Szólj hozzá!

Címkék: video film magyarország románia erdély kommunizmus kommunista vatikán székelyföld elsővilágháború gyulafehérvárirómaikatolikusérsekség másodikvilágháború

1920. augusztus. Törökország. Az első világháborút követő utolsó békeszerződés előkészítése

1920.08.11. 18:02 Eleve

18 1 17.

1923. július 24-én írták alá az antant hatalmak és az ideiglenes Török Kalifátus delegáltjai az első világháború utolsó békeszerződését Lausanne-ban, mely számos kedvezőtlen ponton felülírta a Sévres-ben kötött török békeegyezményt. Négyéves függetlenségi háborújának köszönhetően a kis-ázsiai ország volt az egyetlen vesztes állam, mely érvényesíthette akaratát a győztesek szándékaival szemben. Miután az Oszmán Birodalom 1918 októberében összeomlott, és seregei Mudrosz mellett letették a fegyvert, az antant szövetségesek hozzáláttak a szultanátus régóta tervezett felosztásához. A vesztes országot elözönlötték az olasz, görög, angol és francia erők. A brit hadsereg elfoglalta Konstantinápolyt, a hellének uralmuk alá vonták Kis-Ázsia görögök által lakott részét, az olaszok Anatólia délnyugati felén, a franciák pedig a szíriai mandátummal szomszédos területeken terjeszkedtek. A modern Törökországtól délre eső részeken a brit–francia páros osztozott, a kurdok és az örmények fellázadtak, miután az antant önálló államot ígért nekik. Az idegen megszállással párhuzamosan 1919 májusában polgárháború kezdődött a szultán – és a nagyvezír – támogatói és a Sivasban konferenciát szervező, Ankarában 1920 áprilisában külön nemzetgyűlést alakító Atatürk tábora között. Mehmed 1920. augusztus 10-én, Sévres-ben békét kötött az antanttal, mely következményeiben hasonlított a Magyarországot sújtó trianoni békediktátumhoz: az egyezmény értelmében Törökország kiszorult volna Európából, Anatólia területének több mint a felét át kellett adnia a Lloyd George által támogatott „görög birodalomnak” és a Közel-Keleten mandátumterületeket gyűjtő nagyhatalmaknak. Az Atatürk által megalakított ankarai nemzetgyűlés nem fogadta el a Sévres-ben kötött békét, és – a szabadságharcos vezetésével – még 1920 májusában a szultánnal szemben álló kormányt nevezett ki. Az ellenállók az év során ütőképes hadsereget szerveztek, melynek főparancsnoka – Atatürk – a török többségű területek visszaszerzését tűzte ki célul. A helléneket 1921 januárjában szétverték az Inönü folyónál. 1921 szeptemberében Sakarya mellett a török felkelők újabb győzelmet arattak. 1922. augusztus 30-i, Dumlupinar mellett vívott ütközetben a Konstantinápoly felé vonuló görög erők addigi legsúlyosabb vereségüket szenvedték el a törököktől. Szörnyű etnikai tisztogatások közepette a törökök elfoglalták Szmirna városát, és akadálytalanul nyomultak előre a tengerszorosok mentén, a régi főváros irányába. Brit kormányválság miatt Törökország de facto győztesként jelenhetett meg az 1922 novemberében megnyíló lausanne-i konferencián. Felszámolták a sévres-i békét megkötő VI. Mehmed uralmát, és II. Abdul-Medzsid (1922-1924) trónra ültetésével ideiglenesen kikiáltották a Török Kalifátust. Az 1923. július 24-én aláírt lausanne-i szerződés eltörölte az 1920-as sévres-i szerződésben foglalt – a nyugati hatalmak számára gazdasági  előjogokat biztosító – kapitulációkat, és az erőviszonyoknak megfelelően teljesen új határvonalat állapított meg. 1924-ben Atttatürk erőfeszítései nyomán kikiáltották az első – nyugati mintára felépített – szekularizált iszlám köztársaságot. A lausanne-i béke nagyrészt Törökország mai határait rögzítette. A törökök lemondtak az 1918-ig birtokolt levantei, iraki és arábiai területekről. Határviták az iraki Moszul és Hatay – az egykori Antiochia – kapcsán robbantak ki, az Irakban és Szíriában mandátummal rendelkező britek és franciák mindkét területet le akarták választani az új országról. Moszul Irakhoz került, Hatay pedig független köztársaságként létezett 1939-ig, amikor egy referendum révén csatlakozott Törökországhoz. A béke emellett rendelkezett a tengerszorosok demilitarizálásáról is, 1936-ban azonban az ankarai kormány revideálhatta a szerződés erről szóló részeit. (Forrás: Rubikon)

.

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország franciaország görögország olaszország irak európa szíria törökország ázsia örményország oszmánbirodalom elsővilágháború britbirodalom

1920 - 1941. év. Magyarország. Gróf Teleki Pál

1920.07.20. 19:38 Eleve

16 4 2.

Gróf Teleki Pál (1879 Budapest – Budapest 1941) földrajztudós, egyetemi tanár, politikus, miniszterelnök, nemzet-nevelő főcserkész, az MTA tagja családjának egyetlen gyermeke volt. Nagyon gondosan nevelték; a budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett; az egyetemen jogot és államtudományt végzett, ebből doktori diplomát szerzett. Hat nyelven beszélt. A földrajztudomány lett Teleki Pál fő tanulmányi területe. 1909-ben a Földrajzi Intézet igazgatója lett. Munkássága során térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. Bejárta szinte egész Európát, és az első magyar nyelvű tudományos világatlasz az ő irányításával készült. Később Észak-Amerikában, Ázsiában és Szudánban is járt. Hazatérve nyomdába adta tudományos munkáinak eredményeit - a japán szigetekről készített atlasszal a magyar és a nemzetközi tudósok között híres lett. Tudományos munkájának az I. világháború vetett véget. 1914-ben önkéntes főhadnagy lett; Boszniában, majd az olasz fronton szolgált. Leszerelés után egyetemi tanár volt a Budapesti Tudományegyetemen, ahol a Gazdasági és Földrajzi Tanszéket vezette. Később a M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnek volt rektora. Közben egyre többet foglalkozott politikával. Külügyminiszterré választották 1920-ban, röviddel ezután Magyarország miniszterelnöke lett. Ekkor a trianoni békeszerződés előkészítésénél térképek, tanulmányok és statisztikák elkészítését irányította. Elkészítette Magyarország néprajzi, etnikai térképét, amelyen piros színnel jelölte hol laknak magyarok (innen az elnevezés „vörös térkép”). Ez volt a béketárgyalásoknak szinte egyetlen hiteles Kárpát-medencei dokumentuma. A vezetése alatt készült okmányokat a magyar delegáció mind magával vitte - sajnos hiába. Fáradhatatlanul védte a magyar ügyet, de az igazságtalan békediktátum ellen ő sem tehetett semmit. A trianoni békét követően a Trianonban elvesztett területek visszaszerzése érdekében munkálkodott, közreműködött a Magyar Revíziós Liga megalakításában. Meggyőződéses nyugatbarát volt, a Szovjetuniót tekintette a legfőbb ellenségnek. A II. világháború alatt 1940 decemberében Teleki Pál „örök barátsági szerződés”-t kötött Jugoszláviával. Amikor 1941 márciusában Hitler elhatározta Jugoszlávia lerohanását, követelte Magyarország részvételét a támadásban. Teleki nem vállalta a szerződés megszegését, becstelenségnek és árulásnak tartotta. Nem látott más kiutat ebben a tragikus helyzetben - április 3-án öngyilkos lett. (?) Így akarta figyelmeztetni a magyar és világ közvéleményét, és megakadályozni az angolok hadüzenetét. Átmenetileg sikerült neki: Churchill is fejet hajtott Telki nemzetét óvó vértanúsága előtt. Sírját a kommunisták hatalomra jutása után a Kerepesi temetőből Máriabesnyőre helyezték át. Amikor néhány éve felmerült, hogy szobrot állítsanak neki, élénk vita bontakozott ki, s az emlékművet a budai Vár helyett Balatonbogláron, a lengyel menekültek városában állították fel. Az ünnepségen a Magyar Cserkészszövetségek Fóruma teljes vezetősége, így az SZMCS akkori ügyvezető elnöke is részt vett. Élete főbb munkálkodása, pozíciói, kitüntetései: 1922-ben Horthy kormányzó kinevezte Teleki Pált Magyarország főcserkészévé, majd tiszteletbeli főcserkész lett. Életét ezután főként a magyar ifjúság vallásos-nemzeti nevelésének szentelte. Neki köszönhetjük a napjainkig használt cserkész próbarendszert  A IV. Világ-dzsemborit Magyarországon rendezték (1933, Gödöllő), amelyen az alapító BiPi (Lord Robert Baden-Powell) is megjelent. A dzsembori főszervezője Teleki Pál volt. .  A 30-as évek második felében felismerte, hogy a magyar cserkészpróba rendszert át kell dolgozni. Az eredeti próbarendszert az angol cserkészettől vette át a magyar cserkészet, és így nem tartalmazott magyar nemzeti jellegzetességeket. Teleki felkérte legközelebbi munkatársait, hogy egy olyan próbarendszert készítsenek, amely jobban visszatükrözi a magyar ifjúság lelki szükségleteit az elkövetkező években. Ezt a próbarendszert, amely a Biblián és a magyar kultúrán alapszik, a magyar cserkészvezetők két éves előkészítés után a Balaton melletti Ábrahámhegyen 1940-ben véglegesítették. Teleki ezen meglátása és kérése olyan találó volt, hogy a magyar cserkészet próbarendszere még a mai napig is ezen a „Teleki Hagyaték”-on alapszik. A cserkészet mellett vezető szerepe volt a tudománypolitikában és a tudományszervezésben. Kitüntették a Corvin-lánccal, a kor legmagasabb tudományos-művészeti elismerésével. Ő volt az európai együttműködés egyik hazai apostola. „Európáról és Magyarországról” című könyvet írt. A német-lengyel háború (II. Világháború kezdete) után befogadta a lengyel menekülteket, köztük tízezer lengyel zsidót is. Segítette Finnország önvédelmi harcát a szovjet ellen a Finnországi Magyar Légió felállításával. Támogatta a falukutatókat. A földreformmal, sürgős munkák elvégzésével és a szegény néprétegek életszínvonalának fölemelésével is foglalkozott, támogatta az evvel kapcsolatos törvényeket. Ezekkel a szociálpolitikai intézkedésekkel sikerült megszilárdítania Magyarország belső rendjét.(Forrás: SZMCS): http://tinyurl.com/km8w8rq


.

Szólj hozzá!

Címkék: balaton térkép magyarország szlovákia japán finnország európa ázsia lengyelország szudán szovjetunió bosznia jugoszlávia nagybritannia kárpátmedence északamerika elsővilágháború másodikvilágháború magyartudományosakadémia németbirodalom földrajziintézet józsefnádorműszakiésgazdaságtudományiegyetem

1920. június. A határon túli magyar sajtó Trianontól a XX. század végéig.

1920.06.05. 07:00 Eleve

14 12 31.

Magyarország
A határon túli magyar sajtó Trianontól a XX. század végéig. Fejezetek a magyar sajtószabadság történetéből / szerkesztette Apró István - Paál Vince - Médiatudományi Intézet, 2014

(Forrás: Médiatanács Médiatudományi Intézete):

http://tinyurl.com/ojybb48

Kulcsszavak:

 Ausztria    Csehszlovákia     Délvidék   Erdély   Horvátország   Jugoszlávia    Kárpátalja   könyv:    Magyarország     Médiatudományi Intézet    Muravidék    Őrvidék   Románia     Szlovénia   Szovjetunió

.

Szólj hozzá!

Címkék: könyv magyarország horvátország ausztria szlovákia románia szlovénia erdély kárpátalja szovjetunió délvidék jugoszlávia csehszlovákia őrvidék médiatudományiintézet muravidék

1920. I. 16. Franciaország. Apponyi védőbeszéde Trianonban

1920.01.17. 00:28 Eleve

.

Védőbeszéd Trianonban

Apponyitól

(Forrás: MagyarKollégium):

https://tinyurl.com/mvfkcnt8

 

Igen tisztelt Elnök úr, Uraim! Engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem, hogy alkalmat adtak nekünk álláspontunk kifejtésére. Tulajdonképpen szóbeli tárgyalást kívántam, mert nézetem szerint ez az egyedüli eszköz, amely bennünket a megértéshez és az előttünk fekvő szövevényes kérdések helyes megismeréséhez vezethet. A Legfelsőbb Tanács azonban akaratát más irányban már megállapította, így meg kell ez előtt hajolnom. Elfogadom tehát az elém állított helyzetet és hogy idejüket túlságosan igénybe ne vegyem, egyenesen a tárgyra térek. A mi szemünkben a tegnapot a mai naptól a békefeltételek hivatalos megismerése választja el. Érzem a felelősség roppant súlyát, amely reám nehezedik abban a pillanatban, amikor Magyarország részéről a békefeltételeket illetőleg az első szót kimondom. Nem tétovázom azonban és nyíltan kijelentem, hogy a békefeltételek, úgy, amint Önök szívesek voltak azokat nekünk átnyújtani, lényeges módosítás nélkül elfogadhatatlanok. Tisztán látom azokat a veszélyeket és bajokat, amelyek a béke aláírásának megtagadásából származhatnak. Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék. Szerencsére még nem tartunk ilyen messze. Önök felszólítottak bennünket, hogy tegyük meg észrevételeinket. Ezek közül bátrak voltunk már egy néhányat a békefeltételek átvétele előtt átnyújtani. Meg vagyunk győződve róla, hogy Önök a már átnyújtott és a jövőben átnyújtandó megjegyzéseinket a viszonyok nehézsége által követelt komolysággal és lelkiismeretességgel fogják áttanulmányozni. Reméljük tehát, hogy meg fogjuk győzni Önöket. Reméljük ezt annál is inkább, mert nem áll szándékunkban sem ma, sem későbben érzelmeinkkel kérkedni, vagy kizárólag azoknak az érdekeknek szempontjára helyezkedni, amelyeket feladatunk megvédelmezni. A legjobb akarattal iparkodunk keresni oly álláspontot, amely a kölcsönös megértést lehetővé teszi. És, Uraim, ezt az álláspontot már megtaláltuk. Ez a nemzetközi igazságosságnak, a népek szabadságának nagy eszméje, amelyet a Szövetséges Hatalmak oly fennen hirdettek, továbbá a béke közös nagy érdekei, az állandóság és Európa rekonstrukciója biztosítékainak keresése. Ezeknek az elveknek és érdekeknek szempontjából vizsgáljuk meg a nekünk felajánlott béke feltételeit. Nem titkolhatjuk el, mindenekelőtt, megütközésünket a békefeltételek mérhetetlen szigorúsága felett. E megütközés könnyen megmagyarázható. A többi háborút viselt nemzettel, Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával kötött béke feltételei mindenesetre  szintén szigorúak. De közülük egyik sem tartalmazott a nemzet életére lényeges oly területi változtatásokat, mint azok, amelyeket velünk elfogadtatni akarnak. Arról van szó, hogy Magyarország elveszítse területének kétharmad- és népességének majdnem kétharmad részét, és hogy a megmaradt Magyarországtól a gazdasági fejlődés majdnem összes feltételei megvonassanak. Mert az ország e szerencsétlen középső része, elszakítva határaitól, meg lenne fosztva szén-, érc- és sóbányáinak legnagyobb részétől, épületfájától, olajától, földgázforrásaitól, munkaerejének jó részétől, alpesi legelőitől, amelyek marhaállományát táplálták; ez a szerencsétlen középső rész, mint mondottam, meg lenne fosztva a gazdasági fejlődés minden forrásától és eszközétől, ugyanakkor, amikor azt kívánják tőle, hogy többet termeljen. Ily nehéz és különös helyzet előtt állva, kérdezzük, hogy a fent említett elvek és érdekek mely szempontja váltotta ki ezt a különös szigorúságot Magyarországgal szemben? Talán az ítélkezés ténye lenne ez Magyarországgal szemben? Önök, Uraim, akiket a győzelem a bírói székhez juttatott, Önök kimondották egykori ellenségeiknek, a Központi Hatalmaknak bűnösségét és elhatározták, hogy a háború következményeit a felelősökre hárítják. Legyen így; de akkor, azt hiszem, hogy a fokozat megállapításánál a bűnösség fokával arányban kellene eljárni, és mivel Magyarországot sújtják a legszigorúbb és létét leginkább veszélyeztető feltételekkel, úgy azt lehetne hinni, hogy éppen ő az, aki az összes nemzetek közül a legbűnösebb. Uraim!  Anélkül, hogy e kérdés részleteibe bocsátkoznék, hiszen ezt benyújtandó okmányaink fogják megtenni, ki kell jelentenem, hogy ezt az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet fölött, amely abban a pillanatban, amidőn a háború kitört, nem bírt teljes függetlenséggel és legfeljebb csak befolyást gyakorolhatott az Osztrák-Magyar Monarchia ügyeire és amely nemzet ezt, mint a legutóbb nyilvánosságra hozott okmányok bizonyítják, fel is használta arra, hogy helytelenítse azokat a lépéseket, amelyeknek a háborút elő kellett idézniök. Nem hiszem továbbá, hogy ítélettel állunk szemben, mert hiszen az ítélet oly eljárást tételez fel, amelyben a felek egyforma körülmények között hallgattatnak meg és egyformán tudják érveiket érvényre juttatni. Magyarországot azonban mindeddig nem hallgatták meg; lehetetlen tehát, hogy a békefeltételek ítélet jellegével bírjanak. Vagy talán a nemzetközi igazságosság elvének oly alkalmazásáról van szó, amelynek célja a poliglott államalakulatok helyett, amelyek közé Magyarország is tartozik, olyan új alakulatokat létrehozni, amelyek igazságosabban oldják meg a területi kérdést a különböző nemzetiségek között és amelyek hatásosabban biztosítják azok szabadságát? Ha a tényeket tekintem, úgy kénytelen vagyok kételkedni, hogy ez a törekvés eredményezte a kérdés ily módon való megoldását. Mindenekelőtt a Magyarországtól elszakítandó 11.000.000 léleknek 35%-a magyar, amely három és félmilliót jelent akkor is, ha a mi érdekeinkre legkedvezőtlenebb számítást vesszük is alapul. Elszakítanak még a békefeltételek körülbelül egy és egynegyed millió németet, ami a magyarság százalékszámával együtt az egésznek 45%-át jelenti. Ezekre nézve a nemzetiségi elv ilyen alkalmazási módja nem előnyt, hanem a szenvedések sorát jelentené. Ha feltesszük tehát - amitől távol állok -, hogy a nemzetiségi elv alkalmazása a fennmaradó 55%-ra nézve előnyösebb állapotot teremtene, mint a történelmi Magyarországon, még mindig az elszakítandó népesség majdnem felére nézve ez az elv nem vonatkozhat, vagy ha vonatkozik, úgy fordított értelemben. Nézetem szerint pedig, ha elvekről van szó, úgy azokat egyenlő módon kell alkalmazni mindazokra, akiket a szerződés rendelkezései érintenek. Menjünk azonban tovább és tekintsük a Magyarország romjain megnövekedett államokat. Megállapíthatjuk, hogy faji szempontból ezek is éppen úgy, vagy talán még jobban részekre lesznek darabolva, mint az egykori Magyarország. Nem célom Önöket, Uraim, kifárasztani azoknak az adatoknak felsorolásával, amelyeket az e kérdésben benyújtandó okmányaink különben is tartalmazni fognak. Addig is azonban, amíg ezeket megismerhetik, kérem Önöket, fogadják el állításaimat, hogy követhessék következtetéseimet, amelyeket levezetni bátor leszek. Nem látom be, hogy a nemzetiségi elv, a nemzeti egység elve nyerne ezáltal a feldarabolás által. Egyetlen következménye volna ennek, amelyet bátor leszek megemlíteni, anélkül, hogy bárkivel szemben is támadó szándékom lenne. Csak egyszerűen megállapítani kívánom azt a tényt, hogy e következmény a nemzeti hegemóniának átruházása volna oly fajokra, amelyek jelenleg többnyire alacsonyabb kulturális fokon állanak. Következtetésem igazolására egy pár számadatot idézek. A magyarságnál az írni és olvasni tudók arányszáma megközelíti a 80%-ot; a magyarországi németeknél a 82%-ot; a románoknál a 33%-ot; a szerbeknél az 59 és egynéhány tizedet, majdnem a 60%-ot. Ha a felsőbb társadalmi osztályokat tekintjük és számításba vesszük azokat, akik gimnáziumot végeztek és letették azt a vizsgát, amely Franciaországban a baccalaureat-nak felel meg, úgy megállapíthatjuk, hogy a magyarok arányszáma azok között, akik ily tanulmányokat végeztek, vagy az érettséginek megfelelő képzettséget érték el, 84%, jóllehet a magyarok az összes népességnek csak 54,5%-át teszik; a románok arányszáma az ily tanulmányokat végzettek között 4%, pedig az egész népesség 16%-át alkotják; a szerbeké 1%, jóllehet számuk az egész népesség 2,5%-a. Ismétlem, hogy ez a megjegyzésem nem bír senkivel szemben bántó éllel. Ennek a helyzetnek egyedüli oka, hogy ezek a szomszédos népek történelmük szerencsétlen eseményei folytán későbben léptek be a művelt népek családjába, mint mi. A tény azonban tagadhatatlan. Nézetem szerint a nemzeti hegemóniának egy alacsonyabb kulturális fokra való átruházás nem közömbös az emberiség nagy kulturális érdekei szempontjából. Ebben az irányban már most vannak bizonyítékaink. Szomszédaink, akik területünk egy részére törnek, már legalább egy éve hatalmukba kerítették azokat; a fegyverszüneti szerződés értelmében ugyan joguk lett volna ezeknek a területeknek katonai megszállására, de ők kisajátították a kormányzás egész gépezetét is. Ennek látjuk már a következményeit. Külön okmányban fogjuk bemutatni, hogy ez alatt az egy év alatt mily nagy kulturális értékek romboltattak le. Látni fogják, Uraim, ezekben az okmányokban, hogy két egyetemünk, amelyek a kultúra legmagasabb fokán állanak, a kolozsvári, a magyar kultúra egyik régi székhelye és az újabb keletű pozsonyi egyetem, tönkretétettek. A tanárok elűzettek és szeretném, ha megtudnák Önök, hogy kiket ültettek a helyükbe. Felhívom Önöket, hogy küldjenek ki tudósokból álló bizottságokat, hogy a való helyzetet megismerjék és hogy az összehasonlítást megtehessék. Lehetetlen, hogy ezek az egyetemek és ezek a tanári karok, amelyeknek történelme a messze múltba visszanyúlik és amelyek most megsemmisíttettek, helyettesíthetők legyenek a megszálló nemzetek szellemi erőtartalékaiból. Ezek a nagy kulturális intézmények belátható időben nem pótolhatók. Hasonló a helyzet az egész közigazgatási gépezetnél és a tanítótestület mindegyik fokánál. Csupán a román megszállott területeken több mint kétszázezer gyermek az utca porában nevelődik a tanítóhiány folytán, mivel a magyar tanítók kiutasíttattak és pótolni őket nem bírják. Uraim! Azt hiszem, hogy az emberiség nagy érdekei szempontjából nem lehet sem közömbösen, sem megelégedettséggel szemlélni azt a körülményt, hogy a nemzeti hegemónia oly fajokra száll át, amelyek ha a legjobb reménységgel kecsegtetnek is a jövőre nézve, de ma még a kultúra alacsony fokán állanak. Láttuk már, hogy a szigor, amellyel Magyarországot sújtják, nem eredhet az ítélkezés tényéből. Láttuk, hogy a nemzetiségi elv sem nyerne ezáltal semmit. Talán akkor oly szándékkal állunk szemben, amely a népek szabadságának eszméjét követi? Úgy látszik, hogy ennek a szándéknak kiinduló pontja az a feltevés, amely szerint Magyarország  idegen nyelvű lakosai szívesebben tartoznának oly államhoz, amelyben az államfenntartó elemet fajrokonaik alkotják, mint Magyarországhoz, ahol a magyar hegemónia érvényesül. Ez azonban csak feltevés; és ha a feltevések útjára léptünk, úgy bátor vagyok megjegyezni, hogy e feltevés fordított értelemben alkalmazható arra a 45% magyarra és németre, akik most egy új államhoz csatoltatnak és akikről feltehető, hogy szívesebben maradnának a magyar állam polgárai. Ez az okoskodás nem jelentene mást, minthogy az előnyöket a másik oldalra helyezzük. De miért induljunk ki sejtésekből és miért helyezkedjünk feltevésekre, amikor a valóság megállapítására rendelkezésünkre áll az eszköz, egyszerű, de egyetlen eszköz, amelynek alkalmazását hangosan követeljük, hogy e kérdésben tisztán lássunk. És ez az eszköz a népszavazás. Amidőn ezt követeljük, hivatkozunk Wilson elnök úr által oly kiválóan szavakba öntött nagy eszmére, amely szerint az embereknek egyetlen kapcsolata, az államok lakosságának egyetlen része sem helyezhető akarata, megkérdezése nélkül, mint valami marhanyáj, egy idegen állam fennhatósága alá. Ennek a nagy eszmének a nevében, amely különben az erkölcsi alapon nyugvó egészséges emberi felfogásnak egy axiómája, követeljük a népszavazást hazánk azon részeire vonatkozólag, amelyeket tőlünk most elszakítani akarnak. Kijelentem, hogy előre is alávetjük magunkat e népszavazás eredményének, bármi legyen is az. Természetesen követeljük, hogy a népszavazás olyan körülmények között tartassék meg, hogy annak szabadsága biztosítva legyen. A népszavazás annál is inkább szükséges, mivel a Nemzetgyűlés, amely végső fokon hivatott a javasolt békefeltételek fölött dönteni, csonka lesz. A megszállt területek lakói nem lesznek itt képviselve. Nincsen olyan kormány vagy Nemzetgyűlés, amely jogi vagy erkölcsi szempontból jogosult volna dönteni azoknak a sorsa fölött, akik ott képviselve nincsenek. Különben a békeszerződés e tekintetben oly kifejezéseket tartalmaz, amelyekben e nehézség sejtelme rejlik. "Magyarország a maga részéről lemond, amennyiben számottarthatna..."; ezek körülbelül a békeszerződés szavai. Valóban nem érezzük magunkat feljogosítva oly határozatok hozatalára, amelyek akár jogi, akár morális kötelezettségeket rónának a lakosságnak arra a részére is, amely a Nemzetgyűlésben képviselve nem lesz. Maga az eszme kívánja, hogy ezt a követelésünket a Békekonferencia elé terjesszük. Ha egykori területünk, a történelmi Magyarország  érdekében felhozandó érveink az önök szemében nem lesznek eléggé döntőek, úgy azt javasoljuk, hogy kérdezzük meg az érdekelt népességet. Előre is alávetjük magunkat ítéletüknek. Ha pedig mi ezt az álláspontot foglaljuk el és ha ellenfeleink követeléseiket és aspirációikat nem merik a nép ítélete alá bocsátani, úgy vajon kinek a javára szól a föltevés? Még egy szempontból vehetjük tekintetbe a népek önrendelkezési jogát. Megkockáztatható volna az az állítás, hogy talán a nemzeti kisebbségek jogai hatásosabban lennének biztosítva az új államok területén, mint ahogyan Magyarországon voltak. Ez alkalommal nem akarok védőbeszédet tartani azon eljárás fölött, amelyet Magyarországon a nem magyar fajok állítólagos elnyomása tekintetében követtek. Csak annak állítására szorítkozom, hogy nagyon örülnénk, ha a tőlünk elszakított területeken magyar testvéreink ugyanazon jogoknak és előnyökben birtokában lennének, amellyel Magyarország nem magyar ajkú polgárai bírtak. Erre a kérdésre lesz alkalmunk még visszatérni. Ebben a pillanatban nem vagyok hivatva erről beszélni, már csak azért sem, mivel nem állanak rendelkezésemre a nélkülözhetetlen okmányok. De kész vagyok bármikor és bárkivel szemben e kérdést behatóan megvitatni. Állíthatom azonban, hogy ha az egykori Magyarország nemzetiségi politikája még annál is rosszabb lett volna, mint azt elkeseredettebb ellenségeink állították, még akkor is jobb annál a helyzetnél, amelyet szomszédaink és csapataik a megszállt területen teremtettek. Elő fogunk terjeszteni, Uraim, egy egész sorozat okmányt, különösen azokra a tényekre vonatkozólag, amelyek Erdélyben történtek. Szigorúan megvizsgáltuk az összes jelentéseket, amelyek e tekintetben beérkeztek és jóllehet ezeknek az okmányoknak hitelességét az erdélyi három keresztény egyház, a katolikus, kálvinista és az unitárius egyház vezetői erősítik meg, mégsem kívánjuk - nem kívánhatjuk -, hogy puszta állításunknak hitelt adjanak, mert hiszen szavaink ellentétben állanak más oldalról származó nyilatkozatokkal. Kérjük azonban Önöket, hogy vizsgálják meg a helyszínen a történteket, küldjenek ki a végső döntés előtt a helyszínére szakemberekből álló bizottságot, hogy meggyőződhessenek azokról a tényekről, amelyek az említett területen végbemennek. Egyedül mi követeljük Uram, hogy a helyzetet borító homály eloszlattassék, egyedül mi törekszünk olyan döntésekre, amelyek a kérdés helyes ismeretéből fakadnak. Kérjük még továbbá azt is, hogy abban a végső esetben, ha terület-változtatásokat fognak reánk kényszeríteni, a nemzetiségi kisebbségek jogainak védelme hatásosabban és részletesebben biztosíttassék, mint azt a nekünk átnyújtott békejavaslat tervbe veszi. A mi meggyőződésünk szerint a tervbe vett biztosítékok elégtelenek. Erősebb biztosítékokat kívánunk, amelyeket a Magyarország területén megmaradó idegenajkú lakosokkal szemben mi is készek vagyunk alkalmazni. E tekintetben meghatalmazottjaikkal már teljes egyetértésre jutottunk. Azt hisszük azonban, hogy szomszédainknál erőteljesebb biztosítékok elérése nehézségekbe fog ütközni, mert hiszen elfogultságuk fajtestvéreikkel szemben ismeretes. A múlt tanulságai is kényszerítenek bennünket arra a feltevésre, hogy e kérdésben szívós ellenállásra fogunk találni. A román csapatoknak a demarkációs vonalra való visszavonása tekintetében, amelyet több ízben kértünk és amelyet kormányunk a békedelegáció Párizsba való kiküldésének feltételévé tett, a Szövetséges Hatalmak oly erélyesen léptek fel a román kormánynál, hogy lehetetlennek látszott, hogy ne teljesítsék a Szövetséges Hatalmak követelését. És mégis így történt. Azt hiszem megértik tehát, Uraim, aggodalmainkat testvéreinket illetőleg, ha ők ezen idegen uralom alá kerülnének. Sorra vettem, Uraim, az elveket, amelyek a békefeltételek megállapításánál számba jöhetnek és megállapíthatom, hogy nem tudtam a nemzetközi igazságosság, a nemzetiségi és a népek szabadsága elvének oly alkalmazását megtalálni, amely a nekünk felajánlott béke indító okait kellőleg megvilágította volna. Talán a fejtegetéseim bevezetésében már említett érdekek, a béke nagy érdekei, az állandóság és Európa rekonstrukciója sugallták őket? Uraim! A magyar probléma az általános problémának nem oly kis része, mint azt a statisztika nyers számaiból következtetni lehetne. Ez a terület, amely Magyarországot alkotja és amely jogilag ma is Magyarország, századokon át rendkívül fontos szerepet játszott Európában, különösen Közép-Európában a béke és a biztonság fenntartása tekintetében. A magyar honfoglalást és a magyaroknak a keresztény hitre való áttérését megelőző évszázadokban hiányzott itt a nyugalom és a biztonság. Közép-Európa a legkülönbözőbb barbár népek támadásainak volt kitéve. A biztonság csak ettől a pillanattól fogva állt fenn, amikor a magyar védővonal kialakult. Az állandóság és a béke általános szempontjaiból rendkívül fontos, hogy a zavarok kelet-európai főfészke ne nyerjen tért és ne terjeszkedjék ki Európa szívéig. A történelmi fejlődésnek azonban gátat vetett a Balkán-félszigeten a török hódítás és így az egyensúly ott nem állott helyre. Adja az Ég, hogy ez mielőbb bekövetkezzen. De ma rendkívül fontos, hogy e zavarok, amelyek Európa békéjét oly sokszor háborították meg és amelyek bennünket már több ízben a háború küszöbére sodortak, onnan ne terjedhessenek tovább. A történelmi Magyarország töltötte be azt a feladatot, hogy oly államot tartva fenn, amelyben egyensúly és biztonság uralkodott, megvédte Európát a keletről fenyegető közvetlen veszedelmek elől. Ezt a hivatását tíz századon át töltötte be és erre egyedül organikus egysége képesítette. Idézem a nagy francia geográfusnak, Reclus-nak szavait, amelyek szerint ez az ország oly tökéletes földrajzi egység, amely Európában egyedül áll. Folyóink és völgyeink rendszere, amelyek a határokról kiindulva a középpont felé törekszenek, oly egységet alkotnak, amely csak egységes hatalom által kormányozható. Részeinek gazdasági függése szintén a legteljesebb, miután a közép hatalmas gazdasági üzemet alkot, a szélek tartalmazzák pedig mindazt az anyagot, amire a gazdasági fejlődés szempontjából szükség van. A történelmi Magyarország tehát Európában egyedülálló  természetes földrajzi és gazdasági egységgel rendelkezik. Területén sehol sem húzhatók természetes határok és egyetlen részét sem lehet elszakítani anélkül, hogy a többiek ezt meg ne szenvedjék. Ez az oka annak, hogy a történelem tíz századon át megőrizte ezt az egységet. Önök visszautasíthatják a történelem szavait mint elvet egy jogi konstrukció megépítésénél, de a történelem tanulságát, amelyet az ezer éven át hangoztatott, figyelembe kell venniök. Nem a véletlen, hanem a természet szavai beszélnek itt. Magyarország az organikus egység minden feltételével rendelkezik, egyet kivéve, és ez a faji egység. De  azok az államok, amelyeket a békeszerződés értelmében Magyarország romjain építenének fel, szintén nem rendelkeznének a faji egységgel. Az anyanyelv egysége hiányzott egyedül Magyarországon az egység feltételei közül, és hozzáteszem, hogy az alakítandó új államok az egység egyetlen alapelvével sem fognak bírni. Az alakítandó új államok átvágnák a földrajz természetes határait, megakadályoznák a hasznos belső vándorlást, amely a munkást a kedvezőbb munkaalkalmak felé irányítja; megszakítanák a tradíció fonalait, amelyek a századokon át együtt élőket közös mentalitásban egyesítették, akik ugyanazon eseményeket, ugyanazt a dicsőséget, fejlődést és ugyanazokat a szenvedéseket élték át. Jogosult-e a félelmünk tehát, hogy itt az állandóságnak kipróbált oszlopa helyett a nyugtalanságnak újabb fészkei fognak keletkezni? Nem szabad magunkat illúziókban ringatnunk. Ezeket az új alakulatokat az irredentizmus aknázná alá, sokkal veszedelmesebb formában, mint azt Magyarországon egyesek fölfedezni vélték. Ez a mozgalom, ha létezett is Magyarországon a műveltebb osztály egy részénél, a nép nagy tömegeit sohasem hatotta át. Az új alakulatokat azonban oly nemzetek irredentizmusa aknázná alá, amelyek nemcsak idegen hatalom uralmát éreznék, de az övékénél alacsonyabb kultúrájú nemzet hegemóniáját is. És itt organikus lehetetlenséget kell megállapítanunk. Mindenesetre feltételezhetjük, hogy még egy magasabb kulturális fokon álló nemzetiségi kisebbség is képes a hegemónia gyakorlására egy alacsonyabb fokon álló többséggel szemben, de hogy egy alacsonyabb kulturális fejlettséggel bíró kisebbség, vagy egy igen csekély többség hegemóniával bírhasson, elérhesse a felsőbbség önkéntes elismerését és a morális egybeolvadást egy magasabb kulturális fokot elért nemzetiséggel szemben, ez, Uraim, organikus lehetetlenség. Előszeretettel vádolnak meg bennünket azzal a szándékkal, hogy a kérdések nekünk nem tetsző elintézését erőszakkal fogjuk megváltoztatni. Távol állunk, Uraim, az ily kalandos tervektől. Mi reményeinket az igazságnak és azoknak az elveknek morális erejére alapítjuk, amelyekre támaszkodunk és amit nem tudunk elérni ma, annak megvalósulását a Népek Szövetségének békés akciójától várjuk, amelynek egyik feladata lesz orvosolni azokat a nemzetközi helyzeteket, amelyek a béke fennmaradását veszélyeztethetnék. Ezt kijelentem, nehogy szavaimban gyermekes és fölösleges fenyegetést lássanak. De kijelentem azt is, Uraim, hogy olyan mesterkélt rendelkezésekkel, mint amilyeneket a békeszerződés tartalmaz, Európa ennek az általános béke szempontjából oly fontos és sokat szenvedett részében alig lehetséges békés politikai helyzetet teremteni. Közép-Európát a keletről jövő veszedelmekkel szemben egyedül a történelmi magyar terület stabilitása tudja megőrizni. Európának szüksége van gazdasági rekonstrukcióra. A gazdasági fejlődést azonban az új alakulatok bizonyára meg fogják gátolni. Ez a körülmény a megmaradt Magyarországon szükségképpen be fog következni. De hasonló lesz a helyzet az elszakított részeken is. E területek alacsonyabb kultúrájú nép alacsonyabb fokú adminisztrációja alá rendelve, elszakítva ennek az organikus egységnek többi részeitől, amelyekkel kapcsolatban újból virágzásnak indulhatnának, a stagnálásra, vagy valószínűleg a visszaesésre vannak kárhoztatva. Európának szüksége van szociális békére. Önök jobban ismerik azokat a veszélyeket, amelyek ezt a békét fenyegetik. Önök jobban tudják mint én, hogy a háború következményei megzavarták és egyensúlyából vetették ki a gazdasági élet szellemét és feltételeit. A múlt szomorú tapasztalataiból tudjuk, hogy a felforgató elemek sikerei mind annak a következményei, ami aláásta a  társadalom morális erejét, tehát mind annak, ami meggyöngítené a nemzeti érzést és előidézte a munkanélküliség nyomorát. Ha Európának ebben a részében, amely még mindig közel áll a bolsevizmus égő fészkéhez, megnehezítik a munka feltételeit, megnehezítik a munka újból való megkezdését, ezáltal csak a társadalmi béke veszélyei nyernek újabb tápot. Védővonalak tehetetlenek a járványok, különösen a morális járványok ellen. Mindezekkel a teóriákkal szemben Önök felhozhatják mint döntő tényezőt, a győzelmet és a győzők jogait. Elismerjük ezeket, Uraim. Elég reálisan gondolkozunk politikai kérdésekben, hogy ezzel a  tényezővel kellőképpen számoljunk. Ismerjük tartozásunkat a győzelemmel szemben. Készek vagyunk vereségünk váltságdíját megfizetni. De ez lenne az újjáépítésnek egyedüli elve? Az erőszak volna az egyedüli alapja az építésnek? Az anyagi erőszak lenne az egyedüli fenntartó eleme annak a konstrukciónak, amely összeomlóban van, mielőtt az építés befejeződött volna? Európa jövője igen szomorú lesz ebben az esetben. Nem hisszük, Uraim, hogy a győztes  hatalmaknak ez volna a mentalitása; ezeket az elveket nem találjuk meg azokban a nyilatkozatokban, amelyekben Önök megállapították azokat az eszméket, amelyeknek győzelméért harcoltak és amelyekben megjelölték a háború céljait. Ismétlem, nem hisszük, hogy ez volna a győzelmes nagy nemzetek mentalitása. Ne vegyék rossz néven, hogy a most győzelmes Franciaországon, Anglián és Olaszországon túl meglássam a körvonalait annak a másik Franciaországnak, amely mindig a nagylelkű törekvéseknek előőrse és a nagy eszméknek szócsöve volt, annak a másik Angliának, amely a politikai szabadságok szülőanyja volt, és annak az Olaszországnak, amely a reneszánsznak, a művészeteknek és a szellemi fejlődésnek a bölcsője volt. És ha duzzogás nélkül ismerem el a győző jogát, úgy azzal a másik Franciaországgal, Angliával és Olaszországgal szemben egész másképp érzek; hálával hajlok meg előttük és szívesen fogadom el őket mestereinkül és nevelőinkül. Engedjék meg, Uraim, hogy azt tanácsoljam: ne veszélyeztessék örökségüknek ezt a legjobb részét, ezt az erkölcsi fölényt, amelyre Önöknek joguk van, az erőszak fegyverének alkalmazásával, amely ma az Önök kezében van, de amelyet holnap más ragadhat meg, míg amaz megmarad. Bízva ezeknek az eszméknek az erejében, a bennünket környező minden nehézség, minden rosszakarat és minden akadály dacára, amelyeket utunkon felhalmozni iparkodnak,  bizalommal lépünk arra az útra, amely végre megnyílt előttünk, hogy részt vehessünk a béke munkájában; és tesszük ezt a legteljesebb jóhiszeműséggel. Bízunk azoknak az eszméknek az őszinteségében, amelyeket Önök kijelentettek. Jogtalanság volna Önökkel szemben másképpen gondolkoznunk; bízunk az erkölcsi tényezők erejében, amelyekkel ügyünket azonosítjuk, és kívánom Önöknek, Uraim, hogy a győztes fegyvereknek dicsőségét szárnyalja túl a béke megteremtésének dicsősége, amellyel Önök az egész emberiséget megajándékozzák. Csak egy pár szót kívánok még, Uraim, némely részletkérdést illetőleg megjegyezni. Beláthatják, hogy nem térhettem ki a nekünk felajánlott béke részletes tárgyalására. Egyedül a területi kérdéssel foglalkoztam, mert ez a kérdés magában foglalja a többieket. Fel szeretném hívni azonban figyelmüket még egynéhány pontra, amelyeknek megoldása nézetem szerint rendkívül sürgős. Mindenekelőtt a humanizmusnak egyik kérdése, a hadifoglyoknak kérdése áll előttünk. A békeszerződés szavai szerint a hadifoglyok hazaszállítása csak a béke ratifikációja után történik meg. Kérem Önöket, Uraim, ne vegyenek tekintetbe egy formalizmust, amely miatt annyi ártatlan család szenvedhetne. A szerencsétlen szibériai hadifoglyok ügyében külön beadvánnyal fordultunk a Legfelsőbb Tanácshoz. Ennek a kérdésnek a megoldásánál hivatkozom az Önök emberies érzésére; oly érzések ezek, amelyeknek még háborús időben is fölötte kell állnia a politikának. Még egy megjegyzést kívánok tenni a pénzügyi határozatokra vonatkozólag. Nézetem szerint a békeszerződés nem veszi eléggé figyelembe Magyarország különleges helyzetét. Magyarországnak két forradalmat, a bolsevizmus négy hónapos dühöngését és több hónapos román megszállást kellett átélnie. Ilyen körülmények között lehetetlen, hogy a szerződés által tervbe vett pénzügyi és gazdasági határozatokat végre tudjuk hajtani. Ha a győztes hatalmak polgárai által részünkre folyósított hitelek a béke aláírásának pillanatában - amint ezt a javaslat kimondja - felmondhatók lesznek, ez a fizetőképtelenséget, a csődöt jelenti, amelynek visszahatását kétségkívül a győztes hatalmak is éreznék.  Elismerem, hogy sok hitelezőnk van az Önök országaiban. A hitelek visszafizethetők lesznek, ha erre nekünk időt engedélyeznek, de nem lesznek visszafizethetők, ha azonnal követelik azokat tőlünk. Azt követelik továbbá tőlünk - és ez is igazolja, hogy mennyire célravezetőbb lett volna bennünket előzőleg meghallgatni -, hogy mi Ausztriának vasércet szállítsunk. Mivel magunk is abban a helyzetben vagyunk, hogy ércet kell importálnunk, ezt a rendelkezést nem tudjuk teljesíteni. Hasonló a helyzet az épületfa tekintetében. Ezekre a részletekre nézve kérem az Önök jóakaratú megfontolását, amelyet már az Önök képviselői részünkre kilátásba helyeztek. Mielőtt szavaimat befejezném, hálásan köszönöm, Uraim, hogy alkalmat adtak nekem álláspontomnak élőszóval való kifejtésére, és hogy beszédemet oly jóakaratú és állandó figyelemmel kísérték.

.23 2 1

Szólj hozzá!

Címkék: anglia franciaország ausztria románia olaszország erdély európa balkán szibéria népszövetség oszmánbirodalom nemzetgyűlés osztrákmagyarmonarchia britbirodalom magyarkirályság németbirodalom kolozsvárimagyarkirályiferenczjózseftudományegyetem magyarkirályierzsébettudományegyetem

1919. július. Magyar Királyság. - a másik. Kun Münchenben ószeressel tárgyal

1919.07.22. 22:42 Eleve

18 1 9.

'Kun a Szent Korona elárverezéséről tárgyalt'
írta Bálint

A Berlinben megjelenő Vossische Zeitung 1919. július 21-i számában Die Stefans Krone unter den Hammer címmel egy közlemény jelent meg, mely szerint egy müncheni ószeres hiteles okmánnyal bizonyítja, hogy a magyar Szent Korona elárverezéséről tárgyalt Kun Bélával s megbízást is kapott arra, hogy a koronát 100 000 frankért eladhassa. Félig-meddig tisztességes ember egy országtól lopott koronát nem vásárolhat meg anélkül, hogy nyilvánvaló orgazdaságot ne kövessen el, kezdett a hír elfogadhatónak látszani. A forradalmárok igyekeztek a Szent Koronát mint államfenntartó szimbólumot megsemmisíteni, és mint értéket a maguk számára megszerezni. Minderről részletesen, a szemtanú hitelességével számol be gróf Ambrózy koronaőr "A magyar szent korona története" (Bp. 1925) című könyvében... (Forrás: freepress-freespeech): https://tinyurl.com/yceo79cp

.

Szólj hozzá!

Címkék: könyv kommunizmus SzentKorona magyarkirályság németbirodalom

1919-1921. év. Magyar Királyság. Bárdi: "A Keleti Akció" (részlet)

1919.06.01. 21:09 Eleve

19 8 14.

„A Keleti Akció"

A romániai magyar intézmények anyaországi támogatása az 1920-as években

írta Bárdi

(részlet)

/ Forrás: SuliNet/:

https://tinyurl.com/y25vygq8

Az első világháború után Romániához csatolt volt magyarországi területek magyar intézményrendszerének anyaországi támogatását budapesti kormányzati körökben Keleti Akciónak nevezték. A határon túli magyarság intézményei és a magyarországi kormányzat közötti együttműködésnek három fontos területe volt: az adott kisebbség helyzetének feltárása és elemzése; a hazai szervezetek és állami intézmények támogatása a határon túli magyar társadalmi intézmények (iskolák, egyházak, sajtó stb.) részére; politikai támogatás a nemzetközi kapcsolatokban és közvetlen együttműködés az anyaország kormányzati szervei és a szomszédos országok magyar politikai szervezetei között. Ez a tanulmány a Népies Irodalmi Társaság (továbbiakban NIT) tevékenységével foglalkozik, amely a Keleti Akcióban, az előbb említett első két feladatkörben meghatározó szerepet töltött be. Ezzel a kormányzati tevékenységgel, illetve a NIT történetével, B. Bernát kéziratát kivéve, eddig a szakirodalom nem foglalkozott.    A romániai magyar politikusok és a magyarországi kormányzat szoros kapcsolatára már Tilkovszky utalt a hatvanas években megjelent munkájában. 2     Romsics a Bethlen Istvánról írt monográfiájában foglalkozott az 1919-ben létrehozott titkos „erdélyi minisztériummal". 3     Az erdélyi és a magyarországi politikusok kapcsolatait a húszas évek transzszilvanizmusát vizsgáló könyvében K. Lengyel is érintette. 4     Az anyagi támogatás kérdése Cs. Gyímesi Makkairól írt tanulmányában merült fel. 5     Ő idézi Jakabffy naplóját, aki a református püspök távozását arra vezette vissza, hogy a romániai politikai rendőrség felfedte Makkai Magyarországról érkező anyagi támogatását. Egy másik kisebbségpolitikus, Paál kézirathagyatékában az impériumváltás időszakára vonatkozó, a tisztviselői támogatásokat és az egyházi iskolák magyarországi segélyezését bizonyító töredékes iratanyag került elő.   A téma feldolgozatlanságát egyrészt az magyarázza, hogy a kutatók tartottak attól, hogy a magyarországi támogatásokra vonatkozó tények feltárása a romániai magyarságot mint „ötödik hadoszlopot" tárgyaló romániai propagandát erősítené. 7    Másrészt az Erdély 1918 utáni történetével foglalkozó kutatások az impériumváltást és a magyarság sérelmeinek feltárását helyezték középpontba. A publikációk másik csoportja a magyar revíziós propagandával foglalkozik. A magyar-magyar kapcsolatok feltáratlanságának harmadik oka a források viszonylagos hiányában keresendő. A Miniszterelnökség II. osztályának iratanyagából összeállítottak egy dokumentumgyűjteményt, az intézmények innen történő támogatására vonatkozó iratanyag azonban nem került a Magyar Országos Levéltár gyűjteményébe. 8    A téma feldolgozását azért tartottuk fontosnak, mert e nélkül a kisebbségi társadalmak intézményépítési folyamatai nem értelmezhetők. A nemzeti kisebbségek anyaországi támogatására már az első világháború előtt sor került a Kárpát-medencében. 1918 után pedig az új nemzetállami elitek hallgatólag tudomásul vették ezt a fajta segélyezést, hiszen ez is hozzájárult a mindenütt sok belpolitikai feszültséggel járó kisebbségi problémák részleges kezeléséhez. A határon túli politikusok és intézmények a segélyezésekről nemigen készítettek feljegyzéseket. A rendszeresen ellenőrzött elszámolásokat jórészt megsemmisítették. 9   Rendelkezésünkre állt a Miniszterelnökség iratanyaga, ezen belül a legtöbbet használtuk a Társadalmi Egyesületek Szövetsége Központjának (továbbiakban TESZK) töredékes dokumentumait. Másik komoly forrásbázisunk a NIT-nak, a Keleti Akcióra vonatkozó dokumentumgyűjteménye volt. 10   Dolgozatunk első része a NIT létrejöttének körülményeit tárgyalja, majd az intézmény adatgyűjtő és dokumentációs rendszerét mutatja be. Ezt követően az intézmény oktatásügyi tevékenységét és a romániai magyar társadalmi szervezetek pénzügyi támogatásának kereteit tekintjük át. A tanulmány arra keresi a választ, hogy a korabeli elemző munka milyen keretek között és hogyan folyt, valamint arra, hogy milyen elvek alapján épült ki a támogatási rendszer, és mi volt a segélyezés stratégiája.    A Népies Irodalmi Társaság előzményei    Az ellenforradalmi kormány Szegedről, majd Budapestről 1919-1920-ban vasutasokból és katonatisztekből álló futárszolgálaton keresztül folyamatosan kapcsolatot tartott a demarkációs vonalon túli erdélyi magyar vármegyei tisztviselői karral. Ezen keresztül szervezték a román hűségeskü letételével szembeni ellenállást, a jogfenntartás alapján a fizetések további folyósítását, valamint a megszállásból adódó sérelmekkel kapcsolatos adatgyűjtést. Ezt a munkát 1919 első hónapjaiban a megszállt területeken egymástól függetlenül különböző csoportok, általában a vármegyék helyben maradt törvényhatósági elöljárói végezték. Külön-külön keresték a kapcsolatot a magyarországi hatalmi központokkal. 11    Majd az útkereső szerveződések összefogására és a magyarság politikai irányítására Kolozsváron megalakult az úgynevezett erdélyi központ. Apáthy István kelet-magyarországi főkormánybiztos 1919. január 18-i letartóztatása után a román katonai hatóságok ellenállás nélkül vették át a hivatal épületét az ottmaradt iratanyaggal együtt. Ezt követően a helyi kormányzati hierarchiában az Apáthyt követő Grandpierre kolozsvári kormánybiztos főispán, Kolosváry, a Ferenc József Tudományegyetem tanára és a Költő bíró alkotta csoport tartotta a budapesti kormányzattal, elsősorban Bethlen Istvánnal, Teleki Pállal és szakértőikkel a kapcsolatot. 12    Ez a társaság vált összeköttetései és az 1919 előtti közigazgatási hierarchiában betöltött szerepe révén a tisztviselői ellenállás irányítójává. A magyar tisztviselői kar a román megszállást csak ideiglenesnek és nem közhatalom-változásnak tekintette. Épp ezért nem tettek hűségesküt a román királyra. Grandpierre-éket a nagyszebeni Kormányzótanács is a magyar hivatalnoki kar képviselőiként fogadta el, és tárgyalásokat folytatott velük a hűségeskü letételéről. 13   A kolozsvári központhoz még 1919-ben csatlakozott Papp kolozsvári pénzügyi igazgató és Nagy Lhelybeli ügyvéd. 1919 nyarán, majd szorosabban 1920-ban kapcsolódott az előbb említettekhez Paál, Udvarhely megye helyettes alispánja, akinek Kolozsvár volt a kijelölt kényszerlakhelye. Ő építette ki a csoport székelyföldi kapcsolatait. 14   A központ három területen dolgozott: a budapesti Békeelőkészítő Iroda részére információkat gyűjtöttek a román megszállás alatt elkövetett jogsértésekről és a különböző atrocitásokról; a Magyarországról érkező támogatásokból megszervezték a magyar tisztviselők segélyezését; a magyar felekezetek vezetőivel együtt szervezték az új magyar egyházi közoktatást. 15    Az Erdélyt behálózó, elsősorban vármegyei tisztviselők alkotta kapcsolatrendszerük, a Szellemi Front mozgalma a békeszerződés aláírásáig a hűségeskü megtagadását hirdette, és a tisztviselői kart látta el nem cenzúrázott információkkal. 16    Paál és Költő különböző spontánul szerveződött csoportokkal is kapcsolatban állt, de óvtak a meggondolatlan akcióktól. A békeszerződés aláírásáig bíztak az anyaországi felszabadításban, de a kolozsvári központ 1921 tavaszán már azt kérte a budapesti kormánytól, hogy fékezzék meg a szélsőséges propagandát, és ne küldjenek felelőtlen izgatókat Erdélybe. 17   A központhoz tartozott 1920 nyarától gróf Bethlen, az Erdélyi Gazdasági Egyesület vezetője, magával hozva a szervezet kiterjedt kapcsolatrendszerét. Bethlen ekkori tevékenysége és az ennek révén megnövekedett politikai súlya nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1924-ben a romániai Országos Magyar Párt (továbbiakban OMP) alelnökévé, majd 1926-ban elnökévé választották. 1920 novemberében Papp, a kolozsvári központ képviselőjeként Budapestre költözött. Majd a következő év augusztusától a Teleki Pál elnökletével működő Társadalmi Egyesületek Szövetségének 18    a határon túli magyarok támogatását irányító intézmény operatív vezetőjeként tevékenykedett. A kolozsvári informális központ, miután elérte, hogy a magyar kormány 1921 februárjában saját megbízottjának tekintse, 19    a meginduló romániai magyar politikai életben a budapesti álláspontot képviselve, a passzivitás képviselőjeként meghatározó szerepet töltött be. A magyar kisebbségi politika örök dilemmája jelentkezett ekkoriban is: nehezen lehetett elkülöníteni a budapesti és az erdélyi álláspontot (illetve a Grandpierre-csoport véleményét). Ebben az esetben, az aktivitás-passzivitás vitában kizárólag az utóbbi álláspont képviselői informálták a budapesti kormányt a romániai viszonyokról. Egyrészt azért, mert az aktivitás hívei (a Keleti Újság köre, a Kiáltó Szó szerzői) úgynevezett októbrista álláspontot (nyitás a román társadalom és pártok felé, a társadalom demokratizálásának folyamatában tartották szükségesnek kezelni a kisebbségi kérdést) fogalmaztak meg. Másrészt a Grandpierre vezette csoport és Bethlen szakértőinek politikai értékvilága azonos volt, sőt egyik régi közvetlen munkatársuk, Papp, mint már említettük, a kisebbségi ügyek magyarországi intézésében kulcspozíciót foglalt el. Összefoglalva úgy is lehetne a helyzetet jellemezni, hogy míg az aktivitás hívei az 1918 előtti nemzetiségpolitika tekintetében elfogadták Jászi jogkiterjesztő álláspontját, addig a passzivisták és a Magyarországon uralomra került politikai elit szakértői ugyanebben a kérdésben a jogszűkítés álláspontjának hajdani képviselőiből kerültek ki. E magyarországi kör meghatározó személyisége Jancsó volt, aki már jóval 1918 előtt figyelmeztetett a román nemzeti mozgalom veszélyességére. A kolozsvári központ információs és a támogatásokat elosztó jogkörével 1922-ben előbb a báró Jósika elnökletével megalakuló Magyar Szövetséghez, majd annak betiltása után a Grandpierre-ék szervezte Magyar Nemzeti Párthoz, illetve 1922 decemberében az utóbbiból és a Kós vezette Magyar Néppártból létrejövő romániai Országos Magyar Párthoz került. Az anyaországi kormányok mindvégig ezt a szervezetet ismerték el a romániai magyar kisebbség egyedüli legitim politikai képviseleteként. A húszas évek első felében épültek föl a magyarországi kormányzati támogatás elosztásának erdélyi keretei. A politikai jellegű segélyek egyértelműen az OMP-hoz kerültek, a társadalmi - elsősorban az oktatási - intézmények támogatásának elosztásában a történelmi magyar egyházak képviselői vettek részt a Felekezetközi Tanácson keresztül. 20   Az első világháború előtt a külföldön élő magyarok ügyei közvetlenül a Miniszterelnökséghez tartoztak. A századfordulón kezdődő úgynevezett magyar akciónak területenként több ága létezett. 1902-1903-ban indították az amerikai magyar akciót, a Magyarországról kivándorolt nemzetiségiek amerikai mozgalmainak ellensúlyozására. Az akció célja a szlávok közötti nyelvi, kulturális, vallási különbségek mesterséges fenntartása és a nemzeti egységtörekvések letörése volt. A horvátországi és a romániai magyar akción keresztül biztosították a magyar szórványok egyházi és iskolai ellátását. A kormányzat a külföldön lévő magyar intézményeket nem közvetlenül, hanem az erre a célra létrehozott társadalmi szervezetek közreműködésével támogatta. 21    A kormányzati támogatást társadalmi szervezeteken keresztül folyósította a német kisebbség-politika is .22   Magyarországon 1918 őszétől egyszerre több minisztérium ( Külügy, Propaganda, Nemzetiségi) párhuzamosan foglalkozott a kelet-magyarországi (a békeszerződésekkel kapcsolatos és a megszállt területek magyarságát érintő) ügyekkel. Ugyanekkor 16 különböző, a volt székely egyesületek tagjaiból és a keleti országrész menekültjeiből álló szervezet jött létre, hogy az Erdélyben maradottak és a menekültek érdekeit képviselje.  23   A határon túli magyarok támogatásának a világháború előtti módszerei 1918-ban is alkalmazhatónak tűntek, de keretei - a meglévő szervezetek, a feladat nagysága, a közvetítésre jelentkező intézmények nagy száma, a revízió szükségessége körüli országos egyetértés s a kérdés rendezésének halogatása miatti belpolitikai feszültségek megelőzése miatt — már alkalmatlanok voltak a teendők ellátására. Az elszakított területek kérdése a kormánypolitika kulcskérdése lett. Ebben összefonódott a béketárgyalások ügye a menekültkérdéssel és a megszállt területeken élő magyarság problémáinak kezelésével. Ezért célszerűnek tűnt a kérdéskörrel kapcsolatos döntések előkészítését és a politikai tevékenységet egy helyre összpontosítani. A szakszerű, nem szólamokra építő fellépést képviselte a már említett gróf Bethlen István, gróf Teleki Pál, Sebess, Jancsó, Barabás vezette csoport. Az új helyzetben (a nemzetiségek anyaországukhoz csatlakozása a megszállt területeken) álláspontjuk igazolását látták, és a múlt nemzetiségpolitikai hibáinak kijavítására törekedtek, sokat okulva a román nemzeti mozgalom tapasztalataiból. Esélyeiket növelte az a tény, hogy Bethlent az új magyar közéletben az erdélyi érdekek leghitelesebb politikai képviselőjének tekintették, illetve már a szegedi ellenforradalmi kormány időszakában kialakították kapcsolataikat azokkal az erdélyi ellenállási központokkal, nem utolsósorban a tisztviselősegélyek folyósítása révén, melyek később a politikai szervezkedést megindították.  24   Friedrich István miniszterelnök és Bethlen István rövid ideig tartó kölcsönös közeledésének eredményeként 1919. szeptember végén Bethlen az erdélyi ügyekkel megbízott titkos minisztérium vezetőjeként a kormány tagja lett. 25   Bleyer nemzetiségügyi miniszter, akinek hatáskörét az új minisztérium csökkentette, javasolta, hogy a Felvidék részére is létesüljön hasonló hivatal. Bethlen ezt az erdélyi speciális helyzetre való tekintettel utasította el. (Itt ugyanis a csehek által megszállt területekkel ellentétben a magyar kormány nem járult hozzá a hivatalnoki kar hűségesküjének letételéhez.) A másik, hatáskörében érintett kormányzati szerv a Propagandaminisztérium volt, melynek erdélyi ügyosztályát rövidesen megszüntették. 26    Hivatalosan a külön erdélyi minisztérium felállítását azzal indokolták, hogy a kelet-magyarországi megszállt területek problémáit egységesen és egy helyben kell intézni. Az intézmény a román megszállás miatt a nyilvánosság teljes kizárásával működött. Az „erdélyi minisztérium" munkatársait a Külügyminisztériumhoz tartozó Békeelőkészítő Iroda alkalmazottaiként - az iroda többi dolgozójához hasonlóan - különböző minisztériumok állományában helyezték el .27   A titkos minisztérium, a Huszár-kormány megalakulásakor, 1919. november végén formálisan megszűnt, de osztályai Bethlen István háttérirányításával tovább működtek a Békeelőkészítő Iroda B csoportjaként. A minisztériumban még októberben két főosztályt szerveztek. Az egyik Gagyi vezetésével az erdélyi menekültek ügyeivel foglalkozott. Ez 1920 tavaszán átalakult Országos Menekültügyi Hivatallá (továbbiakban OMH). A másik részleg három osztálya a Teleki Pál vezette békeelőkészítésben vett részt. A báró Horváth irányította osztály a megszállt területeken történt jogsérelmekről gyűjtött információkat, illetve az erdélyi magyar vezetőkkel, a román kormányzattal és a keleti antant seregek főparancsnokságával tartotta a kapcsolatot. Az osztály rövid ideig működött, mert 1920 tavaszán Horváthot az Országos Menekültügyi Hivatal vezetésével bízták meg. A feladatokat a másik két osztály vette át. A Jancsó vezette csoport a béketárgyalások Erdélyre vonatkozó anyagának feldolgozását és összeállítását végezte. A harmadik ügyosztály, Sebess irányításával, a háború utáni, a valószínűsíthetően elcsatolandó erdélyi területek támogatására készített terveket, valamint a kolozsvári központtal a segélyezési ügyeket intézte. Bethlen a különböző minisztériumok állományából összesen 22 főt és 3 millió koronás költségvetést igényelt. 28    Az erdélyi menekülteket segítő osztály 1919. október közepétől a segély-, állás- és lakásügyeket intézte. Mivel a menekültek többsége a kelet-magyarországi területekről érkezett, az erdélyi menekültügyi osztály 1920 áprilisában, a Békeelőkészítő Iroda B csoportjának további irányítása alatt, Országos Menekültügyi Hivatallá alakult át. Ezzel a másik két megszállt vidékről érkező menekültek problémái is hozzájuk kerültek. A területi ügyosztályok (Kelet, Észak, Dél) feladata volt többek között a „menekültek panaszainak, kérelmeinek és a lekapcsolt országrészekre vonatkozó országos érdekű információknak a felvétele". 29    így ez az intézmény is részt vett a sérelmi anyagok gyűjtésében. A hivatal munkatársai az egzisztenciális gondok kezelése mellett segítették a menekültek önszerveződését. A segítségükkel létrejött egyesületek Bethlen politikáját támogatva integrálódtak a magyarországi közéletbe. 30    1919-1920-ban a megszállt területekre küldött segélyek jelentős részét az OMH költségvetésében bújtatták el. 31    Az intézményt a Békeelőkészítő Iroda 1920-as megszűnése után a Miniszterelnökség, majd 1922 februárjától a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium felügyelete alá helyezték. A hivatalt 1924-ben a magyarországi bevándorlás feltételeinek megszigorítása, a tömeges áttelepülés megszűnte után felszámolták.    A Népies Irodalmi Társaság létrejötte    A Békeelőkészítő Iroda B csoportja mellett 1921 őszéig még továbbra is több hivatal és társadalmi szervezet foglalkozott Magyarországon egymással párhuzamosan erdélyi ügyekkel. A Propagandaügyi Minisztérium - ahova hivatalosan a megszállt területek ügyei tartoztak, az erdélyiek kivételével - 1919. decemberi megszüntetésekor a terület felügyeletét a Külügyminisztérium és a Nemzetiségi Minisztérium egyaránt meg akarta szerezni, hiszen ezekkel a kérdésekkel mindkét helyen foglalkoztak. 32     Ha az előbbihez kerül a határon túli magyarok ügyeinek irányítása, akkor attól lehetett tartani, hogy á kérdést elsősorban a nemzetközi kapcsolatok viszonylatában fogják kezelni. Ebben az esetben a kormányzati szerepvállalást is nehezen lehetett volna leplezni. A Nemzetiségi Minisztérium pedig - Bethlenek szempontjából - nem volt megbízható, az ott képviselt magyarországi nemzetiségek esetleges külföldi (anyaországi) kapcsolatai miatt. Ezért az idegenben élő magyarok politikai ügyeinek felügyelete visszakerült a Miniszterelnökséghez, ahol a III., majd a később az e célra szervezett II. osztály foglalkozott ezzel. 33   Az ekkor még magyar kormányzati szempontból csak „megszállt"-nak és nem elcsatoltnak tekintett területeken található magyar gazdasági, társadalmi, egyházi intézmények támogatása azonban továbbra sem folyhatott közvetlenül a Miniszterelnökségről. Ezért hozták létre 1920 áprilisában a Bocskay Szövetséget (Tudományos Irodalmi és Közművelődési Egyesület) mint társadalmi szervezetet. Az alapító okiratot Jancsó elnökként, Barabás jegyzőkönyvvezetőként írta alá .34    A későbbi dokumentumokban Bethlen István és Sebess, valamint Papp (volt kolozsvári ügyvédi kamarai elnök) szerepelnek alapítókként. A fennmaradt nyilvántartásból kiderül, hogy a tagságot a Miniszterelnökség és a Bocskay Szövetség (majd Népies Irodalmi Társaság) szakértő hivatalnokai alkották. 35   „Az egyesület célja: az ország keleti részében idegen uralom alá került magyarság gazdasági, társadalmi és politikai érdekeinek védelme" volt. 36   A Bocskay Szövetség tevékenysége Teleki Pál 1920. júliusi kormányalakítása után bontakozott ki. 1920 augusztusától a Miniszterelnökség Sebessnek, aki a Békeelőkészítő Iroda megszüntetése után a szövetség ügyeit intézte, továbbította a különböző, Erdélyből érkező támogatási kérelmeket, arra hivatkozva, hogy a békeszerződés aláírása után ilyen ügyekkel állami szervek nem foglalkozhatnak. 37   Ezzel együtt Sebess megszerezte a Miniszterelnökség támogatását a különböző kormányzati szervekkel folytatott vitákban. Jól mutatja a Bocskay Szövetség növekvő befolyását, hogy 1920. augusztus 29-én kezdeményezésükre alakult meg a Szövetségközi Tanács, amelybe az erdélyi ügyekkel foglalkozó összes egyesület és szövetség belépett. 38   Azonban ez sem konszolidálta a különböző erdélyi ügyekkel (elsősorban sérelmi propagandával) foglalkozó szervezeteket. A hangos hazai és külföldi propagandával, határon túli diverziós akciókra való bujtogatással megnehezítették a magyar külpolitika nemzetközi integrációs törekvéseit, valamint a szomszédos országok magyar politikai szerveződéseinek érdekvédelmi tevékenységét. Ezért az általános belpolitikai konszolidáció keretében 1921. május 11-én Bethlen István miniszterelnöknél értekezletet tartottak az irredenta 39    szervezetek megszüntetése, illetve korlátozása érdekében. 40    Megegyeztek abban, hogy megszűnt a katonai szervezkedés a megszállt területek felszabadítására. Aki ilyesmivel foglalkozik, semmilyen támogatásra nem számíthat. Megtiltották továbbá, hogy katonai futárok keressék fel az erdélyi magyarság vezetőit. Gróf Bánffy külügyminiszter külön kérte, hogy ne csupán az érintett szervezetek felülvizsgálatára és korlátozására kerüljön sor, hanem a „legveszedelmesebbek"-et (a hazai és külföldi propagandájukkal a revíziót hosszú távon megvalósítani készülő külügyi munkát akadályozókat) oszlassák fel. Ugyanekkor határozatot hoztak a nemzetvédelmi célokra alakult egyesületek működéséről. 41    Ebben az egyes szervezetek működését a nemzetközi jogi irányelvekkel kívánták összhangba hozni. Ezért a területek visszaszerzésére, illetve más állam intézményei ellen irányuló tevékenységre utaló megfogalmazásokat és szimbólumokat (zászlók, jelvények stb.) ki kellett hagyni az alapszabályokból és a programokból. A tanácskozás után oszlatták fel többek között az Erdélyi Székely-Magyar Szövetséget, amelyet 1919 őszén emigráns székelyföldi tisztviselők hoztak létre, és 1920 tavaszán még a Nemzetiségi Minisztérium támogatása révén a Bocskay Szövetség legerősebb konkurensének számított. 42    (Az utóbbi szervezet viszont jóval nagyobb kormányzati befolyással rendelkezett, mint az inkább csak székelyföldi tisztviselői kapcsolatokkal rendelkező Erdélyi Székely-Magyar Szövetség.) Ugyanekkor számolták fel az elcsatolt vármegyék törvényhatósági irodáit. Ezeket az anyaországba menekült vármegyei tisztviselők hozták létre a mielőbbi visszatérés reményében, a menekültügyek intézése, a jogfolytonosság hangsúlyozása, sérelmek feltárása és nem utolsósorban szolgálati jogviszonyuk folyamatos fenntartása végett. Ősszel a területvédő ligák is átalakultak; ezeket beolvasztották a Magyar Nemzeti Szövetségbe. 43    A Bocskay Szövetség levelezésében rendszertelenül 1921 nyarától használta a Népies Irodalmi Társaság elnevezést. Majd ősszel, mikor a Népszövetséghez beadott két panasziratukkal felhívták magukra a román külügyi szervek figyelmét, a Bocskay Szövetség elnevezést hivatalosan is a semleges, erdélyi kapcsolatokra egyáltalán nem utaló Népies Irodalmi Társaságra változtatták. 44    Az előbbiekben bemutatott intézményi átalakulás a nagypolitika folyamataiban értelmezhető. A trianoni békeszerződés aláírása után a magyar külpolitika ki akart törni a nemzetközi elszigeteltségből. Világossá vált, hogy a revízió követelése időszerűtlen az új diplomáciai kapcsolatrendszerben. Bár a status quót nem tekintették véglegesnek (azt megváltoztathatatlan¬nak elismerő nyilatkozatot sem tettek), de a revízió követelése lekerült a napirendről. A húszas években a legfontosabb külpolitikai cél az új, nemzetközi politikai kapcsolatok kialakítása volt. A történelmi Magyarország szétesésének sokkját a magyar társadalom lassan és nehezen tudta feldolgozni. így a hivatalosan képviselt külpolitika - nem beszélni a revízióról - és a társadalmi igény a revízióra, pontosabban a sérelmek nemzetközi propagálására látszólag ellentmondásba került egymással. Mivel azonban hosszabb távon a Bethlen-kormányzat is a (konkrétan nem tisztázott) revízióra törekedett, és e téren szüksége volt a társadalmi támogatásra, az 1918-1919-ben spontán módon szerveződött (revíziós) társadalmi szervezeteket célszerű volt nem hivatalos kormányzati ellenőrzés alá helyezni. Ennek érdekében Bethlen egy kézbe vonta a támogatást, és egységesíteni kívánta különösen a külföldi propagandát, ugyanakkor szétválasztotta az állami és az egyesületi munkát. A párhuzamosan folytatott propaganda-akciók ügyében már 1919. október 21-én megbeszélést tartottak különböző intézmények képviselői Bethlen Istvánnál. Felmérték, hogy hol folyik propaganda-munka, illetve megvitatták, hogy azt hogyan lehetne összehangolni. A párhuzamos akciók megosztották a rendelkezésre álló anyagi forrásokat, és ez nagyon eltérő színvonalú kiadványokat eredményezett. Elhatározták, hogy kölcsönösen tájékoztatják egymást tevékenységükről, valamint létrehoznak egy összekötő szervet a Külügyminisztériumban. 45    A revíziós propagandát folytató szervezetek a Területvédő Liga vezetésével 1920 tavaszától erőteljes belföldi propagandába kezdtek az ellen, hogy Magyarország aláírja a békeszerződést, közben az OMH-val is keresték az együttműködést, mert a kormány által diplomáciai okokból sem vállalható hazai és nemzetközi propagandát akarták felvállalni. A békeszerződés ratifikálása és a nyugat-magyarországi akció után a kormányzat fontos lépéseket tett annak érdekében, hogy a revíziós mozgalomnak a „kultúra és a szellem fegyverével" küzdő mérsékelt részét megnyerje céljainak. Ennek érdekében hozták létre 1921 augusztusában Teleki Pál irányításával közvetlenül a Miniszterelnöknek alárendelve a Társadalmi Egyesületek Szövetségének Központját. 46   A területvédő, revíziós egyesületek munkatársainak egy része különböző minisztériumok állományából lett az intézményekhez beosztva. Bethlen 1921 májusában körlevélben kért pontos tájékoztatást a kirendelt állami tisztviselők számáról, tevékenységéről. Ugyanakkor utasítást adott arra, „hogy a társadalmi egyesületek munkájának ellenőrzése és egységes irányítása céljából a jövőben csak az én meghallgatásom után s az általam javasolt módon méltóztassék tisztviselőket rendelkezésre bocsátani." 47    A beérkező kimutatás szerint a Vallás- és Közoktatási Minisztériumból 514 főt, a Pénzügyminisztériumból 2 főt, a vasúti alkalmazottak közül 8 főt, a postai, távírdai személyzetből 4 főt, a vasgyári - állami - tisztviselők közül 2 főt rendeltek ki valamelyik egyesülethez. 48   A TESZK 1921. augusztusi megalakulása után néhány egyesület megszűnt, mások az új szervezethez kerültek. Ezzel együtt a kirendelt állami tisztviselők számát drasztikusan csökkentették. A TESZK-hez tartozó egyesületek 1922-ben már csak 6 állami tisztviselőt alkalmaztak. Az ide tartozó egyesületek munkatársaira a kormányzati intézményektől eltérő rendelkezések vonatkoztak. 49   A határon túli magyarokkal való törődés és a revízió előkészítése a kormányzati és a nem kormányzati szerveknél elválaszthatatlanul összefonódott. E tevékenység célrendszerét Jancsó fogalmazta meg. „Kétféle integritás van: területi és faji, vagy helyesebben nemzeti. Ez utóbbi azonos a kulturális egységgel. A területet elvehettek tőlünk, de azt kedvező és szerencsés körülmények között, ha megjön az alkalom, visszavehetjük, mert az nem fog megsemmisülni. A hazát nem a hegyek, völgyek, a folyók és a síkságok alkotják, hanem az emberek, akik benne laknak. Ha a magyarság az idegen uralom elnyomása következtében e területeken részben vagy egészben elvész, akkor el fogjuk veszíteni a területekhez való legerősebb jogcímünket is. A területi integritás visszaállításának követelését hangoztatva, meg kell gondolnunk, hogy ez idő szerint annak útjában áll Európának a párizsi békeszerződések által megalkotott jelenlegi nemzetközi és államjogi berendezkedése. Nyugat-Európa nagy nemzeteinek közvéleménye »noli me tangere«-nek tartja, és ennek következtében mereven visszautasít minden erre vonatkozó kívánságot vagy követelést, mert abban a meggyőződésben él, hogy a jelenlegi status quót csak egy új világháborúval lehet megváltoztatni. Ezt a körülményt ismerve, a politikai okosság, sőt a hazafias belátás sem engedi meg, hogy a területi integritást kizárólagosan vezető gondolat gyanánt külpolitikai akciók homlokterébe állítsuk. Időszerűtlen hangoztatásával idegen uralom alatt élő testvéreinknek nemcsak nem használunk, hanem egyenesen ártunk is, nem tekintve, hogy miatta úgy tűnünk fel a háborútól rettegő európai közvélemény szemében, mint békebontók, és éppen ezért azok részéről nem is számíthatunk semmiféle megértésre vagy méltánylásra. A kulturális egységgel azonos nemzeti integritást a párizsi békeszerződések nem szakították szét. Ellenkezően, ezt a faji, nemzeti és vallásos kisebbségek számára a békeszerződéseknek úgynevezett kisebbségi záradékában biztosították is. Ha a kisebbségi záradékra támaszkodva, azoktól az államoktól, illetőleg azoknak a többségi nemzeteknek kormányaitól, amelyeknek uralma alatt él a magyar nemzetnek egy harmada, azt kívánjuk, hogy semmi olyan törvényhozási vagy kormányzati intézkedést ne léptessenek életbe, amely alkalmas lenne, hogy az uralmuk alatt élő testvéreinket nemzeti kultúrájuktól, nyelvüktől megfossza, vagy e cél elérése érdekében állampolgári szabadságukat korlátozza, gazdasági életfeltételeiket elsorvassza, egyáltalán nem érhet az a vád, hogy államuknak belső ügyeibe avatkozva, meg nem engedhető irredentista politikát folytatunk. Arra irányuló követeléseinknek jogosságát, sőt loyalitását sem vonhatja kétségbe senki, hogy testvéreink az idegen uralom alatt is jelenlegi számban, magyar műveltségükben, vagyonukban, ne csak megmaradjanak, hanem saját erejök mértékének megfelelően gyarapodhassanak is."  50 (...)

Jegyzetek

1. B. Bernát: TESZK a revíziós propaganda egységéért. (Társadalmi Egyesületek Szövetsége Központjának iratanyaga, 1920-28.) Kézirat, Teleki László Alapítvány Könyvtára 591/1987/1.
2. Tilkovszky: Revízió és nemzetiségpolitika Magyarországon (1938-1941), Budapest, Akadémiai Kiadó l967. 255-283.
3. Romsics: Bethlen István, Politikai életrajz. Budapest, Magyarságkutató Intézet 1991. 96-97., Magyarságkutatás Könyvtára VIII.
4. K. Lengyel: Auf der Suche nach den Kompromiss: Ursprünge und Gestalten des frühen Transsilvanismus: 1918-1928. Ungarisches Institut, München 1993. Studia Hungarica 41.
5. Cs. Cyímesii: A drámaíró történelem. In: Honvágy a hazában., Budapest, Pesti Szalon Könyvkiadó 1993. 175-212.
6. Paál kézirathagyatéka, Székelyudvarhely Haáz Rezső Múzeum. Összeállította Bárdi Nándor. Scriptum, Szeged 1992. (továbbiakban HRM PÁK) Ms 7651/437,414,415.
7. Az 1989 utáni romániai vonatkozó szakirodalom legfontosabb önálló kiadványai: §orban: Fantasma imperiului ungar si Casa Europei. Glóbus, Bucuresti, 1990.; Stratulat: Revizionismul si neorevizionismul ungar. Globus, Bucuresti, 1994.; Calafeteanu: Revizionismtil ungar j; Románia. Enciclopedicá, Bucuresti 1995.
8. A kötetet összeállító munkacsoport vezetője Romsics volt, az erdélyi vonatkozású anyag válogatását és jegyzetelését Diószegi végezte. Magyarok kisebbségben és szórványban.
9. Papp az ellenőrzésekről készült iratanyagot egy magánlakásban tartotta, és többször kért engedélyt a Miniszterelnökség II. osztályától azok selejtezésére. A kérelmeket a később idézendő éves elszámolásokhoz csatolta. MOL K 437-10-1928. f. 683, 697.
10. Társadalmi Egyesületek Szövetsége Központjának iratanyaga. Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL K 437;) Keleti Actió (továbbiakban KA) MOL KA P 1077-I-XXVI. kötet.
11. Az erdélyi tisztviselőknek a szegedi kormány által küldött és a román hadsereg által lefoglalt pénzekről: Jelentés a szegedi kormány külügyminisztériumának tevékenységéről (1919. 06.10.) MOL K 64-1-1918-1920 vegyes (1919-7.). A különböző erdélyi csoportok tárgyalásairól a Tanácsköztársaság és a szegedi kormány képviselőivel: Király levele Paálhoz a magyarországi „Erdély-politikáról" 1920. 05. 10. HRM PÁK Ms 7651/ 503-2.; Uo. Ms 7651/504,505.
12. Tevékenységükről részletesen beszámolnak azon a minisztertanácsi ülésen, ahol a kormány saját erdélyi képviselőinek ismeri el a csoport tagjait. MOL K 27 Minisztertanács jegyzőkönyve (továbbiakban Mt. jkv.) 1921. február 24.; Lásd még a 19. jegyzetet.
13. A hivatali pozíciók megőrzése végett fogadalomra hajlandók lettek volna, de hűségesküre nem. Az utóbbit - a Magyar Népköztársaságra tett hűségesküjükön kívül - azért utasították el, mert ha a hűségesküt leteszik, a román fél pozícióját erősítették volna a béketárgyalásokon. A magyar tisztviselők kérdése és a román kormány álláspontja. MOL K 610-IIL d.-17.
14. Paál tevékenységéről részletesebben Bárdi: Impériumváltás Székelyudvarhelyen 1918-1920. Aetas 1993. 3. 76-120.
15. Erre vonatkozóan az előző jegyzetben idézett tanulmány mellett lásd K. Lengyel: A Keleti-Svájc koncepció és Erdély 1918-19-ben. A nagyromán állameszme magyar alternatívái. Regio 1992. 1. 77-89.
16. A Szellemi Front sokszorított körlevelei: HRM PÁK Ms 7651/ 414, 502.
17. A kolozsvári központ 1921. március 30-i jelentése Költőt egy diverziós szervezkedés ismertetésekor említi. Ugyanekkor Endes hozta az egyházi vezetők üzenetét a propagandára vonatkozóan. MOL K 26-1921—1261—XVIII.
18. Ez a szervezet nem azonos az 1919-ben kifejezetten „nemzetvédelmi" célokra létrehozott Társadalmi Egyesületek Szövetségével, melynek Gömbös Gyula volt az országos vezérelnöke és Szörtsey a tényleges irányítója. Tevékenysége reprezentációban merült ki. Részletesebben: Társadalmi Egyesületek Szövetsége TESZK. Szervezete alapszabályai és vezetőségének névsora. Budapest 1929., majd ua. 1934. Az általunk tárgyalt TESZK hivatalosan nem szerepelt sem a Tiszti címtárban, sem a társadalmi egyesületek között. A központhoz tartozó társadalmi egyesületek azonban hivatalosan bejegyzett szervezetekként működtek, mint „hazafias szervezetek". Erre vonatkozólag: Dobrovits: Budapest egyesületei. Statisztikai Hivatal, 1933.166.
19. A Minisztertanács arra is garanciát adott, hogy ha a csoport tagjainak repatriálniuk kell, akkor Magyarországon megfelelő álláshoz juttatják őket, a romániai éveket beszámítják szolgálati idejükbe, és elhalálozás esetén özvegyüknek is folyósítják nyugdíjukat. MOL K27 Mt. jkv. 1921. február 24. A későbbiekben összeállítottak egy jegyzéket, amelynek a szereplői bármikor magyarországi állást kaphattak. Erre a listára Grandpierre igazolása alapján lehetett felkerülni. Jó példa erre Török (volt kézdivásárhelyi polgármester) ügye. MOL K 437-1926 — 5- 10.
20. A Felekezetközi Tanács az összes, Magyarországról érkező „társadalmi" támogatás körülbelül 80 százaléka felett gyakorolt ellenőrzést. Általában ennyi volt az éves támogatásoknak az egyházakra és az egyházi iskolákra jutó része. A Felekezetközi Tanácsban a római katolikus, református, evangélikus és az unitárius egyház képviselői vettek részt, valamint az Országos Magyar Párt megbízottai. A kezdeti időszakról, amikor a központ jogkörét a pártszervezet kezdi átvenni lásd: Jósika kérései és üzenetei a Miniszterelnökséghez. MOL K 437-1921-1-398.
21. Az amerikai, romániai, szlavóniai magyar akció dokumentumai: Íratok a nemzetiségi kénlés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában 111. 1900-1903. Összegyűjtötte és jegyzetekkel ellátta Kemény G., Tankönyvkiadó, Budapest 1964. 221-224. Ezek koncepcióját foglalja össze Klebelsberg expozéja uo. 519-524. A romániai akcióban fölmerült kérdések rendszeres összefoglalása uo. 181-182. A Szent László Társulat ismertetése. Szent László Társulat. Budapest 1934. Az első világháború utáni átalakulás időszakából összefoglaló ismertetést ad: Szent László Társulat elnökének levele. Berinkey Dénes miniszterelnöknek, Budapest, 1919. március 15. A Szent László Társulat romániai magyar tanerői szervezetének 1919. március 9-i jegyzőkönyve, mindkettő: MOL K 26-1210-1919-XV. A romániai magyar tanítók 3323. sz. beadványa a Magyar Forradalmi Kormányzótanácshoz, 1919. július 11. MOL K 26-1919-2/XVI-3323.
22. Tilkovszky: A weimari Németország és a Duna-medence német kisebbségei. Századok 1980. 2. 201-225.
23. Előterjesztés a Miniszterelnök kormányzati apparátusának megszervezésére, 1919. október 10., MOL K 26-1920-1240-XLIII/C-10949.
24. Jelentés a szegedi kormány külügyminisztériumának tevékenységéről. MOL K 64-1-1918-1920 vegyes (1919-7.)
25. Romsics: Bethlen István, i. m. 96.
26. A titkos erdélyi minisztérium létrehozásának bejelentése és vitája: MOL K 27 Mt.. jkv.. 1919. szeptember 30.
27. A Békeelőkészítő Iroda felállításáról és munkájáról: A magyar béketárgyalások. Jelentés a magyar békeküldöttség működéséről Neuiully s/y-ben 1920. januárius-március havában. Magyar Királyi Külügyminisztérium, Budapest 1920.1. köt. VII-XVI.
28. MOL K 27 Mt. jkv. 1919. szeptember 30.
29. AZ OMH tevékenységének összefoglalása: Petrichevich Horváth: Jelentés az Országos Menekültügyi Hivatal négy évi működéséről. Budapest 1924.
30. A folyamat nyomon követhető az Országos Menekültügyi Hivatal és a NIT által közösen kiadott Erdélyi Hírek 1920-1922 között megjelent számaiban.
31. Az Országos Menekültügyi Hivatal póthiteleiről: MOL K 26-1240-1920-XLIII/C; MT. jkv. 1921. március 16. MOL K27.
32. Petri emlékirata a Propagandaminisztérium megszüntetése utáni teendőkről. MOL K 26-1240-1920-XLIII/C.
33. Az osztály feladatkörének nyilvános leírásában „az idegenbe szakadt magyar állampolgárok nemzeti gondozására vonatkozó ügyek" szerepeltek (Tiszti név- és címtár. Budapest 1927. 15.). A fennmaradt iratanyaguk nyilvánvalóvá teszi, hogy elsősorban a határon túli magyarok ügyeivel foglalkoztak (MOL K 28).
34. Az egyesület feladatkörét meghatározó, zárójelben közölt elnevezést nem használták, csak a pecsétjükön, lásd: A politikai osztály éves jelentése 1920/21. K 437 10-f. 231. Az alapító okirat megtalálható: MOL KA P 1077 I. 4-14.
35. Alapító tagok: Bethlen István, Sebess, Papp ; 1934-35- ben a NIT tagjai: Udvarhelyi, Barabás, Szeremley, Mester, Grandpierre, Nyerges (valamennyien a NIT alkalmazottai), Pataky, Pásint (a Miniszterelnökség munkatársai), Papp (Társadalmi Szervezetek Központja), Papp, Krammer, Földváry Boér, János (különböző minisztériumok alkalmazottai); választmány: Bethlen István, Pataky, Papp, Grandpierre, Udvarhelyi; elnök: Sebess. A NIT tevékenységét az 1920-as években Jancsó határozta meg, de 1930-ban bekövetkezett halála után is az általa kialakított keretek között folytatták a munkát. Jancsó viszonya nem volt felhőtlen Sebesssel, illetve Teleki Pállal. Több esetben Bethlentől kérte, hogy Sebesst utasítsa bizonyos javaslatainak megvalósítására. Teleki korszerűtlennek tarthatta Jancsó nemzetiségpolitikai szemléletét, de a román-magyar viszonnyal kapcsolatos ismereteit nem tudták nélkülözni. Sebess feltehetően csak Jancsó halála után vett részt aktívabban a NIT mindennapi munkájában, hiszen az elnökség mellett a Magyar Földhitelintézet egyik igazgatói posztját is betöltötte a húszas években. MOL KA P 1077-VI. 388.
36. Bocskay Szövetség és Népies Irodalmi Társaság működése. MOL KA 1077-1. 4.
37. A Miniszterelnökség III. osztályának levele 1920. augusztus 7. MOL K 26-XXXIX-1920. f. 9. Az Erdélyi-Székely Magyar Szövetség tervezetének elbírálását kérik, mivel ezzel ők nem foglalkozhatnak, és a Békeelőkészítő Iroda B csoportja is megszűnt. A II. ügyosztály létrehozásának körülményeit nem ismerjük. Az iratanyag alapján annyit tudunk, hogy 1922-ig a III. ügyosztály levelezett kisebbségi ügyekben.
38. A Népies Irodalmi Társaság politikai osztálya tevékenységi körének ismertetése 1920-1931. MOL KA P 1077-1. 53. Ugyanerről: Bocskay Szövetség levele az Erdélyi Székely-Magyar Szövetség hódmezővásárhelyi körének 1920. októ¬ber 8. MOL K 26-XXXIX-1920-8592.
39. A magyar történeti szakirodalom nem egységes az „irredenta" kifejezés tartalmát illetően. A korabeli kormányzati anyagokban inkább leíró és nem értékelő tartalommal használják az irredenta kifejezést vagy az „irredenta szervezet" megjelölést. Ezen a nyílt, mielőbbi revíziót propagáló mozgalmakat értették.
40. Az értekezleten többek között jelen volt: Bethlen István, Bánffy, Petri, Jancsó, Sebess, Teleki Pál. A tanácskozásról készült feljegyzés: MOL K 26-1921-XXXVHI-3581.
41. Nemzetvédelmi célokra alakult egyesületek működésének összhangba hozatala a nemzetközi jogi elvekkel. Uo. A közhatalomváltás utáni időszak zavaros katonai, diverzáns szervezkedéseinek története feldolgozatlan. Egy áttekintő, ideologikus tanulmány áll erről rendelkezésünkre: Godó: A Horthy-rendszer kalandor háborús tervei. Hadtörténeti Közlemények 1961. 1. 112-144.
42. Király, volt háromszéki főispán, az Erdélyi Székely-Magyar Szövetség elnöke Huszárhoz írt levelében azt bizonygatta, hogy szervezetük az erdélyi érdekek védelmének képviselője, otthoni megbízás alapján. 1920. január 20. MOL K 26-1261-1921-XVIII. A Nemzeti Kisebbségek Minisztériuma 1920. március 3-án körrendeletet adott ki arról, hogy az erdélyi ügyekben meg kell hallgatni az Erdélyi Székely-Magyar Szövetség véleményét. MOL K 26-1920 (körrendeletek).
43. A Felvidéki Liga, Délvidéki Liga, Erdélyi Székely-Magyar Szövetség, valamint a Megszállt Törvényhatóságok Központi Irodájának megszüntetéséről a Belügyminiszter 57401/1921. sz. rendelete intézkedett. MOL K 26-1266-1922-1. A Magyar Nemzeti Szövetség létrehozásáról: MOL K 437-1922-12/12.
44. Sebess levele ismeretlenhez, 1921. június 21. MOL K 437-2- 1922-2.
45. Az értekezleten a Külügyminisztérium, a Békeelőkészítő Iroda, a Területvédő Liga, a Nemzetiségi Minisztérium, a Felvidéki Liga, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, a Propaganda Minisztérium, a MOVE, a Földrajzi Intézet, és a protestáns egyházak képviselői vettek részt. MOL K 63-1919-1927-468.
46. B. Bernát; i. m. 2-4.
47. Bethlen István levele: Valamennyi miniszter úrnak! 1921. május 23. MOL K 28-186-192.
48. MOL K 28-1921-186-392. Idézi B. Bernát: i. m. 11.
49. Papp levele Patakyhoz, 1922. augusztus 29. Uo. 1924-ben már 11 állami tisztviselő dolgozott Papphoz beosztva: 7 a Magyar Külügyi Társasághoz, 2 a TESZK-ben, 3 az egyes egyesületeknél. Ismertebb alkalmazottak: Barabás, Horváth, Krammer, Fali. K 437-11-10(8) f. 1379.
50. Jancsó: A magyar társadalom és az idegen uralom alá került magyar kisebbség sorsa. (1927) MOL K 610-82-XI.-1 d..-A/60. Ua.: Magyar Szemle, 1927. 1. sz. (...)

(A tanulmány az OKTK VIII. kutatási főirány támogatásával készült)

.

 

Szólj hozzá!

Címkék: amerika horvátország románia erdély európa duna svájc felvidék székelyföld europa délvidék csehszlovákia kárpátmedence szlavónia elsővilágháború országoslevéltár magyarkirályság németbirodalom ferenczjózseftudományegyetem magyarságkutatóintézet ungarischesinstitut haázrezsőmúzeum ungaria

1919. év. Magyarország. 133 nap Tanácsköztársaság

1919.03.21. 22:51 Eleve

17 3 21.

 133 nap - Tanácsköztársaság

Skrabski-film az első hazai kommunista diktatúráról

(Forrás: Mandiner):

https://tinyurl.com/ycqv4rtm

Kulcsszavak:     1956     Balaton     Csehszlovákia     Duna     első világháború     Európa     Felvidék     film     Franciaország     kommunista     kommunizmus     Ludovika Akadémia     Magyar Tudományos Akadémia     Magyarország     második világháború     Nagy-Britannia     Oroszország     Osztrák-Magyar Monarchia      Románia     Spanyolország     Szovjetunió     Tisza     Urál

.

Szólj hozzá!

Címkék: balaton film magyarország spanyolország franciaország románia 1956 oroszország európa duna tisza kommunizmus kommunista felvidék szovjetunió csehszlovákia nagybritannia urál osztrákmagyarmonarchia elsővilágháború másodikvilágháború magyartudományosakadémia ludovikaakadémia

1919. január. Magyarország. Parancsnok : Kratochvil

1919.01.05. 18:22 Eleve

.14 10 16

Elfelejtett Parancsnok : Kratochvil

(Forrás: YouTube / DunaTv):

http://tinyurl.com/javk2jx

Kulcsszavak:   Afrika    Balaton    Csehország    első világháború    Erdély    film    Hadtörténeti Múzeum    Királyhágó    kommunista    könyv    Magyarország    második világháború    Morvaország    Nap    Olaszország    Oroszország    Románia    Szerbia    Székely Hadosztály    Székelyföld    Tisza       

.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: afrika balaton film könyv nap magyarország csehország románia olaszország erdély oroszország tisza szerbia kommunista székelyföld morvaország királyhágó dunatelevízió székelyhadosztály elsővilágháború másodikvilágháború hadtörténetiintézetésmúzeum

1918. év. Magyarország. A gyulafehérvári határozatok

1918.12.02. 21:09 Eleve

.

 A gyulafehérvári határozatok

(Forrás: TransIndex):

https://tinyurl.com/yajf4m4t

Kulcsszavak:     autonómia     Bánság    Bukovina     Csehszlovákia     Duna     Erdély     Lengyelország     Magyarország     Német-Ausztria     Német Birodalom     Osztrák-Magyar Monarchia     Románia     Szerb–Horvát–Szlovén Királyság     Tisza

.

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország románia erdély duna tisza lengyelország autonómia csehszlovákia bánság bukovina osztrákmagyarmonarchia németbirodalom németausztria szerbhorvátszlovénkirályság

1918 - 1919. Magyarország. A Székely Hadosztály indulója

1918.12.01. 19:47 Eleve

12 3 4.


 A Székely Hadosztály indulója

énekli: Cseh

(Forrás: YouTube):

http://tinyurl.com/jzj7tp6

Mint a puszta fergeteg
Úgy tör előre a sereg
Völgyön és a bércen át.
Jelszavunk: ne hagyd magad
Ha még a régi honvéd vagy
Védd meg a legszebb hazát!

Bajtárs ma még tán csak öt perc az élet,
Öt perc és nincsen tovább.
Legszebb imáimba foglallak ma téged
Hű szívvel gondolva rád.

Bajtárs előre ma olcsó az élet
Jöjjön a legszebb halál!
Bajtárs ma még tán csak öt perc az élet
mindegy de győznünk muszáj!

Nem számíthat száz vihar
Ha acélos a férfikar
Szívedben szent eskü vár.
Száz halállal szembe mész
Hol a legnagyobb a vész
Téged is készen talál!

Bajtárs ma még tán csak öt perc az élet,
Öt perc és nincsen tovább.
Legszebb imáimba foglallak ma téged
Hű szívvel gondolva rád.

Bajtárs előre ma olcsó az élet
Jöjjön a legszebb halál!
Bajtárs ma még tán csak öt perc az élet
mindegy de győznünk muszáj!

.

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország katonanóta

1918 - 1944. év. A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája

1918.11.15. 20:04 Eleve

.

A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája 1918-1944

/ összeállította: Fedinec

(Forrás: Szlovákiai Magyar Adatbank):

http://tinyurl.com/mk8oc5j

2517 találat

Kárpátalja az első világháború után a teljes autonómia ígéretével Podkarpatszka Rusz néven került a Magyar Királyságtól a Csehszlovák Köztársasághoz. 1938-1939 fordulóján Cseh-Szlovákia kötelékében törvénnyel is alátámasztott autonóm terület Kárpáti Ukrajna néven, majd mint Kárpátaljai Kormányzóság Magyarország része az első bécsi döntés által meghúzott határokon belül. 1944 őszétől szovjet befolyási övezet (Kárpátontúli Ukrajna), 1946-tól a Szovjetunió, 1991-től pedig az Ukrán Köztársaság Kárpátontúli területe. A kronológia ennek a folyamatnak, illetve a kárpátaljai magyarság életének bemutatására vállalkozott.

.

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország ukrajna kárpátalja szovjetunió csehszlovákia

1918 - 1939. év. Kárpátalja: történelem, politika, kultúra (kronológia)

1918.11.07. 21:06 Eleve

18 1 2.

1918 - 1939. év. Kárpátalja: történelem, politika, kultúra

(kronológia)

(Forrás: MagyarTudományosAkadémiaKönyvtára):

https://tinyurl.com/ycxxa395

.

Szólj hozzá!

Címkék: kárpátalja magyartudományosakadémiakönyvtárésinformációsközpont

1918 - 2004. év. A (cseh)szlovákiai magyarok történeti kronológiája 1918–2004

1918.10.15. 20:00 Eleve

.

A (cseh)szlovákiai magyarok történeti kronológiája 1918–1944

/ Összeállította: Popély

(Forrás: Szlovákiai Magyar Adatbank):

http://tinyurl.com/ku7g4bm

1628 találat

A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992

/ Összeállította: Popély

(Forrás: Szlovákiai Magyar Adatbank):

http://tinyurl.com/kx7ntq5

3214 találat

Kronológia 1993–2004

/ összeállította Orosz

(Forrás: Szlovákiai Magyar Adatbank):

http://tinyurl.com/lmfnxxt

857 találat

Lásd még:

"A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája 1918-1944"

- külön bejegyzésben - :

http://tinyurl.com/nbvdk93

.

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország szlovákia kárpátalja csehszlovákia

1917. november. Olaszország. A 106. Báró Lehár Antal Gyalogezred indulója

1917.11.17. 20:54 Eleve

.

Piave induló (A 106. Báró Lehár Antal Gyalogezred indulója)

Piave-Marsch (106er-Regimentsmarsch)

Marcia del Piave (Marcia del 106° Reggimento di Fanteria del Barone Antal Lehár)

Piave march (March of the 106th Infantry Regiment "Baron Antal Lehár")

(YouTube):

http://tinyurl.com/z9fqmhx

.

Szólj hozzá!

Címkék: zene magyarország olaszország induló march marcia marsch

süti beállítások módosítása