2 11 17.

másik

.

The Soviet story

  / Edvīns
- 1 óra 25 perces film -

(Forrás: Youtube):

https://tinyurl.com/y8tnmmvx

.

923.

A Románia elleni hadjárat 1916-1917. I. kötet:

Havasalföld meghódítása 

írta Nagybaczoni Nagy Vilmos

- M. Kir. Honvédelmi Ministerium, 1923

Forrás:

mtdaportál:

http://tinyurl.com/h4z385g

.

.

2016. XII. 6. Mi is jártunk a román fővárosban; Bukarest meghódoltatása. A Románia 1916. augusztusi hadba lépését, a Monarchia elleni támadását, majd Erdély felszabadítását követő hadműveletekben operáló Falkenhayn-seregcsoportból, az erdélyi osztrák–magyar 1., a német 9. és a bukovinai osztrák–magyar 7. hadseregekből alakult meg a Károly főherceg – a későbbi IV. Károly – vezette Károly-seregarcvonal. November végén József főherceg vette át e seregcsoport parancsnokságát. Dél-Erdélyben a németek a Szurduk-szoroson keresztül tervezték a román vonalak áttörését, ám az ellenség bizonytalanságban tartása végett egyik hágó térségében sem alakítottak ki a támadás fő irányára utaló csoportosítást. A támadás a bajor Alpenkorps – melynek soraiban harcolt fiatal tisztként Rommel, a II. világháború legendás páncélos tábornoka – előretörésével kezdődött, mikor október 16-án a német hegyi csapatok az Olt völgyében megindultak, másnap pedig a császári és királyi 2. hegyi dandár csapatai a Vöröstoronyi-szorostól keletre, egy öszvérekkel is nehezen járható, 2277 méter magasságban húzódó hágón próbáltak előretörni, de a rossz időjárás és a román ellenállás miatt az áttörés elmaradt, így október 22-én leállították a további hadműveleteket. Ezzel egy időben az osztrák–magyar és a német csapatok támadáshoz készülődtek a Déli-Kárpátok valamennyi átjárójánál. Október 23-án a bajor 11. gyaloghadosztály elfoglalta a Vulkán-hágót, másnap az első román város, Predeal került a központi hatalmak birtokába, a császári és királyi 144. gyalogdandár pedig már Zsilvásár előtt állt. Mackensen tábornagy német, török, bolgár és osztrák–magyar erőkből álló, hetvenezer fős hadserege még szeptember elején tört be Bulgária felől Dobrudzsába, ahol pár nap alatt jelentős sikereket ért el a kétszeres létszámfölényben álló románokkal szemben. Október 19-én Mackensen megindította a második dobrudzsai offenzívát, melynek eredményeként október 21-én elfoglalta Konstancát, majd két nappal később elvágta Romániát a Fekete-tengertől. November 12-én a Kühne német altábornagy parancsnoksága alatti német 9. és osztrák–magyar 1. hadsereg részei megkezdték támadásukat a Vulkán- és a Szurduk-szorosból kiindulva, s a november 14–18. közötti Zsil-völgyi csata során a német XXXIX. tartalék hadtest és osztrák–magyar csapatrészek sikerrel törtek át Havasalföld felé. November 21-én ezen csapatok bevették Craiovát, három nap múlva erőszakos folyamátkelést hajtottak végre az Olton, és annak keleti partjára lépve Bukarest irányába folytatták támadásukat. Ugyanezen a napon a Mackensen-seregcsoport Szisztovónál átkelt a Duna román oldalára. A Keleti-Kárpátokban lévő mellékhadszíntéren is súlyos harcok folytak, itt az osztrák–magyar 1. hadsereg tartóztatta fel az orosz erősítést kapott románok támadását. A Gyimesi-szorostól északra csoportosuló orosz 8. és 9. hadseregek által november 28-án az Úz és a Tatros völgyében megindított kárpáti csata december 12-re számottevő eredmény nélkül kifulladt, köszönhetően Gerok német altábornagy itt védekező csoportjának. November 26. és december 2. között az orosz–román erők angol harckocsik támogatásával megtámadták Mackensen hadseregét Dobrudzsában, ám hamarosan kiindulási állásaikba szorultak vissza. November 29-én a német és az osztrák–magyar csapatok elfoglalták Pitestit és december 1-jén északnyugat felől megközelítették Bukarestet. A román katonákon pánikhangulat uralkodott el, melyről Gavanescu  tábornok így írt: „Egész puskahegyeket rendetlenül egymásra dobálva és szétrombolt ágyúkat lehet látni. Amott meg szekerek mindenféle ingóságokkal, majd lóhullák láthatók, eleinte egy-egy, de lépten-nyomon mindegyre több és több, a csapatok visszavonulásának útját mutatva. A varjak és a hollók ezrei keringenek a levegőben és halotti károgásukkal rémítgetik a menekülőket. Az állomások tele vannak sebesültekkel, akik elszállításukra várnak. A vasúti kocsik tömve vannak katonákkal, menekülő öregekkel, asszonyokkal, gyermekekkel minden rend és szabály nélkül egy embertömegbe keveredve, amely szenved, nyög és bánatosan siratja azt, amit elhagyott. (…) Felgyulladnak a verejtékes munkával megtöltött hombárok, a patakokba roskadnak a hidak, melyek sok millióba kerültek, felrobbantjuk az alagutakat, melyeket annyi fáradsággal évekig fúrtunk. A petróleumkutakat, a nagy benzin- és petróleumraktárakat és a vasúti kocsikat ezerszámra romboljuk le és gyújtjuk fel. A levegőbe röpülnek az arzenálok és lőporraktárak, elpusztítjuk a gyárakat és a malmokat. Az ország vagyona egészen megsemmisül és e rombolás közepette menekül a megrémült nép (…) Pusztítanunk és rombolnunk kellett az ellenség útjában. El kellett pusztítanunk azt, amit sok fáradsággal éveken át szereztünk, hogy semmi se essék az ellenség kezébe. És romboltunk!”  Maderspach, dél-erdélyi földbirtokos – akinek nagyanyját 1849. augusztus 23-án megvesszőztették a császáriak – a marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezred tartalékos főhadnagyaként töltötte szabadságát Petrozsény melletti birtokán, amikor 1916. augusztus 27-én a román csapatok betörtek Erdély földjére. Maderspach és nyolcvan katonája tevékeny részt vállalt Dél-Erdély felszabadításában és a német csapatokkal együtt nyomult be Havasalföldre. Maderspach így emlékezett vissza az egyik Bukarest melletti település meghódoltatására: „A város vezetőségének egy kis Canossa-járást diktáltam. A polgármestert és az előkelőséget a piacra rendeltem. Lóháton fogadtam a társaságot. A török időkből már megszokott kengyelcsóknak a ceremóniáját csináltattam velük végig. Ezen a piszkos körműek igen könnyen estek túl. Hiszen vérükben volt. A pasa az apjukkal és a nagyapjukkal szóba sem állott, mielőtt kengyelét meg nem csókolták volna. Örültek, hogy ilyenkor nem rúgta ki a fogukat. De ezen a procedúrán, ha nem is annak szó szerinti értelmében, a Rosiorii de Vede-ieknek is túl kellett esniük. Én sem adtam olcsóbban, mint a pasa. Tízmillió lej hadisarc! Ez sokkal keservesebb volt. Negyven túszt lefogattam. Ha a kirótt sarcot délután kettőig nem fizetik meg, negyedóránként egyet főbe lövetek.” - December első napjaiban, a Neajlov folyó menti vereséget követően a román hadseregnek arra sem maradt ereje, hogy Bukarestet megvédje, ezért tovább folytatta visszavonulását a Szeret felé. A román főváros bevétele korántsem tűnt egyszerűnek, hiszen Bukarestet hasonló jellegű váröv vette körül, mint Antwerpent. A 18-18 páncéltornyos erőd és védmű belga tervek alapján készült, az erődítési elemeket műutak és körvasutak hálózata kötötte össze. December 5-én a Mackensen-seregcsoport Bukarest előterébe érkezett, és a tábornagy levélben szólította fel Bukarest parancsnokát: harc nélkül adja fel a fővárost. A levelet azonban nem volt, aki átvegye. Másnap a bajor 11. gyaloghadosztály járőreit megelőzve Mackensen tábornagytörzsének pár tisztjével együtt autóba szállt és elsőként érkezett meg a katonailag kiürített Bukarestbe. Élményeiről így számolt be: „A külváros széles útjának végén egy lovast veszünk észre. Még lovasság van a fővárosban? A lovas alakja azonban nem úgy néz ki, mint egy tábori felszerelésű katonáé. (…) Rendőr. Megállítja lovát és jelenti, hogy parancsa van arra, hogy a német katonáknak megmutassa az utat a polgármesteri hivatalhoz. (…) De én nem a városházára, hanem a királyi palotába akartam menni. Onnan akarom legfelsőbb hadurunknak Bukarest elfoglalását jelenteni. A lovas rendőr a külvárosi út végén álló villamosvasúti kocsira mutat és azt ajánlja, hogy ennek sínjeit kövessük (…) De hogyan fog viselkedni a főváros? Rendzavarásokra hajlik és a bukaresti ember a sovinizmusra. Nem törődünk ezekkel a gondolatokkal (…), megtaláljuk a városi vasutat. Azt követjük. Üzemben és tömve van. Minél messzebb jutunk be mellette a városba, annál inkább nő a nagyvárosi, békés élet és forgalom. Nyitott üzletek és telt kávéházak! Üdvözölnek bennünket. Jól öltözött rendőrök szabályozzák kifogástalan tartásban a közlekedést. Berlinben sem mehetne rendesebben. Itt-ott hurrá-t és német kiáltásokat lehet hallani. Hát nem vagyunk az ellenség fővárosának kellős közepén? Nincsen háború? Álom ez, ami elvakít bennünket? Még néhány órával ezelőtt nem néztünk-e súlyos harcok elé? És most? Ellenséges golyók helyett egy virág talál el bennünket! Az igazságügyi palota előtt elhaladva a Dambovitán át a Calea Victoriára jutunk, amely Bukarest túlsó főrészén át húzódik. Egy útszűkületből kifordulva egyszer csak a királyi palota előtt találjuk magunkat. (…) Két úr jelenik meg az egyik lépcsőn, az egyik mint várkapitány, a másik mint a királyi magán javak kormányzója mutatkozik be, és reggelivel kínálnak meg. Alig mondjuk ki jobbra az elutasító szavakat, már megjelenik balról egy hadnagy tíz gránátossal! Pomerániai királyi gránátosok! A tiszt jelentkezik, mint a 9. hadsereg északról jövő járőre, amelyet a városba küldtek és igazolja, hogy a hadsereg jobbszárnya az erődövet északon érintette és csak néhány elmaradottal váltott néhány lövést. Az oldalvéd a járőr mögött a város felé tért el. Átadom a tisztnek a Duna-hadsereg élének 1-1 óra múlva való beérkezéséig a kastély védelmét, melynek kifosztására a nagyvárosi lakosság egy bizonyos rétege mindig hajlandó lehet, hogy azután később a németekre foghassák. (Forrás: MagyarIdők): http://tinyurl.com/jmt2zyc

.

914. 12. 11-12

Limanova 1914

(Forrás: YouTube):

http://tinyurl.com/no8635w

.

Kulcsszavak: I. Világháború  Brit Birodalom  Európa  Franciaország  Japán  Kárpátok  Német Birodalom  Oroszország  Osztrák-Magyar Monarchia  Szerbia 

.

Halhatatlanok - Limanova - a magyar győzelem 1914

Az első világháború hősi halottainak emlékére

(Forrás: YouTube):

https://tinyurl.com/mozucz3

Kulcsszavak:     első világháború     Franciaország     Hadtörténeti Intézet és Múzeum     Jagelló Egyetem     Kárpátok     Lengyelország     Magyar Nemzeti Múzeum     Magyarország Krakkói Főkonzulátusa     Nemzeti Közszolgálati Egyetem     Németország     Oroszország     Országos Széchényi Könyvtár     Osztrák-Magyar Monarchia     Szerbia     Varsói Magyar Kulturális Intézet     video

Az első világháború galíciai frontja, 1914 decembere. Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai elkeseredett küzdelmet vívnak az orosz gőzhengerrel, amely már Krakkót fenyegeti. A stratégai fontosságú Jabloniec hágót már elözönlötték az oroszok, amikor a soproni 9-es Nádasdy huszárok Muhr ezredes, ezredparancsnok vezetésével pusztító erejű ellentámadást hajtanak végre. Gyalogosan, hegynek felfelé, karddal, puskatussal, puszta kézzel. De velük küzdenek a 10-es, a jász-kun és a 3-as szegedi huszárok, valamint más, gyalogos kiegészítő egységek is. Hősi halált halt a kegyetlen harc során Muhr ezredes is - a jabloneci temetőben, kápolnája és hősi emlékműve körül több száz magyar katona nevét olvashatjuk a fejfákon. A limanowai győzelem már a döntő ütközet másnapján fogalommá vált, ékes példája lett a háborús hőskultusznak, egészen 1945-ig. Utána nevét törölték még a történelemkönyvekből is. De a leszármazottak megőrizték az önfeláldozó huszárok hőstettének emlékét, amelyről Galíciában, Dél-Lengyelországban ma is méltóképpen megemlékeznek. (Magyar dokumentumfilm)

.

.

Ütközet Limanovánál

- animációs film -

(Forrás: Mandiner):

http://tinyurl.com/nldf5yw

.

.

Az első világháborús hősök naptára

Az 1914-1918 között vívott első világháború olyan vérveszteséget okozott Magyarországnak, amelyhez hasonló nagyságrendűt a török hódoltság idején szenvedett el utoljára, akkor sem ilyen rövid idő alatt. Az antanthatalmak gazdasági fölénye, aktívabb diplomáciája és tagországainak a háborús célok elérése érdekében megnyilvánult erősebb belső kohéziója végül meghozta számukra a győzelmet. Noha az Osztrák-Magyar Monarchia a vesztes oldalon fejezte be a harcot, a hazáért szenvedett milliónyi honfitársunkról mégsem feledkezhetünk meg. Már csak azért sem, mert a harctereken kemény kézzel fogott fegyver az utolsó pillanatig nem esett ki a magyar katona kezéből. A haditetteikről, vitézségükről, önfeláldozásukról, mindent elsöprő rohamaikról szóló megannyi igaz történet sokáig közismert volt az emberek között. A XX. század második felében azonban - mint mindenről, ami a nemzeti büszkeséget táplálja, fokozza - ezeket is megpróbálták elfeledtetni velünk. A Hősök Naptára lehetőség szerint az I. világháború mind az 1549 napjára tartalmaz egy-egy olyan haditény-leírást, amelyet magyar, vagy magyar kiegészítésű alakulathoz tartozó katona hajtott végre 1914 és 1918 között. A lap alján található hanglejátszó sávra kattintva meghallgatható az aznapi harccselekmény Kossuth Rádióban mindennap kétszer játszott felvétele is. (Forrás: Katonahőseink): https://tinyurl.com/y7wvkcm3

.

914 6 28 - 918 11 11.

Az első világháború

Kronológia    Életrajzok    Haditechnika    Fotók    Könyvek    Bibliográfia

(Forrás: SzegediTudományegyetemKlebelsbergKunoKönyvtára):

https://tinyurl.com/y9fd5cju

.

.

A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása.
A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint

(Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára):

http://tinyurl.com/opuhw68

.

.

Esti kérdés

/ Babitstól

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatosan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és ugy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országuton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván,
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis csak arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

(1909)

Szaval:

Babits, Latinovits

(Forrás: BabelMatrix):

http://tinyurl.com/prawa7q

.

.

Csendőrségi Lapok:

1907-1944

(Forrás: Csendőr):

http://tinyurl.com/z3yqhyy

.

.18 9 6

Borsody (1878-1939), a magyar kard géniusza

- dokumentumfilm -

(Forrás: YouTube / AMagyarHonvédség):

https://tinyurl.com/ycwj3jjp

Borsody kardvívó edző; tanítványai 18 olimpiai aranyat, 18 világbajnoki címet és 103 magyar bajnoki címet szereztek.

Kulcsszavak:
1956    Belgium    Csehország    Dánia    Egyesült Államok    első világháború    Európa   Finnország    Franciaország    Hollandia    kommunista    könyv    Lengyelország    Ludovika Akadémia     Magyarország    második világháború    Nagybritannia    Olaszország olimpia    Osztrák-Magyar Monarchia    Svédország    Szerbia
.

.

.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben (1885 - 1901)
- 21 kötetes -
 A sorozat magyar kiadásának főszerkesztője:
 Jókai Mór

(Forrás: TankönyvTár):

http://tinyurl.com/odkrhxy


(részlet):

Utószó

    Ő császári és királyi Fensége néhai Rudolf trónörökös Főherczeg kezdeményezése mellett és közreműködésével indúlt meg, folytattatott és befejeztetett gróf Lónyayné, Stefánia belga királyi herczegnő,  Szász-Koburg herczegnő védnöksége alatt. A nagy mű be van fejezve, úgy a hogy azt megdicsőűlt alapítója megindította, tervezte, irányítá az ő szellemének vezérlése szerint: az ő feledhetlen nevének monumentális emlékeűl. Huszonegy hatalmas kötet az Osztrák-Magyar Monarchiáról.
    A meghivott tudós szakférfiak alakúló gyűlésén, az elnöklő védnök Rudolf trónörökös főherczeg Ő Fensége terjeszté elő azt a nagy föladatú tervet, mely magasabb eszméket megvalósítani leendett hivatva: az Osztrák-Magyar Monarchia országainak megismertetését, hogy teljes képét nyújtsa földrajzának, régészetének, történelmi múltjának, állami alakúlásának, alkotmányának, népéletének, szellemi törekvéseinek tudományban, költészetben, művészi és építészeti alkotásokban, gazdasági és ipari munkálkodásában, egész közművelődésében.
    Ez a nagyszabású terv múlhatlanúl követelte, hogy e mű elkészítése a monarchia két állama között két önálló részre osztassék föl, s annak végrehajtása a két ország szakférfiainak szerkesztésére bizassék. Így jutott a Szent István koronája országainak leírására nyolcz kötet, az örökös tartományokéra tizenegy; azonkivűl egy közös érdekű bevezető kötet, és egy kötet Boszniára és Herczegovinára. A nagy mű elkészítésére a legilletékesebb írókat kellett fölkeresni, a helyszinére tanúlmány végett kiküldeni, munkálataikat szaktudósokkal felűlvizsgáltatni, a rajzokat a leghivatottabb művészekkel fölvétetni és művészi kivitelű metszetben előállíttatni. Most az utolsó laphoz értünk.
    A befejezett művet hódoló kegyelettel mutatjuk be Felséges Királyunknak. Az ő legmagasabb helybenhagyásával indúlt meg e munka ez előtt tizenhét évvel, s királyi parancsszavára folytattatott fenséges  kezdeményezőjének nemzeti gyászt okozó halála után, mint a népektől megsiratott trónörökös emlékét megörökítő monumentum, mely minden ércznél és márványnál hívebben fogja megőrizni a megdicsőűlt emlékét.
    Valósuljon meg a dicsőűlt kezdeményezőnek az előszóban kifejezett magasztos kivánsága. Ez országok népei egymást e műből megismerve, egymást szeretni, becsülni, támogatni, a trónt és a hazát híven szolgálni  törekedjenek, boldogságban, szellemi haladásban egymással versenyezzenek.
    Engedje a Mindenható, hogy a mit e munkában, a jelenkort visszatükrözve, megírtunk, az évek során önmagát dicsőségesen túlhaladja, hogy e monarchia két államának országai mind anyagi gyarapodásban, mind szellemi előhaladásban az eszményi tökéletesség felé közeledjenek, hogy népeik egymás szeretetében találják jövendőjük biztosítását, s történelmük évlapjai mind békében, mind harczban dicső korszakokat jegyezzenek föl szeretett uralkodójuk áldott jogara alatt…

.

.

.

A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása.
A népesség általános leírása községenként

(Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára):

http://tinyurl.com/o7qrhgp

.

.

.

Magyarország

A belügyminiszternek a kivándorlás korlátozására, illetve a lakosság felvilágosítására vonatkozó 59.207/1900. BM. számú körrendeletéből

(Részletek)

 Valamennyi törvényhatóságnak!

       Újabban több törvényhatóság tett hozzám jelentést a kivándorlási mozgalom terjedéséről és némelyek annak meggátlása czéljából intézkedéseket s a hatóságok részéről ezen mozgalommal szemben követendő eljárás tekintetében egyszersmind utasítást kértek.
        Ennélfogva tájékoztatás és miheztartás végett a következőket tartom szükségesnek kijelenteni:
        Mind politikai, mind nemzetgazdasági szempontból sajnálatos, hogy az ország egyes vidékeinek lakossága mind nagyobb számban, sőt tömegesen hagyja el hazáját. Mindamellett a kivándorlást kényszereszközökkel megakadályozhatónak nem tartom, mert ez ellenkezik az állampolgároknak általam elismert alapjogaival, nevezetesen a személy- és költözködési szabadsággal, de különben sem vezetnének czélhoz.
        Ezen baj gyökeresen csak helyes közgazdasági és közigazgatási intézkedések folytán volna orvosolható, de az ily intézkedések az állam pénzügyi erejének helyes egyensúlyára való tekintetből és a természetes fejlődés folyamatának lassú volta miatt hosszabb idő múlva valósíthatók meg és mutathatnak fel nagyobb eredményt.
       Ebből kifolyólag a kormány feladatának tekinti, hogy a kivándorlás mérséklésére és az abból eredő hátrányok ellensúlyozására az alkalmas intézkedéseket és rendszabályokat megállapítsa és fokozatosan életbe léptesse. De addig is, amíg az intézkedések ily irányban megtehetők lesznek, a közigazgatási hatóságok nem zárkózhatnak el azon feladatuk elől, hogy a kivándorlást a rendelkezésükre álló törvényes eszközök igénybevételével némileg korlátolják, s az abból származó hátrányokat lehetőleg enyhítsék.
      Ha tehát valahol kivándorlásra irányuló mozgalom észleltetik, legelőször a keletkezésének okait kell szigorúan kipuhatolni.
        Tudvalevő, hogy a külföldi tengeri gőzhajózási vállalatok avégből, hogy a kivándorlók szállításából minél több anyagi hasznuk legyen, úgyszintén azoknak külföldön lévő ügynökei - mint erre a hatóságok innen már figyelmeztetve is voltak - igyekeznek hazánkban is egyes egyéneket megnyerni, kik bizonyos pénzjutalék fejében számukra minél több utast toborozzanak. Ezek  azután haszonlesésből az amerikai állapotokat rózsás színekben festvén le, a tájékozatlan népet könnyen kivándorlásra csábítják. Midőn tehát ily lelketlen közvetítők nyomoztatnak ki, azok ellen a megtorló eljárás az 1881. évi XXXVIII. tc.  alapján haladéktalanul és kérlelhetetlen szigorral folyamatba teendő, a külföldiek azonfelül az országból kitiltandók.        
      Az említett vállalatok és ügynökeik nagy számmal küldenek szét nyomtatványokat, melyekben a lakosokat az amerikai gazdasági viszonyok magasztalásával a kiutazásra csábítják. Egyszersmind az utazásra, sőt a hatóságok és az útlevélszabályok kijátszására vonatkozó tanácsokat is adnak.
            Ily nyomtatványok a hazai postai szállításból ki vannak tiltva s azok a posta- és távírdahivatalok által sem továbbíttatnak. (...)
        Tapasztaltatott, hogy az ily nyomtatványok gyakran a községi bírák, tanítók és kocsmárosok címére küldetnek, mivel ezek a községi lakosokkal sűrűbb érintkezésben vannak. Szükséges tehát, hogy ezek alkalmas úton felszólíttassanak, hogyha hozzájuk ily nyomtatványok érkeznek, hazafias kötelességüknek tartsák azt el sem fogadni, vagy az illető főszolgabírónak, illetve polgármesternek azonnal beszolgáltatni.
           Tudva van a törvényhatóság előtt is, hogy az Észak-amerikai Egyesült Államok a bevándorlás tekintetében bizonyos korlátozásokat léptettek életbe. Nevezetesen: - oly egyének, kik valamely munka teljesítésére előzetesen kötött szerződés, vagy szóbeli egyezmény folytán vállalkoztak, továbbá a teljesen vagyontalanok és akik bizonyos betegségben szenvednek, partra sem szállhatnak, hanem Európába visszaszállíttatnak. Hivatalos jelentések szerint ily esetek a szigorú végrehajtásnál fogva igen gyakran fordulnak elő. Az ily visszautasított egyének azután az elutazáskor még meglévő kevés vagyonukat is teljesen elköltve és a lelketlen ügynökök által is kifosztva, többnyire a külföldi osztrák-magyar konzulátusok által nyújtott előlegek segélyével, a legnagyobb nyomorban érkeznek vissza hazájukba.
       De azoknak is, kik szerencsésen partra szállottak, különösen a kezdetben nagy nehézségekkel, sőt nélkülözésekkel kell küzdeniük és sokan csakhamar belátják csalódásukat. Ezt illusztrálja a New-Yorkban megjelenő "Szabadság" című hírlapban "A telepedés nehézségei" felirattal közölt cikk is.
        Még kedvezőtlenebb helyzet vár a Dél-Amerikába, nevezetesen a Brazíliába bevándorlókra, amint erre a törvényhatóságok innen ismételten figyelmeztetve lettek. (...)
           Végül felhívom a törvényhatóságot, hogy a kivándorlási mozgalmat folyton éber figyelemmel kísérvén, arról időről-időre hozzám jelentést tegyen. Amennyiben pedig a kivándorlás egyes helyeken oly különös okokra volna visszavezethető, amelyek valamely kormányhatósági, esetleg törvényhozási intézkedés által sikeresen orvosolhatók volnának, ez iránt az illető helyre tüzetesen indokolt felterjesztést tegyen.

            Budapesten, 1900. évi július 5-én

                                                                                              Széll sk.

 
(a Magyarok Világszövetsége Sajtószolgálata közlése alapján:

Forrás: Belügyi Közlöny, 1900. aug. 17. V. évf. 14. szám 321-323. oldal)

.

.

.

The Influence of sea power upon history: 1660-1783

by Mahan

(Source: WikiSource):

https://tinyurl.com/yddsalfb

.

.

 1880 - 2011 Felvidék. Települések

(Forrás: Adatbank):

 https://tinyurl.com/y9qbgutu

.

.

Civilizáció
/ Aranytól

Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.

Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és - helybehagyja.

.

.

Magyar Királyság. Európa

(térkép)

(Forrás: MapIre):

https://tinyurl.com/y7f7cgak

Adjon meg egy helyet. Keresés

.

11 3 21.

Erdélyi képeslapok   

(forrás: WordPress):

http://tinyurl.com/m6sp9sk

.

19 1 17.

A magyar sajtó lelőhelyjegyzéke, 1850-1952
- elektronikus változat -

A Magyarországon magyar és idegen nyelven megjelent,
valamint a külföldi hungarika hírlapok és folyóiratok
lelőhelyjegyzéke a magyar és külföldi könyvtárakban

(Forrás: OSZK MEK):

https://tinyurl.com/ycj3fgze

.

1852; 1911.

 Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben 

írta Görgey

(részletek)

- -

A nemzethez. A szerencsétlen harcok után, melyekkel Isten a legközelebbi napokban meglátogatta e nemzetet, nincs többé remény, hogy az egyesült osztrák és orosz nagyhatalmasságok ellen az önvédelem harcát siker reményével folytathassuk. Ily körülmények között a nemzet életének megmentése s jövőjének biztosítása egyedül a hadsereg élén álló vezértől lévén várható, s lelkem tiszta meggyőződése szerint a mostani kormány további létezése a nemzetre nézve nemcsak haszontalanná, de károssá is válván: ezennel tudtára adom a nemzetnek, hogy azon tiszta hazafiúi érzéstől indíttatva, mellyel minden lépteimet s egész életemet egyedül hazámnak szentelém; magam s a minisztérium nevében ezennel a kormányról lelépek, s addig, míg a nemzet hatósága szerint intézkednék, a legfőbb polgári s katonai kormányzati hatalmat Görgey Artúr tábornok úrra ruházom. Megvárom tőle, s azért Isten, a nemzet és história előtt felelőssé teszem, hogy ezen hatalmat legjobb tehetsége szerint szegény hazánk nemzeti státuséletének megmentésére, javára s jövőjének biztosítására fordítandja. Szeresse hazáját oly önzéstelenül, mint én szeretném, s legyen a nemzet boldogságának biztosításában szerencsésebb nálamnál. Cselekvéssel többé nem használhatok hazámnak; ha halálom valami jót eszközölhet számára, örömmel adandom életemet áldozatul. Az igazság és kegyelem Istene legyen a nemzettel. Arad vára, augusztus 11-én, 1849. Kossuth Lajos kormányzó    Vukovics igazságügyminiszter     Csány közmunka- és közlekedési miniszter     Horváth kultuszminiszter

- - -

Polgárok! Magyarországnak eddigi ideiglenes kormánya nincs többé. A kormányzó és a miniszterek ma hivatalaikról s a kormányról önként lemondottak. E körülmény által kényszerítve, a katonai főparancsnokság mellett ma a polgári hatalmat is ideiglenesen átalvettem. Polgárok! Mindent, mit súlyos helyzetünkben hazánkért tenni lehet, megteszek, harccal vagy békés úton, akként, amint a szükség fogja parancsolni; mindenesetre úgy, hogy a már annyira megfeszített áldozatok könnyíttessenek, az üldözések, kegyetlenkedések és gyilkosságok megszüntessenek. Polgárok! Az események rendkívüliek, s a sorsnak csapásai súlyosak; ily helyzetben előleges kiszámítás lehetetlen; egyedüli tanácsom s kívánságom, hogy lakjaitokban békésen megvonulva, ellenszegülésre vagy harcba még azon esetben se keveredjetek, ha várostokat az ellenség megszállná; mert személy- és vagyonbiztosságot legtöbb valószínűséggel csak úgy fogják elérhetni, ha házi tűzhelyeiknél polgári foglalatosságaik mellett békén maradnak. Polgárok! Mit Istennek megfejthetlen végzése reánk fog mérni, tűrni fogjuk férfias elszántsággal s az öntudat azon boldogító reményében, hogy az igaz ügy örökre veszve nem lehet. Polgárok! Isten velünk! Óaradon, augusztus 11-én, 1849. Görgey

- -

in: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben / Görgey - Lipcse - London - Torino - Stockholm, 1852  (Forrás: NeumanKht/MEK/OSZK): http://tinyurl.com/hrh8qlh   

.