HTML

Egyik 19

Magyarországról, utódállami területekről, Európáról, Európai Unióról, további földrészekről, globalizációról, űrről

Friss topikok

Címkék

1956 (91) abkhazia (5) accademiaungheresedellescienze (1) ádeniöböl (1) adriaitenger (12) adriaticsea (8) aegeansea (8) aegyptus (1) afganisztán (64) afghanistan (132) africa (156) afrika (88) agriculture (3) ajurabirodalom (1) akabaiöböl (1) alánia (1) alaptörvény (44) albánia (18) albania (27) algéria (13) algeria (15) algérie (2) alkotmány (32) alkotmánybíróság (22) államadósság (2) állambiztonságiszolgálatoktörténetilevéltára (5) államiszámvevőszék (5) állandóválasztottbíróság (1) állat (2) állatorvostudományiegyetem (1) allemagne (1) alpok (5) alps (4) altai (1) altáj (2) amazon (6) amazonas (1) americae (1) americanhungarianfederation (1) americansamoa (1) americas (8) amerika (14) amerikahangja (1) amerikaimagyarkoalíció (1) amerikaimagyarmúzeum (1) amerikaimagyarszépművesczéh (1) amerikaimagyarszövetség (2) amnestyinternational (10) amur (1) anc (1) ancientegypt (1) ancientrome (2) andes (1) andorra (1) andrássygyulabudapestinémetnyelvűegyetem (1) angara (1) anglia (13) angola (6) antarctic (10) antarctica (2) antiguaésbarbuda (1) antiókhiaifejedelemség (1) antiquaandbarbuda (1) appalachians (2) appenines (1) aquincumimúzeum (1) arabfélsziget (1) arabia (1) arabianpeninsula (4) arabiansea (6) arabköztársaságokszövetsége (1) áradás (23) arafurasea (1) araltó (1) architecture (3) arctic (54) arcticocean (8) ardeal (3) argentina (43) argentine (4) ária (1) armenia (26) árpádvonal (1) árvíz (22) asia (269) asianinfrastructureinvestmentbank (2) assyria (1) asteroid (29) athén (1) atlanticocean (67) atlantióceán (12) atom (1) audio (4) australia (110) austria (101) austrianempire (1) austrohungarianmonarchy (5) ausztrália (44) ausztria (163) autonómia (39) autonomy (6) azerbaijan (48) azerbajdzsán (16) azovitenger (5) azovsea (2) ázsia (72) babelmandeb (1) babesbolyaitudományegyetem (4) babilon (1) babilónia (1) badeniőrgrófság (1) bahamas (3) bahamaszigetek (1) bahrain (9) bahrein (1) baikal (2) bajkáltó (1) bajorország (7) balassiintézet (7) balaton (28) balcans (45) balkán (63) baltics (60) balticsea (28) baltikum (25) baltitenger (18) balti államok (1) banat (3) banatus (1) banglades (10) bangladesh (12) bánság (21) baptistaszeretetszolgálat (1) barbados (2) barentssea (8) barentstenger (2) barlang (1) batthyáneum (4) bavaria (5) bayern (1) bayofbengal (4) bécsimagyartörténetiintézet (1) békásszoros (2) belarus (70) belgakongó (3) belgium (157) belgrádimagyarkulturálisintézet (1) belize (2) beltandroadinitiative (1) benesdekrétumok (4) bengurionproject (1) benin (2) beregszászimagyargörögkatolikusesperesikerület (1) beringsea (1) beringstreat (2) beringszoros (1) besszarábia (6) bethlengáboralap (3) bevándorlásihivatal (7) bhután (1) bhutan (2) Biblia (7) bismarcktenger (1) bissauguinea (1) bizánc (3) bizáncibirodalom (4) blacksea (71) bluestream (1) boek (1) bog (1) bohaisea (2) bok (1) bolivia (8) bolyaiegyetem (2) bolyaitudományegyetem (2) book (129) borneo (1) bősnagymaros (1) bosniaandherzegovina (22) bosphorus (3) bosporus (2) bosznia (5) boszniahercegovina (22) boszporusz (2) brahmaputra (1) brandenburg (1) brasil (2) brazil (64) brazília (19) britbirodalom (5) britindia (1) britishpetroleum (2) britpalesztinmandátum (1) britszomália (1) britújguinea (1) brunei (5) buch (13) budapest (1) budapestfővároslevéltára (2) budapesthistorymuseum (2) budapesticorvinusegyetem (2) budapestiközlekedésiközpont (1) budapestiműszakiésgazdaságtudományiegyetem (4) budapestitörténetimúzeum (2) budapestneutroncentre (1) budapestostroma (2) bukovina (1) bulgaria (85) bulgária (75) bulgarianacademyofsciences (1) burkinafaso (8) burma (4) burundi (4) burzenland (1) byzantineempire (1) byzantium (1) caboverde (2) calvinjteológiaiakadémia (1) cambodia (7) cameroon (8) canada (147) canto (1) capehorn (1) capeofgoodhope (1) capeverde (1) caribbean (13) caribbeansea (10) caritashungarica (1) carpathianbasin (5) carpathians (3) carte (7) cartoon (2) caspiansea (18) catalonia (7) caucasus (29) celticmusic (1) centralafricanrepublic (3) centralamerica (15) centralbankofhungary (1) chad (7) chechnya (8) chevron (4) chile (28) china (445) chinoingyógyszergyár (1) chorwerke (1) címer (1) Címkék (2) ciprus (15) ciszjordánia (1) civilaviationorganization (1) clouds (1) collectivesecuritytreatyorganization (1) collègebaronjózsefeötvös (1) colombia (18) comet (8) communism (12) communist (59) comunista (1) constitution (5) constitutionalcourt (1) cookislands (3) costarica (10) councilofeurope (8) crimea (78) crisana (1) croatia (39) csád (3) csángórádió (2) csecsenföld (3) csehország (87) csehszlovákia (45) csendesóceán (12) csíkiszékelymúzeum (1) csónak (5) cuba (26) cyprus (29) czechia (70) czechoslovakia (4) dal (8) dalszöveg (1) dance (14) dánia (29) danube (143) danubianresearchcenter (1) danubio (1) dardanelles (4) debreceniegyetem (7) debrecenireformátuskollégium (1) defenseadvancedresearchprojectsagency (1) délafrika (16) délamerika (24) déliáramlat (23) déljemen (1) délkínaitenger (6) délkorea (15) délszudán (2) délvidék (55) democaticrepublicofcongo (7) democraticrepublicofcongo (27) demográfia (1) denmark (74) depleteduranium (1) deutschland (6) dévaiszentferencalapítvány (3) djibouti (6) dnieper (1) dnipro (1) dobrudzsa (2) dominica (6) dominicanrepublic (3) don (2) donau (1) donbass (30) donetsk (1) dráva (1) drava (1) drávaszög (2) druzhbapipeline (1) dubai (9) dubaj (1) dubliniegyezmény (2) duna (197) dunaipolynemzetipark (2) dunamédiaszolgáltatónonprofitzrt (2) dunamellékireformátusegyházkerület (1) dunamúzeum (1) dunatelevízió (8) dzsibuti (1) earth (154) earthquake (55) eastchinasea (4) eastgermany (5) easttimor (7) ebolajárvány (2) ecocalipse (2) ecuador (21) ég (137) égeitenger (4) egészségügy (2) egészségügyivilágszervezet (7) egriérsekség (1) egyenlítőiguinea (1) egyesültállamok (336) egyesültarabemírségek (13) egyesültarabköztársaság (2) egyesültkirályság (17) egyesültnemzetekszervezete (47) egyházikönyvtárakegyesülése (1) egyházzene (1) egyiptom (65) egyiptom(hellenisztikus) (1) egypt (87) éjszaka (2) ekokalipszis (1) elba (1) eleve (1) elsővilágháború (88) emberijogokeurópaibírósága (11) ének (20) england (34) englishchannel (5) ensz (62) eötvösjózsefcollegium (5) eötvöslorándtudományegyetem (15) eötvösloránduniversity (1) építészet (133) equatorialguinea (2) erdély (325) erdélyimagyarközművelődésiegyesület (2) erdélyimagyarműszakitudományostársaság (1) erdélyimagyarnemzetitanács (19) erdélyimagyarnyelvmívelőtársaság (1) erdélyiművészetiközpont (2) erdélyimúzeumegyesület (21) erdélyinemzetimúzeum (1) erdélyinemzetimúzeumkézirattára (1) erdélyinemzetimúzeumlevéltára (1) erdélyireformátusegyházkerület (20) erdélyirómaikatolikusegyházmegye (2) erdélyirómaikatolikuspüspökség (1) erdélyirómaikatolikusstátus (1) erdélyiszépmívescéh (1) eritrea (19) erkelszínház (1) eső (7) este (23) estonia (56) estonianssr (1) eswatini (1) északamerika (18) északiáramlat (12) északiáramlat2 (1) északírország (2) északisark (6) északitenger (3) északjemen (1) északkorea (10) északmacedónia (1) északvietnam (1) esztergomiérsekség (1) esztergomifőegyházmegyeikönyvtár (1) eszterházakulturáliskutatóésfesztiválközpont (1) eszterházykárolyegyetem (1) észtország (18) ethiopia (25) etiópia (9) etna (1) eubam (1) eufrates (3) eufrátesz (3) euphrates (13) eurasia (45) eurázsa (2) eurázsia (22) europa (6) európa (421) európaibékeintézet (1) európaibetegségmegelőzésiésjárványügyiközpont (1) európaibíróság (17) európaibizottság (132) európaibiztonságiésegyüttműködésiértekezlet (4) európaibiztonságiésegyüttműködésiszervezet (25) európaifejlesztésiésújjáépítésibank (1) európaiközpontibank (3) európainemzetiségekföderatívuniója (2) európainukleáriskutatásiszervezet (1) európaiparlament (118) európaipolitikaiközösség (1) európaitanács (59) európaiújjáépítésiésfejlesztésibank (3) európaiunió (328) európaiűrügynökség (1) europe (515) europeanantifraudoffice (1) europeanbankforreconstructionanddevelopment (2) europeancentralbank (12) europeancommission (174) europeancommunities (1) europeancouncil (85) europeancourtofauditors (1) europeancourtofhumanrights (7) europeancourtofjustice (17) europeaneconomicarea (2) europeangeosciencesunion (1) europeaninvestmentbank (6) europeanombudsman (1) europeanparliament (103) europeanpoliticalcommunity (10) europeansciencefoundation (1) europeanspaceagency (18) europeanunion (381) europol (8) eurostat (4) evangélikusországoskönyvtár (1) exxon (1) exxonmobil (1) eυρώπη (1) fák (114) federalreservesystem (1) federationofhungarians (1) fehéroroszország (21) fehértenger (1) feketetenger (59) felhők (111) felvidék (83) fénykép (31) fényképek (350) ferenchoppmuseumofasiaticarts (1) ferencjózseftudományegyetem (1) ferencrákóczyIItranscarpathianhungarianinstitute (1) ferenczjózseftudományegyetem (1) fertőtó (1) festmény (1) fidzsiszigetek (1) fiji (7) film (138) finland (66) finnország (33) fire (1) firstworldwar (3) fiumeitengerészetiakadémia (1) flanders (4) főgáz (3) föld (24) földközitenger (47) földrajziintézet (1) földrengés (2) forsterközpont (3) fórumkisebbségkutatóintézet (4) france (381) franciaország (218) franciapolinézia (1) franciavichykormány (2) frenchpolynesia (1) frontex (15) függetlenállamokközössége (3) fülöpszigetek (9) fundamentallaw (1) galaxy (1) galícia (3) galilea (1) gambia (5) ganges (2) gangesz (1) gaza (140) gáza (6) gazprom (57) generalcourt (1) generalelectric (1) genfikonvenció (2) georgia (52) germanreich (9) germany (422) ghana (12) ghána (2) gibraltar (1) global (22) globalizáció (49) globalization (142) globalizmus (9) globalsouth (1) góbisivatag (1) golfáram (1) google (1) görögbirodalom (1) görögkatolikusmetropólia (1) görögország (95) greatbritain (190) greece (94) greenland (30) grenada (3) grófklebelsbergkunómagyartörténetiintézet (1) grönland (5) grúzia (17) guam (4) guatemala (26) guinea (6) guineabissau (1) gulfofaden (5) gulfofalaska (1) gulfoffinland (1) gulfofmexico (12) gulfofoman (7) gulfofthailand (1) gulfoftonkin (1) guyana (3) győriegyházmegyeilevéltár (1) gyulafehérvárirómaikatolikusérsekség (9) gyulafehérvárirómaikatolikusteológia (1) haázrezsőmúzeum (1) habsburgbirodalom (12) Habsburgermonarchie (1) habsburgmonarchia (3) hadtörténelmilevéltár (1) hadtörténetiintézetésmúzeum (16) hágainemzetközibíróság (1) hagyományokháza (2) haiti (14) hajdúdorogigörögkatolikusegyházmegye (1) hajó (60) hamvasbélakultúrakutatóintézet (1) hangzóanyag (16) hargitanemzetiszékelynépiegyüttes (1) havasalföld (8) háziállatok (1) heatwave (1) hegyek (7) hegység (1) híd (63) himalája (3) himalaya (13) himnusz (6) hitelminősítők (7) (7) hőhullám (4) hold (6) holiday (12) hollandia (59) holyland (1) honduras (19) hongrie (9) hoppferencázsiaiművészetimúzeum (1) horvátország (85) houseofmusic (1) hunbirodalom (3) hungaria (9) HungariaArchiregnum (1) hungarianacademyofarts (1) hungarianacademyofsciences (4) hungarianamericancoalition (1) hungarianhumanrightsfoundation (1) hungariannationalbank (3) hungariannationalmuseum (2) hungarianparliamentbuilding (1) hungarianradio (1) hungarianstateopera (1) hungaricanaközgyűjteményikönyvtár (1) hungary (538) hungría (1) hunkultúramúzeuma (1) hunnia (1) husarenlieder (1) hussarsongs (1) huszárnóta (2) iaea (1) iberia (2) ibériaifélsziget (1) iceland (18) ifla (3) IIbécsidöntés (1) IIrákócziferenckárpátaljaimagyarfőiskola (7) IIworldwar (4) ilhánbirodalom (1) imf (53) imperoromano (1) india (295) indiaióceán (6) indianocean (62) indokína (1) indonesia (37) indonézia (6) induló (1) indus (3) influenzavirus (1) információshivatal (1) inkabirodalom (1) insect (1) instituthongroisdeparis (1) interjú (1) internationalairtransportassociation (1) internationalatomicenergyagency (31) internationalbankofreconstructionanddevelopment (1) internationalcommissionofjurists (2) internationalcourtofjustice (8) internationalcriminalcourt (16) internationalcriminaltribunalfortheformerjugoslavia (1) internationalenergyagency (5) internationallabororganization (1) internationalmonetaryfund (7) internationalorganizationformigration (1) internationalseabedauthority (1) internationalspacestation (23) interpol (6) iparművészetimúzeum (5) irak (97) iran (338) irán (77) iraq (210) ireland (66) írország (22) írtenger (1) israel (316) istitutobalassi (1) italia (7) itália (5) italy (225) ithakaprogram (1) ivorycoast (5) Iworldwar (3) izland (6) izráel (3) izrael (99) jagellóegyetem (1) jamaica (6) japan (191) japán (56) járművek (55) jászvásárirómaikatolikuspüspökség (1) jegestenger (1) jemen (14) jeruzsálemikirályság (3) jordán (2) jordan (49) jordánia (33) józsefnádorműszakiésgazdaságtudományiegyetem (1) jugoszlávia (41) julianusprogram (1) jupiter (4) kaliningrad (14) kalocsabácsifőegyházmegye (2) kalocsaifőegyházmegyeilevéltár (1) kambodzsa (4) kamerun (4) kanada (60) karasea (1) karibtenger (3) károligáspáregyetem (3) kárpátalja (121) karpatenbecken (1) kárpátmedence (100) kárpátmedenceintézet (1) kárpátok (35) kashmir (8) kaszpitenger (6) katalónia (1) katar (17) katolikuskaritász (2) katonaiműszakifőiskola (1) katonanóta (2) kaukázus (12) kazahsztán (17) kazakhstan (44) kelet (1) keletikárpátok (1) keletkínaitenger (6) kenya (25) képeslap (1) kerchstrait (1) kereskedelmivilágszervezet (1) kgst (3) kijevinagyfejedelemség (1) kína (158) kínaikultúramúzeuma (1) királyhágó (5) királyhágómellékireformátusegyház (5) kirgizisztán (7) kiribati (1) kisebbségijogvédőintézet (4) kisebbségkutatóintézet (2) kitap (2) kitelepítés (1) knjiga (1) köd (3) kodályinstitute (1) kodályzoltánemlékmúzeumésarchívum (1) kolozsváriegyetemikönyvtár (1) kolozsvárifőkonzulátus (2) kolozsvárimagyarkirályiferenczjózseftudományegyetem (2) kolumbia (1) kommunista (81) kommunizmus (47) kongóidemokratikusköztársaság (6) kongóiköztársaság (1) konstantinápolyipatriarchátus (2) könyv (164) koralltenger (1) korea (18) kőrösicsomasándorprogram (1) kórus (3) kórusmű (2) kosovo (25) kossuthdíj (1) koszovó (33) kosztolányidezsőszínház (1) középafrikaiköztrásaság (3) középamerika (4) középeurópaiegyetem (1) központistatisztikaihivatal (12) krím (14) krizajánosnéprajzitársaság (4) książka (2) kuba (8) külügyiéskülgazdaságiintézet (3) kurdistan (25) kurdisztán (8) kúria (7) kuriliszigetek (1) kuvait (4) kuwait (14) kyrgyzstan (13) lajta (2) lamanchecsatorna (2) laos (5) lapland (2) laptewsea (1) latinamerica (4) latvia (66) leagueofnations (1) lebanon (101) lechnerlajostudásközpont (1) leggefondamentale (1) lengyelország (160) lettország (22) levant (2) libano (1) libanon (34) liberia (7) libéria (3) líbia (56) libri (10) libro (7) lisztferencacademyofmusic (2) lisztferenczeneművészetiegyetem (1) lithuania (60) litvánia (22) livre (7) lsztferencnemzetközirepülőtér (1) ludovikaakadémia (3) ludwigmúzeumkortársművészetimúzeum (2) luhansk (1) lukoil (3) luxembourg (32) luxemburg (23) luzonstrait (1) lybia (60) macedonia (8) macedónia (36) macedonia(provincia) (1) madagascar (8) madagaszkár (1) madár (18) madžarska (1) magyarállaminépiegyüttes (1) magyarállamvasút (2) magyarenergetikaiésközműszabályozásihivatal (2) magyarfejedelemség (1) magyarföldrajzitársaság (1) magyarföldtaniésgeofizikaiintézet (3) magyarhonvédség (1) magyarírókszövetsége (1) magyarkanizsaiudvarikamaraszínház (1) magyarkirályierzsébettudományegyetem (1) magyarkirályság (57) magyarkülügyiintézet (1) magyarmáltaiszeretetszolgálat (2) magyarmérnökikamara (2) magyarművészetiakadémia (13) magyarnemzetibank (31) magyarnemzetigaléria (8) magyarnemzetilevéltár (7) magyarnemzetimúzeum (18) magyarnemzetioperaház (1) magyarnemzetitanács (2) magyarnemzetiüdülésialapítvány (1) magyarnóta (2) magyarnyelviintézet (1) magyarnyelvstratégiaiintézet (1) magyarokvilágszövetsége (16) magyarország (980) magyarországireformátusegyház (4) magyarországiruszintudományosintézet (1) magyarországkrakkóifőkonzulátusa (1) magyarpolitikaifoglyokszövetsége (1) magyarrádió (1) magyarrendőrség (2) magyarságkutatóintézet (2) magyartáviratiiroda (4) magyartelevízió (1) magyartermészettudományimúzeum (1) magyartudománygyűjtemény (1) magyartudományosakadémia (64) magyartudományosakadémiakönyvtárésinformációsközpont (3) magyarunitáriusegyház (3) magyarvillamosművekzrt (2) magyarvöröskereszt (4) mahart (2) malajzia (10) malawi (5) malaysia (27) malév (1) mali (24) malta (20) málta (13) mamelukbirodalom (1) manchuria (1) mansziget (1) map (61) máramaros (6) maramures (1) march (1) marcia (1) máriarádió (1) marokkó (18) maros (4) marosmegyeimúzeum (1) marosvásárhelyiművészetiegyetem (1) marosvásárhelyiorvosiésgyógyszerészetiegyetem (14) mars (17) marsch (1) marshallislands (5) másodikvilágháború (85) mathiascorvinuscollegium (1) matthiascorvinuscollegium (1) mauritania (4) mauritánia (2) mauritius (1) máv (1) médiatudományiintézet (5) mediterraneansea (84) mekong (2) memorandum (1) menekültügyihivatal (1) mercury (1) meteor (5) mexico (112) mexikó (17) mexikóiöböl (3) mezőgazdaság (7) mia (1) mianmar (1) michelincsillag (2) micronesia (1) microspace (1) middleamerica (1) migrációkutatóintézet (1) mikeskelemenprogram (1) mikóimrejogvédelmiszolgálat (1) miskolciegyetem (1) miskolcigörögkatolikusegyházmegye (1) mississippi (2) mol (27) moldova (86) moldva (22) molnáristvánmúzeum (1) monaco (2) monarchiaaustroungarica (1) mongolbirodalom (3) mongolia (5) mongólia (3) montenegró (10) montenegro (13) moon (40) móraferencmúzeum (1) morocco (12) morvaország (5) mountain (3) mounteverest (1) mozambik (4) mozambique (4) mozambiquechannel (1) műcsarnok (2) műegyetem (1) munkácsigörögkatolikusegyházmegye (3) munkácsirómaikatolikusegyházmegye (1) munkácsymihálymúzeum (1) mura (1) muravidék (4) museumofappliedarts (1) museumofhungarianagriculture (1) music (6) művészetekpalotája (1) myanmar (13) nabucco (4) naftogaz (1) nagorno-karabakh (10) nagybritannia (187) nagyváradirómaikatolikusegyházmegye (1) namíbia (4) nap (45) naplemente (9) nasa (82) nationalheritageinstitute (1) nationalhistorymuseumofromania (1) nationalszéchényilibrary (2) nationaluniversityofpublicservice (1) nato (452) nauru (1) németausztria (1) németbirodalom (48) németdemokratikusköztársaság (11) németkeletafrika (1) németország (295) németrómaibirodalom (7) németszövetségiköztársaság (11) németújguinea (1) nemzetekszövetsége (2) nemzetgyűlés (4) nemzetiadóésvámhivatal (1) nemzetiaudiovizuálisarchivum (1) nemzeticsaládésszociálpolitikaiintézet (1) nemzetiélelmiszerláncbiztonságihivatal (2) nemzetifenntarthatófejlődésstratégia (1) nemzetikisebbségkutatóintézet (7) nemzetiközszolgálatiegyetem (10) nemzetikulturálisalap (8) nemzetikutatásifejlesztésiésinnovációshivatal (1) nemzetinépegészségügyiközpont (1) nemzetiörökségintézete (2) nemzetiszínház (4) nemzetköziatomenergiaügynökség (7) nemzetközibíróság (1) nemzetközibüntetőbíróság (2) nemzetközihungarológiaiközpont (1) nemzetközimigrációsszervezet (3) nemzetköziűrállomás (1) nemzetközivalutaalap (27) nemzetközivöröskereszt (1) nemzetpolitikaikutatóintézet (1) nemzetstratégiaikutatóintézet (8) nepal (8) népdal (2) néprajzimúzeum (5) népszövetség (7) néptánc (2) népzene (2) newcaledonia (2) newdevelopmentbank (1) newzealand (46) nicaragua (22) niger (22) nigéria (15) nigeria (41) nile (2) nílus (1) nobeldíj (14) nobelprize (20) nordstream2 (10) northamerica (201) northamericanfreetradeagreement (6) northcorea (1) northerncyprus (2) northernireland (2) northernsea (5) northkorea (112) northmacedonia (10) northpole (3) northsea (5) northvietnam (1) norvégia (30) norvegiansea (2) norway (89) norwegiansea (1) norwey (1) nyár (141) nyárisportok (3) nyugat (1) nyugatnémetország (1) nyugatrómaibirodalom (2) nyugatszahara (3) óceánia (2) oceania (11) odera (1) oecd (2) ókoriathén (1) ókoriegyiptom (4) ókorigörögország (3) ókoriizrael (1) ókorikréta (1) ókoriróma (2) ökumenikussegélyszervezet (1) olaszkeletafrika (1) olaszország (168) olimpia (8) olympics (8) omán (1) oman (16) onu (1) opalvezeték (1) opec (15) opera (1) operaház (5) organizationforsecurityandcooperationineurope (11) örményország (10) oroszbirodalom (7) oroszország (285) országgyűlés (82) országgyűlésikönyvtár (4) országház (16) országoskatasztrófavédelmifőigazgatóság (2) országoslevéltár (4) országosmagyargyűjteményegyetem (1) országosmeteorológiaiszolgálat (3) országosszéchényikönyvtár (30) országosszínháztörténetimúzeumésintézet (2) őrvidék (6) österreich (2) ősz (92) ősziszínek (5) oszmánbirodalom (33) osztrákmagyarmonarchia (37) ottomanempire (16) oυγγαρία (1) pacificocean (125) pakistan (82) pakisztán (36) paks (1) palestine (116) palesztina (15) pallaszathénéközgondolkodásiprogram (1) panama (23) panamacanal (16) panamacsatorna (3) pannonhalmaarchabbey (1) pannonhalmifőapátság (1) pannónia (3) pannonia (3) pannontenger (1) pápaiállam (1) papuanewguinea (12) pápuaújguinea (2) paraguay (5) parlament (14) parliament (10) partium (57) partiumiésbánságiműemlékvédőésemlékhelytársaság (1) partiumikeresztényegyetem (4) patagonia (1) pázmánypétercatholicuniversity (1) pázmánypéterkatolikusegyetem (11) pechorasea (1) pécsitudományegyetem (2) penclub (4) permanentcourtofarbitration (2) persia (1) persiangulf (67) peru (21) perzsabirodalom (1) perzsaöböl (14) perzsia (2) petőfiirodalmimúzeum (14) philippines (59) philippinesea (8) photo (159) photos (360) pianomusic (1) picture (2) piemont (1) pireneusok (1) pluto (1) po (1) poland (218) polishamericancongress (1) polonia (2) ponte (1) poroszország (2) portugal (33) portugálguinea (1) portugália (26) portugálmozambik (1) portugálnyugatafrika (1) puertorico (4) pyrenees (1) qatar (96) quebec (3) rába (1) rajna (2) redsea (27) reformátussegélyszervezet (1) regát (2) régészet (1) regionálisnyelvekeurópaichartája (5) RegnumHungariae (3) rendszerváltástörténetétkutatóintézet (1) republicofcongo (2) restitution (1) retyezát (1) rionegro (1) robot (3) rodézia (1) rómaibirodalom (15) rómaicsászárság (1) romanempire (2) románia (305) romania (143) romániaievangélikuslutheránusegyház (1) romántudományosakadémia (1) rosatom (10) roscosmos (6) rosneft (11) roszatom (3) rosznyeft (4) rovar (17) ruanda (2) russia (562) russianempire (1) russianfederalspaceagency (1) ruténia (1) rwanda (13) SacraCorona (2) sahara (14) sahel (6) saintpierreandmiquelon (1) saintvincentandthegrenadines (1) salamonszigetek (1) salamontenger (1) salvador (19) samoa (5) sanbernardinostrait (1) sãotoméandpríncipe (1) sapientiaerdélyimagyartudományegyetem (10) sarkvidék (3) sarkvidékitanács (1) saturn (3) saudiarabia (166) saxony (1) scandinavia (5) schengenagreement (11) schengeniegyezmény (1) schengeniövezet (42) schengenzone (9) scotland (20) seaofazov (5) seaofjapan (6) seaofmarmara (2) seaofokhotsk (2) secondaguerramondiale (1) secondworldwar (4) securitycouncil (1) semmelweisegyetem (1) senegal (6) serbia (76) seychelleszigetek (1) shanghaicooperationorganization (1) shell (2) siberia (13) siebenbürgen (7) sierraleone (8) sinaibirodalom (1) singapore (48) siria (1) skandinávia (2) skandinavia (4) skócia (17) slovakia (75) slovenia (19) slovenija (1) snow (1) solarandheliosphericobservatory (1) solarsystem (1) solemne (1) solomonislands (4) somalia (25) southafrica (70) southamerica (61) southchinasea (56) southernocean (1) southkorea (98) southossetia (5) southstream (1) southsudan (4) southvietnam (1) sovereigntyprotectionoffice (1) sovietunion (123) space (203) spain (125) spanyolország (70) sport (1) srilanka (7) Stephanskrone (1) straitofbosphorus (1) straitofhormuz (23) straitofmessina (1) straitsofmalacca (1) stratégiakutatóintézet (1) stratfor (1) sudan (15) suezcanal (15) sumer (1) summer (2) sun (84) sundastrait (1) supernova (1) suriname (1) svájc (55) svédország (55) swaziland (1) sweden (118) swelling (1) switzerland (54) syria (284) szabadeuróparádió (4) szabadkainépszínházmagyartársulata (1) szabótattilanyelviintézet (1) szahara (12) szászföld (1) szatmárirómaikatolikusegyházmegye (1) szatmárirómaikatolikuspüspökség (1) szaudarábia (5) szaúdarábia (42) száva (1) szegeditudományegyetem (8) székelyföld (98) székelyhadosztály (2) székelymikókollégium (2) székelynemzetimúzeum (5) szeklerland (1) szellemitulajdonnemzetihivatala (1) szemerebertalanmagyarrendvédelemtörténetitudományostársaság (1) szenegál (3) szentföld (1) szentistvánegyetem (1) SzentKorona (29) szépművészetimúzeum (8) szerbhorvátszlovénkirályság (1) szerbia (131) szibéria (4) szicíliaikirályság (1) szigligetiszínház (1) szingapúr (10) szíria (143) szivárvány (2) szlavónia (1) szlovákia (124) szlovénia (37) szolyvaiemlékpark (1) szomália (13) szövetségesellenőrzőbizottság (1) szovjetunió (149) szudán (16) szuezicsatorna (6) szuverenitásvédelmihivatal (1) szváziföld (1) tádzsikisztán (5) taiwan (81) taiwanstrait (11) taiwanstraits (8) tajikistan (8) tajvan (9) tajvaniszoros (1) tánc (16) tanganyika (1) tanzánia (2) tanzania (4) tátra (1) tavasz (85) ted (1) tejút (1) tél (31) telekilászlóalapítvány (2) telekilászlóintézet (1) télisportok (1) térkép (28) terrorházamúzeum (2) thaiföld (2) thailand (24) thecentralbankofhungary (1) thefederalreserve (1) thenetherlands (114) tibet (19) tigáz (1) tiger (1) tigris (3) tisza (19) tiszántúlireformátusegyházkerület (2) togo (3) tonga (6) törökáramlat (4) törökország (150) transatlantictradeandinvestmentpartnership (8) transcarpathia (7) transilvania (6) transnistria (7) transpacificpartnership (4) transsilvania (1) transsylvania (2) transvaal (1) transylvania (16) transylvanianreformedchurchdistrict (1) transylvanie (1) transzatlantiszabadkereskedelmimegállapodás (1) transzjordánemirátus (1) transznisztria (2) transznyeft (2) trees (1) trianon (2) trinidadandtobago (5) tripoliszigrófság (1) tsushimastrait (1) tunézia (12) tunisia (16) turkey (336) türkiye (1) turkmenistan (6) türkmenisztán (4) Türkmenisztán (1) turkstream (3) tűzijáték (1) ucraina (1) uganda (14) újzéland (7) ukraine (401) ukrajna (216) ukrtranszgaz (1) unesco (20) ungaria (1) ungarischesinstitut (1) ungarn (2) ungheria (4) unitedarabemirates (83) unitedkingdom (306) unitednations (221) unitedstates (657) universityofarizona (1) ünnep (39) űr (32) urál (5) ural (5) uruguay (7) usa (55) üstökös (1) üzbegisztán (6) Üzbegisztán (1) uzbekistan (13) vanuatu (4) váradhegyfokipremontreiprépostság (1) városkép (111) varsóimagyarkulturálisintézet (1) varsóiszerződés (7) vaskapu (4) vatican (59) vatikán (36) velenceiköztársaság (3) velenceitó (1) venezuela (44) venus (4) veritastörténetkutatóintézet (2) vers (22) video (413) vidéo (6) vietnám (1) vietnam (36) vihar (1) világbank (14) vinagora (1) virág (152) vírus (15) virus (71) visegradcountries (7) visegrádialap (1) visegrádiországok (55) visztula (1) víz (151) vízuminformációsrendszer (1) vojvodina (1) volcanoes (39) volga (4) vöröskereszt (5) vöröstenger (4) vulkán (4) wales (6) walles (1) wallonia (1) warsawpact (1) węgrzech (1) westafrica (2) westbank (20) westernsahara (2) westgermany (3) who (30) worldbank (24) worldeconomicforum (6) worldhealthorganizaton (19) worldheritagelist (1) worldmeteorologicalorganization (3) worldmusic (1) worldtradeorganization (8) worldwarI (11) worldwarII (47) worshipsong (1) wto (4) yamal-europe (1) yellowsea (4) yemen (84) yugoslavia (11) yukos (1) zaire (1) zambia (8) zangezurcorridor (4) zanzibár (2) zene (11) zeneakadémia (7) zenemű (4) zeneszám (4) zimbabwe (6) zöldfokiszigetek (1) zongorajáték (2) βιβλίο (1) книга (1) книгата (1) унгария (1) Címkefelhő

2006. év. Németország. XVI. Benedek pápa beszéde a Regensburg-i Egyetemen

2006.09.21. 18:01 Eleve

.

Nyugatot régóta fenyegeti az elfordulás értelmének alapvető kérdéseitől, ám ez által igen nagy kárt szenvedne.

XVI. Benedek pápa beszéde a Regensburg-i Egyetemen:

Hit, értelem és egyetem.

Emlékek és reflexiók

 

Eminenciás, Magnificenciás és Excellenciás Uraim, Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Megindító számomra a pillanat, amikor újra az egyetemen vagyok, s újra előadást tarthatok. Ugyanakkor a gondolataim visszaszállnak azokba az évekbe, amikor a freising-i főiskolán töltött szép időszak után megkezdtem egyetemi oktatói tevékenységemet a bonni egyetemen. Az akkor – 1959-ben – még a rendes professzorok régi egyetemének a kora volt. Az egyes katedráknak még nem voltak sem asszisztensei, sem gépírói, hanem nagyon közvetlen kapcsolat volt a hallgatókkal, s főként a professzorok között. Az előadások előtt és után találkoztunk a tanárok szobáiban. A történészekkel, filozófusokkal, filológusokkal, s természetesen a két teológiai fakultás tanáraival is nagyon élő kapcsolatunk volt. Minden félévben volt egy dies academicus, amikor az összes fakultás professzorai megjelentek az egész egyetem hallgatósága előtt, és így lehetővé tették az universitas megtapasztalását – melyre Ön, Rector Magnifice is utalt az imént –, tudniillik annak tapasztalatát, hogy mi, minden specializálódás ellenére, mely olykor képtelenné tesz minket az egymás közti kommunikációra, mégiscsak egyetlen egészet alkotunk, és az egyetlen értelem egészén belül dolgozunk, annak különféle dimenzióiban, s ezáltal közösen viseljük a felelősséget is az értelem helyes használatáért. Ez a tény akkor eleven tapasztalattá vált. Az egyetem kétségtelenül büszke volt a maga két teológiai fakultására is. Világos volt, hogy e két fakultás is, miközben a hit értelmes voltát kutatja, olyan munkát végez, mely szükségszerű része a tudományegyetem „egészének” (universitas scientiarum), még ha nem is osztotta mindenki a hitet, melynek az értelemmel való kapcsolatáért fáradoztak a teológusok. Az értelem világának ezt a belső kohézióját még az sem zavarta meg, ha néha kiszivárgott a hír, hogy a kollégák egyike azt mondta, hogy a mi egyetemünkön van valami furcsaság: két fakultás is foglalkozik egy nemlétező dologgal – Istennel. Az egyetem egészén belül vitathatatlan meggyőződés maradt, hogy egy ilyen radikális kétkedéssel szemben is szükséges és értelmes marad az Istenre irányuló kutatás az értelem segítségével, és ennek a keresztény hit hagyományaival összefüggésben kell történnie. Mindez eszembe jutott, amikor a minap elolvastam annak a dialógusnak a Khoury professzor (Münster) által kiadott részét, melyet a tudós bizánci császár, II. Paleologosz Manuel, valószínű a téli táborban, 1391-ben Ankara közelében egy művelt perzsával a kereszténységről és az iszlámról és e kettő igazságáról folytatott. Valószínűleg maga a császár jegyezte fel ezt a dialógust később, 1394 és 1402 között, Konstantinápoly ostroma idején. Ez lehet az oka, hogy a saját gondolatmenetét sokkal részletesebben adja vissza, mint perzsa beszélgetőtársáét. A dialógus kiterjed a Bibliában és Koránban található teljes hitbeli anyagra, mindenekelőtt az istenképre és az emberképre koncentrál, de szükségszerűen mindig visszatér – ahogyan mondták – a három „Törvény”, illetve három „Életrend”: Ószövetség – Újszövetség – Korán kapcsolatára. Erről ebben az előadásban nem akarok szólni; most csak egy témát szeretnék érinteni, ami a dialógus egészében mellékes – amely a „hit és értelem” témakörében megragadott és kiindulópontként szolgál e témáról szóló reflexióimhoz. A Khoury professzor által kiadott hetedik beszélgetésben (dialekszisz – controversia) – a császár érinti a dzsihád, a szent háború témáját. A császár bizonyára tudta, hogy a 2,256 szúrában ez olvasható: „A hit dolgaiban semmiféle kényszer”. Ez a szúra a kezdeti időszak szúráinak egyike, mondják a szakértők, amikor Mohamednek még nem rendelkezett hatalommal és fenyegetettség állapotában élt. De természetesen a császár ismerte azokat a szent háborúra vonatkozó rendelkezéseket is, amelyek később keletkeztek és kerültek be a Koránba. Anélkül, hogy olyan részleteknél időznénk, mint például a „Könyvet” birtoklókkal, illetve a „hitetlenekkel” kapcsolatos különböző bánásmód, meglepő számunkra, hogy a császár milyen nyerseséggel fordul beszélgetőpartneréhez a központi kérdéssel, mely általában a vallás és az erőszak közti összefüggésre vonatkozik: „Mutasd meg nekem, mi újat hozott Mohamed, és csak rossz és embertelen dolgokat fogsz találni, mint az a rendelkezése, hogy az általa hirdetett hitet karddal kell terjeszteni”. Miután a császár ilyen súlyosan fejezte ki magát, aprólékosan elmagyarázta az érveket, miért esztelen dolog a hit erőszakos terjesztése. Az erőszak ellentétes Isten lényegével és a lélek lényegével: „Isten nem leli kedvét a vérben – mondja –, nem értelmesen, nem »szün logó« cselekedni, ellentétes Isten lényegével. A hit a lélek gyümölcse, nem a testé. Aki tehát valakit el akar vezetni a hitre, annak a meggyőző beszéd és a helyes gondolkodás képességére van szüksége, nem erőszakra és fenyegetésre (...). Egy értelmes lélek meggyőzéséhez nem a kezet kell ütésre emelni, sem fegyvert ragadni, sem bármi mást, amivel halállal lehet fenyegetni egy személyt (...).” Az erőszakos térítés elleni érvelés döntő érve ez: nem értelmesen cselekedni ellentétes Isten lényegével. A dialógus kiadója, Khoury ezt így magyarázza: a császárnak, mint a görög filozófiában felnőtt bizáncinak ez az állítás magától értetődő. A muszlim tanítás számára ellenben Isten abszolút transzcendens. Az ő akaratát nem köti semmiféle kategóriánk, még az értelmesség sem. Ezzel összefüggésben Khoury idézi az ismert francia iszlámista, Arnaldez egyik művét, aki utal arra, hogy Hazm egészen addig a kijelentésig elmegy, mely szerint Isten nincs kötve még a saját szavához sem, és semmi nem kötelezi őt arra, hogy nekünk kinyilatkoztassa az igazságot. Ha úgy akarná, az embernek még bálványt is kellene imádnia. Isten megismerésében s belőle következően a vallás konkrét megélésében ezen a ponton egy olyan dilemma jelentkezik, mely ma közvetlen kihívást jelent számunkra: vajon az a meggyőződés, hogy az értelemmel ellentétes cselekvés ellentmond Isten lényegének, csupán egy görög gondolat-e, avagy önmagában mindig érvényes? Én úgy gondolom, hogy ezen a ponton mutatkozik meg a mélységes összhang aközött, ami a legjobb értelemben vett görög [gondolkodás], és aközött, ami a Szentíráson alapuló istenhit. Szent János, módosítva a Teremtés könyvének, az egész Szentírásnak az első versét, e szavakkal kezdte evangéliumának előszavát: „Kezdetben volt a Logosz”. A császár ugyanezt a szót használja: Isten »szün logó«, azaz a Logosszal cselekszik. A Logosz egyszerre jelenti az értelmet és a szót – egy olyan értelmet, mely teremtő és képes arra, hogy közölje magát, pontosan úgy, mint értelem. Ezzel János megajándékozott minket a bibliai istenfogalom utolsó szavával, azzal a szóval, amelyben a bibliai hit összes, gyakran fáradságos és kacskaringós útjai célba érnek és megtalálják a szintézisüket. Kezdetben volt az Logosz, és a Logosz Isten volt – mondja az evangélista. A bibliai üzenet és a görög gondolkodás találkozása nem volt véletlen. Szent Pál, aki előtt bezárultak Ázsia útjai, éjszakai látomásában egy makedón férfit látott és hallotta kérését: „Jöjj Makedóniába, és segíts rajtunk!” (vö. ApCsel 16,6–10). E látomást a bibliai hit és a görög érdeklődés belsőleg szükséges közeledése tömör megnyilatkozásaként értelmezhetjük. Valójában e közeledés már régen elkezdődött. Már Istennek az égő csipkebokorból elhangzó titokzatos neve – amely név kiemeli ezt az Istent a sokféleképpen nevezett istenségek sokaságából, csak a maga létét állítva: „Én vagyok” – tiltakozás a mítoszok ellen. Ezzel belső analógiában van Szókratész kísérlete magának a mítosznak a legyőzésére és felülmúlására. A csipkebokornál elkezdődött folyamat az Ószövetségen belül egy újabb érettségi fokot ér el a fogság idején, amikor Izraelnek a földtől és a kultusztól megfosztott Istene úgy mutatkozik be, mint az égnek és a földnek Istene: olyan rövid formula ez, amely tovább viszi a csipkebokorban hangzó „Én vagyok” szót. Istennek ezen új megismerésével együtt jár egy bizonyos felvilágosodás, mely drasztikusan fejeződik ki azon istenségek kigúnyolásában, melyek pusztán emberi kezek alkotásai (vö. Zsolt 115). Így a hellenisztikus uralkodókkal elleni szembenállás keménysége ellenére, akik erőszakkal akarták terjeszteni a görög életstílust és bálványkultuszt, a bibliai hit a hellén korszakban belsőleg a görög gondolkodás jobbik részével való találkozás felé tartott egészen a kölcsönös kapcsolatig, mely különösen a késői bölcsességi irodalomban mutatkozott meg. Ma tudjuk, hogy az Ószövetség Alexandriában készült görög fordítása, a Septuaginta több mint a héber szöveg egyszerű (talán nem mindig egészen pozitívnak értékelt) fordítása: önmagában megálló szövegtanú és sajátos, fontos lépés a kinyilatkoztatás történetében, mellyel ez a találkozás oly módon történt, hogy annak döntő jelentősége lett a kereszténység születése és elterjedése szempontjából. A mélyben ugyanis a hit és az értelem, a hiteles fölvilágosodás és a vallás közti találkozásról volt szó. A keresztény hit belső lényegéből s ugyanakkor az immár hittel áthatott görög gondolkodás lényegéből kiindulva mondhatta Manuel császár, hogy nem „a logosszal” cselekedni ellentétes Isten természetével. A tisztesség kedvéért ezen a ponton meg kell jegyeznünk, hogy a késői középkorban a teológián belül kialakultak olyan irányzatok, melyek megbontották a görög és a keresztény szellem ezen szintézisét. Az úgynevezett ágostonos és tomista intellektualizmussal szemben Scotussal egy olyan voluntarista felfogás kezdődött, mely későbbi fejleményeiben végül arra a tételre jutott, hogy mi mást nem ismerünk Istenből, csak a rendezett akaratot (voluntas ordinata). E fölött létezik Isten szabadsága, mellyel ő megteremthette volna és megtehetné mindannak ellenkezőjét is, amit megtett. Ebben olyan álláspontok mutatkoznak, melyek minden további nélkül Hazm felfogásához közelítenek és elvezethetnének egy olyan Önkény-Isten képéhez, aki nincs kötve sem az igazsághoz, sem a jóhoz. Isten transzcendenciáját és tőlünk való különbözőségét olyan szélsőségesen hangsúlyozzák, hogy a mi értelmünk, érzékünk az igaz és a jó iránt már nem Isten valóságos tükörképei, mert az ő mélységes lehetőségei számunkra örökre elérhetetlenek és el vannak rejtve megvalósuló döntései mögött. Ezzel ellentétben az Egyház hite mindig tartotta azt a meggyőződést, hogy Isten és köztünk, az ő örök teremtő Lelke és a mi teremtett értelmünk között valóságos analógia van, melyben – miként 1215-ben a IV. lateráni zsinat mondja – a különbözőségek végtelenül nagyobbak, mint a hasonlóságok, de nem semmisítik meg az analógiát és az erről szóló beszédet. Isten nem lesz istenibbé attól, hogy messze űzzük magunktól egy tiszta és áthatolhatatlan voluntarizmusba, hanem a valóban isteni Isten az az Isten, aki logoszként mutatkozott meg, s mint logosz cselekedett és tevékenykedett miértünk szeretettel. Kétségtelen, a szeretet, miként Pál mondja, „meghaladja” a megismerést, és ezért többnek felfogására képes, mint az egyszerű gondolkodás (vö. Ef 3,19), mindazonáltal a logosz-Isten szeretete marad, ezért a keresztény kultusz, miként ugyancsak Pál mondja, »logiké latreia«, azaz olyan kultusz, mely összhangban van az örök Igével és a mi értelmünkkel (vö. Róm 12,1). Az itt vázolt kölcsönös belső közeledés a bibliai hit és a görög gondolkodás filozófiai érdeklődése között, döntő jelentőségű nem csupán vallástörténetileg, hanem az egyetemes történelem szempontjából is – olyan folyamat, mely ma bennünket is kötelez. E találkozást figyelembe véve nem meglepő, hogy a kereszténység keleti eredete és Keleten kibontakozott jelentős fejlődése ellenére végül a maga döntő történeti jelentőségét Európában találta meg. Ezt fordítva is kifejezhetjük: ez a találkozás, melyhez még Róma öröksége is kapcsolódott, teremtette meg Európát, és marad alapja annak, amit jogosan lehet Európának nevezni. Azzal a tétellel, hogy a kritikusan megtisztított görög örökség lényegileg a keresztény hithez tartozik, szemben áll az igény, hogy a kereszténységet meg kellene szabadítani a hellén elemektől – ez az igény a modern kor kezdete óta egyre erősebben uralkodik a teológiai kutatásban. Jobban szemügyre véve, a dehellenizálás programjában három hullámot lehet megfigyelni, melyek kapcsolódnak ugyan egymáshoz, de indítékaikban és célkitűzéseikben világosan különböznek egymástól. A dehellenizálás először a 16. századi reformáció követelményeivel kapcsolatban jelent meg. A teológiai iskolák hagyományát szemlélve a reformátorok a hitnek olyan rendszerezésével találták magukat szemben, melyet teljesen a filozófia határozott meg, azaz a hitnek olyan körülírásával, mely kívülről származott egy olyan gondolkodásmódból, mely nem a hitből eredt. Így a hit már nem úgy jelent meg, mint eleven történeti szó, hanem mint egy filozófiai rendszer szerkezetébe beépített elem. A sola Scriptura ezzel szemben a hit eredeti tiszta formáját keresi, ahogyan az eredetileg jelen van a bibliai Igében. A metafizikát úgy tekintették, mint egy más forrásból fakadó előföltételt, amelytől meg kell szabadítani a hitet, hogy teljesen visszatérhessen önmagához. Kant azzal az állításával, hogy félre kellett tennie a gondolkodást annak érdekében, hogy teret biztosítson a hitnek, a reformátorok számára előre nem látott radikalizmussal e program alapján járt el. Õ a hitet kizárólagosan a gyakorlati észhez kötötte, megtagadva tőle az egész valósághoz való hozzáférést. A 19–20. század liberális teológiája új hullámot hozott a dehellenizálás programjába: ennek kiemelkedő képviselője Harnack volt. Diákkoromban és egyetemi tanárságom első éveiben ez a program erősen hatott a katolikus teológiában is. Kiindulópontul az a különbségtétel szolgált, amit Pascal tett a filozófusok Istene, illetve Ábrahám, Izsák és Jákob Istene között. Bonni székfoglaló előadásomban, 1959-ben próbáltam megbirkózni e témával, s most nem akarom az egész gondolatmenetet megismételni. De szeretném legalább röviden megvilágítani azt az újdonságot, ami a dehellenizálás e második hullámát jellemezte az elsővel szemben. Harnack központi gondolatának tűnik a visszatérés az egyszerű ember-Jézushoz és az ő egyszerű üzenetéhez, mely megelőzi az összes teologizálást, és a hellenizálást is: ez az egyszerű üzenet lenne az emberiség vallásos fejlődésének igazi csúcsa. Eszerint Jézus búcsút mondott a kultusznak, és az erkölcsöt részesítette előnyben. Végső soron Harnack úgy mutatta be Jézust, mint egy humanitárius morál atyját. Harnack célja alapjában az volt, hogy a kereszténységet újra összhangba hozza a modern értelemmel, azáltal, hogy megszabadítja a látszólagosan filozófiai és teológiai elemektől, mint például a Krisztus istenségébe és az Isten Háromságába vetett hittől. Ebben az értelemben az Újszövetség történeti-kritikai egzegézise Harnack szerint a teológiát újra beilleszti az egyetem kozmoszába: Harnack számára a teológia lényege szerint történeti jellegű, ezért a szó szoros értelmében tudományos. Amit a teológia kritikusan Jézusról kutat, az a gyakorlati ész kifejeződése, s ennek következtében az egyetem egészében is képviselhető. A mélyben az értelem modern önkorlátozása húzódik meg, mely klasszikusan Kant „kritikáiban” mutatkozott meg, és időközben tovább radikalizálódott a természettudományos gondolkodás következtében. Az értelem ezen modern fogalma, hogy röviden mondjam, a platonizmus (carteziánus nézet) és az empirizmus szintézisére támaszkodik, melyet a technikai siker megerősített. Egyrészt föltételezik az anyag matematikai szerkezetét, az úgynevezett belső racionalitását, mely lehetővé teszi a megértését és hatékony fölhasználását: ez az alapföltételezés az úgynevezett platonikus elem a természet modern felfogásában. Másrészt a természetnek a saját céljainkra való felhasználásáról van szó, ahol az igazság vagy hamisság ellenőrzésére egyedül a kísérlet nyújt bizonyosságot. E két pólus között a súlypont a körülményektől függően akár az egyik, akár a másik közelében lehet. Egy olyan szoros értelemben pozitivista gondolkodó, mint Monod meggyőződéses platonikusnak mondta magát. Ezzel a mi kérdésünk számára két alapvetően döntő irányzat mutatkozik. Csak a matematika és a tapasztalat együttműködéséből fakadó bizonyosság teszi lehetővé, hogy tudományosságról beszéljünk. Ami tudomány akar lenni, annak szembe kell néznie ezzel a követelménnyel. Ezért az emberi dolgokkal foglalkozó tudományok is, mint például a történelem, a pszichológia, a szociológia és a filozófia próbáltak közeledni a tudományosság e kánonjához. A mi reflexióink számára fontos még az a tény, hogy ez a módszer természete szerint kizárja az Isten-problémát, mert tudománytalan vagy tudomány előtti problémának tünteti föl. Ezzel azonban a tudomány és az értelem körének olyan beszűkítésével állunk szemben, amit meg kell kérdőjeleznünk. Később még visszatérek erre a tárgyra. Most elég azt szemmel tartanunk, hogy ha ebből a szempontból próbálnánk megőrizni a teológia számára a „tudományos” szak jelleget, a kereszténységből nem maradna más, mint egy nyomorúságos töredék. De ennél többet kell mondanunk: ha a tudomány a maga egészében mindössze ennyi, akkor maga az ember az, aki csonkítást szenved. Akkor ugyanis a sajátosan emberi kérdések, tudniillik a „honnan” és a „hova”, a vallás és az éthosz kérdései számára nincs hely az ily módon értelmezett tudomány által leírt közös értelemben, és át kell azokat helyezni az alany terébe. A személy dönti el tapasztalatai alapján, hogy mit lát vallásilag elviselhetőnek és a szubjektív „lelkiismeret” válik a végső, egyetlen etikai fórummá. Ily módon azonban az éthosz és a vallás elveszíti közösségteremtő erejét, és a személyi döntések világába zuhan. Ez pedig veszedelmes állapot az emberiség számára: látjuk ezt a vallásokat és az értelmet fenyegető betegségekben – azokban a betegségekben, melyeknek szükségszerűen ki kell robbanniuk, ha ez értelmet annyira leszűkítik, hogy a vallás és az éthosz kérdései többé nem tartoznak rá. Ami visszamarad a kísérletekből, hogy az evolúció vagy a pszichológia és a szociológia szabályaiból építsenek föl etikát, az egyszerűen elégtelen. Mielőtt elérnénk a végkövetkeztetésekhez, melyek felé ez az egész gondolatmenet tart, még röviden meg kell állnom a dehellenizálás harmadik hullámánál, mely jelenleg terjed. Látva a kultúrák sokaságával való találkozást, ma szívesen mondják, hogy a hellenizmussal való egyesülés, melyet az ősegyház megtett, a kereszténység első inkulturációja, mely nem kötelező más kultúrákra nézve. Ezeknek a kultúráknak meg kell adni a jogot, hogy visszamenjenek addig a pontig, amely megelőzte ezt az inkulturációt, hogy fölfedezhessék az Újszövetség egyszerű üzenetét, és azt szőjék bele a saját kulturális környezetükbe. Ez a tétel nem teljes egészében téves; mindazonáltal goromba és pontatlan. Az Újszövetséget ugyanis görög nyelven írták, és önmagában kapcsolatban áll a görög szellemmel – olyan kapcsolatban, mely az Ószövetség korábbi fejlődésében érlelődött. Kétségtelenül az ősegyház kialakulásának folyamatában vannak olyan elemek, melyeket nem kell befogadnia az összes kultúrának. De az alapvető döntések, főként amelyek a hitnek az emberi értelem általi kutatásával való kapcsolatára vonatkoznak, ezek az alapdöntések magának a hitnek részei, s annak természetével megegyező fejleményei. Ezzel a befejezéshez érkezem. A modern gondolkodás önkritikájának ez a nagy vonásokkal fölvázolt kísérlete egyáltalán nem zárja magába azt a véleményt, hogy vissza kellene térnünk a fölvilágosodás előtti korba, elvetve a modern kor nézeteit. Mindazt, ami a szellem modern fejlődésében értékes, fenntartások nélkül elismerjük: valamennyien hálásak vagyunk azokért a nagyszerű lehetőségekért, melyeket ez a fejlődés nyitott az ember előtt és az emberi fejlődés számára, melynek kedvezményezettjei vagyunk. A tudományosság éthosza egyébként – Ön hangsúlyozta ezt, Rector Magnifice – az engedelmeskedni akarás az igazságnak, tehát egy olyan magatartás kifejeződése, amely része a keresztény szellem lényeges döntéseinek. Nem a meghátrálás, nem a negatív kritika áll tehát szándékunkban; hanem az értelemről alkotott fogalmunk és értelmünk használatának a kitágításáról van szó, mert az ember lehetőségei fölötti örömmel együtt látjuk a veszedelmeket is, melyek ezekből a lehetőségekből fakadnak, és föl kell tennünk a kérdést: hogyan tudunk úrrá lenni rajtuk? Csak akkor járhatunk sikerrel, ha az értelem és a hit új módon találnak egységre; ha túllépünk az értelem önként kinyilvánított lehatárolásán arra, ami kísérletileg igazolható, és újból föltárjuk előtte a teljes terét. Ebben az értelemben a teológiának – és nem csupán mint történeti és ember-tudományi szaknak, hanem mint sajátos és igaz teológiának, azaz mint a hit értelmes volta kutatásának – meg kell kapnia a maga helyét az egyetemen és a tudományok széleskörű dialógusában. Csak így leszünk képesek a kultúrákkal és a vallásokkal folytatott igazi dialógusra is – arra a dialógusra, melyre oly égetően szükségünk van. A nyugati világban széles körben uralkodik a vélemény, hogy csak a pozitivista gondolkodás és a belőle származó filozófiák egyetemesek. De a világ mélyen vallásos kultúrái éppen az Istennek a gondolkodás egyetemességéből való kizárásában látnak támadást legbensőbb meggyőződéseik ellen. Egy olyan gondolkodás, amely süket az isteni valóságra és a vallást a szubkultúrák területére száműzi, alkalmatlan arra, hogy részt vegyen a kultúrák dialógusában. Mindazonáltal a természettudományok sajátos modern gondolkodása a maga belső platonikus elemével, miként próbáltam bizonyítani, magában hordoz egy olyan kérdést, amely minden módszerbeli lehetőségével együtt meghaladja a természettudományt. Ennek egyszerűen el kell fogadnia az anyag ésszerű struktúráját és a megfelelőséget a mi szellemünk és a természetben működő ésszerű struktúrák között, mint adott tényt, amire a természettudományos módszertan támaszkodik. De az a kérdés, hogy e tény miért létezik, mégiscsak fennáll és ezt a természettudományokról egy más szintre és más gondolkodásmódra kell bízni – a filozófiára és a teológiára. A filozófia és tőle eltérő módon a teológia számára az emberiség vallásos hagyományai, főként a keresztény hit nagy tapasztalatainak és meggyőződéseinek a meghallása ismeretforrás; elutasítása hallásunk és válaszunk elfogadhatatlan megcsonkítását jelentené. Most eszembe jut Szókratésznek Phaidónhoz intézett szava. A korábbi beszélgetésben sok téves filozófiai véleményről volt szó, és akkor mondja Szókratész: „Nagyon érthető volna, ha valaki ennyi tévedés hatására élete hátralévő részében megutálna minden beszélgetést, ami a létezésről szól, vagy csúfolná azokat. De ily módon elveszítené a létezés igazságát és igen nagy kárt szenvedne.” Nyugatot régóta fenyegeti ez az elfordulás értelmének alapvető kérdéseitől, ám ezáltal igen nagy kárt szenvedne. Az értelem teljessége előtti megnyílás bátorsága nem az értelem nagyságának elutasítása – ez az a program, mellyel a bibliai hitnek elkötelezett teológia részt vesz a jelen kor disputájában. „Nem az értelem szerint cselekedni, nem a logosszal cselekedni, ellentétes Isten lényegével” – mondta a maga keresztény istenképéből kiindulva II. Manuel császár perzsa beszélgetőtársának. Ebbe a nagy logoszba, az értelem nagy terébe hívjuk a kultúrákkal való dialógusban beszélgetőtársainkat. Hogy ezt mi magunk mindig újra megtaláljuk, ez az egyetem nagy feladata (Forrás: MagyarKurír): https://tinyurl.com/y7y5mcjv

.

Szólj hozzá!

Címkék: franciaország németország irán európa vatikán babilon Biblia rómaibirodalom bizáncibirodalom macedonia(provincia) egyiptom(hellenisztikus)

2006. Hongrie. Magyarország. A l'automne 2006 a été une rébellion en Hongrie? 2006 őszén Magyarországon lázadás volt?

2006.09.18. 22:16 Eleve

2006.

 A l'automne 2006 a été une rébellion en Hongrie?  2006 őszén Magyarországon lázadás volt?

/Source/: (YouTube / TVLibertés):

https://tinyurl.com/lzepva8
   

Sans connaître des événements, il n'est pas possible de comprendre la domination actuelle du Fidesz de Viktor Orbán dans la vie publique hongroise.

(magyar felirattal)


Kulcsszavak:  

1956    alkotmány     Európa   Franciaország   Hongrie  Magyar Televízió    Magyarország    Országgyűlés     Szlovákia    Szovjetunió    video    vidéo 

.

Szólj hozzá!

Címkék: video magyarország franciaország szlovákia 1956 európa alkotmány szovjetunió országgyűlés magyartelevízió hongrie vidéo

September - October 2006. Hungary. A short introduction to the present situation. In year 2006...

2006.09.18. 02:20 Eleve

13 4 17.

The situation in Hungary in September - October, 2006

- video -

(Source: YouTube):

http://tinyurl.com/ouw6ajt

The day of 23 October is national holiday in Hungary.
It commemorates the Revolution of 1956,
when Hungarians rose up against the Soviet ruled communist system.
In year 2006 parliamentary elections were held in April.
In election campaign Prime Minister Gyurcsány withheld information about the actual budget deficit.
You can fool some of the people all of the time...
On Sunday, 17 September 2006, Hungarian Radio leaked out, began broadcasting
a 'confidential' speech of PM, recorded on 26 May.
You can fool all the people some of the time...
In his speech he confessed that his Socialist Party had lied to win the 2006 election.
You can't fool all the people all of the time:
Between 17 September - 23 October 2006 the speech ignited mass protests around Hungary and rioting in Budapest.

.

.

Szólj hozzá!

Címkék: video 1956 hungary communism hungarianradio

2006. október. Magyarország. Mi volt 1956, barátom? (vers, video)

2006.09.17. 23:21 Eleve

.

Mi volt 1956, barátom?

/ Adorján – Kocsis L.: Mi volt 1956 című költeménye Dörner tolmácsolásában /

- vers, video -

/Forrás: YouTube/:

https://tinyurl.com/y9tmeolx

.

Szólj hozzá!

Címkék: video vers magyarország 1956

2006. június. Erdély. A ditrói Székely Nemzetgyűlés Határozata

2006.06.19. 06:15 Eleve

2006 6 18.

 

Egyik 19 

.

.

A ditrói Székely Nemzetgyűlés Határozata

(Forrás: Erdély Ma):

http://tinyurl.com/kmcmfbw



A Határozat kihirdeti a Székely Nép államon belüli önrendelkezésének alapelveit

A Székely Nemzetgyűlés Határozata Székelyföld államon belüli önkormányzásáról

I. 2006. június 18-án Ditróban összesereglett minden székelyek Nemzetgyűlése, küldöttei révén kinyilvánítja, hogy a magyar nemzet részét képező székely nép élni akar önrendekezésre való jogával, és ezen jog alapján követeli Székelyföld államon belüli önkormányzását.

II. A Székely Nemzetgyűlés megjelöli a történelmi székely székeket magában foglaló Székelyföld autonóm közigazgatási egység ideiglenes határait, amiképpen ezek a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott és Románia Parlamentjébe benyújtott Statútumban szerepelnek.

III. A Székely Nemzetgyűlés megfogalmazza és elfogadja Székelyföld államon belüli önkormányzásának alapelveit:
1. Teljes és tényleges szabadságot és egyenlőséget Székelyföld minden lakosának és népének! A székely nép joga saját kebeléből választani önkormányzatot, nemzeti önazonosságát megőrizni, ennek védelmére megfelelő kiegészítő intézkedésekben részesülni,  számarányának megfelelő saját oktatási-, kulturális-, közigazgatási intézményekkel, döntéshozó, végrehajtó és bíráskodó testületekkel rendelkezni.
2. Székelyföldnek regionális szintű hatalmat akarunk, amelynek demokratikusan létrehozott döntéshozó szerve van és amely széleskörű autonómiával rendelkezik a hatáskörök, valamint ezek demokratikus gyakorlása terén, ugyanakkor rendelkezik a feladatok teljesítéséhez szükséges eszközökkel.
3. Székelyföldön belül olyan regionális berendezkedést akarunk, amely rendelkezik a szubszidiaritás és az önkormányzás tényleges megvalósításához szükséges hatalmi szintekkel, és amelyet az európai integrációs folyamatban résztvevő Romániának sajátos belső szerveződésében, mint alapvető elvet tiszteletben kell tartania.
4. Esélyegyenlőséget minden elismert vallási felekezetnek!
5. Demokratikus jogállamiságra jellemző társadalmi-politikai rendszert a közéletben!
Teljes értékű közvetlen és közvetett demokráciát!
6. A tulajdonjog szavatolását, szabad vállalkozást, gazdasági esélyegyenlőséget és szolidaritást! Gazdasági és pénzügyi autonómiát! Az adók 90 százaléka Székelyföldet illesse meg!

IV. A Székely Nemzetgyűlés:
1. Követeli, hogy Romániában az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek és a székely nép – Európa autonóm közösségeihez hasonlóan – megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén.
2. Követeli, hogy Románia elnöke, parlamentje, kormánya haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a székelyföldi autonómia-törekvések közképviseletével felhatalmazott Székely Nemzeti Tanáccsal Székelyföld autonóm közigazgatási régió törvény általi létrehozásáról, és 2006. szeptember 30-ig írjon alá megállapodást Székelyföld autonóm  státusának elismeréséről.
3. Felszólítja a Székely Nemzeti Tanácsot, amennyiben e megállapodás nem jön létre, akkor 2006 őszén hívjon össze Székely Nemzetgyűlést, hogy az döntsön a székely nép önrendelkezési jogának érvényesítési módjáról. Ugyanakkor a Trianoni Békeszerződést aláíró Nagyhatalmaktól követelje az erdélyi magyarság, a székelység 86 éve tartó jogfosztásának orvoslását, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetétől, az Európai Uniótól a székely nép önrendelkezési jogának elismeréseként, Székelyföld autonóm státusának nemzetközi egyezmény általi szavatolását.
4. Felkéri a mindenkori magyar kormányt, hogy gyakoroljon védőhatalmi státust Székelyföld autonómia-törekvései fölött.

V. A Székely Nemzetgyűlés megbízza a Székely Nemzeti Tanácsot, hogy képviselje a székely nép akaratát, székelyföldi szervezettségével biztosítsa a székely közületek és Székelyföld önszerveződését, lássa el Székelyföld képviseletét belföldön és külföldön egyaránt.

Önrendelkezést a székely népnek — önkormányzást a Székelyföldnek!

2006. június 18.

A Ditrói Székely Nemzetgyűlés

.

.

Szólj hozzá!

Címkék: románia erdély európa székelyföld autonómia európaiunió egyesültnemzetekszervezete

2006. január. Magyarország. Mária Rádió

2006.01.31. 06:11 Eleve

.


Magyarország


Mária Rádió

http://tinyurl.com/mrslln8


.

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország máriarádió

2005. év. Magyarország. Hatalom, szakralitás, kommunikáció / Vasstól

2005.12.31. 23:14 Eleve

.

Hatalom, szakralitás, kommunikáció:

kommunikáció- és médiaelméleti tanulmányok

/ írta: Vass

Önök milyen nyelven beszélik a magyart?

- részlet -

A felvilágosodás idején a történelem színpadára fellépő modern polgár azt ígérte a világnak, hogy az akkorra megújulási képességében - időlegesen? - megfeneklett szakrális világértelmezés és -nyelv helyére olyan világmagyarázó értelmet és ebből táplálkozó nyelvet alkot meg, amely nemcsak a világ egységes magyarázatára képes, hanem mindeközben mérhetetlen sebességű haladást és ezt elbeszélő nyelvet is ad: a rációt és a modern racionalitás nyelvét. Hamar kiderült azonban, hogy egységes szerkezetű társadalmi világ helyett egymást kölcsönösen kizáró alrendszerekre bontja fel az addig Szent Ágoston tanításán nevelődött kölcsönös gondoskodás kötelékébe szervezett valóságot. És az is kiderült, hogy ezek az egymást kölcsönösen kizáró társadalmi alrendszerek abban azért mégis azonosak, hogy egymáson kívül azt is kizárják, ami közös alapjuk lehetne - amit a költő így fogalmaz: „Földtől... eloldja az eget” - a szakrálist, és vele az erkölcsöt is kizárják. Az elsőről nem kell, a másodikról, mert bár naponta halljuk, mégis meglepődünk egymás mellett említve azokat, érdemes néhány példát említeni. A gazdaságban például az a szólás járja, hogy a pénznek nincs barátja; a politikában, hogy erkölcs és politika kizárják egymást; a jogban nem igazságot, hanem jogot szolgáltatnak, s sorolhatnánk tovább. Azaz az „alrendszerek” mindegyike összeegyeztethetetlen az erkölccsel, s így a szó valódi értelmében vett felelősséggel, kissé régimódi kifejezéssel szólva a „szervezett felelőtlenség” jogokkal megerősített birodalmát képezik. De még az „életvilág” sem maradhat meg az erkölcs és felelősség menedékének, mert az alrendszerek, Habermas szavaival, „gyarmatosítják” az életvilágot: ha tehetik, a baráti, rokoni, szerelmi kapcsolatokat is valamely „racionalitás” uralma alá hajtják.

1. Schiller, avagy a létszabadság nyelvének és a hatalom barbár nyelvének viaskodása. Schiller, a kitűnő költő az elsők között volt, kik a „minden egész eltörött” helyzetét értő módon észlelték, s az első, aki az egységes világmagyarázat elvesztésének helyreállítására programot is kidolgozott. Mivel a megfeneklett szakrális beszéd rövid úton való lendületbe hozását nem tartotta kivihetőnek, az egység helyreállítására más megoldást keresett. Úgy gondolta, hogy mindaddig, míg az egységes világmagyarázatot nem sikerül megalkotni, addig az emberiség is a megosztottság és a kölcsönös egymást kizárás viszonyában kell, hogy vergődjön. S ezt a vég nélkül sorjázó világháborúk igazolják is. Egyesek, a fejlemények láttán talán úgy fogalmaznának, hogy szerencse volt, de talán igazabb lenne azt mondani, hogy a feltételek még adottak voltak hozzá: az emberiség sorsáért érzett felelősségtől vezettetve korának három legkiválóbb, leghaladóbb és legújítóbb fiatal szelleme csatlakozott hozzá, s együtt dolgozták ki az áthidaló megoldást, amely a szakrális nyelv magához téréséig pótolhatja az űrt. A megfeneklett - de megújítható - szakrális elbeszélés helyett a művészetben látták azt a pótszert, amelynek révén a világot mégis egységként lehet elbeszélni. Programjuk ezért a nép esztétikai nevelése volt: mindenki rendelkezhessen az egységes világba belépés és annak elbeszélése feltételeivel. Fiatal társai közül az egyik, Schelling, mindvégig hű maradt Schiller tanításához. A másik azonban tovább lépett. Ő ugyanis, Hölderlin, a harmadik tanítvány révén megismerkedett a görög tanításokkal is, s köztük az emberre vonatkozó felismerésükkel is. Felismerte, hogy igaza volt a görög elődöknek abban, hogy az ember mindenek előtt „zoón logon ekhon”. Azaz az a lény, aki a léttörvények felszínre emelésére képes, s az egyetlen, aki e léttörvények elbeszélésére alkalmas nyelvet is képes alkotni. A „logon” éppen a léttörvények elbeszélésére való képességet - a logost ekkor még ezt jelentette - és az ennek elbeszélésére alkalmas nyelvet jelentette. Ebből következett aztán csak az a második fele a görög ember meghatározásnak, amit az unalomig szoktak idézni, de amely önmagában nemcsak pontatlan, de megtévesztő, félrevezető is: a „zoón politikon”. A zoón politikon ugyanis nem egyszerűen egy emberi törvényeken épülő politikai szervezet kiépítésére való alkalmasságot jelenti, hanem az emberi közösség szakrális léttörvények szerinti berendezésének a képességét. Ezért tekintette e harmadik fiatal Schiller tanítvány, Hegel főművének a „logikát”, amelyben nem az egység felbontásában és a felbontás következményeivel a goethei varázslóinas módján tehetetlenkedő római rációt, hanem a létigazság felszínre emelésére és törvénnyé érlelésére képes logost ismerte fel annak az emberi képességnek, amelyre támaszkodva a teremtésben nyert szabad akaratot az ember az emberiség boldogulására használhatja. A létszabadság nyelve és annak következményei volt az, ami a görögök szerint őket „szabaddá” tette, a barbárokkal szemben, akiket, mint tudjuk „némának” tartottak. Nem azért, mintha Platón és elődeinek a hallása lett volna problematikus, távolról sem. A görögök számára azonban az a nyelv, amely úgy rezgette meg a levegőt, hogy ezenközben csak a természet és a többi ember feletti hatalom elbeszélését tette lehetővé némának bizonyult. A barbárok nyelvén ugyanis nem lehetett a létről, létigazságról, létszabadságról, a létért viselt felelősségről beszélni; a barbárok nyelve mindössze a puszta és közönséges hatalomnyelv volt.

1. a. az uralkodó közbeszéd Magyarországon

A közbeszéd, ha nem is kikerülhetetlen, de meghatározó befolyással van arra, hogy ki milyen nyelven gondolja és beszéli el életét. Ezért indokolt feltenni a kérdést: a hazánkban uralkodó közbeszéd megkönnyíti, vagy nehezíti netalán a schiller-i program, tárgyunk felől tekintve: az ifjúság léthelyzetének elbeszélését. A közbeszéd, az uralkodó közbeszéd meghatározásával kapcsolatban azt szokás mondani, hogy annak monopóliumával az uralkodó hatalom rendelkezik. Az uralkodó hatalmon pedig - így a hagyományos, a XVIII. századból táplálkozó politológia - a demokratikus választásokon a kormányzásra megválasztottakat szokás érteni. Csakhogy az már nemcsak a médiumokkal foglalkozók között, hanem a nyilvánosság majdnem teljes szélességében közhelynek számít, hogy a legitim hatalom és a nemlegitim médiakrácia nyelvei eltérhetnek egymástól, mi több, ellentétbe is kerülhetnek. Ez az ellentét mindaddig, míg a sajtószabadság jelszavával fellépők a létszabadság nyelvét beszélik, azaz a két szabadság: a jogi- és a létszabadság egybeesik, bár sajnálatos, nem végzetes. Nem végzetes, mert így egy nép eredetmítosza, szenvedés- és üdvtörténete, vagy másként: léttörténései elbeszélhetőek maradnak, s ez lehetőséget teremt számára a létharmónia újraalkotására. Amikor azonban a közbeszédet meghatározó és a - jogi értelemben vett, azaz a sajtó - szabadság nevében fellépő médiakrácia a létszabadság nyelve helyett a barbár hatalomnyelvet kényszeríti a közbeszédre, könnyen végzetessé váló torzulás következik be. Ilyen végzetessé váló helyzet például az ökológiai katasztrófa fenyegető veszélye, amelyet az ember természet feletti hatalmának elbeszélésére kifejlesztett nyelven nyilvánvalóan nem lehet érdemben és mélységeiben elbeszélni. S mert nem lehetséges olyan közbeszéd, amely e katasztrófát elbeszélhetné, megoldása is kétségessé, vagy csak felesleges, mert elkerülhető áldozatokkal járó „forradalmak” révén teszi lehetővé. Ha pedig az életvilág gyarmatosítása következtében mindennapjaink legszemélyesebb kötelékeit is csak a hatalomnyelven lehet elbeszélni, akkor „belső környezetünket” fenyegeti ugyanaz a katasztrófa. Ezek után már érthető a kérdés: Önök milyen nyelven beszélik a magyart? Sokunk szomorú tapasztalata a hazai közbeszéddel kapcsolatban, hogy abban a hatalomnyelv uralkodott el a Schiller által is kívánt létszabadság nyelve helyett, s ezért a szakrális, vagy univerzális létszabadság nyelve a mai Magyarországról is eltünedeződőben van.

1. b. a szabadság nyelve a hazai ifjúság körében

Eltünedeződőben van, de szerencsére még léteznek komoly szigetei a létszabadság elbeszélésére irányuló igényeknek. Az uralkodó közbeszéd, legyen bármennyire is uralkodó helyzetben, megtapasztalhattuk a múlt rendszerben, nem az egyetlen beszéd egy ország életében. Lehetséges például, hogy a barbár beszéd özöne ellenére maradnak létnyelven beszélők. Így lehet, hogy a létszabadság lehetséges nyelvei közül a schilleri-schellingi reflexív és integrativ képességeket felszabadító esztétikai kódban is képes beszélni az ország valamely része. Hogy megállapítsuk, mekkora ez a rész, reprezentatív felmérést végeztünk, aminek meglepő eredménye az volt, hogy mindössze a lakosság egy-három százaléka használja még művészfilmekkel kapcsolatosan is mindennapi élethelyzeteiben az esztétikai kódot. Ami azt jelenti, hogy a létszabadság problémáinak megértésére és elbeszélésére lakosságunknak csak egy töredéke képes mindennapi élethelyzeteiben. Ebből a nézőpontból tekintve válik igen tanulságossá annak megismerése is, hogy az ifjúság milyen arányban rendelkezik például a léthelyzetének elbeszélésére alkalmas egyik, az esztétikai kóddal, illetve milyen arányban használja azt a mindennapokénál „élesebb” kérdezési szituációban:

A LÉTHELYZET ELBESZÉLÉSÉRE ALKALMAS

ESZTÉTIKAI KÓD KOROSZTÁLYI MEGOSZLÁSA

KÓD TÍPUS   18-29  30-39  40-49  50-59  60+      ÖSSZESEN

ESZTÉTIKAI  1,2       2,4       1,4       1,6       1,6       1,5

KELLEMES    52,4     55        50,8     48,7     49,1     51,3

KÖZNAPI      45,6     40,8     44,6     48        46,7     45,1

EGYÉB           0,8       1,9       3,1       1,6       3,1       2,1

ÖSSZESEN    100      100      100      100      100      100

Adataink azt mutatják, hogy - akárcsak népességünk összessége - az ifjúságnak is csak elenyésző töredéke rendelkezik a saját léthelyzetének megértéséhez és feldolgozásához szükséges nyelvi kóddal. Sőt, azt láthatjuk, hogy még az átlagosnál is kisebb arányban vannak a fiatalok közt azok, akik ezt a kódot alkalmazzák a kérdezés helyzetében. Ha kiszámoljuk, hogy ki hány éves volt a különböző korosztályokba tartozók közül legújabb korunk két rendszerváltásának éveiben, akkor érdekes cezúrát láthatunk. Az adatok azt mutatják, hogy - bár nem nagyok a számszerű eltérések-, a Horthy korszakban, illetve a létezett szocializmus válságának utolsó szakaszában szocializálódottak rendelkeznek e kód alkalmazásának lehetőségével legnagyobb arányban. Stumpf, Laki és Gazsó kutatásaiból tudjuk, hogy az ifjúság gazdasági értelemben a rendszerváltás vesztesének tekinthető. Ezek a számadatok viszont azt mutatják, hogy nemcsak gazdasági, hanem „egzisztenciális” tekintetben is vesztes az ifjúság, mert a késő-kádári, illetve a Horthy korszakban szocializálódottaknál is kevésbé ismeri, vagy használja a léthelyzetének elbeszélésére alkalmas esztétikai nyelvet.

3. A valóságok és a felelősség a valóságalkotásért

A nyelv, s ezen keresztül a kommunikáció erejének egyik oldaláról, a szabadsághozó vagy szabadságrontó képességéről már beszéltünk. Most egy másik oldaláról is ejtsünk szót, arról, hogy a nyelv nem pusztán fonetikai vagy grammatikai szabályok és törvények gyűjteménye, de nem is csupán lexikai egységek tárháza, még akkor sem, ha ezen lexikai egységek jelentéseit komolyan vesszük is. A kommunikáció nyelve ugyanis képes arra, hogy „intézményesedjen”, hogy hangrezgésekből társadalmi intézményekké szilárduljon. A nyelv így valóságalkotó erővel is rendelkezik. S attól függően, hogy milyen nyelvről van szó, olyan valósággá is intézményesedik.

3. a. a szakrális, a stofflich és a gazdasági valóság

A nyelvi valóságnak társadalmi valósággá szilárdulásához, s a nyelvi sokféleségnek sokféle társadalmi valósággá válásához közelebb kerülhetünk, ha részt veszünk egy kis gondolatkísérletben. Kérem, zárjanak ki most gondolataikból mindent, még azt is, amiről eddig beszéltünk, s képzeljenek maguk elé egy csendes szigetet, valahol Polinéziában, s egy polinézt, amint szépen kifestve bandukol a tűző napon, kezében egy maszkkal. Ezzel a maszkkal teszünk kísérletet a következőkben. Most ugorjanak vissza ide Európába, Magyarországra, s gondoljanak egy Szilveszter előtti kora éjszakára, mikor fogcsikorgató hidegben egy csöves botorkál az utcákon. Ki tudja honnan, az iménti polinéz maszk kerül elé. Mit fog tenni vele csövesünk? Felveszi, megvizsgálja, kissé bosszankodik, hogy miért mázolták össze, majd keres egy helyet, ahol meggyújthatja. Számára ez a maszk ugyanis csak egy darab fa, amely, ha meggyújthatja, életben maradását biztosíthatja néhány órán át. Repítsük maszkunkat tovább, egy antropológiai múzeum falára, s mondjuk a nyitvatartási időbe. Mire használják az oda látogatók? Kiállítási tárgynak, amelynek legfeljebb esztétikai tulajdonságairól beszélnek. A csöves számára a maszk puszta fadarab, egy elemi anyagi valóság része. A kiállító terem falán lévő maszkot nézegetők számára egy esztétikai tárggyá válik, a csöves ember alatti valóságával szemben az uralkodó gazdasági valóság részévé. A polinéz számára ez a maszk viszont a szakrális valóság része, amelyet nem bármely utcán vagy valamely múzeumban, hanem csak szent helyen, nem alkalomszerűen és nem is a nyitvatartási időben, hanem csak szakrális időben, és végül nem tűzifaként, nem is esztétikai tárgyként, hanem a szakrális erők mozgásba hozására lehet használni. Témánk szempontjából gondolatkísérletünknek most kérem arra a részére figyeljenek fel, hogy ugyanaz a festett fadarab, attól függően, hogy milyen világmagyarázó értelem fénysugarába állítjuk, s milyen, ebből következő nyelven beszéljük el rendeltetését és használatát, mássá és mássá, egymástól lényegesen különböző társadalmi valóságok részévé válik: tárgyi-természeti valóságnak, gazdasági valóságnak, illetve szakrális valóságnak. Amiből azt emeljük most ki, hogy különböző értelmi-nyelvi, és - intézményesülésük esetén - különböző társadalmi valóságok létezhetnek s léteznek is, többnyire egyidejűleg is, környezetünkben.

2. d. a nemlegitim hatalmak puha diktatúrája és az ifjúság legyőzése

Kérem, olvassuk el e címlap képi és szöveges üzenetét: Mit is látunk ezen a képen? Ami először is szembe tűnik egy fegyveres akció kelléke: egy célkereszt. E látvány alapján azt hihetnők, valamilyen harcászati műveletről tudósít majd az európai kábel és műhold újság, sajnos ezekből az elegendőnél is sokkal többről számolhatna be, naponta akár. Ezt erősíti meg a felirat első része is: target: angolul célpontot - a reklám szakmában pedig célcsoportot - jelent. Menjünk közelebb, s vizsgáljuk meg, ki ellen fordul a harci akció, azaz ki van a célkeresztben? S itt mindjárt meglepetés ér bennünket: vízen úszó, pelyhes kiskacsa van ugyanis a célkeresztben. Ami azt jelenti, hogy itt nem harcról, nem egymással szemben álló fegyveres erőkről van szó, hanem egyoldalú fegyverhasználatról: vadászatról. És nem a szokványos vadkacsa vadászatról, hanem pelyhes kiskacsa vadászatáról. De nem akármilyen kiskacsáról, ahogyan a felirat második sorából megtudhatjuk. Ott ez áll: teen age. Ami köztudomásúlag a fiatalokat, a tizenéveseket jelenti angol nyelven. Azaz az európai kábel és műholdas televíziós újság címlapjának üzenete, hogy az eddigieket összefoglaljuk: célkeresztben az ifjúság, akire vadászatot rendezünk. Vadászat ifjúságra, parafrazálhatjuk Buzzatti korábban hivatkozott elbeszélésének címét. Ám ezzel még nem ér véget az „üzenet”. Fel kell tennünk, ugyanis azt a kérdést is, hogy miért nem egy kis nyuszi, vagy egy kisliba került az ifjakra vadászó televíziók célkeresztjébe, hiszen nyuszik és libák lehetnek azok, akiknek a reklámokat el lehet adni. Miért éppen kiskacsát tettek a célkeresztbe az üzenetközvetítés európai professzionalistái? Akiknél szóba sem jöhet az, hogy véletlenül kerül egy sor, egymás mögött úszó kiskacsa és nem más a célkeresztbe? Nos a válasz viszonylag egyszerű. A kiskacsákról közismert, hogy számukra az első meglátott tárgy válik - az imprinting hatás következtében - a mindenkinél fontosabbá, azzá, akit tűzön-vízen át követniük kell, és akit, vagy amit tűzön-vízen át követnek is. Nyílt beszéd: a célkeresztbe vett ifjúságra vadászat célja, hogy szülő anyja helyére a televízió kerüljön. Hogy a televízió legyen az az eszköz, az a mindennél fontosabb valami, amelynek felhívásait, ajánlásait és nyílt, vagy burkolt utasításait a kiskacsává tett ifjak szülőik ellenében is követnek. Amit egyszerűbben szólva: lélekvadászatnak is nevezhetünk. Az, amiről Buzzatti elbeszélése kapcsán, mint elrémítő utópiáról beszéltünk, dermesztő valósággá vált. Mi több, annak a végkifejlete: a hajtóvadászat fiatal lelkekre. A célkeresztbe vett ifjúság lelkére valló vadászat, mint meghirdetett és bevallott cél az üzenete ennek a címlapnak. És ha csodálkoznánk ezen a nyíltságon, akkor arra azt felelhetné egy beavatott, hogy mikor egy hatalom már teljesen biztos fölényében, akkor olyan orcátlanná válik, hogy nyíltan is megüzeni célját és kifecsegi titkát - úgysem tehetnek ellene semmit. De mely hatalomról is van szó, amely orcátlanságában nyíltan üzeni nekünk, hogy gyermekeink, fiataljaink lelkére rendez nyilvános vadászatot? E kérdés megválaszolásához el kell hagynunk a hatalomszabadság által a politikai hatalomról felfestett képet, hogy felismerjük: az előtérbe állított legitim államhatalom mellett, pontosabban felette, létezik egy legitimitással nem rendelkező hatalmi gépezet is, a nemlegitim hatalmak rendszere. A nemlegitim hatalmakról a hivatalos politikatudomány hallgatni szeret, ha pedig nem hallgathat, akkor „ötödik”, „hatodik” hatalmi ágnak szereti nevezni, például a médiát vagy a pénzhatalmat. Mintha azok is a legitim, a választott hatalmak közé tartoznának. Az ifjúságot a legitim hatalom, az állam felelősen nevelné, de mivel a hatalomszabadság igazi szervezete, az állam fölötti rendelkezés hatalmával is bíró nemlegitim szervezetek kezében van a nevelésre is alkalmas intézmény, a média, ezen a területen sincs a fiataloknak esélye a felelős neveltetésre. És végül tegyük fel azt a kérdést is, hogy ez a nemlegitim hatalmi gépezet milyen fegyvert is fog az ifjúságra, milyen fegyver célkeresztjébe fogja az ifjúságot? Itt visszautalhatunk az e pont elején a fegyverekről mondottakra. A test elleni véres erőszak fegyvere, a gyilok mellett már láttuk a természet leigázására szolgáló fegyvert, s most egy harmadik fegyver típussal találkozhatunk: a puha, a lélek ellen alkalmazható fegyver típusával. És kérdezzünk tovább: milyen hatalmat gyakorol az ifjúságra puha fegyvert fogó nemlegitim hatalom? Erre is ismerjük a választ: a nemlegitim hatalom a média esetében tömegpusztító hatású fegyvert alkalmazva diktatúrát gyakorol. Mégpedig olyan diktatúrát, amely még a gyilokkal gyakoroltnál is félelmetesebb. A gyilok rémtettei felháborodást váltanak ki. A puha fegyverek csábítása, a kiskacsáknak tekintett új és új ifjak ellen fordított imprinting diktatúrája ellen nemhogy tiltakozna a fiatal, hanem egyenesen szabadságával azonosítja azt. S mire felismerné, hogy létszabadság helyett előre programozottság a jutalma, már késő, nem szabadulhat a puha diktatúra lélekgyilkos, fojtó öleléséből. A címlap üzenete: a létértelmezés esélyétől is megfosztjuk a lélekölő puha fegyver segítségével az ifjúságot és reklámjaink imprinting rabjaivá tesszük. S hogy mindez nem csupán üzenet, felszólalásom elején a létszabadság nyelvi kódjával való rendelkezésről ismertetett adatokat idézem még egyszer fel: a rendszerváltás ifjúságának még a Horthy korszakban neveltekénél is kisebb hányada, még két százaléka sem használja - talán, mert a kiskacsáknak szégyen használni - az esztétikai kódot, ha művészfilmekről szerzett élményeiről lehet vallania. E pontunk végére érve foglaljuk össze, milyen esélye van a felelős nemzedéki valóság alkotásra a ma átlagos fiataljának? Amint láttuk, az apák egyfelől eltékozolják a valóságalkotás szabadságát biztosító forrásokat, másfelől a nemlegitim hatalmak lélekölő puha fegyvereinek célkeresztjébe vették, és onnan nem engedik az ifjakat. Mindezzel pedig szinte lehetetlenné tették a felelősségvállalást számukra a valóságalkotásért. E lesújtóan szomorú helyzetben így már csak az a vigasztaló kérdés maradt, hogy mihez kezd, kezd-e valamihez az ifjúság maga, a tékozló és rájuk vadászatot rendező apák árnyékában, a nemzedéki valóság felépítéséből rászakadt felelősséggel?

III. MEGTÉRŐ FIÚK?

Ezzel, a világban való otthon-léthez, a világban való honfoglaláshoz szükséges hősiesség kérdésének a felvetésével elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy milyen szerepe van, milyen szerepe és felelőssége lehet ma az egyháznak az ifjúság nevelésében? S azt a választ kell adnunk, hogy minden korábban voltnál nehezebb helyzetben van, s ezért minden korábbinál nagyobb a felelőssége. Nehezebb helyzetben van minden eddiginél, mert csak most vált, szinte napjainkban teljessé a hatalomszabadság híveinek mindaz a kínálata, amit a „legyőzött” egyház híján valláspótlékot keresők számára eddig ajánlani tudott. Most talált rá arra az intézményre, amely a maga valláspótlékának az integrációs középpontja lehet, a saját „templomára”. Hogy erről a templomról érthetően beszélhessünk, előbb össze kell foglalnunk a tékozló apák kapcsán elmondottakat. A modern győzelmet aratott a természet, a család, a civil társadalom, a szociális gazdaság- és állam, a szakrális nemzet és az egyház, a világ otthonossága felett. De csak a modernt is legyőző globalizációs vitte véghez az otthonból az idegenségbe átlendítő fordulatot: csak a globalizáció szervezte át a hatalomszabadság birodalmává a társadalmat. A globalizáció építette ki a hatalomtársadalmat. A hatalomtársadalom azonban csak néhányaknak, egy elenyésző kisebbségnek biztosít elégedettséget, a hatalomgyakorlóknak. A nagy többség számára azonban csak az otthontalanság gyötrelmes hiánybetegségeit tudta kínálni, vagy pótszereket, otthon és vallás pótlékokat. A létszabadság ismerőit és gyakorlóit megillető tekintély helyett a hatalomjavakban bővelkedéssel elérhető presztízst, a szentségek helyett a divat vezérelte fogyasztás javait, az otthon öröme helyett a pillanat élvezetét. Kinek-kinek az őt megillető pótszert: az „elitnek” a presztízst, a „tömegnek” a fogyasztás fétisét, a „radikálisoknak” a pillanatot. De csak napjainkra sikerült mindezeket a csoportokat és mindezeket a pótszereket egyetlen integrációs központba terelni: (…) /lásd még: MEK.OSZK): http://tinyurl.com/ocqukzc

.

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország európa globalizáció

1976. év. Erdély. Halottak napja Bécsben /Kányáditól (hangfelvételen)

2005.12.05. 21:55 Eleve

19 7 5

Halottak napja Bécsben

  írta s elmondja

Kányádi Sándor

 (Forrás: PetőfiIrodalmiMúzeum):

https://tinyurl.com/y3soastv

 

Befonnak egyszer téged is
valami pompás koszorúba
idegen lesz majd és hideg
minden akár e bécsi utca
elgurulsz mint egy villamos
utánad felgörbül a vágány

kutyatej páfrány
tör át a járdán

kit érdekel hogy erre jártál

Oszlopnak vetett háttal
hallgattam az ágoston-rendiek
fehérre meszelt templomában
hallgattam a rekviemet

Mert a legárvább akinek
még halottai sincsenek
bora ecet könnye torma
gyertyájának is csak korma
álldogálhat egymagában
kezében egy szál virággal
mert a legárvább akinek
még halottai sincsenek

Mondják hogy ítéletidő tombolt
összeért a temető s a mennybolt
vízszintben állt ösvénnyel az árok
egymást se látták a gyászhuszárok
toccsantak térdig tövig derékig
senki se látta mégis beszélik
és a sírok is mint a leláncolt bárkák
táncoló farukat föl-le-föl dobálták
volt minden egérlyuk gurgulázó korsó
s hogy elúszott volna akkor a koporsó

dunából tengerbe
ki az óceánra
dunából tengerbe
ki az óceánba
úszik a koporsó
zene a vitorla
úszik a koporsó
zene a vitorla

Menjen innen kis vörös gömböc
rúgott felé a fitos kis kóristalány
és wolfgang amadeus mozart
a megszégyenítéstől még vörösebben
kioldalgott az öltözőből
a gnädige frau nem győzte várni
a kocsi nemsokára visszajön
hajolt földig a cseh portás
és wolfgang amadeus mozart
kilépett az utcára
föltekintett a csillagokra
a csillagok épp akkor kezdtek
fürödni a fölérkezett muzsikában
és wolfgang amadeus mozart
megtörülgette homlokát
és nekivágott gyalog

dunából tengerbe
ki az óceánra
úszik a koporsó
zene a vitorla

Mit szólhat isten amikor
heréltek zengik az ő dicsőségét
csupa semleges hang neutrum
neutrum neutru-u-um

Mondják sőt írja az histoire de la musique
encyclopédie de la pléiade egyébként
kolozsvárott a vasile alecsandri tíz szám alatt
lakó dr schuller rudi barátom bárkinek aki
franciául nem értené szívesen magyarra né-
metre vagy románra fordítja azt a részt
hogy a nagy utazók les grands voyageurs állítása
szerint a legistenhátamögöttibb les plus lointaines
civilizációk bennszülöttei akik a szomszédos
törzs tamtamja iránt is teljesen közömbösek valának
egyedül mozart zenéje hallatán kezdték
hegyezni a fülük

Fehér templomokba
fehér imádságot
hej regő rejtem

fekete templomba
fekete imát
hej regő rejtem

fekete templomokba
fekete imát
hej regő rejtem

fekete templomba
fehér imádságot
hej regő rejtem

azt is megadhatja
az a nagy úristen

Gágogó lúdakkal
hápogó récékkel
tetves csirkékkel
varas malaccal egy-
közös tenyérnyi udvarról
alkoholmámorban fogant
koszos kis kölykök
serege bámul
a hangnál sebesebben
tovaívelő gépek egére

szállj le világ
állj meg világ
sohase érünk utól

Oszlopnak vetett háttal
hallgattam az ágoston-rendiek
fehérre meszelt templomában
hallgattam a rekviemet

Dies irae dies illa
szórhat szikrát a favilla
festve divat a szempilla

megásni tűz elföldelni
megásni tűz elföldelni
megásni tűz elföldelni

az a nap ha mégis eljő
lobbot vet égnek a felhő
lábon lángol minden erdő

tüzet immár sokat láttunk
égő várost is csodáltunk
poklok poklára is szálltunk

megásni tűz elföldelni
megásni tűz elföldelni
megásni tűz elföldelni

csak a bíró késett eddig
bűn bűn alól új bűnt vedlik
s nem tudhatjuk vajon meddig
tartatunk ítélet nélkül
s mint bűnhődtünk azt is végül
nem róják-e vissza vétkül

megásni tűz elföldelni
megásni tűz elföldelni
megásni tűz elföldelni

lám a kétség belénk dobban
hihetünk-e vajon abban
mi sem marad megtorlatlan

Ezerkilencszáznegyvennégy június másodikán
nagyvárad szőnyegbombázásakor egy anyának
négy szép gyermeke maradt a romok alatt
kettő négy hat nyolc
éves korukban ölték meg őket
mondja el minden esztendőben a feleségem
amikor dáig ér a naptár-igazítással
ez az ő békeverse

poklot miattuk ki reszket
aki győzőtt aki vesztett?

bűn a vég és bűn a kezdet

Kezdem megszokni hogy a kéz
nehezen moccan kézfogásra
elmarad vidám parolája
s a tekintet semmibe néz

még szelídnek indul a szó
de már a mondat enyhén karcos
és sejteti a riadót
mely mindnyájunkra annyi bajt hoz

jó volna kezet rázni ismét
s a vállat átölelni testvér
mielőtt bután el nem esnék
mielőtt bután el nem esnél

Én királyom nagy királyom
ki születtél kolozsváron
gyertyámat most érted gyújtom
szál virágom néked nyújtom

mennyben s pokolban szószóló
légy érettünk közbenjáró

Fölséges uram kend
hogyha férkőzése
volna közelébe
kérje meg odafent

hogy vetne már véget
a nagy protokollnak
dolgaink romolnak
s bizony hogy avégett

s lenne védelmünkre
hogy ne kéne nyelvünk
féltünkben lenyelnünk
s önnön szégyenünkre

Küküllő-angara
maros-mississippi
küküllő-angara
maros-mississippi
hazamegyek haza
már maga se hiszi
hazamegyek haza
már maga se hiszi

szóródik folyton porlódik
él pedig folyton porlódik
szabófalvától san franciscóig
szabófalvától san franciscóig

Uram ki vagy s ki mégse vagy
magunkra azért mégse hagyj
ajtódon félve kaparász

kis szárnyával e kis fohász
gyermeki hangon gügyöget
dícsértessék a te neved

Aj miféle népek volnánk
szégyentől mért ég az orcánk
mivel vétettünk mi többet
mint akár a legkülönbek

vén zsidók ószövetségi
nyelvével kéne most élni
de hallgatunk senki sem mer
feleselni az istennel

verjed bartók verd a dobot
frakkod szárnya tüzet fogott
ég a kunyhó ropog a nád
tüzet fogott ég a világ

Harmincnyolc éves voltam amikor
krisztina a majdnemhogy meztelen
szép stájer lány egy pohár whiskyre
hívott engem a singerstrasse sarkán
szegény vagyok szívecském s idegen
macht nichts mondta halottak napja van
megittunk aztán kétszer két felet
az zsuzsanna egy szép német leány
bécsben lakik tiefengrab utcáján
was für ein gedicht
vier jahrhunderte alt
piros rózsa tündöklik orcáján
szép kaláris tetszik az ajakán
kit sok vitéz kíván

szép voltát csudálván
de csak heába szeretik sokan
lennék ma néked ingyen a zsuzsannád
de gyász a gyász halottak napja van
többet szólnom dolgunkról nem szükség
csókot adott kedvesen cuppanósat
s intett elég ha két schillinget
hagyok a ruhatárnál

Hallgattam hát oszlopnak vetett háttal
az ágoston-rendiek
fehérre meszelt templomában
hallgattam a rekviemet

Volt egy kevéske földünk kertünk
isten előtt se térdepeltünk
üggyel-bajjal de megvalánk
panaszra nem nyílott a szánk
fohászra is inkább szokásból
s hogy őrizne meg a kaszástól

Rólam is majd emlékezzél
megvizült hátamon az ing
mint a bujdosó kossuth lajosén
mikor a törökhöz folyamodott
megvizült hátamon az ing
olyan egy beszédet vágtam ki én is
rossz lábom a kapunyílásba vetve
nehogy becsaphassa az orrom előtt
mert akkor oda az egész virrasztás
égen volt még a
hajnalcsillag amikor
odaültem a kapujába
nehogy elszalasszam ma is
megvizült hátamon az ing
akár a szegény kossuth lajosén
fél kezem a kapukilincsen a másikkal
botomat szorongattam mint a torkomat
a visszanyelt szavak
finomnak kellett lennem
különben nem érek célt
s ott rothad a kicsi rossz szénám
akárcsak a tavaly a kicsi rossz
szénám amit a tagútban kaszáltam
a tagútban s harmadában amit régebben
nagyidő elleni harangozás fejében
a minden háztól kijáró kupa
búza mellé ingyen jussolt a
falutól a harangozó
megvizült hátamon az ing
amíg kértem a mérnök urat
adna egy fogatot
arat a nép
mindenki a mezőn
áll az iga
ingyen eszik a ló
közérdek is hogy az a kicsi rossz
széna födél alá kerüljön
a harmada csak az enyém
a harmada
majd meglátjuk úgy dél felé
hé-te-hé hé-te-hé
suhintotta felém a szót
úgy dél felé
hogy suhant volna válaszul a bot
de akkor oda a cél a kicsi
rossz szénám hé-te-hé csavarni
lehetett volna az inget a hátamon
mint a szegény bujdosó kossuth lajosén
ott égje el a tűz
vagy ott rothadjon ítéletnapig
s már nem is a lába
a botja hozza
az én hetvenen túli
földig alázott
édesapámat

Róla is majd emlékezzél
akiért a földre jöttél
jézus meg ne feledkezzél

adjad hogy jó véget érjen

de szándékod felől kérdezd meg
mielőtt harsonáid megfúvatnád

Rikitó rézpetúniák
szirmain gyémánt harmat
fürdőző pufók angyalok
tomporára rápall a karnagy

mise és mese csörgedez
eltrillázgat a szoprán
és földöntúli édeni
nyugalmat balzsamoz rám

párától glóriás
puliszka-óriás
susog a tej
surrog a tej
csobog a tej
a bársonyos
az édes

csak ennyi kell
csak enni kell
csak ennyi kell
az esti
üdvösséghez

mise és mese csörgedez
köcsögök cserépfazakak
messzi beszéde hallszik

kérőző kedves bivalyokra
gondol a tej
s megalszik

Tu eşti văpaie fără grai
de dincolo de matca mumii
te vagy a láng a szótalan
az áldott anyaméhen túli
világvégét érintő angyalok
szárnyaitól szoktál kigyúlni

ó itt maradnom adj erőt
örökre itt legyek megáldott
hol sötéten enyésznek el
gyilkos hiábavalóságok

nem tudhatja század se szem
oly mélyre nem lát olyan távol
hová fészkemre menekít
egy tűzpillangó a halálból
Befonnak egyszer téged is
valami pompás koszorúba
idegen lesz majd és hideg
minden akár e bécsi utca
wie die glocken ihren schall verloren
felejted hamar minden örömöd

Akarva nem akarva
itt meg kell állanunk
valami eltakarta
vezérlő csillagunk

pedig sehol egy felhő
nincs egy tenyérnyi folt
más csillag sincs ha feljő
egymaga lesz a hold

ormok és tornyok dőlnek
egymásra hangtalan
minden ránca a földnek
kisímul boldogan

ki elkezdett bevégez
nincs gondunk ezután
talpunk alatt a csöndes
gömbölyű óceán

Ahogy a harangok a harangszót
felejtem hamar minden örömöm

bort ide angyalkák az ajtóm elibe
világból válni akarok
szabadok közé szállni

Utána már semmi sem következhet
csak a lebegés olyan szegényen
akár egy hidrogénatom
de megkísérthet még a félsz
ha netán eszükbe jutna
elvenni az egyetlen megmaradt
elektronunkat is

így legalább
megvolna még a remény a tíz-húsz
milliárd évnyi jövendőbe vethető
hit a feltámadásra
vagy valami ahhoz hasonlóra

(A vers szövege itt hangzóanyag szerinti)

.

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers erdély duna maros angara mississippi petőfiirodalmimúzeum hangzóanyag habsburgbirodalom

Danube photos

2005.11.06. 16:07 Eleve

 

Vácrátót 2021. XI. 6. 'Bad Wörishofen' Pink Emely. Sokvirágú rózsafajta, Kordes W.&Sons nemesítette Németországban, 2005-ben.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország németország ősz hungary photos virág germany fényképek

Danube photos

2005.06.09. 17:43 Eleve


Budapest 2021. VI. 9. 'Bright as a Button'. Sokvirágú perzsa rózsa hibrid. 'Floribunda, Hybrid Hulthemia persica'. H. Warner, Ch. által 2006 előtt nemesített rózsafajta.

 

Szólj hozzá!

Címkék: tavasz magyarország hungary photos virág fényképek egyesültkirályság unitedkingdom

Danube photos

2004.06.09. 19:03 Eleve

 

Budapest 2021. VI. 9. "Gardeners Glory". Nagyvirágú kúszórózsa; Warner, CH. H. nemesítette az Egyesült Királyságban, 2005 előtt

 

Szólj hozzá!

Címkék: tavasz magyarország hungary photos virág rovar fényképek nagybritannia greatbritain

2004. június. Magyarország. Isten tenyerén. Geopolitikai képzeteink változásairól / Juhásztól

2004.06.04. 21:31 Eleve

9 4 30.

Magyarok Világszövetsége

A magyarság és a Nyugat            Nemzetstratégiai konferencia

1/ 3. szekció

 

 

 

 

 

Juhász:

 

 

 

 

 

Isten tenyerén

Geopolitikai határaink képzeteinek változásairól

 

 

 

 

 

 

Budapest, 2004. június 4.

 

 

 

 

 

 

 

 

- az előadás szerkesztett szövege -

 

 

Bevezető

    A kommunikációs terünket tekintve azt kell látnunk, hogy azon markáns geopolitikai határok között, amelyek immár több mint ezer év óta segítik elő itteni állami megmaradásunkat, magyar nemzetünk a világpolitika egyik kulcsövezetében él.      

    Kárpát-medencei, betagozó térségünkön túl, Kelet felé a minket is ringatott Eurázsia hatalmas tere tárul. Keletről fürkészve úgy tetszhetett, hogy beszáguldó lovas nomád véreink ázsiai pörölycsapásai alatt európai üllővé váltunk itt. A szerencsésebb Európa, a létrejövő tengeri közlekedés nyugati keresztény hatalmai számára pedig úgy látszhatott - az 1241. majd az 1526. év nép- majd országvesztő tragédiáival egyetemben - hogy bár esetenként egységes állami létből ideiglenesen töredék nemzeti létekbe sorol minket történetünk, ám akár százötven éves elnyomatás dacára is, ismét s ismét állami létben támadunk föl.

    Egyedi, és módfelett sajátos e köztes európai térségben a mi megtartó, átváltozás készségünk, amelyiknek a biztosítéka mindenkori állami létünk építtetője, közös erényeink letéteményese, a történeti magyar alkotmány. Ez törvényes - tárgyiasult, illetve szellemi - határaink mindenkori kijelölője, eszmei vagy tényleges állapotunk rögzítője. Saját, történeti magyar alkotmányunk révén kapcsolódott be egyenrangúan a mi helytálló, életszerető, dolgos nemzetünk, Szent István állama a gazdag kulturális, civilizációs és politikai érték-képzetek nyugati típusú forgalmába.

     A saját, jogfolytonos alkotmánnyal bíró lét szabályozott, egységes eljárásokban mindenkor építésre ösztönzi egész nemzetünket. Töretlen történeti időszakainkban a hangsúly az alkotmányos egységességünkön van. Ilyenkor kommunikációnk szerves egészének összes terein a rendszeres építés készsége egyedi s nagyszerű kimunkálásokban mutatkozik meg, s a kimunkált képzetek máig egységesen hirdetik térségi kulcs-pozícióinkban, hogy egyedi szellemi s anyagi gazdagságunk korszerűen nyilvánul, amikor alkothatunk - magunk, s a térség szükségletei szerint. Az egyik nagyszabású példát hadd említsem: a XIX. század végével bezárólag, alkotmányos törvénykezésünk szabta keretben, a Magyar Királyság alakította ki egységesen és korszerűen – e célra legmagasabb költségvetési tételeit szavazva meg - a Kárpát-medence egészében a közúti, hajózhatóvá tett folyami, illetve vasúti hálózatainkat.

    Ehhez képest is micsodás volna mégis mindenkor a legközösebb, európai magánügyünk?

    Tanulságul szolgálnak a mostani európai csatlakozásunk történeti elő képének tekintendő dunai Monarchiában vitt alkotmányos állami létünk, korabeli kulturális és civilizációs megvalósításaink egyes aspektusai?*

    Az 1867-es kiegyezést követően Magyarország belpolitikailag sem stagnál; az ismét történeti alkotmánya szerint élő nemzet demográfiailag, az ország gazdaságilag erősödést mutat. S ami

* Példának okáért, íme, egy apró kép felvillanás közös európai ügyeink tekintetében is

    Amikor 1895 szeptemberében I. Ferencz József magyar király és osztrák császár Bécsből a királygyakorlatnak mondott hadgyakorlatra elindul, előbb Máriaczell-ben vesz részt szentséges misén. Majd Zentára utazik külön-vonatán, s mulat itten rövid időt fenségesen. Útja Kolozsvárra vezet, ahol uralkodói módon mindenek előtt fogadja kegyesen a felekezetek s karok hódolatát, számba veszi a civil élet mutatkozását s azt is, mint működnek a közigazgatás intézményei a szabad királyi városban. Ünnepélyesen felavatja a Református Theológia épületét, s Bánffyhunyadra megy aztán, amelyiknek a környékén a továbbiakban az Osztrák-Magyar Monarchia tizennégy napig tartó hadgyakorlatán vesz részt lóháton, személyesen

    E fegyveres erői gyakorlatok nyilvánított stratégiai célja egy esetleges orosz betörés elleni védekezés gyakorlása Magyarországban. A fennmaradt dokumentumok bizonyára önmagukért beszélnek.

   Ha ma lenne egy Ferenc József, mint ahogy nincsen, s utazna ugyan e célból, NATO oltalom alatt, a római katolikus misén részt vehetne osztrák földön, magyar földön, s Gyulafehérvárt akár. Kolozsvárt s Bánffyhunyadon is már, csak-csak. Azonban a térség erőinek összetartott mindmegannyija úgy alig több mint másfél évtizede egészen más irányú – Nyugat felől tételezett – támadás ellen gyakorlatoztatott még. S mostanra bele kell szokni ismét abba, hogy a katonai veszély onnan - napszentület felől - nem fenyeget.

    Ehhez képest körútja során, a Délvidéken, Zentán nem igen mulathatná mostanság Ferenc Józsefünk az üdőt.

   Nem is beszélve arról, hogy korlátozott szuverenitással maradt állam hatékony védelmére képes haderő is mily erősen hiányozhat, ha nincs!

 

művelt szakembereinkre bízatik, helytálló intézést nyer. A vezetés az európai külpolitikai színtéren is meghatározó, gróf Andrássy Gyula magyar miniszterelnök, közös külügyminister személyében. Boszniában a szabadelvű közös pénzügyminister, Kállay kormányzó hagy jó emléket.

    Az Osztrák-Magyar Monarchia középhatalom összességében - azon túl, hogy Magyarország létét is szavatolja -, csak annyiban szolgálja nemzeti érdekeinket, amennyiben a Magyar Királyság képes helyzetét erősíteni az úgynevezett „közös ügyek”-ben: a külügy, a hadügy s a pénzügyek terén. A magyar s az osztrák Parlament kijelölt tagjainak közös-ügyi bizottsági szinten kell egymással rendszeresen kemény tárgyalásokat lefolytatniuk. Azonban a végső szót mindenkor a Bécsben székelő császár király mondja ki. Külügyekben naprakészen pedig végképp csakis az agg uralkodó dönt.

    Ha a két társult, egyenrangú fél parlamentjei által kiküldött közös ügyi testület lenne a végleges döntések hatáskörével felruházva, járható a közös út, valódi az államszövetség.

    Akkor semmiképpen sem így történt.

    Mivel kulcs-és határövezeti térségben lévőnek kell tudnunk bármikor  magunkat, mindenkori helyzetünkben - mind a nemzetünk valamely részét, mind az összességünket különösebben érintő közös ügyeink tárgyában - szervezett s törvényes formát kell szabnunk az érintett egyenlő felet megillető meghallgathatásnak.

    A XX. századi gondterhes példáink sajgók. 1920-ra kigyengíttettünk e köztes, kelet nyugati civilizáció-és kultúraütközés térségben. Csonkolt országgá lettünk, és ideiglenesen eluralkodhatott egyes nemzetrészeink fölött néhány kishatalom. Bár a két világháború között, széttört nemzeti létből saját jogfolytonos alkotmányozásból kiindulva fel tudtunk épülni, mégis, utóbb ismételten megtörő feltételek megszabásával kellett szembesülnünk. Alkotmányos állami létünk végül szinte semmivé lett, s örökkétig tűnőn berendezkedve itt, egyes környező utódállamokkal együtt, leigázott és határvidékévé tett a keleti, behatárolt mobilitású katonai és gazdasági nagyhatalom. Nemzetünk a Második Világháborús emberveszteségeink után még az elhurcolások, kitelepítések, haláltáborok, egyes utódállami területeken tömeges irtás véráldozatát is elszenvedte. Számosan Nyugatra menekültek, számolva az itteni fékeveszett ellenséges behatások előrelátható következményeivel. Itthon a még ön-azonos kultúránkra idegen és hamis, jogfosztó, romboló ideológia telepedett, s pusztítani igyekezett pozitív képzeteinket. S e kimunkált, majd szétszabdalt dunai térségben, e morzsolt hídfőről, eurázsiai fenyítő erejét nagy hatótávolságra innen is kiterjeszthette Nyugat felé az Oroszország (1) központú Szovjet, amely egy időre átvette a Mongol Birodalom szerepét.

    Átvészeltük a szovjetet. Most, fél évszázadnyira a magyar ’56-tól sem homályosul látnunk: nagyon nagy áldozatot hozott nemzetünk s honunk. S ebben a helyzetünkben, több mint egy évtizeddel a kommunista birodalmi összeomlás után, most képzetváltozásaink harmadik példáját a közelmúlt nyugati sikerének – a tájéki NATO és EU bővítésnek – az olvasata adja. A véghezvitt csatlakoztatás két fázisa részint azt jelenti, hogy a félszigeti Nyugat-Európa s az Egyesült Államok fémjelezte ’féken tartási politika’ még mindig szükségképpen szembe helyezkedik bármelyik hatalommal, amelyik Kelet-Európa és az eurázsiai magterület erőforrásainak megszervezésére tesz kísérletet. (2) Másrészt, a múlt hónapban bekövetkezett bővítésein túl mutató tovább bővülés szándékával az Európai Unió annak az ellentett államalakulatnak az emlékét eleveníti föl, amelyiknek a létrejötte, számos politikai s kulturális egységesülési törekvése épp a valamikori keleti vándorló népekkel szembeni ellenszegülésből eredeztethető. Legújabban, ráhangolódva az európai egyesületi bővítésre – melynek folyamatai, vélhetően Németország politikai súlypontját is elmozdítják a Kelet felé - csatlakozásunkkal e napokban ismét a volt frank-s Német-Római Birodalomnak a határvidékére kerültünk.

    Képzeteink tekintetében – fenti három példánk is mutatja -, köztes állapotunk tudatában, nemzeti s állami fennmaradásunk érdekében mindenkori egységességünk jövendő lehetőségeit kell latolgatnunk most.

    E határvidék kulcsövezetben ismét követelménnyé válik, hogy szabvány-szerűen központosított és egységes eljárásmódok jöjjenek létre a Kárpát-medence egészében.

    Ehhez képest pillanatnyilag kettősen köztes valós helyzetben leledzünk: Nyugat felől nézvést diktátumok szétszabdalta nemzeti létben vagyunk, Kelet felől pedig otthonosnak tetszhet, miként létezhetünk maradék országunkban egy ránk erőszakolt, idegen szellemiség alkotmánnyal.

    Kell szólnom, tehát, mindenekelőtt geopolitikai (3) határ képzeteink korszerű revíziójának szükségességéről.

   Tudatában kell lennünk: egyértelmű geopolitikai határra Európában a nyugati tengeri hatalom és az eurázsiai szárazföldi hatalom között továbbra is, ismét szükség lesz; e határ** stratégiai fontosságú szárazföldi átjáróinak ellenőrzése pedig életbevágóan fontos a geo-stratégiai tájék (4), sőt, tovább menve, a kibővült Európai Unió egysége szempontjából.

    A geopolitikai értelemben vett határok közvetlen környezetünkben is visszaváltozhatnak a stratégiai fontosságú szárazföldi átjárók irányába. Részint a képzetek szintjén következik be a változás, anélkül, hogy a tényleges geofizikai határok természetföldrajzi alapjai látványos változást szenvednének.

    A képzetek változása pedig célszerűen akkor következik be, ha adott vezetés a képzetek változtatását eszközként sikerrel kezeli meghatározott stratégiai céljai elérésében.     

    Kockázatmentes stratégiánknak az tetszik, amelyik tájéki voltában, regionális szinten mentes bármely végzetes oktatási, népesedési, egészségpolitikai mozzanattól, az ebből eredhető képzetburjánzástól, amely ellenséges hangulatkeltés által kihasználható zavart, redundanciát eredményezhet.

    A képzetek helyes kezelése tervszerű hozamokat eredményez.

    Egységes értékrendet érvényre juttató, esetleg azt keletre közvetíteni kényszerülő szerepben, fokozottan kell törekednünk azon értékeink megbecsültetésére, amelyek hagyományosan mutatják: saját, jól bevált, megalapozott készségekkel bírunk, helytálló kimunkálású megoldásokkal rendelkezünk önnön térségünk egészére nézve. Mindenekelőtt a Kárpát-medence egészére vonatkozott magyar, egységes vízgazdálkodási mintakép újbóli életre keltésének szükségét említem itt. További, határtalan kiszolgáltatottságaink leküzdése céljából ugyanakkor szükségünk van annak tényszerű bizonyítására, hogy képesek vagyunk korszerűen alkalmazni az egyes korábbi időkben adott kényszerű válaszok felülvizsgálatából eredő következtetéseinket. Felülvizsgálatra szorul saját népesedési kérdéseinkből eredő bajaink sokasága, a mutatkozó fogyás megállításának mikéntje. Ezzel párhuzamosan közös górcső alá is kerülhet a Kárpát-medencében nem őshonos népességek némelykori ez irányú, nem okvetlenül kívánatos vándorlás készsége. Ehhez képest le kell folytatnunk azon biológiai szintű harc kielemzését, amely az I. Világháborút követő diktátum óta, rövid időközöktől eltekintve nyíltan felvállalva folyt és folyik nemzetünk ellen, s amely létharcnak a tétje erőforrásainknak birtokunkban való megtarthatása, illetve annak tőlünk való törvénytelen megkaparintása volt, sok százezreinknek zaklatása, elűzése, kitelepítése, elhurcolása, sőt, véreink élettől való tömeges megfosztása árán.

    Akár a nemkívánatos további egyedi esetek elkerülhetése céljából is, egységesen biztosítanunk kell a magyar állampolgárságot - támogató védelmet - az egyes utódállamokban nemzeti hovatartozásunkat vállaló, ugyanakkor honi állampolgárság híján lévő külhoni magyarok számára.

    A Magyarok IV. Világkongresszusa 1996-ban az előzetes műhelymunka tovább gondolásaként többek közt leszögezte, hogy a nemzeti egység jogi alapja a magyar állampolgárság kiterjesztése minden azt igénylő magyarra. (5)

** példának okáért a Kárpátok vonulata

 

    A közeljövőben esedékes népszavazás sikerre vitelét követően, - tovább-gondolva - 2005-re szól az

I. javaslat: Nemzeti Alkotmányozást

    A nemzeti egység alkotmányjogi alapja a létrehozandó új, össz-nemzeti Magyar Alkotmány. Nemzetünk minden tagja alkotmányozó, aki választói joggal felruházva saját köréből s ügyeiben képviselőt küld, vagy maga képviselőül megválaszttatik, az egységes magyar legfőbb törvény meghozatalára.

Indoklása

    Az eddig említett képzetváltozások értelmezést követelnek.

    A legkiemelkedőbb közösségteremtő értelmezési lehetőségünk maga az alkotmányozás. Egységesít, ugyanakkor biztosítja a nemzethez való tartozás választói s képviseleti lehetőségét.

    Össz-nemzeti, választott törvényhozást szükséges létrehoznunk, amely képes mérvadóan tovább sugározni a nagyvilágban létező egyes állam-uniók alkotmányainak azon demokrácia-és szabadság-eszményeit is, melyeknek megvalósítását maga az Európai Unió saját példáján s a nagyvilág összes keresztyéni szabadságeszménye alapján működő állama berendezkedésének példáján követendőnek tüntet fel a létrejött új európai szövetség határain túlra, így a jelentős számú magyar nemzeti közösségi területekkel bíró - a maradék Kis-antant viszonyulású, környező - utódállamok irányában is. 

    Az állami szuverenitás részleges elvesztésének élményét hivatott pótolni, hogy most még érték-áramoltatásra sor kerülhet, s adott pillanatban hirtelen feltűnik új alkotmányok létrehozásának lehetősége. E lehetőség értéknyerés erkölcsi hozadékokkal jár! A visszaépítkezés-szerű közös eljárás – az alkotmányozás – formájában azt tükrözheti majd, hogy e térségében a magyar nemzet kész az önépítésre, honát szereti, hőseit megbecsüli, értékeit tudja, s azokhoz ragaszkodik, bizalommal tekint a jövőbe.

     A csatlakozott trianoni Magyarország lakossága, összeurópai vonatkozásban, a további sikereiben az egyik európai államalkotó nemzetnek, sikertelenségei értelmezésében viszont az egyik „nemzetnyi” kisebbségnek, ha úgy tetszik, ’magyar nemzetiségű európai állampolgárság’-nak tudhatja magát. Értékvesztése erkölcsi veszteséget okozna, hacsak fokozottabban rá nem hangolódhat részint önnön, részint a határon túli magyarság uniós demokrácia-és szabadságtörekvéseire.

    A közvélemény és a politikai élenjárók homogenizációja magasabb szintű politikai összehangoltságot – nemzeti összképviseletet – kíván meg majd rögtön, amint a jelen mindenkori akadályain túl a közös nemzettudat értékrendje kulturálisan felerősödik.

    Erősebb a szenvedő helyett a kivezető, cselekvő hősre való kilátásunk a közeljövőben, amikor a honalapítás küzdelme nem csak, hogy nem ért véget, hanem más alakban felújulva folytatódik.

    És szellemi harc bontakozik ki azon identitásteremtő jövő birtoklásáért, amely immár semmiképp sem a kényszerűt, az elszenvedettet, de a választható közös lehetőségeinket kínálja föl.

    Amikor majd mondott választott törvényhozóink bírnak azzal a törvényesítéssel, amely képviseleti joguk szerint testületileg őket megilleti, sikerül a legátfogóbb érdekegyeztetés kívánalmát érvényre juttatnunk magunkra vonatkozóan is, azon Európai Unióval kapcsolatban, amelyről jelenleg a legnehezebb helyzetben sínylődő kisebbségi sorsú, délvidéki (vajdasági – volt kis-jugoszláviai) magyarok ma legkeserűbben állapítják meg: „A magyaroknak még a kollektív kisebbségi jogokat sem hajlandó szavatolni az Európai Unió”.

Fel, fel, vidékre!

    Jó emlékünk a dualizmus korból, hogy teljes elismerést nyernek a társult fél részéről a történeti, természet-földrajzilag eleve biztonságos, csonkítatlan országhatáraink. Ily határok között lehet geopolitikailag meghatározó, tényező korabeli államunk vezetése, amelyik, stratégiai céljait elérendő, ország építő képzetek kifejlesztése és megvalósítása érdekében biztonsággal tevékenykedhet. Ezen az alapon az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés határ képzetek sérelme nélkül rögzíti, s kiteljesíti a térség egységességének korszerűsítésére irányuló magyar törekvéseket.

    Nemzeti kormányzataink történeti füzérében a legelismertebb azon kormánytagok áldásos emlékezete, akik a meglévő geopolitikai határokat a belső forgalom eszköz-s cél-együttesének hatékony kijelölésével, mozgósításával megfelelően fenn tudják tartani, sőt, erősíttetik is azokat. Gróf Széchenyi Istvánnak és Baross Gábornak a Kárpát-medencei, magyar közlekedésügy élénkítésére gyakorolt eszményi hatását említhetem, kiemelve, hogy a jó geopolitikai határok tételezik a behatárolt terület élénk belső forgalmát, aminek az elősegítése a korább esetleg létezett, széttagoló belső határokat eltünteti. 

    Tekintsük példa gyanánt néhány felvidéki megvalósításunkat!

    A XIX. század végére a Duna folyamon a vízi szállítást gátló belső vám-helyeket – például Esztergomnál - felszámolják, sőt, oly hidakat építenek, amiken már átiramolhat nem csak a közút, hanem - menetrend-szerűen - az országos hálózatú vasút is. Majd a báró Bánffy Dezső vezette Magyar Kir. Ministerelnökség gondoskodik arról is, hogy a Tátrában a magyar állami üdülők, a hegyvonulatok lábánál pedig az elektromos vasútvonalak rendre kiépüljenek. A természeti akadályokat folyamszabályozási munkálatokkal felszámolják; az édes Dunát folyamatosan hajózhatóvá tesszük Pozsonytól Gönyőig (6), majd le, a Vaskapun át, s ezzel a történeti Magyarország Nyugatra gravitáló, hatalmas volumenű gabonatermésének útja állandó forgalmúvá lesz.

     Dévénynél pedig, a Pannóniába behömpölygő édes Duna fölött a magyar honfoglalásra emlékeztető, 1896-os ezredévi emlékmű magaslik, csakúgy, mint a nyitrai Zobor hegyen, s a munkácsi váron.

    S mert mindenkor a bevált geopolitikai képzeteink állandósítására kell törekedni, mindeme példákra tekintve kimondottan a mi ügyünknek tetszik, hogy ki kell fejlesztenünk népünk nemzedékeiben ismét a változott tér felfogásának tudását és szemléletét.

    S mert teresebbekké lettünk, s mert az államot azonosítják azzal a szállítási, közlekedési – és, hozzátehetjük: adatforgalmazási - formával, ami éppen jellemzi.(7), s mert Európában határtalanság érzetével lehetünk egyebütt otthon, itt viszont kell tudnunk határainkat - íme, további javaslatunk

II. javaslat: Kárpát-medencei nemzeti forgalmunk egységesen kedvezményes hazai díjszabásáról

    Kedvezményezettek * * * meghatározandó köre számára, magyar állam dotációinak leghatékonyabb eszközei, s európai pénzek csúcsértékű bevonása révén, az élénkített információ-, nyomtatvány-, személy-és teherforgalom egységesen belföldi magyar díjszabásúvá – a távolság növekedésével fordított arányban álló árszabásúvá - váljék Budapest központtal, a Tátra, illetőleg Kárpátok vonaláig s le a déli Duna-hajlatig, /Orsovával bezárólag / mind a részben külföldi tulajdonú szolgáltatók - például MATÁV -, mind magyar állami cégek (Magyar Posta, MÁV, VOLÁN, MAHART) vonatkozásában.

* * * kedvezményezettek: magyar állampolgárság iratokkal, illetve Magyar Igazolvánnyal rendelkezők

 

Indoklása

   Természetes, hogy államunk, s egyúttal az Unió biztonsági helyzetét erősíti, hogy fővárosunk a geopolitikailag jól körvonalazható Kárpát-medencei ökumené (8) központjában van, (azaz: a régiókban megfelelő számú népesség él, a környező régióink belső összetartó erejét képezi a szárazföldi és vízi közlekedési vonalak hálózata, az ezeken történő hatékony szállítás pedig megszilárdítja a politikai egységeket).    

    Szerepünket még értékelhetőbbé teszi, hogy a gazdasági, kulturális és politikai áramlások egyik legfontosabb európai tranzit útvonala – a Duna – mentén helyezkedünk el. (Megjegyzendő, hogy 1912-ben, magyar állami tulajdonban e folyamon s a kifuttató tengeren működő hajózási társaság - hajóállományát és a ténylegesen szállított személy-és tehermennyiséget tekintve - a legnagyobb forgalmú az egész világon. 1895-ben a magyar kormányzat hozta létre, húszmillió korabeli forint induló tőkével). Most, inkább, mint bármikor, ugyanez a teendőnk: felépíteni ismét dunai hajózásunk stratégiáját, s eszközállományát! Célul kell kitűznünk, hogy a Duna eddigi pozitív jelentésköre továbbra se torzulhasson példának okáért a mai közép-magyarországi szakasznak végállomás jellegű, határi tájék negatív képzetévé, idegen érdekek kényétől-kedvétől függő működtetési térré. Erre nagyon oda kell figyelnünk, mivel a folyam azon legkisebb szakasza is, amely nélkülözi a forgalmat, - lett légyen akár az ország közepén - a két partján lakók számára hamarosan elválasztó határként tudatosul!  Emiatt is, - akként, amint a magyar föld -, a Duna folyam magyar partszakaszának s szigeteinek minden egyes pontja – legyen kimondva! – el i d e g e n í t h e t e t l e n, el nem adható!

    Ez szorosan összefügg a székesfőváros sérülékennyé válható geopolitikai szerepével. Ugyanis legfontosabb stratégiai teendőink egyike térségünkben éppen az, hogy Budapest – világpolitikai kulcsövezeti központ - továbbra is elkerülje a leginkább előtérben álló határvidék fővárosa szerepet mindaddig, amíg közigazgatásilag részlegesen ily szerep Munkácsra, Kolozsvárra s Újvidékre át nem hárulhat.

   Ami újabbi minket illet: etnikai határon túlra kirajzunk, akár télen is, pihenni. De dolgos hétköznapjainkat, ünnepi hétvégéinket ápoljuk testvér települési kapcsolatokkal! Életes kapcsolatok kellenek. A tevékeny kórusvezető, iskolaigazgató, színjátszó, a plébános-s tiszteletes urak, a karitatív szervezet vezetője, a fúvós zenekar, a tűzoltóegylet, cserkészek, műemlékvédők s menhelyfenntartók, vadászati társaságok, kézimunkázók és bélyeggyűjtők, kiállítások szervezői, természetjárók, versmondók - az élet minden szerelmese szoktasson minket hozzá, hogy itthon határtalanabbakká lettünk észak felé.

    Ennek személyes átélését az etnikai határon jóval túl, a turista s zerge járta havasok alján lehet kezdeni. S befele építkezni.

     Ha a magyar népet ösztönözzük tereink bejárására; mozgása folytán nemzetibbé válik. Ez az újra kifejlődő térfelfogás egyik eredménye. (Ezt „ A tér iskolái” fejezetcím alatt Ratzel Fridrich „Politkai földrajz”-ában így fogalmazza 1897-ben: „Minden népnek meg kell ismernie a kisebb és nagyobb terekről alkotott nézeteket újra és újra, mivel az utóbbiak az előbbiekbe történő visszasüllyedése állandóan bekövetkezik. Minden szétesés egy visszafejlődött térfelfogás következménye” (9)

    A másik lehetséges eredmény: a Bemes-dekrétumok nyomán jogtalanul elvett, visszaszerzendő földjeink fölötti majdani rendelkezhetés. Bár az Európai Unió Szlovákiát (és Csehországot) ily terhek dacára besorolta tagjai közé, a magyarok tulajdonában volt földek visszaigényelhetésére van némi esély, hiszen „A trianoni határ, amely elvágta az ország felvidékét, nincs többé. A közigazgatás eddigi rendje - továbbra is indokolatlanul - szlovák közigazgatást biztosít felvidéki magyarlakta területek felett. A természetes geopolitikai erő, a

 

Kárpát-medence, **** a Felvidék szerves részévé, a megélhetés első parancsává teszi a szlovákok részére a magyar nemzettest együttélését, a jó viszony ápolását Magyarországgal.”  /10/

    S a szétszakadt városok, részek vasúton, átkelő utakon remélhetőleg újra összekapcsolódnak. A tokaji területek egysége megőrzendő. A várakhoz pedig, s a még megmaradt műemlékekhez, városokba, falvakra, kegyeleti emlékhelyekre szervezett csoportos látogatások kellenek, saját, jól képzett turistavezetők biztosításával.  Továbbá ki kell használni azt a mutatkozó, kivételesen barátságos szlovák készséget, hogy tevékenyen részt kívánnak venni nemzeti kulturális emlékeinket felmutató közös képzőművészeti vándorkiállítások szervezésében.

    A Magyarok Világszövetsége felkérendő, hogy vegye szakszerű, pártfogó kezelésbe e - Kárpát-medencei, egységesen kedvezményes díjszabásra vonatkozó - előterjesztendő javaslatot. Ugyanakkor, visszanyerendő költségvetési támogatása révén az MVSZ nem csak hogy intézményesítetten vegye ápolás alá a testvér-települési kapcsolatok elősegítését is, - s ezzel együtt kapcsolat-kiépülések kataszteri vezetését - de színvonalas, népszerű folyóirat megjelentetésével váljon rögzíttetőjévé s továbbközlőjévé ennek a személyesen megélhető, tanulságos történeti időszaknak. Az újraegyesülés történetét megörökítő kiadványt kell indítani.

 

Mintegy a Benes-dekrétumokról, érintőlegesen

    Adott feltételek között az Európai Unió politikai és gazdasági szerveződésbe tömörült államok szövetsége új irányt szabhat: maga nyit meg utakat, összekapcsolva a tengereket a szárazföld nagy, nyers, belső erőforrásaival.

    Mindeközben osztozzunk a következő éles meglátás szemléletben:

    „ A magunk részéről elvárjuk, hogy e két tömörülés (az Európai Tanács és az Európa Unió – Szerző megjegyzése) vetekedve azokat bélyegezze meg, akik 86 éve gyilkolják, pusztítják a hadizsákmányul kapott magyart testében, lelkében, kultúrájában. Szűnjön – különösképp a létrejött tengely Francia-s Németországban - a megbalosodott Nyugat régi nagyantant kisantant fertőzöttsége, miszerint azokat nevezte nacionalistának, akik szívesen korrigálták volna a trianoni igazságtalanságot. El kell érnünk a Kárpát-medencében, hogy ugyanaz a veszélyes politika, amelyet a tengeri hatalmak által ránk zúdított Moszkva felügyelete gyakorolt a franciák Trianonjának folyamatos érvényesítésével - a trianoni-párizsi igazságtalanság – semmiképp se nyerjen törvényességet.”(10)

    S miközben rá kell hangolódnunk a politikai és gazdasági értékek, továbbá a természeti és humán erőforrások európai forgalmazásának újabb sokszólamúságára, egyik morfondírozó kérdésünk az lehet, hogy a részben megmaradt politikai határaink mentén lévő közvetlen szomszédságunk - Kelet-Európa - centripetális középpontja is egyidejűleg Moszkvából

**** Benes rendeletei alapján a magyarokat és németeket kollektív módon háborús bűnösökké nyilvánították. Az elvi alaphangot. az 1945. április 4.-én elfogadott kassai kormányprogram VIII. fejezete adta. A németeket kitelepítették.  A szlovákiai magyarokat belső áttelepítés, csehországi kényszermunkára utasítás, illetve csehszlovák-magyar lakosságcsere sújtotta.

    A németeket és a magyarokat ténylegesen 15 elnöki rendelet érinti. A termőföldjeik elkobzását elrendelő 12. sorszámú, 1945. június 21-én kiadott rendelet, illetve a 33. sorszámú, 1945. augusztus 2-án kiadott, a németek és a magyarok csehszlovák állampolgárságát megszüntető rendelet "érvényben van, de ma már nem alakíthat ki új jogviszonyt". (lásd: Magyar Jelen 2004. április 8.-ai száma - idézi Csapó Endre a Magyar Élet 2004. május 18.-ai számában megjelent „Fel a Felvidékre!” című írásában).

 

Berlinbe áttevődik-e?   

    Egyik déli szomszédunk - a volt kis-jugoszláv utódállam - s az oda csatolt Délvidék (’Vajdaság’) magyarságának helyzete pillanatnyilag azt mutatja, hogy: nem.

    A Vajdaságban - bár nemzetközi egyezmény tiltja - a lakosság etnikai arányának megváltoztatása folyamatos.  (11)

    Folyó év márciusában napvilágot látott helyzetértékelés szerint Szerbia-Montenegróban pillanatnyilag a szerbség, Koszovó kapcsán, egy megrázóan ható vesztes háborúval szembesül. Jugoszlávia széthullását követően, a megmaradt országban gazdasági csőd, vesztegetés, munkanélküliség, visszarendeződés veszélye, sőt, „a magyar lakosság elüldözésére feljogosított” menekült áradat van.    

    Egyéb iránt a születések számának csökkenése is nyomasztó méreteket ölt. A fiatalabb magyar korosztály egy része a délszláv belháborúban való részvételt nem vállalta, akkor külföldre menekült, ám az újabban hozott törvények sem hoztak olyan jelentős változást, amelyik visszatérésüket s a gyermekvállalást most kedvezőbb irányba fordítaná. Az otthon maradtakat pedig különösen sújtja, hogy gyakoribbá váltak a burkolt jogfosztások, a közvetett fenyegetések, a sírgyalázások, a magyar fiatalok bántalmazásai, az ellenséges falfirkák, a munkahelyi diszkriminációk. Összességében: a magyar kisebbség fenyegetettség-érzetét kiváltó cselekedetekre került sor

    Tíz évvel ezelőtt már délvidéki magyarságunknak a helyi autonómia és az önszerveződés volt az álma, s kibontakoztatta az autonómiatörekvések érvényesüléséért folytatott demokratikus küzdelmét.

    Ehhez képest látni, hogy a fegyveres albánok függetlenséget nyertek, míg a mindenkori szerb kormány a magyaroknak csak azokat a kisebbségi jogokat hajlandó szavatolni - ha teheti, azokat is elszabotálja -, amelyeket nemzetközi erők rákényszerítenek.

     A 2003. november elsejével bevezetett Európa Uniós vízumkényszer szigorítás a határ túloldalán élő háromszázezer vajdasági magyar számára leginkább azt jelenti, hogy az anyaország európai szövetségi csatlakozása elszigeteli őket. Megoldást jelenthetne a kettős állampolgárság bevezetése, ami ellen Szerbia sem emelt nyíltan kifogást.

    A hárompilléres autonómia – amiről a délvidéki magyar közösség vonatkozásban a szerb kormányok egyelőre hallani sem akarnak *****- bizonyára szintén segíthetne, de erre sem Európa, sem a mostani magyar kormány részéről nem tapasztalni még támogatás készséget.

    Így hát továbbra is az önálló magyar iskolák megszüntetése van folyamatban. Ez nyelvromlást idéz elő.

    De ők anyanyelvünket őrzik még! Ahogy lehet. Mert nyelvünk most nagyobb kincsünk, mint a földünk - mert régibb, s akkor is él, amikor már a föld nem a miénk Mert - Ravasz László református püspök szavaival – ez az igazán közös kincsünk: az egyetlen nemzeti vagyon, amelyből a szegény embernek is éppen annyi jut, mint a hercegnek, s csak annak nincs belőle semmije, aki maga dobta el magától.

    S a múzeumok, képtárak, levéltárak is: vagy egyáltalán nem, vagy csak részben őriznek magyar tárgyi emlékeket. Szobrainkat, emléktábláinkat már rég lerombolták, újabbakat pedig nem engedtek emeltetni, emlékhelyeinket, műemlékeinket pusztulni hagyják.

    „Kísértet járja be a Délvidéket, a Balkán kísértete. Amit Európa a magyarság révén ezer év alatt felépített, azt a balkáni sovinizmus nyolcvanöt év alatt elpusztította.” (12)

     Rendkívül sajnálatos, hogy a mondott körülmények között a délvidéki magyaroknak még a közös kisebbségi jogokat sem hajlandó szavatolni az Európai Unió.

     Holott nagyon sok nemes lélek igyekszik tenni a Délvidéken is.  Intézményesült koordináció és összefogás kell a bíztató eredményeinkhez. Kiút lenne a mostani kiúttalanságban ottani, államtól független magyar intézmények létrejötte.

***** félve az esetleges határrevíziótól

 

III. javaslat

Délvidéki, (’vajdasági’) székhelyű, magyar- s Európai Uniós támogatású, magyar tannyelvű, humán szakokat, továbbá mezőgazdasági kart működtető egyetem létrehozására

Indoklása:

    A mostani egyetemek "múlti-kulturálisak" a szerb-montenegrói államszövetségben: a testvériség - egység kommunista szólama alatt csak a szerb kultúra védelmét szolgálják, az állam irányítása alatt állnak, a szellemiséget, a személyzetet és legfőképp a vezetőgárdát a szerb hatalom szabja meg.

    A Vajdasági Magyar Tudományos Társaság Elnöksége régóta szorgalmazza a teljes, önálló, autonóm, magyar tannyelvű és magyar egyetemi oktatás érvényesítését, két évvel ezelőtt pedig nyilvánosságra hozta az önálló magyar egyetemi oktatásra vonatkozó elképzelését, törvénytervezeti formában.

    Lényege az, hogy az állami egyetemen minden karon szükséges a magyar tannyelvű képzés bevezetése, külön magyar tannyelvi csoportok létrehozása útján, és a megfelelő magyar tanerő alkalmazása révén. Javaslatuk szerint a magyar tannyelvű oktatás programjait, megszervezését és vezetését az állami egyetem külön magyar tagozati tanácsa és dékánja kellene, hogy megvalósítsa.

    Ugyanakkor tervezetükben szerepel az önálló, közszolgálati rendeltetésű, magyar magánegyetem megszervezése is. Nézetük szerint van helye a szabadkai székhelyű önálló magyar tanítóképző - tanárképző, teológiai, műszaki továbbá építészeti kar létrehozásának, és más magyar tannyelvű karok – Újvidéken: vállalkozói, nemzetközi kereskedelmi jogi, színművészeti és óvónőképző kar; Nagybecskereken élelmiszeripari technológiai kar – alapításának, az önálló Vajdasági Magyar Tudományegyetem szervezeti keretein belül.

    Mindezen ottani megalapozott szakmai vélemények vitathatatlanul mérvadóak.

    A délvidéki egyetemalapítás ottani kulturális, szakmai, tudományos, társadalmi és gazdasági megmaradásunk további záloga. Független magyar intézményként való létrehozása – véljük – lehetővé teszi az itt élő magyarság műveltségének, iskolázottságának gyarapítását, nemzettudatának erősítését és egy magyarságérdekű gazdaság stabilitását.

    E felmutatott érték tervekhez képest, bizonyos jól átszűrt történeti tapasztalatokból eredt következtetéseim, s a józan megfontolás felismerte szükség vezet a kiegészítő következtetéshez: szintén kivitelezendő egyes ottani, magyar tannyelvű, mezőgazdasági felsőoktatási tanszakok beindítása.

    Megtartó erő lehet ez a hírneves termőképességű bácskai és bánsági földet még tulajdonlóknak. (Megemlítve, hogy a kisajátított javak visszaszolgáltatására a kis-jugoszláv utódállamban még nem került sor). Ugyanakkor rá kell mutatnunk arra: semmiképp sem kívánatos az, hogy itt, a szomszédságunkban, a dél-alföldi végek - ellenőrizhetetlenül - engedély nélküli EU-s (például francia érdekeltségű) továbbá orosz, kínai, USA s bármi egyéb génkísérleteknek-s termesztésnek terepévé váljanak.

    Dél irányából hatoltak be a történeti Magyarországba a legpusztítóbb betegségek a XIX. század utolsó harmadában (sertésvész, filoxéra). Utóbbi csapás hagyományos szőlőtermesztésünket tette tönkre, kétkezi munkások százezrei munkanélkülivé váltak s Amerikába kivándoroltak.

     A mennyei Gondviselés végtelen kegyelmébe ajánlván népünket csak azt mondhatom:

     Mindenkor Isten tenyerén vagyunk.

 

Jegyzetek

((1) lásd: Mackinder, Halford J.: A földrajz, mint a történelem kulcsa (The Geographical Pivot of History) in. Geographical Journal vol 23 (1904) p 421-437 (A Royal Geographical Society 1904. I. 25-i ülésén megtartott előadásának szövege)

/ in: Geopolitikai szöveggyűjtemény / Csizmadia Sándor – Molnár Gusztáv – Pataki Gábor Zsolt – Budapest: Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet, 1999. 16. o./

(2 .u.o.:. Molnár Gusztáv bevezető tanulmánya: 14.o.

(3) A ’geopolitika’ magában a szakirodalomban képlékenynek tűnő módszertani fogalom. A magyar tudományos meghatározással élünk:

„ A geopolitika az állam és államcsoport térbeli szerveződését tanulmányozza, figyelembe véve az államon belüli, valamint azon kívüli tényezőket, azzal a céllal, hogy az államérdekeket (stratégiai célokat) legkönnyebben el tudja érni.”

(u. o. Pataki G. Zsolt bevezető tanulmánya, 11. o.)

(4) u. o. lásd még: Cohen, Saul Bernard: Földrajz és politika a megosztott világban. (Geography and Politics in a World Divided – New York: Random House, 1963 -. 91. o.

(5) „Erre jó precedensként szolgál az Unió leghatalmasabb országa, Németország, amelynek alkotmánya a 13. és a 116. paragrafusán keresztül minden német számára alanyi jogon biztosítja a betelepedés lehetőségét és az állampolgárság elnyerését. A németséget három kritérium egyidejű teljesítése alapján határozzák meg: származás - 25 százalék német eredet -, a német kultúra, a német nyelv ismerete és a németség vállalása. Németországnak éppen ezért nemzeti és nem pusztán országra vonatkozó alkotmánya van - ezt a példát kell, hogy kövesse Magyarország is”.

/ in:  Innen az óperencián: Interjúk a nemzetstratégiáról. A Windsor Klub Könyvei III. Molnár Pál kérdéseire válaszol (…) Borbély Imre (…) Budapest, 1998. /

(6) lásd: Juhász András: Édes Duna. III. rész: XIX. századi szabályozási munkálatok a Duna középfolyásának magyar szakaszán Dévénytől Dunaradványig.

/In: a Dunánál, II. évfolyam, 5. szám (2003. május).   91 – 103. oldal

 (7): Wittlesey, Derwent: A Föld és az állam (The Earth and the State) – New York: Henry Holt and Comp, 1939 u.o.. 42. o.

(8) ökumené: lásd u.o.: 48. o.

 (9) in u.o..: 202. o.: Ratzel, Fridrich: Politikai földrajz (Politische Geographie) – Wien: ?, 1923 (valójában 1897 – J. A. megjegyzése)

10 Csapó Endre: Felvidék és trianoni Magyarország Magyar Élet: (Ausztrália) 2004. május. 11

11. A (szerb) betelepítés 1920 óta folyamatosan tart a ’Vajdaságban’. Adott helyzetben tömeges népirtás méreteit öltötte.

"A lakosság gyilkolását a katonai közigazgatás tette lehetővé. Pedig úgy tűnt, hogy az akarta megakadályozni. Maga Tito 1944. október 17-én rendelte el kifejezetten a büntető intézkedések teljesítésére a katonai közigazgatás bevezetését. Tito Ivan Rukovina vezérőrnagyot nevezte ki a katonai közigazgatás bevezetésére. Rukovina már az említett év október 22-én felhívta a szláv lakosság figyelmét és segítségüket kérte bizonyos intézkedések végrehajtására, amelyek a "nemzeti jövő és a területek délszláv jellegének megőrzésére irányulnak." Több írásban is megjelent a magyarok és a németek elleni szándéka. Ezzel el is kezdődött a németek és a magyarok elleni hajsza. A németeket lágerba küldik, a magyarokat munkabrigádokba sorolják be. Megkezdődik a magyarok és a németek tömeges kivégzése. Miután elérték céljukat a "terület jellegének megőrzésében", Rukovina vezérőrnagy 1944.. december 1.-én beszünteti a munkabrigádokat, majd utal a katonai közigazgatás megszüntetésére is."

(Mojzes Antal: Halottak napja Bajmokon : Magyarkanizsa: Cnesa, (1994) – a 19. oldalon)  

    Tito marsall, a JKP főtitkára és a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg főparancsnoka, a hadsereg tábornagya, 1944. október második felében Versecen tartózkodott, és innen irányította a ’felszabadított ’ területeken a politikát és a harctereken a hadmozdulatokat. A ’vajdasági’ magyarokról itt nyilatkozta, hogy közöttük van nagyon sok jó magyar. Tehát már itt, Versecen tudomása volt arról, hogy a vajdasági magyarokat a partizánok likvidálják. A felszabadulást követő első szabadkai látogatásakor a városi stadionban nagyszámú tömeg és katonaság előtt azt nyilatkozta: "Itt most egy kicsit kitakarítottunk. Most a munkával kel folytatni." (A ’takarítás’ a magyarok tömeges lemészárlására vonatkozott)

 (12) (lásd: Gubás Jenő: A délvidéki magyarság esélyei Aracs /Szabadka/ 2004. III. 15. (IV. évf. 1.  szám)

.

Szólj hozzá!

Címkék: kína amerika magyarország máv franciaország ausztria szlovákia csehország németország 1956 oroszország európa duna szerbia nato tátra alkotmány kommunista felvidék szovjetunió bosznia koszovó autonómia délvidék jugoszlávia pannónia eurázsia kárpátok mahart vaskapu kárpátmedence egyesültállamok osztrákmagyarmonarchia elsővilágháború európaitanács másodikvilágháború magyarkirályság magyarokvilágszövetsége németrómaibirodalom mongolbirodalom

Danube photos

2004.04.04. 19:53 Eleve

 

Balatonboglár 2021. VII. 25. Gróf Teleki Pál szobra /Rieger (2004).

 

Szólj hozzá!

Címkék: térkép magyarország hungary nyár photos építészet fák fényképek

February 2004. Great Britain. Ecocalipse

2004.02.22. 22:35 Eleve

19 9 19.

22 February 2004    Britain will be 'Siberian' in less than 20 years. As early as next year widespread flooding by a rise in sea levels will create major upheaval for millions. Now the Pentagon tells Bush: climate change will destroy us. Climate change over the next 20 years could result in a global catastrophe costing millions of lives in wars and natural disasters. A secret report, suppressed by US defence chiefs and obtained by The Observer, warns that major European cities will be sunk beneath rising seas as Britain is plunged into a 'Siberian' climate by 2020. The findings will prove humiliating to the Bush administration, which has repeatedly denied that climate change even exists. There are two groups the Bush Administration tend to listen to, the oil lobby and the Pentagon. The report was commissioned by influential Pentagon defence adviser Marshall, 82, who is a Pentagon legend and heads a secretive think-tank dedicated to weighing risks to national security called the Office of Net Assessment. Dubbed 'Yoda' by Pentagon insiders who respect his vast experience, he is credited with being behind the Department of Defence's push on ballistic-missile defence. And according to Randall and Schwartz, the planet is carrying a higher population than it can sustain. By 2020 'catastrophic' shortages of water and energy supply will become increasingly harder to overcome, plunging the planet into war. They warn that 8,200 years ago climatic conditions brought widespread crop failure, famine, disease and mass migration of populations that could soon be repeated. (Source: TheGuardian): https://tinyurl.com/hujlfzv

.

Szólj hozzá!

Címkék: europe siberia greatbritain unitedstates ecocalipse ekokalipszis

2003. év. UNESCO. Egyezmény a szellemi kulturális örökség védelméről

2003.12.31. 21:05 Eleve

.

UNESCO egyezmény a szellemi kulturális örökség védelméről

(Forrás: ICHUNESCO):

http://tinyurl.com/yc2d5qun

.

Szólj hozzá!

Címkék: unesco

2003. év. Erdély. Erdélyi és moldvai helységnévtár

2003.12.31. 16:04 Eleve


. 8 12 27

Erdélyi és moldvai helységnévtár

- az Erdélyi helységnévszótár második, bővített és javított kiadásának digitalizált változata.

(Forrás: TransIndex):

https://tinyurl.com/ycvyv8lp

1992-ben a szerző és felesége a Kriterion Könyvkiadó által gondozott erdélyi helységnévtárat állított össze. 2002-ben a csíkszeredai Pro Print Nyomda és Könyvkiadó és a budapesti Teleki László Intézet gondozásában megjelent tőle Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévszótára. A két kötetes munkában 5818 település adatait szerepelteti. Először találhatók meg egyetlen kiadványban Erdély, Bánság és Partium nemzetiségi közösségeinek helynevei (magyar, román, német, szász, sváb, cseh, szlovák, szerb, horvát, ukrán (ruszin), bolgár, jiddis, török, lengyel helynevek). A névanyagban megtalálhatók a közigazgatásilag megszüntetett, valamikor önálló helységekként szereplő települések, az idők folyamán kialakított tanyák, telepek, falu- és városrészek nevei is. Ha valaki csak a régi vagy a hivatalostól eltérő és/vagy nem államnyelvi nevén ismer valamely helységet, a kereső segítségével rátalálhat közkeletű mai nevére. Ha nem tudja pontosan a keresett település nevét, írja be az ismert részt (például rátalálhat Székelyhidasra, akkor is, ha a keresőbe ennyit ír be: hid.). Legalább három betűt kell beírnia. A speciális karaktereket tartalmazó helységnevek megtalálásához kétnyelvű mutatók (visszakeresők) nyújthatnak segítséget.

.

Szólj hozzá!

Címkék: könyv románia erdély moldva partium bánság magyarkirályság telekilászlóintézet

2003. év. Magyarország. Az Ige világosságában: Cseri

2003.12.30. 23:00 Eleve

.

Az Ige világosságában:

portréfilm

(Forrás: M1):

http://tinyurl.com/zet2zpb

.

Szólj hozzá!

Címkék: film magyarország svájc

Year 2003. Romania. 'Black site' torture rooms

2003.11.30. 00:02 Eleve

18 12 11.

Romania's secret CIA prison. For years, in northern Bucharest, in a busy residential neighbourhood minutes from the heart of the capital city, the CIA used a government building - codenamed "Bright Light" - as a makeshift prison for its detainees. The building is used as the National Registry Office for Classified Information, which is also known as ORNISS. Classified information from Nato and the European Union is stored there, where it held al-Qa'ida operatives Mohammed, the mastermind of 9/11, and others in a basement prison before they were ultimately transferred to Guantanamo Bay, Cuba, in 2006. The Romanian prison was part of a network of so-called black sites that the CIA operated and controlled overseas in Thailand, Lithuania and Poland. The CIA prison opened for business in the autumn of 2003, after the CIA decided to empty the black site in Poland. The basement consisted of six prefabricated cells, each with a clock and arrow pointing to Mecca. The cells were on springs, keeping them slightly off balance and causing disorientation. The detainees endured sleep deprivation and were doused with water, slapped or forced to stand in painful positions. Because the building was a government installation, it provided excellent cover. People wouldn't be inclined to snoop in post-communist Romania, with its extensive security apparatus known for spying on the country's own citizens. "We know of the criticism, but we have no knowledge of this subject," Romanian President Basescu said in a September interview with AP. During the Council of Europe's investigation, Romania's foreign affairs minister assured investigators in a written report that, "No public official or other person acting in an official capacity has been involved in the unacknowledged deprivation of any individual, or transport of any individual while so deprived of their liberty.' That report also described several other government investigations into reports of a secret CIA prison in Romania and said: "No such activities took place on Romanian territory.' The CIA shipped in Halal food to the site from Frankfurt, Germany, the agency's European centre for operations. The CIA officers working at the secret prison served 90-day tours, slept on the compound and ate their meals there, too. Officers were prevented from the leaving the base. One former officer complained that the CIA spent most of its time baby-sitting detainees like Binalshibh and Mohammed whose intelligence value diminished as the years passed. Among the prisoners was Attash, who has been implicated in the bombing of the USS Cole, Binalshibh, Nashiri and Libi, moved to Romania. A deceptive al-Libi, who was taken to the prison in June 2005, provided information that would later help the CIA identify bin Laden's trusted courier, a man who unwittingly led them the CIA to bin Laden himself. The Romanian and Lithuanian sites were eventually closed in the first half of 2006 before CIA Director Goss left the job. Some of the detainees were taken to Kabul, where the CIA could legally hold them before they were sent to Guantanamo. Others were sent back to their native countries. (Source: TheIndependent)

.

Szólj hozzá!

Címkék: nato romania cuba germany europe lithuania poland thailand europeanunion unitedstates europeancouncil

Years 1991 - 2003 -. Iraq. Depleted uranium weapons were used extensively; Cancerrates

2003.09.16. 10:45 Eleve

.

Update:

United States
2:06 AM CEST, September 8, 2023  A look at the uranium-based ammunition the US is sending to Ukraine. The U.S. has announced it’s sending depleted uranium anti-tank rounds to Ukraine, following Britain’s lead in sending the controversial munitions to help Kyiv push through Russian lines in its grueling counteroffensive. The U.S. announcement about sending depleted uranium anti-tank rounds to Ukraine came late today during a visit to Kyiv by Secretary of State Blinken. When Britain announced in March it was sending Ukraine the depleted uranium rounds, Russia warned that their use would open the door for further escalation. In March, Kremlin spokesman Peskov said that the U.S. decision to supply depleted uranium ammunition to Ukraine was “very bad news.” He claimed that their use by the U.S. in the former Yugoslavia has led to “a galloping rise” in cancers and other illnesses and affected the next generations living in those areas. “The same situation will inevitably await the Ukrainian territories where they will be used,” Peskov said in a conference call with reporters. “The responsibility for that will lie entirely on the U.S. leadership.” The Pentagon has defended the use of the munitions. The U.S. military 'has procured, stored, and used depleted uranium rounds for several decades, since these are a longstanding element of some conventional munitions,' Pentagon spokesman Marine Corps Lt. Col. Garn said in a statement in March. Depleted uranium munitions, as well as depleted uranium-enhanced armor, were used by U.S. tanks in the 1991 Gulf War against Iraq’s T-72 tanks and again in the invasion of Iraq in 2003, as well as in Serbia and in Kosovo. The rounds have 'saved the lives of many service members in combat,' Garn said, adding that “other countries have long possessed depleted uranium rounds as well, including Russia.” In a social media post on Telegram, Russian Foreign Ministry spokeswoman Zakharova slammed the U.S. decision to give Ukraine the munitions, writing, “What is this: a lie or stupidity?” She said an increase in cancer has been noted in places where ammunition with depleted uranium was used. U.S. troops have questioned whether some of the ailments they now face were caused by inhaling or being exposed to fragments after a munition was fired or their tanks were struck, damaging uranium-enhanced armor. Depleted uranium is a byproduct of the uranium enrichment process needed to create nuclear weapons. The rounds retain some radioactive properties, but they can’t generate a nuclear reaction like a nuclear weapon would, RAND nuclear expert and policy researcher Geist said. The depleted uranium is extremely dense - more dense than lead - a quality that makes it highly attractive as a projectile. It just keeps going through the armor - and it heats it up so much that it catches on fire. When fired, a depleted uranium munition becomes 'essentially an exotic metal dart fired at an extraordinarily high speed,' RAND senior defense analyst Boston said. The 120 mm rounds will be used to arm the 31 M1A1 Abrams tanks the U.S. plans to deliver to Ukraine in the fall, he said. In the 1970s, such armor-piercing rounds were developed by the U.S. during the Cold War to destroy Soviet tanks, including the same T-72 tanks that Ukraine now faces in its counteroffensive. The U.S. Army has since added depleted uranium to composite tank armor to strengthen it. It also has added depleted uranium to the munitions fired by the Air Force’s A-10 close air support attack plane, known as the tank killer. The low-level radioactivity of a depleted uranium round 'is a bug, not a feature' of the munition, Geist said, and if the U.S. military could find another material with the same density but without the radioactivity it would likely use that instead. The U.S. military is still developing depleted uranium munitions, notably the M829A4 armor-piercing round for the M1A2 Abrams main battle tank, Boston said. The U.S. military has studied the impact of depleted uranium on U.S. troops in the Gulf War and to date has said it has not found higher risk of cancers or other illnesses in those servicemembers who were exposed. It has said it will continue to monitor those who were exposed. Depleted uranium munitions' emission of low levels of radiation has led the U.N. nuclear watchdog to urge caution when handling and warn of the possible dangers of exposure. The handling of such ammunition “should be kept to a minimum and protective apparel (gloves) should be worn,” the International Atomic Energy Agency cautions, adding that “a public information campaign may, therefore, be required to ensure that people avoid handling the projectiles. “This should form part of any risk assessment and such precautions should depend on the scope and number of ammunitions used in an area.” The IAEA notes that depleted uranium is mainly a toxic chemical, as opposed to a radiation hazard. Particles in aerosols can be inhaled or ingested, and while most would be excreted again, some can enter the blood stream and cause kidney damage. “High concentrations in the kidney can cause damage and, in extreme cases, renal failure,' the IAEA says. (Source: apnews)

Iraq (2005 -) During the 1991 Gulf War 140.000 tonnes of traditional bombs were dropped Iraq. Depleted uranium weapons were used extensively. More than 400 tonnes were used in southern Iraq. During the 2003 invasion and occupation, 1000-2000 tonnes were used throughouth much of Iraq. The background levels of radiation is Basra pre-2003 were 0.008 Roentgens. After 2003 levels rose to 5 Roentgens. An expposure of 500 roentgens in five hours is usually lethal for human beings. Official Iraqi government statistics show that, prior to the outbreak of the First Gulf War in 1991, the rate of cancer cases in Iraq was 40 out of 100,000 people. By 1995, it had increased to 800 out of 100,000 people, and, by 2005, it had doubled to at least 1,600 out of 100,000 people. Current estimates show the increasing trend continuing. Cancer rates and congenital birth malformations in Fallujah, attributed to what many doctors and scientists believe to be weapons used by the US military during two brutal sieges against the city in 2004, have been referenced as "the highest rate of genetic damage in any population ever studied. Birth defect incidence rates in Fallujah are approximately 14 times the rate in the Hiroshima and Nagasaki areas of Japan, where the US dropped nuclear bombs." (Source: Webapps.AlJazeera): https://tinyurl.com/4efnu9ft

See also: 'Depleted uranium' / InternationalAtomicEnergyAgency:

( In indention 8 ): "What studies have been done on people exposed to Uranium or DU?
'The results of these studies have been published and the main conclusion is that the war veterans do show a small (i.e., not statistically significant) increase in mortality rates, but this excess is due to accidents rather than disease. This cannot be linked to any exposures to DU'.

Note: The IAEA's referenced literature is only from before 2001.

Would you be kind enough to update it ?

( In indention 8 ): "For information on doses and risks to miners, see:

Lubin J., Boice J.D., Edling C. et al., Radon and lung cancer risk: A joint analyses of 11 underground miners studies, US Department of Health and Human Services, NIH Publication 94-3644, Washington D.C. (1994).

For information on the health of people working with uranium, see:

McGeoghegan D. and Binks K., J Radiol Prot 20 11-137 (2000).

For information on studies of military personnel exposed or potentially exposed to DU see:

M A McDiarmid et alia, Environ. Res. A 82 168-180 (2000), G J Macfarlane et alia, The Lancet 356 17-21 (2000)'.

( In indention 12 ). 'What are the potential routes of exposure from depleted uranium ammunitions?

For information on properties of airborne uranium, see:

Scripsick, R.C., Crist, K.C, Tillery, M.I., Soderholm, S.C., Differences in in vitro dissolution properties of settled and airborne uranium material, Report presented at Conference on occupational radiation safety in mining, Toronto, Ontario (Canada) 15-18 Oct 1984, Los Alamos National Lab, NM (USA) (1984)'.

(Source: InternationalAtomicEnergyAgency): https://www.iaea.org/topics/spent-fuel-management/depleted-uranium

or: https://tinyurl.com/2fxnjsfb

Would you be kind enough to update it ?

Thank You, in advance!

                                        "Danube"

23 9 16 / 23 6 16

Szólj hozzá!

Címkék: russia yugoslavia japan iraq canada kosovo ukraine serbia unitedkingdom persiangulf unitednations unitedstates sovietunion internationalatomicenergyagency depleteduranium

Danube photos

2002.08.27. 18:22 Eleve

 

Budapest 2020. VIII. 27. Marilyn Monroe / Carruth, T. (2002). Teahibrid rózsa

 

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország hungary nyár photos virág fényképek egyesültállamok unitedstates

2002. június. Egyesült Államok. Különvélemény ('Minority report') - film

2002.06.21. 21:27 Eleve

.


Különvélemény
(film)

forrás: Videa):

https://tinyurl.com/yboaukhv

'2054'-ben...

.

Szólj hozzá!

Címkék: film egyesültállamok

2001. év. Magyarország. Kelet-Magyarország helynevei

2001.12.31. 19:49 Eleve

.

Kelet-Magyarország helynevei

írta Kniezsa

(Forrás: TranszIndex):

https://tinyurl.com/y92o3lt9

.

Szólj hozzá!

Címkék: könyv magyarország erdély partium

2001. év. Magyarország. Magyar Életrajzi Lexikon

2001.12.31. 13:09 Eleve

.

Magyar Életrajzi Lexikon: 1000-1990
/ főszerkesztő Kenyeres Ágnes

((javított, átdolgozott kiadás))

/Forrás: MEK/:

https://tinyurl.com/ydbgvj72

.

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország

2001. szeptember - . Egyesült Államok. Amerika elhallgatott történelme / Stone (film)

2001.09.12. 08:17 Eleve

.

 

Amerika elhallgatott történelme / Stone

- film -

10. rész:
Bush és Obama
A rettegés kora

(Forrás: YouTube/ Spektrum:

http://tinyurl.com/nf85k2d

A sorozat egésze részletekben itt található:

http://tinyurl.com/mty6sam

.

Szólj hozzá!

Címkék: film egyesültállamok

September 11, 2001. United States. Remembering. New York - view from space

2001.09.11. 21:59 Eleve

.

Space

New York - view from space (photo + video). A smoke plume rises from the Manhattan area where the World Trade Center was destroyed. From the International Space Station, Culbertson snapped a photo of smoke streaming from the World Trade Center wreckage that day. The orbital outpost was flying at an altitude of approximately two hundred fifty miles. (Source: NASA): http://tinyurl.com/3vv9lvd

.

Szólj hozzá!

Címkék: video space nasa photo

süti beállítások módosítása