Egyik 19

18 1 10.

Mária Terézia

- kétrészes film -

(Forrás: MTVA):

https://tinyurl.com/y7je4ayg

.

.

Bizalom Istenben
Református Énekeskönyv 396. dicséret:

Ébredj, bizonyságtévő Lélek!
Bogatzkytól

Halle, 1704

Ébredj, bizonyságtévő Lélek!
A várfalakra őrök álljanak,
Kik bátran szólnak harcra készek,
Ha éj borul le, vagy ha kél a nap.
Hívásuk zengjen messze szerteszét,
Az Úrhoz gyűjtve népek seregét!

Ó, bárha lángod fellobogna
S ébredne föl sok nemzet fényinél
Ó, bár sok szolga, sarlót fogva,
Aratna, mígnem leborul az éj!
Urunk, e roppant, ért vetésre nézz:
A munka sok, a munkás oly kevés!

Küldd útra hírnökid csapatját,
És adj erőt onnan felül nekik,
Hogy veszni a pogányt se hagyják,
És szerteűzzék Sátán seregit.
Országod jöjjön el minél elébb,
Hirdetve szent neved dicséretét!

(Forrás: Református Énekeskönyv fóruma):

http://tinyurl.com/zt8rc3k

.

17 1 7.

Az örmény katolikusság Erdélyben és Magyarországon

 Írta: Dr. Székely

A hagyomány szerint 1672-ben érkezett a magyarörmények első nagyobb csoportja Erdélybe, befogadást kérvén Moldva és Lengyelország felől. Apafi fejedelem jó szívvel fogadta e dolgos népet: letelepítette őket. Főként marhatenyészéssel, tímár kézművességgel és kereskedéssel foglalkoztak. Már az Apafiaktól kaptak kiváltságokat, amelyeket később más uralkodók kiterjesztettek. 1712-ben megalapították Szamosújvárt az "örmény metropolist", amely az egyetlen, terv alapján épült város lett Erdélyben. Eredeti vallásuk szerint az örmény apostoli egyházhoz - a világ első államvallássá vált keresztény egyházhoz - tartoztak. Kezdetben magánházaknál, később bérelt fakápolnákban végezték a liturgiájukat. A 17. század végén Szebelébi kézdiszentléleki plébános és püspöki helynök két kápolnában engedélyezte a saját rítusú istentiszteleteik tartását. Az évszázad utolsó évtizedeiben - hathatós szentszéki, magyar katolikus egyházi és Habsburg udvari támogatással -, a rekatolizáció nagy lendületet vett az ortodox erdélyi románok és a felső-magyarországi rutének körében. Az erdélyi örmények Lembergben 1681-ben deklarálták az uniót, elismerve a pápa primátusát. A folyamatot Virziresco missziós unitus örmény pap vitte végig sikeresen 1709-ig. Az általa alapított és felépített Szamosújvár mellett Erzsébetváros, Gyergyószentmiklós és Csíkszépvíz kanonizálódott örmény kolóniaként, amely nem csupán az örmények nagyobb számának, hanem mindenekelőtt az örmény katolikus egyház húzóerejének köszönhető. Ott építették fel első, szerényebb kőtemplomaikat, majd monumentális szentegyházaikat. Építészetileg a helyi hagyományba igyekeztek beilleszkedni, a szamosújvári Salamon-templom például a vidék késő gótikus falusi templomainak alaprajzát követi. Az erzsébetvárosiak első templomukat a Szentháromság tiszteletére építették, ahová rövidesen mechitarista szerzetesek is érkeztek. A ma is álló hatalmas Istenházát 1766-91 között emelték, védőszentje Árpád-házi Szent Erzsébet. Mellette még kilenc kápolna és templom épült a városban a hívek adakozásából. Virziresco apostoli helynök, majd püspök Szamosújváron nemcsak a lelkeket gondozta, hanem kialakíttatta a sajátos örmény barokk városképet a kereskedő polgárság számára, amely stílus a környék városi és nemesi hagyományaiba is illeszkedett. A Rákóczi-szabadságharc alatt a protestáns rendek által kiutasított Illyés püspök felkérésére ellátta a latin hívek gondozását is: papokat szentelt, harangokat áldott meg, házassági ügyekben bíráskodott, főpapi infuláns miséket végzett, szent olajokat szentelt. A magyar közjog a betelepedés után egy évszázadig különleges jogállású idegenekként kezelte az örményeket, de 1776-ban sor került a jogi integrációjukra is: ekkortól fogva betölthettek közhivatalokat, nemesekké is válhattak, ezáltal jogaik és kötelességeik megegyeztek az államalkotó többségével. Megnyílván ez által előttük a társadalmi és térbeli mobilitás, a földbirtokszerzés lehetősége is (pl. a Bánságban), szétszóródtak az országban, újabb közigazgatási, értelmiségi pályákra kerülhettek s értek el rendkívüli sikereket. A vallási uniójuk s az utóbb említett emancipációjuk és migrációjuk a Kárpát-medencében igen ritka politikai és társadalmi integrációt eredményezett. Orbán szavaival élve, ,,nem éltek vissza soha új hazájuk vendégszeretetével, amely őket legnehezebb üldöztetéseik korában befogadta. Ezen életrevaló nemzettöredék átérezte, mivel tartoznak a hazának és méltónak bizonyult arra, hogy mint magyarörmény e nemzet fiai közé számítson". A haza építményéhez a honvédelem (pl. három '48-as honvédtábornok, Pongrátz), a közigazgatás, a politika (miniszterelnökök, miniszterek, államtitkárok, országgyűlési képviselők), a tudomány (egyetemi professzorok, orvosok, régészek), a művészetek (Hollósy, Barcsay , Kacsóh, Agárdi, Jankovics, Gross), az irodalom (Csiki, a Lászlóffy-testvérek, Alexa), a sport (Vákár, Zakariás) terén és más hivatásokban egyaránt kimagasló a hozzájárulásuk. Budapesten 1997-ben Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület alakult, periodikát jelentetnek meg, amely az idén már a 21. évfolyamába lépett. Színvonalas genealógiai, család, egyház- és helytörténeti, művészeti köteteket adnak ki, konferenciákat, előadásokat, programokat, kiállításokat, nemzetismereti tanulmányi versenyt rendeznek: újraélik, tartalommal töltik meg az ezer szállal e hazához kötődő örmény önazonosságukat. Mindeközben hatnak a "kis őshaza", Erdély maradék örmény-magyarjaira is, nem csupán eszmeileg és érzelmileg, hanem nagyon konkrét együttműködéssel, segítségnyújtással, mecenatúrával az ott folyó egyesületek örökségmentő munkálataihoz. Dr. Issekutz e közösségi reneszánsz meghatározó alakja nemcsak egyesületi vezetőként, hanem mint kerületi és fővárosi örmény nemzetiségi önkormányzati elnök, kiadványok, újság szerkesztője, tanácskozások, rendezvények, országos és határainkon átnyúló programok szervezője. Többek között a budai örmény katolikus egyházközség egyik világi vezetője is - megtisztelő Akadémiánk számára, hogy Elnök asszony e minőségében megismerteti hallgatóinkat e keresztény vallásról és egyházról mindazzal, ami a legtöbbünk ismeretanyagából hiányzik, ám fontos tudnunk róla. (Forrás: blog): http://tinyurl.com/goyvdq8

.

.

Bethlen Gábor végrendelete    

    Az mindenható Felséges Istennek bölcsessége, hatalmassága, az minthogy e világnak benne való minden állatokkal együtt semmiből való teremtéséből látszik derekasabban meg: ugy kibeszélhetetlen nagy irgalmassága az elesett embernek a bün alól való feltámadásából, szent fiának e világra való bocsáttatásából tündöklik ki, a ki az ő szent atyjának ellenünk méltán fellobbant haragjának eleget tenne, megmentene minket az örök halálnak kárhozatjából, és az ő benne igazán hivőknek örök életünk lenne. Bizonyára, ha ennél több jót nem cselekedett volna is velünk, az Ur Istent senki eléggé nem csodálhatná, se meg nem köszönhetné, ha ezt a világot által élhetné is. De ezeken kivül mennyi irgalmasságát számlálhatatlanul közlötte az ő hiveivel, ki [tudná] azokat sok idők alatt is előszámlálni? Nagy háládatlanság annak okáért, a ki az ő teremtő, idvezitő Istenének ilyen jótéteményéről elfelejtkezik és valamit akar ezekben magának tulajdonitani, melyeket Istentől vőn, holott semmi sincs az embernek, melyet Istentől nem vött volna, ingyen kegyelméből és nem érdemére.
    Ezeket nem ok nélkül irom, mert én is az én Istenemnek azon életből közönségesből fel vett legbünösebb fiának ismerem magamat lenni: megvallom azt, hogy számlálhatatlan képpen vétkeztem ő Felsége ellen és talán ingyen reám ruházott áldásival gonoszul éltem az én kicsinységemtől fogva, holott nem naponként, hanem óránként és csaknem minden szempillantásonként ő szent Felségét sok büneimmel megbántottam, méltó haragra és bosszuállásra felinditottam, mely sok büneim az örök kárhozatnál egyebet nem érdemelnek. De adok mindeneknek felette teljes szivemből hálákat ő szent Felségének, ki az én büneimnek tenger fövenyéhez hasonló sokaságát nem tekintette e napig, énnekem érdemem szerint nem fizetett, a bünnek sárjában nem hagyott, ellenségem kezében nem adott, hanem véghetetlen irgalmasságából örök időknek előtte az én idvezitő Jézus Krisztusomban az örök életre elválasztott, keresztyén atyától és anyától való születésemet bénnaság nélkül engedte volt, azótától fogva tartott, táplált, éltetett, sok rendbeli áldását fejemre ki árasztotta.
    Ezekért mondom, az imádandó szentháromság egy Istent áldom, imádom és magasztalom, mert ez az, a kinek ama jó lelki ismeretek kezébe adásának a szent keresztségnek Sacramentumában nevemet felvette, kereszténségemet jól inditotta, szent ismeretére juttatott, igaz hittel, élő reménységgel megajándékozván, méltóságos uri állapotra, abból fejedelemségre felemelt és a ki minden dolgaimban véghetetlen kegyelméből igazgatott, az hadakban alkalmatossággal, bátorsággal megáldott és a ki sok gonosz akaróimat megszégyenitette, sok ellenségim ellen szép győzedelmekkel megáldott, nyomoru hazámat marokni nemzetemmel megtartotta és oltalmazta. Ez az, a ki az én hazámnak gondviselésére elégtelenségemből elégségessé, tudatlanságomból annyira való okossággal tudósitott, hogy tizenhat esztendőknek elfolyásiban ellenségünk lovaiknak lábok hazánk földét nem nyomták; mit kivánhattam volna az én Istenemtől ezeknél egyebet, holott jó egészséggel [is] ingyen való kegyelméből megáldott volt. Ennek egyedül tartoztam a háláadással, ha arra elégségem volna; de minthogy ember magától a jónak még csak meggondolására is elégtelen, azért kérem ő szent felségét, hogy ha mi részecskéjét életemnek hátra tartotta, vezéreljen igazságosan és tégyen elégségessé szent lelkének tiszta vigasztalása által, szerelmes szent fiáért, hogy utolsó órámig reám kiöntött s velem közlött bőséges kegyelmességét dicsérhessem, áldhassam, magasztalhassam, háláadó könyörgésem által. Ámen.
    Mivel pedig a mi büneinkért mind fejenként a testi halandóság alá vettettünk, melytől senki meg nem menekedhetik, én is, ha mostan az én Istenemnek sulyos kezeit viselvén, magamban gondolkodván állapotamról, nem tudván, mit végezett el az Isten ő Felsége felőlem, hogy szintén készületlenül ne találtassam, mindeneknek felette igyekezem a Felséges Istennel megbékélleni, az én idvezitő uram Jézus vérének erejével Sacramentumaliter, minden alkalmatossággal élvén, el nem mulattam, kinek érdemében bizván, religiomat Isten kegyelmességéből az igazságra adatott igaz Apostoli szent Evangeliumi valláson fundálni erőlködtem és abban meggyükerezni s lelkemet megnyugotni fáradoztam, ugy, hogy e napiglan soha senki nem mondhatja méltán, hogy semmi változó rendeknek persecutiojakban hitemet (melyben keresztény szüleimtől educáltattam, noha pápista fejedelem házában nevekedtem ötödfél esztendeig) megcseréltem volna, Istenemet elárultam volna. Hazámhoz is oly álhatatos szeretetet viseltem, hogy soha vélle nem ellenkeztem, hanem szabadságára vigyázó tagaival egyet értettem és készebb voltam exiliumokat kárvallásaimmal is inkább szenvedni, hogy sem mint veszedelmében, romlásában egyetértenék némelyekkel. Atyám fiaitól, hiveimtől intetvén, nem hagytam szintén utolsó órámra Dispositiomat: akarván azért tisztemnek ebből is eleget tenni hazámhoz és benne levő hiveimhez való szeretetemet igyekezvén declárálni, az ide alább specificált intéseket hozzájok sincerus affectusomból akarván tenni, intek, sőt obtestálok minden rendbelieket, ha miben fogyatkozás esik, abból engemet senki meg ne itéljen, és koporsom után senki gonoszul ne gyalázzon, mert szánszándékkal senkit közüllök gonoszra inditani nem akarok; hogy ha pedig fogyatkozások lesznek, vagy elégtelenségem, vagy hosszu időktől fogva való betegségemtől származott igen nagy erőtelenségemnek tulajdonitsák, mert csak az egy Isten tudja ezeket is, mely nagy fáradtsággal viszem véghez, ha vihetem is.
     Az országokat benne való statusokkal együtt és szabadságokat és törvényeket, régi jó szokásokat, rendtartásokat, mint és micsoda utakon szokták megtartani a fejedelmek és mint végezték el is magokkal együtt, nem látom szükségesnek, hogy azokkal a példákkal papirossat töltenék és időt vesztegetnék, noha ugyan eleget mondhatnék, [de] két okra nézve studio elhagyom. Első ok, mert vadnak köztetek olyak, kik sokat olvastanak a görög és római birodalmoknak veszedelmekről, hogy ide a sinai és persiai birodalmat ne hozzam. Másik ok, mert a magunk nemzetink veszedelme nem homályosabb azoknál. Mindazonáltal kíiántatik szükségesképen, hogy az én szerelmes öcsém, az igaz haza oszlopaival, kiket immár az országra való gondviselésre országul magok mellé rendeltek, azokról ő kegyelme megemlékezzék, szüntelen szeme előtt viselje, elméjében forgassa, micsoda okkal kellett ő kegyelmének akkori electiojára menni fel, tudjuk azt, hogy eleitől fogva semmi inkább nem vesztette a mi szegény hazánkat, sőt az egész magyar korona alatt lévő országokat, provinciákat, mint az magok között való ördögi irigység, halálos gyülölség, rettenetes pártütések, fejedelmekben való válogatások, melyből nagy árultatások és abból nagy familiáknak elfogyások következik, azonban az ország utolsó romlásra jutott.    
    Mely szép virágjában maradott légyen Magyarország is mind addig, valamig a maga nemzetéből választhatott fejedelmet, constál, és az historiák bizonyitják. De mihelyt derekasan a magok nemzetekből való electiót megutállák, megveték, idegen fejedelmek alá veték s adák magukat, micsoda haszon következék belőle? nem egyéb két felé szakadásnál, a dolog talám magában világosabb annál is, a mint kivántatik. E mi szegény hazánk véghazáját, hogy az Ur Isten ingyen való kegyelméből megtartotta, megoltalmazta légyen ennyi idők forgásiban, változásiban az idegen nemzetből való fejedelmek reá való elvégezett gonosz szándékjoktól, kinek paisul való oltalmára mint rendelte volt a török nemzetet, mindeneknél nyilván vagyon és valamig a török nemzettel való frigy mellett meg- maradtak, mellőle el nem állottak, volt-e valakitől valami bántások? János király idejétől fogva arról magunk tehetünk bizonyságot. De mihelyt a német nemzet mellé állának, micsoda jutalommal fizete, szájunkban az ize; azzal tudniillik, melylyel régen kivánta és mesterkedett benne, hogy nemzetünket elfogyathassa, kegyetlen halálnak nemével megölhesse, országunkat a földdel egyenessé tégye, vagy éppen elpusztithassa, és ha a Felséges Ur Isten csudálatos képen a török nemzetet ujjabban hozzánk nem gerjeszti s kapcsolja vala és igen jó, jámbor Urat nem támaszt vala végbevitelére, (mely dologban mennyit szolgáltam légyen, tégyen az Ur Isten bizonyságot róla), ki meri azt mondani nemzetünk közzül, hogy Erdély országát idegen nemzettel meg nem töltették volna? hol volna az Isteni tisztelet? hol volna a magyar nemzet? és hol volna szabadsága? azt itélem, hogy itt nem szükség arról szóllanom. Annak okáért mindezeket minden hazájokat igazán szerető rendeknek considerátioban venni igen szükséges és a megtörtént experientiával tanult veszedelmes állapotokat eltávoztatni azért, hogy abban többé ne essenek, igy kerülhetik el. Ha magokban egyesek lesznek, az Istent igazán tisztelik, félik és ő kicsiny anyaszentegyházának hűséges gondviselői lesznek, egymást tökéletes szivvel szeretik, a religio felett egymással nem veszekednek, hanem annak megitélését ama nagy papra bizzák, a ki lakik menyben és az hol kinek-kinek, a mint érdemlette, megfizet; ne légyenek papokká, ne idvezitsenek erővel senkit, légyen szabadságban az ország constitutioja szerint, a négy recepta religio vallás közül, ki melyiket amplectalja. Az alattomban való veszedelmes, practikáknak, — kérek az Istenért mindeneket, békét hagyjanak, ki-ki elégedjék meg a maga sorsával s állapotjával, ne igyekezzenek ujabb változást csinálni, kitől ujabb tűz gerjedjen közöttünk, becsüljék, féljék fejedelmeket [t. i. Brandenburgi Katalint], ne contemnálják, hogy femineus sexus, mert Istentől rendeltetett és közönségesen országul eligálták magoknak, igyekezvén jövendő állapotjokról jó idején gondot viselni, a mi engedelmünkből, sőt szép intéseinkből. Mi pedig micsoda okból cselekedtük az intéseket, magok is megemlékezhetnek rólla, mert jól tudhatják azt, ha mikor az ország interregnumra elmaradott, ha fejedelem gondviseletlenül talált közülök kiköltözni e világból, mennyi szabadságra adott okot sok statusoknak és ebből micsoda veszedelmes állapotok következtenek, csak a Békés Gáspár példája is eléggé megbizonyitja.
     De quod majus. Hogy se németnek, se egyéb competitoroknak ne lehessen utjok, módjok vagy alkalmatosságok az országban való kapásban, melyből mind az országnak végső romlása, mind sok nagy familiáknak extermináltatások következhetnék, eltávoztatására ennél jobb occassio nem találtathatott; szükségesek azért a végezések és az electiok mellett megmaradni: mert ugyan is, noha a fejedelem idegen nemzetből láttatik lenni, mindazáltal az országnak directioja, gondviselése, törvények administráltatási magok nemzetekből álló Gubernátorok és fő atyafiai mellett maradnak magok végezések szerint, nem tartoznak semmi névvel nevezendő tisztségre idegent bevenni, (sőt, kit Isten szerelmes szent fiáért eltávoztassan, ha történetből a fejedelmek állapotjokban valamikor változások esnének is, eo facto in tali casu felszabadultattaknak esmerjék és tudják mind fejenként, a neki való hűségtől és kötelességtől magokat lenni). Nem illik azért senkinek elméjében gonosz gondolatot és pártütésre való intentumot viselni, mert, perniciosa adulatio perpetuum malum, cujus opus saepius, quam hostis, regnum evertit. Elkerülje ki-ki fejedelme körül való hizelkedését, ne igyekezze senki azzal állapotját nevelni s promoveálni, quia non erit diuturnum; egymás ellen ne árulkodjanak, mert nem igen tisztességes, ne kövessék azt, amit követtek én körülettem némelyek, egymást sokszor deferálták, mert együtt nem engemet találnak mindenkor, a ki eddig egy vádoló szavának is nem szoktam vala hitelt adni, hanem először a dolog valóságának bizonyosan végére igyekeztem menni, és azután az időnek alkalmatosságához szabtam magamat.
    A gonosz igyekezetű embereknek mindazáltal gonosz és veszedelmes dispositiójokat el ne titkolja senki, hanem lelke veszedelme alatt tartozzék superioribus detegálni, hogy a gonosz és veszedelmes állapotoknak obveniálhassanak és el fordithassák a gonoszt magoktól közönségesen. A fejedelem mindenekfelett istenfélő és kegyes életű, vallásban tökéletes, állhatatos, az Isten tisztességét mindenekfelett őrizze s oltalmazza, az Isten anyaszentegyházát igyekezze propágálni, benne való hiveit őrizze, felette is a mennyiben lehet oltalmazza. Semmi hizelkedő személynek előtte becsülete, hitele ne légyen, igen meg tudakozza az embereknek állapotjokat, természeteket, ha kikkel akar társalkodni, hogy miattok maga méltóságában meg ne gyalázódjék és az országra valami veszedelem ne következzék, melyet maga is gyalázatosan halljon jövendőben: abban igen magára és méltóságára vigyázzon. Udvarában tökéletes, tiszta életű, tanácsos embereket igyekezzék tartani, ne valami udvar hazugit.
    Belső fehér háznépet a szerint: kik között két főasszonyt, kik erkölcsökkel, tiszta életekkel, tanácsos állapotjokkal tiszteknek megfelelhessenek és becsületet vallhasson véllek, mind maga és azok az asszonyok; kegyetlenségre senki tanácsából ne vetemedjék, hanem kegyes és kegyelmes légyen, mert a fejedelmek a kegyességért hivattattak kegyelmes fejedelmeknek; kegyelmes, misericors, igazságszerető légyen: mert misericordia et veritas custodiunt regem, et roboratur clementia thronus ejus.
    Meggondolja az én szerelmes feleségem azt, hogy noha nagy fejedelmi ágból való, de a jó renden lévő fejedelmi asszonyok közül több talán nállánál nem választatott, melyet sem méltóságos atyafiai véghez nem tudtak volna vinni, ha az ország státusitól az én tekintetem, sőt hasznos szolgálatom néki nem fogott volna: meg becsülje azért Istentől való hivatalját s választatását, Istenhez háláadó légyen és az ő híveihez, szegényekhez, az anyaszentegyházban igazán szolgáló személyekhez. Hiveinek érdemlett becsületeket megadja, ne contemnálja őket, hanem magát véllek szerettesse; mert a magyar nemzet is a becsületet szokta szeretni, a mint erre is sokszor intettem.
    Az én atyámfiait meg ne vesse, hanem szolgálatjukkal (kik arra elégségesek és érdemesek lesznek) bizvást éljen, hüségekben megnyugodjék, hozzájok ne kegyetlenkedjék.
    A tékozlás, hogy mind Isten előtt, mind e világ előtt hasonló utálatos légyen, mint szintén az undok fösvénység, az Isten könyvében is megbizonyosodik: a fösvénységet azért elkerülje, de az utálatos tékozlást is ne kövesse, hanem a két gonosz fogyatkozás között a közép uton járjon; mert ha fösvény leszen, mindenektől gonoszt hall; ha tékozló lészen, azzal is szidalmaztatik, hogy a szegény ország nem győzi tartással, ki miatt el kell pusztulni az országnak.
     A nemes ország pedig akár mely állapotjában és változásában is mint viselje magát, nincs az én tanácsadásomra szüksége, melyre én elégtelen is volnék; a sok példák, experientiák megmutatják, tanitják; mindazonáltal, hogy üressen ne menjek el e mellől is, egy nehány szómmal vékony censurámat communicálom ő kegyelmekkel. Mivel a természet is az emberben oltotta azt, hogy a szabados életben gyönyörködjék és még csak az oktalan állatok is szoktak abban gyönyörködni: bizonyára azt hiszem, hogy senki mi közülünk nem találkoznék oly, a ki szabadságban nem akarna élni és ha azzal nem élhet valamely nemzet, respublicát örömestebb szolgál; mert mind idvességesebb, mind tisztességesb volna, keresztyén fejedelmek gubernálási oltalma alatt élni, szolgálni. De az ur Isten attól is megfosztotta nemzetünket, (mert a kitől minden oltalmat kellene várni, attól vettünk eleitől fogva sok gonoszt) nem tehetünk róla. A kételenség cselekedtet velünk; oly protectiót kellett keresnünk, kinek szárnya alatt azok ellen magunkat országostól meg oltalmazhatnók, a mint hogy a jó Isten az ő kegyelméből majd e világnak csudájára a természet rendikivül ugy vezérlette azt az oltalmazásunkra rendelt nemzetet, hogy még meg nem fogyatkoztunk benne, valamikor arra okot nem adtunk.
    Az én tetszésem és tanácsom az én hazámhoz ez: hogy valamig egyéb nem lehet benne, a török nemzettel való egyességet szenvedhető károkkal is megtartsák, tőle el ne szakadjanak, hanem minden uton-módon kedvét keressék.
    Császár háta megett legfeljebb egy-két vezért, vagy belső agák közül magoknak igaz fautorokat szerezzenek, kik által minden jó és veszedelmes állapotoknak végére mehessenek, a gonosz szándékot idején praevéniálhassák; tela enim praevisa minus ferient: a szép szónak nem szokott feje betörni.
    A portán mint viseljék magukat a követek és a continuus orátorok, immár azokkal, kiket én oda jártattam, nagy dolgokat a nagy embereknél általok tractáltam, azokat micsoda methodussal, magoktól, de kiváltképpen a nekik adatott irásokból, instructiokból, a kiket illet és a kiknek incumbál, judicáljátok; végére mehettek, és a mi haszonra valót azokban is találhatni, nem árt követni. Sőt a portára expédiált követeknek iratott és continuus orátoroknak tőlem adatott sok rendbeli instructiojokat, tőlök beszedni, hogy ha kik közülök megholtak, minden leveleinkkel együtt kikérni maradékoktól, igen kivántatik.
     Az ország cancelláriusa egy könyvbe irassa, tartsa oly bátorságos helyen, a honnét el ne veszszen; hasonlóképpen római császárokkal és egyéb fejedelmekkel tractálni szokott követeknek adtat ugy kiszedni igen szükséges, (most azt nevetik, a ki olyat előhoz,) mert a meg-lett dolgokból sokat tanulhat az ember és alkalmatos kincsnél is drágább néha. Az én tőlem minden követeknek, orátoroknak meg volt hagyva, parancsolva, hogy az instructiokat és nekik irott leveleket beadják megjövetelek után. Cancelláriusoknak is delegálva volt, de hogy miket szedett be s miket nem, nem tudom, de még beszedni nem késő.
    Ajándékot a portára nem keveset küldtem, a mig az ország adóját megengedték; de azt, hogy bekezdették küldeni, [az ajándékokat] én is megkevesitettem, mind a császárét s mindn vezérekét, melyért némely vezér eleget is dörgölődött, de a régi szokás mellől nem akarván elmenni, az országot többel terhelni, szép szóval complácáltam őket, jó akarattal, jövendő szolgálattal. A consignátiokból a követek megmutogathatják, melyik, mikor, mennyit vitt, és extraordinarie is sokszor miket vittenek; mert az extraordinarie küldött ajándékok sokszor meghaladták a szokás szerint való datumokat, a mint az idő hozta magával. Affélékből vehetik eszekben ő kegyelmek, mennyi sok fő töréssel, elme fárasztással, számtalan sok expensával, sok vigyázással, testem töredelmével vittem én végben a gondviselést és mint tartottam meg őket az Istennek kegyelméből szent segitsége által országostól.
     Csak az eleitől fogva ide küldetett sok törökökre mennyit költöttem légyen, a deákoknál levő registrumokból mehetnek végére, ha kedvek lészen megértésekhez. Ezeket azért irom és hozom-be, hogy értsék a török nemzettel való frigyet, mely igen szükséges légyen megtartani. De azt kedveskedéssel adománnyal vihetni végbe, nem különben. Én mégis azt adom tanácsul, hogy Erdélyországa el ne szakadjon tőle, hanem ha vetné el magától a porta az országot, kitől ugy tetszik, nem félek, csak innét ne adjanak okot reá, az egy Jenőn kivül, melyet én soha nem svádéálék oda adni különben, hanem ha megtartására az ország teljességgel elégtelen lenne. De ugy se adja soha per manus, hanem először az igaz hazafia atyjok fiai által a portán inditsanak tractát a fő vezérrel és a mennyire értékekkel felérik, adománynyal, igérettel, fizetéssel tentálják, sok reális rátiokkal állatván: a mellett micsoda veszekedés következnék annak elvételéből; némettel való békesség mint bomlanék fel?
    Interim a németekhez felküldjenek másfelől arra rendelt elégséges atyjok fiait, a kik által tudósitsák afelől való török szándékáról; instálván azon, ne hagyja olyan szép végházát Magyarországnak; a mig a szegény ország ereje, értéke engedte, mind adományokkal, vitézlő népeknek tartásával az ideig megtartották; mostan is a portát probálták mindennel, de semmit sem fog; vagyon hátra csak a fegyverhez való nyulás, melylyel az ország [a török ellen való] megtartására elégtelen, és ha egyéb nem lehetne benne, bonis modis & contentis, jobb keresztény kézbe ejteni, mintha a benne valók adták volna oda magokat, hogy sem mint magok adják meg a törököknek. Ha fel kell pedig küldeni in tali casu, nemcsak császárt, hanem magyarországi statusokat is kelletik requirálni, protestatiokkal, obtestatiokkal élni, melyeket pro futura cautela Conventekben kell beiratni. Palatinustól, Érsektől, Judex Curiaetól testimonialis leveleket venni. De az idő mutat meg mindeneket, minek mint kellessék lenni, szükséges, hogy occasiokkal éljenek, semmit el ne mulassanak.
     A keresztyén fejedelmekkel való jó szomszédságot, annál inkább frigyet vagy confoederatiot szükség igen megtartani ugy, hogy innét semmi ok ne adattassék annak violálására. Ha mit veszedelmekre való igyekezetet ejtenek ellenek, a keresztyénségtől nem méltó eltitkolni, hanem igen meghitt atyafia által titkon értésekre adni. Sőt, ha miben magok veszedelme s károk nélkül nékik segithetnének, titkon azon legyenek: ugy felelhetnek meg keresztyén felebarátjokhoz s nemzetekhez való keresztyéni indulatjoknak s affectusoknak. Ha pedig a német minden okvetlen vélek akar garázdálkodni, mint az megtörtént a mi időnkben is, Forgács Zsigmondot reá küldvén, in tali casu minden erejöket együvé hozni, az ország gubernátorának igen szükséges, idején pedig; a hireket nem illik megvetni; sőt, minimus etiam hostis non est contemnendus. A töröket kivántatik éjjel-nappal mentől derekasabb segítségért solicitálni; kik ha megigértetnének, szükséges a segitséget meg várni; addig az ellenséggel semmit nem próbálni: mert virtus unita plurimum valet. Némettel szemben való viadalt elkerüljétek minden uton, hanem abból kövessék az én hadakozásom módját.
    Mindeneknek előtte keressenek egy jó alkalmatossággal való helyet, mely mint natura tali, ezt megerősitvén, éléssel rakják meg, rakodjanak belé, onnan harczoljanak az ellenséggel; de ha egyéb lehet benne, elkerüljék, az országba ne bocsássák ellenségeket, hanem eleibe menjenek, és a határon kivül, vagy a szélyében tartoztassák; mert experientia sumus docti, hogy mikoron országunkba bebocsátottuk ellenségünket, in tali casu romlottunk derekason; árulásokra, pártütésekre akkor adták némelyek magokat: elein az alkalmatossággal élvén, abból magok hasznát remélvén, az olyanak követhetik, holott az Isten kevés idő mulva megszégyenitette. Az igaz hazafiai is olyankor vonatnak el a fejedelmek s hazájok szolgálatától;mert látván ellenségek által hazájokban házaikat égettetni, feleségeket, gyermekeket raboltatni, marhájokat, javokat prédáltatni, nem tudja: országa mellé menjen-é? vagy egyet más javain kapdosson? Nem kételkedem én abban is, hogy in tali casu a magyar nemzetnek jobb része mellettetek fel nem támadna, mert el kell hinniek, hogy nékiek is hasonló mértékkel fizetnek, holott ők is együtt voltak velünk minden dolgokban, és bizony nem kevésbé gyűlöli őket is a német nállunknál, csak legyen kinek animálni, inducálni őket igaz ratiókkal.
     Az hadakozásban pénz, serénység és fegyver kivántatik: szükség azokra gondot viselni idejében az én szerelmes öcsémnek, és a mennyiben elérkezik az ország vékony jövedelméből lovast, gyalogot, illendőképpen a praesidiumokban valók közül udvaránál is tartani; nem a mennyire kivántatnék, hanem a mire elérkezik; a nélkül magokat ne hagyják. Repositumot is a mellett tartani, gyüjtegetni, hogy a szükségnek idején legyen mihez nyulniok, ne szoruljanak a kölcsön koldulásra, joszágoknak zálogba való hányására, mert nincsen annál veszedelmesebb állapot, mint akkor kölcsen keresni.
    Lövő szerszámokat én szépeket s akármely viadalra szerzettem, arra nem kelletik költenetek; port is annyit szereztem a várokban, hogy mezőre is eleget vihetnek ki a szükség idején. De mindazonáltal ezektől oltalmazzon a nagy kegyelmü Isten országostól, ne jusson állapotjok hadakozásra, sőt szent fiáért vegye őriző szárnyai alá fejenként őket, szent angyali által jártasson tábort környülöttek, hogy semmi veszedelem őket el ne borithassa, és az ellenség közül senki nekik ne árthasson.
    A Felséges Isten bölcsességnek, igazságnak, erősségnek lelkével és bátor szivvel őket öltöztesse fel, hogy legelsőben mindeneknek felette az Istennek tisztességére, az ő igaz tiszteletére, igaz religiojokra viseljenek egyenlőképpen gondot; annak utánna fejedelmekre és országokra vigyázhassanak, a gondviselésben egyet akarhassanak, a visszavonást, ördögi gyülölséget, irigységet magok közül gyökerestől kigyomlálhassák, melyet ha cselekesznek, ugy remélhetik az Istennek is külső gondviselő segitségét magokra.
    Római császárral ő Felségével való megbékéllésünk Erdélyországát mennyiben illeti, a diplomában megláthatják; szükség, hogy a conditiok szerint való punctumokat diligenter observálják; okot, causát, a békesség felbontására ne adjanak, sőt a mint oda feljebb emlékezetet tettem arról, mint keresztyén emberek igyekezzenek ő Felségéhez sincerus affectussal lenni, szolgálni, (ha veszi); a magyar nemzetnek pedig, mint magok nemzetjek javakra, megmaradásokra forgolódni.
     A hét vármegyéknek, azokban lévő városoknak resignálásában, a hajduságból lett nemzetséggel együtt, micsoda módtartást observáljanak, szóval arról, a kikkel illett ő kegyelmek közül, eleget discuráltam és arról való censurámat, opiniomot, megmaradásokra leghasznosabbat, a mit véltem, megmondottam, ha tetszik egyenlőképpen mind a két résznek, talám nem árt követni, melyhez a magyarországi statusoknak nagy kedvét láttam és értettem; de azt cselekedjék, a mi nekik jónak fog tetszeni.
     Ezek után pedig, hogy a privátumokra térjek, illendőnek és szükségesnek látom: mindeneknek előtte pedig szerelmes gróf Bethlen István ur, nékem egyetlen egy kedves atyámfia, kivel egy testvér voltam, tudom sokakban kegyelmedet megbántottam és nem mindenekben cselekedtem kedve és kivánsága szerint, melyek, ha miben és mikor estenek, hogy nem mindenkor studio, hanem vagy tisztem szerint, vagy alkalmatosságok miatt kellett cselekednem: Kegyelmedet atyafiui szeretettel kérem, nekem mindenekről megbocsásson; tiszta szívből kivánom és kérem az Ur Istent, hogy tisztinek fogyatkozás nélkül való megfelelésére szent lelkének erejét adja, kinek igazgatása által lehessen elégséges mindenekre.
    Többi között kérem és intem s kényszeritem az én halálommal árvaságra maradandó feleségemre viseljen oly gondot, a mint nékem tartozó hittel kötött kötelessége kivánja: becsületi, mint fejedelemnek megadassék, arra vigyázó, ne engedjen senkinek is rebelliot, avagy csak okot is, hogy az félére adjon. Ha [kit] afélében találtatnak, comperta rei veritate absque ulla misericordia megbüntessék, ne kedvezzetek a latroknak, tollite malum et perversum e medio populi et sic habebitis pacem; abból én reám, hogy fegyverrel keveset büntettem még a nyilvánvaló latrokban is, ne nézzetek, mert talám nem mindenkor adatik néktek a magatok és országatok oltalmazására olyan mód, mint énnekem.
     Az fejedelem asszony ifju ember és idegen nemzet lévén, kivántatik az oktatás néki. Ő kegyelme semmi alkalmatosságot el ne mulasszon, hanem ha miben (és mikor) kivántatik intse, minden deliberátióit a tanácsnak eleiben bévigye és referálja, fejedelmi authoritását mindenekben meg adván néki: német udvar népet in universum ex utroque sexu nro septuaginta, vel ad summum octoaginta tartsanak néki; a német gyalogon kivül (nro 200) legyen egy nehány kiket ő kegyelmének az én tetszésemből megtartsanak; az magyar gyalogoknak sok bujdosó és tanulatlan voltakra nézve, nem sokkal mégyen több reájok; annyi magyarnak, hogy ha proventussit a fejedelem aszszony illetlenül és helytelen helyekre kezdi profuse osztani, költeni, arról mint és micsodás rátiokkal kellessék meginteni, ő kegyelme magamtól efélét eleget hallott.
     Továbbá mivel én nem privata persona voltam (ő közöttük) és csak lehetetlen dolog, hogy omnibus placere potuissem és kit-kit kivánata szerint, bene contentum reddere potuissem, melyre, noha Istenemet hivom bizonyságul, hogy igyekeztem, de a fogyatkozott állapotok, a hosszu hadakozások, a sokfelé való követségekkel való fárasztások és extraordinarie való számtalan expensák jó intentiomban is gyakorta meggátoltak: mindazonáltal mind fejenként hiveim, atyámfiai, barátim, jóakaróim, nékem megbocsássanak, és koporsomban ne gyalázzanak se átkozzanak, ő kegyelme által minden rendet kérek és intek, melyért az Isten nekik is kivánságuk szerint való áldásokat terjesszen fejekre, mert mindazonáltal kinek-kinek becsületit igyekeztem megadni, ha szinte ugy nem lehetett is mindenkor, a mint kivánták volna; kiváltképpen az hadakozásokban kedveskedni is, kivált az érdemeseknek el nem mulattam, a mennyire érkeztem, a minthogy mostan is az utolsó dispositiomnak idején az én kedves jó uraimról, a kikre elérkeztem, nem voltam rólok felejdékeny, hanem jámbor szolgálatjukról megemlékezvén részeltettem ő kegyelmek közül sokakat.
     Ezek után az én kedves atyámfiát a ngs. ruszkai Kornis Sigmondat kérem, nékem megbocsásson, hogy nékem hivatalom szerint ellene kellett cselekednem: mert egyebet, ha lehetett volna tennem, bizony miattam haja szála sem esett volna el, de azon állapot a mint magával hozta, kényszerittettünk közönségesen hazánk veszedelmét eltávoztatni; ő kegyelmének pedig, mivel előttem becsületi meg adatott, hitele minémü volt én előttem, arról az hadakozások és a mindennapi együtt való tanácskozások tesznek bizonyságot. Ő kegyelmét intem, sőt kényszeritem gubernátor ur öcsémmel mindenben értsen egyet, és a szegény hazának és a fejedelemasszonynak szükségeknek idején bizonyitsa meg, hogy igazán hazafia, nekem is igaz atyámfia és creaturám volt, melyet ha cselekedni fog, az Istennek szent áldási szálljanak reá. Hasonlatos képpen ngs. Kovácsoczki István és Mikó Ferencz hiveim! tudjátok azt, hogy egyiteket gyermekségétől, a mástokat fejedelemségnek kezdetitől fogva vettem hátom megé, tanitványaim, creaturáim vagytok, melyről szükség megemlékeznetek, hála adó voltatokat az én szerelmes feleségemhez continue igaz szolgálatotok által megmutatnotok, bizonyitanotok, mind a recenséált punktumokra, mind arra való nézve, hogy ő néki voltatok első eszközök a Brandenburgéa házból való kihozásának: intelek, sőt kérlek is, jó atyámfiai, udvarból ki ne bucsuzzatok, hanem mellette legyetek és öcsém-uram után igaz hüséggel szolgáljatok néki, melyért az ur Isten lelki-testi jókkal áldjon meg mind magatokat és maradéktokat.
    Ha pedig hálátlanok lesztek hozzája, az Isten itélőszéke eliben czitállak és ott adjatok számot. Hazátoknak mint kellessék szolgálnotok, arról semmi intést tenni szükségesnek nem látom. Az Isten, szerelmes hiveim, segitsen, igazgasson benneteket az igaz egyességre és szeretetre.
     Végezetre valakik én creaturaim vagytok, édes hiveim! arról cum gratiarum actióne megemlékezzetek, én felőlem jól emlékezni meg ne szünjetek. (Forrás: ErdélyiMagyarAdatbank): https://tinyurl.com/y9ss24n9

Pro Domo:
A fenti szöveg a végrendelet első része. Forrása: Koncz: Bethlen Gábor fejedelem végrendelete. Maros-Vásárhelytt, 1878. A második részt is lásd a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) / OSZK közlésében: https://tinyurl.com/y74lqzj8

.

.

Báró Révay, Turóc vármegyei főispán rövid emlékirata Magyarország több mint 600 éve tündöklő Szent Koronájának eredetéről, jeles és győzedelmes voltáról, sorsáról

- részlet -

(Forrás: AvarPortál):

http://tinyurl.com/y6jhkw4f

6. rész.

A Szent Korona és a királyi jelvények leírása

    Tehát a Szent Korona színaranyból van – az ötvösségnek inkább égi, mint emberi mesterségével – kör alakba öntve, oldalsó kerületén egyenlő közökben háromszög alakú virágos csúcsok emelkednek ki körben, a négy szemben fekvő sarokban egymást kölcsönösen metsző bolthajtásokkal, melyek egy keresztben futnak össze, magán a kerületen pedig a homlokzati részen almát tartó Üdvözítőnk képmása, az ellenkező oldalon a Szent Szűz Máriáé, aztán az apostolok, a keresztyén királyok, császárok, vértanúk szentséges sora, mint látszik, görög betűkkel, az arany alakokat és a hozzájuk tartozó jelvényeket ábrázoló képek az egészen keresztül a legfelül álló keresztig váltakozva követik egymást, az egyes szent ábrák között drágakövek és gyöngyök, ami egyáltalán nem közönséges szokást és módot követ, úgyhogy feltűnő is. A fül természet szerinti helyéről kétoldalt drágalátos, fehéren csillogó ékkövek lógnak a fülre mintegy függelékként, melyek a szent fő könnyű mozdulatára is kölcsönös összhangban ütődnek egymáshoz, hogy a két fület figyelmeztessék az isteni és emberi igazság meghallgatására, ennek révén pedig arra, hogy mindent Isten nevének dicsőségéért, a jó hírért és névért kell cselekedni; e kilenc láncocska és kilenc csúcs, mely a Korona homlokzati és nyakszirt felőli részén meghatározott közökben nagyobb gyöngyökkel ragyog, a Magyarországba bekebelezett kilenc ország és tartomány, úgymint Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Szerbia, Bosznia, Holics, Lodoméria, Bulgária, Kunország hatalmát és fényét jelképezi. Azt hiszem, nem hiába rendezték el ezt így, ugyanis a csúcsok, drágakövek, ábrák, aranyozott függelékek számában nagyon pontosan és következetesen a kilences figyelhető meg. A kettős köb van ugyanis benne, vagyis kétszer négy- és háromszög, tudniillik a háromszögek között vannak még két-két pontból álló sorokkal határolt négyszögek is, és így a párosnak és páratlannak, vagyis az egész számsornak a teljessége és tökéletessége fejeződik ki benne. Akinek már most szívügye és dolga a számok és arányok misztikájának vagy a Szent Koronát díszítő gyöngyök és drágakövek jelentésének nyomozása, áldozza rá tehetségét a mi beleavatkozásunk nélkül. Az isteninek, amilyen ez a Korona, tökéletesnek kell lennie, s ez tökéletes királyokat is kíván, ezek tökéletessé teszik a népet, és így aztán végül az ország is boldog és  tökéletes, a tökéletesek pedig Isten rendeléséből sokáig fennmaradnak. Azt hiszem azonban, a Korona egész ékessége a szent ábrákkal együtt sajátságos jelentésével mást sem akar, mint hogy a megkoronázott király maga és vezérlete alatt hasonlóképpen a magyarok egész nemzete, mely a boldogságos apostoli vallást elnyerte, annak teljes megismerésére, ápolására, szeretetére, sőt fegyverrel való védelmezésére minél állhatatosabban törekedjék.

    Azonkívül jó okkal kell beszélnünk a Koronához tartozó királyi felszerelésekről, melyek nemcsak a koronázás ünnepélyességéhez kívántatnak meg szükségszerűen, hanem a koronás királyt titkos jelbeszéddel a királyi kötelességek derekas és jámbor vállalására is figyelmeztetik.

    Szent István palástja, vagyis királyi köpönyege nem annyira régisége és drágasága, mint inkább hímzésének szentsége miatt csodálatos; selyemből készült, égszínkék, az egyik részén Isten trónusa látható meg az összes apostol isteni fenséggel, a másikon Krisztus győzelme a kereszt jegyében aranyból hímezve; diadal köpeny formájú; ha pedig valaki e szent palást pontosabb leírását óhajtja, elmélkedjék önálló buzgalommal az alábbiak alapján:     Hátul az öv alatt körös-körül e szavak olvashatók:    AZ INDICTIO 14. ÉVÉBEN (1031) ISTVÁN KIRÁLY ÉS GIZELLA KIRÁLYNÉ KÉSZÍTETTE ÉS ADTA EZT A MISERUHÁT SZENT MÁRIA FEHÉRVÁROTT LEVÖ EGYHÁZÁNAK.    A vállak között, Krisztus képénél ez áll:    ELLENEIN DIADALMAS KRISZTUS RÖPPEN AZ ÉGBE.    A jobb vállon, a Boldogságos SZŰZ képénél ez olvasható:    FELRÖPPENT AZ EGEK MAGASÁBA A SZENT ANYA KÉPE.    A bal vállon, Szent János evangélista képénél:    MENNYEI SZOLGASEREG SZOLGÁL A KIRÁLYOK URÁNAK.    A tetején, hátul a rojt fölött:    MINDENEKET KORMÁNYZÓ KRISZTUS KÉPE: A TRÓNUS.    A nyakrész körül, a feszület baloldalán:    Ó, MENNYBÉLI REMÉNYSÉG!    A feszület jobb oldalánál nagybetűkkel:    R.R.E.T.O.B.VMBRA.    E betűk titkát csak maga a szerző, Szent István ismerte, ha valaki akarja, találgassa, hogy mit jelentenek, de ami a legvalószínűbbnek látszik, az így hangzik: A Római Egyház és az Egész Olympus Királynője, Szent Szűz Mária, a Harcos Királyság Pártfogója; vagy esetleg: A Királyok Királya a Világ Áldott Meghódítója, Szent Szűz Mária az Angyalok Királynője. Ha ezt Istenre vagy Krisztusra értjük, nagyon szép a mondás, mindenesetre szebb, mintha Benedek főpapra vonatkoztatjuk. Ha pedig Szent Istvánra, hát ő valóban áldott (Benedictus = áldott) volt, hiszen a keresztyén hitnek nemcsak Magyarországon volt terjesztője, hanem a szarmaták és géták között is. Az VMBRA (umbra = árnyék) szó betűi után nincsenek pontok, hogy egyetlen szót alkosson, értelme tehát: Ennek az égi és lelki királyságnak a földi csak árnyéka. Az elöljáró ugyanis a hatalmas Istennek képe és árnyéka, és evilágon ugyanaz a törvény áll a király, mint a többi ember előtt, hiszen: Por és árnyék vagyunk. Vagy mert a szent öltözéken a szent ábrák hímzése csak árnya a valóságos dolgoknak. Nincs bizony, ami e hímzés szent tartalmánál hívebben fejezné ki a jó király természetét. Nincs fontosabb a királyi méltóság számára, mint hogy az Istent, akinek képét e földön viseli, megismerje, tisztelje, szentségét, igazságosságát vallásos áhítattal őrizze sértetlenül, és keresztyén hittel felvértezve kivánatos győzelmet arasson az ellenség fölött, a jól végzett munka jutalmát pedig ne a földön, hanem az egekben várja.

    Azután a jogar, amit a megkoronázott királynak az esztergomi főpap szokott átnyújtani, az igazság és jog vesszejét jelenti, némiképpen eltér a királyok szokásos jogarától, rövidebb, a tetején gömbölyű, igen hasonlatos a magyar gombos buzogányhoz, mely hadiszerszámot más nemzetek szokásától eltérően csak a magyarok vezérei szoktak használni, rajta ugyanúgy, mint a Szent Koronán, négy sorba lefüggő drágakövek, melyek arra figyelmeztetnek, hogy ha a szükség úgy hozza, harcolni kell a törvényért és a nyájért.

    Az aranyalma vagy éggömb, amin egy kereszt áll, titkos szentséggel jelöli a szerencse forgandóságát, hogy tudniillik valamint az éggömb is forog, úgy a királyok szerencséje sem biztos és állandó, hanem méltánytalanságok és veszedelmek nyilainak kitett, a királyok méltóságuk csúcsáról nagyon könnyen csúsznak le egyik percről a másikra, mégis Krisztus szeretetében, aki e világ földjét és egét szent vérével teljességgel megváltotta, a királynak, feledve minden veszedelmet és kellemetlenséget, uralkodnia kell az istenség által reá bízott nép fölött, úgy kell szolgáltatnia jogot és igazságot, hogy az élők és holtak legfelsőbb bírája ítéletének megfelelhessen. Azt mondják, az aranyalmát vagyis gömböt elsőként Konrád császár gondolta ki, mármint azt, amit a császárok használnak, mert a miénkről nem áll az, amit a császáriról beszélnek, hogy nyitni és csukni lehet, belsejében pedig föld van, ami azt jelenti, hogy a méltóság csúcsára állított egyeduralkodó éppúgy por és hamu, mint a többi halandó.

    Továbbá Szent István kardja, ősi formájú, egyenesre vágott heggyel; e kardot ő, aki a keresztyén hit annyi sok ellenségét győzte le, a jövendő királyok számára hasonló célra hagyta; ezt szintén sajátos magyar szokás szerint a megkoronázott király a szabad ég alatt a díszes tömeg szeme láttára könnyű lovaglás közben a világ négy sarka felé meg szokta rázni, a bárhonnan fenyegető ellenséget ekképp háborúval fenyegeti, utánozva (mint Bonfini mondja) a rómaiak példáját, akiknél a Mars-mezei oszlopnál a hadba induló consul szokta volt lándzsáját a négy égtáj felé elhajítani.

    Valamint Szent István kesztyűje és saruja, melyek a király erkölcseinek tisztaságát és ártatlanságát jelentik.

* * * * *

(Lásd még:

Rewa, Petr(us) de : De Sacrae Coronae Regni Hungariae Ortu, Virtute, Victoria, Fortuna, Annos Ultra DC Clarissimae Brevis Commentarius - Augsburg, 1613;

A Korona kilenc évszázada / szerkesztette Katona Tamás - Budapest: Magyar Helikon, 1979)

.

.

Bocskai István fejedelem

Testámentomi rendelése

    Én Bocskai István, Istennek kegyelmességéből Magyarországnak és Erdélynek fejedelme, székelyeknek ispánja, noha testemben az Istennek látogatásából ennyi időtől fogva való betegségem miatt erőtlen voltomat esmérem, de elmémben és lelkiesméretemben csendes lévén, meggondolván az halálnak minden rendeken személyválogatás nélkül való uralkodását és annak órájának bizonytalan voltát, ilyen testámentom tételemet rendeltem, meghitt lelkipásztorom és igaz idvességre tanítóm, Alvinczi Péter uram előtt, Örvendi Pál tanácsink s kincstartónk előtt és Péchi Simon deák, meghitt belső secretariusom előtt.
     Igaz keresztyén hitemről és vallásomról először, mellyel idvességemre az én kegyelmes Istenemnek, teremtőmnek tartozom, ilyen vallást tészek, hogy vallom az Atyát, Fiút, Szentlelket, teljes Szentháromságot egy bizony Istenségben lenni: és az egy Úr Jézus Krisztusnak érdeméért minden bűneimnek bocsánatját, és noha ifjúságomtól fogva minden életemet, mind ő szent Istensége, mind az emberek előtt jó lelkiesmérettel igyekeztem viselni, de mint Ádámtól származott és gyarlóság alá vettetett ember, por, hamu, nem angyal lévén, a bűnnek terhe alá vettetettnek lenni vallom és esmérem magamat. De erős és bizonyos hitem, minden én bűneimnek bocsánatja felől oly vagyon, az én Krisztusomnak érdeméért, hogyha mind a széles világnak bűneit és annak számlálhatatlan voltát egyedül cselekedtem volna is és terhe rajtam volna is, az én idvezítő Krisztusomnak minden hívekért, énérettem is, szegény, bűnös féregért, a keresztfán kiontatott csak egy csepp vére is azoknál nagyobb, hathatósabb és érdemesebb lévén, énrólam azt elmosta, s szent Atyjánál nékem kegyelmet és engesztelést szerzett és az igaz hitem mellett engemet az idvezülendők száma közé rendelvén, a szenteknek örök életre választott seregében, társoságában részesített és ekképpen minden kétség kívül bizonyos lévén idvességem felől, az én lelkemet ajánlom az én idvezítő Istenemnek kezében, testemet penig a földnek, közönséges anyának hagyom, ahonnan vétetett, tudván, hogy por volt és ismét porrá kell lenni. De viszontag az igazaknak és idvezülendőknek száma között halottaiból az is feltámadván az örök életre, az idvességre, dicsőségre minden szentekkel egyetemben vitetik.
     Hitemről és idvességes örök életemről bizonyos vallást tévén, vészem szemem eleibe ifjúságomtól fogva való életem viselését és minthogy minden emberi háládatosság között hazánknak, nemzetünknek tartozunk mindenek felett több jóval, Erdélyországát, mint édes hazánkat, ki minket szült, nevelt és tartott, kinek sok javát vettük és lassan-lassan valamire Istennek kegyelmességéből vezéreltettünk, eredeti mindazoknak hazánkból volt, azonképpen holtunk után is, hírünket ott igyekeznők inkább terjeszteni, nevelni és dicséretes emlékezetünket hagyni.
     Intjük azért és kérjük atyafiúi szeretettel abban a kedves hazánkban lévő minden híveinket, kicsintől fogva nagyig; vegyék csendes füllel s elmével s adjanak bizonyos hitelt ilyen állapotunknak, mikor minden emberi hír-, dicsőségkívánást és kedvekeresést hátrahagyván, utolsó akaratunkról tészünk bizonyságot.
     Hogy aminémű romlások s vérontások az elmúlt esztendőben, abban a kedves hazánkban estenek, nem mi tanácsinkból, akaratunkból, sem tetszésemből lettenek, mert nemhogy romlására, hanem inkább javára, megmaradására igyekeztünk, sőt, kész lettem volna mindenkoron életemnek elfogyásával is néki szolgálni, ha az idő úgy hozta volna.
     Inkább annak utána nagy méltatlanul és minden igaz ok nélkül, sok javainktól megfosztattatván és határín kívül, minthogy számkivetésben lévén, valamiben az én szolgálatom kívántatott s valamikor erőm felett is magam fejét, életét, személyem szerént kockára vetvén, éjjel-nappal kész voltam, noha az idő alatt ott való jószágomból ugyan kirekesztetve voltam.
     Most utóbban ilyen számkivettetett szabású állapotomban, mikor sok hasznos, emlékezetes és az egész keresztyénségnek javára való szolgálatommal hazámat magamhoz kapcsoltam vala, ugyan az őfelsége ágyúival, váraim foglalásával minden törvény nélkül elkergetének az őfelsége hívsége mellől, életem oltalmáért fegyverre fogván, az őfelsége hadai ellen egy szerencsét próbálván igaz ügyemben és nyilvánvaló igazságomban Isten megsegétvén, oly áldást mutata dolgaimban, ki mind magam és minden emberi reménység kívül, mint Mózest régen a pásztorságából, Dávidot a juhok aklából, a bujdosó, számkivettetett Jeftét felvette és a népnek fejedelmévé, királyává tette, azonképpen engemet is először kegyelmesen nemzetimtől, kik hiteknek és régi szabadságoknak megkereséséért mellém támadtak volt, fejedelmévé választván; azután egész Erdélyországa is hasonló állapotra fakadván, melyben annak utána csakhamar a két hatalmas császárok közül az egyik, a török, meg is koronázott, a másik ezen fejedelemségemben confirmálván, az imperiumi fejedelmek közibe vett.
     Mely csudálatos velem való nagy jótéteményéért, noha én tehetségemmel teljes életemben éjjeli s nappali háládatossággal tartoznám, de most, ilyen állapatomban, amelybe az ő szent akaratjából jutottam, leborulván előtte, teljes szívből, rövid szóval hálát adok őszentfelségének, hogy engemet, méltatlan férget, minden időknek előtte erre rendelt s választott volt. Légyen azért ő Istenségének szent neve mennyen és földön mindörökké áldott, szent és dicséretes.
     A Szent Istennek pedig kegyelmessége után, nagy háládatossággal vészem mind e jókat a magyarországi uraktól, becsületes híveimtől, hogy engemet, mint csak egy hoháti, számkivettetett embert, bujdosó állapotomban meg nem utáltak és nem nézték azt, hogy nem őkegyelmek közül való, sem nem közöttök nőtt, nevekedett ember volnék, nemcsak befogadtak őkegyelmek és nemcsak szállást adtak, hanem urokká, fejedelmekké nagy szeretettel és becsülettel választottak. Melyért én őkegyelmeknek teljes életemben való hálaadó szolgálatjokra köteles lévén, adósnak is tartottam magamat és meg is bizonyítottam volna, hogy hasznos szolgája lettem volna őkegyelmeknek, ha életem határát a Szent Isten kegyelmességéből tovább nyújtotta volna.
     A magyarországi becsületes és vitézlő híveimnek választása után, Erdély is és minden rendek vettenek szabad akaratjok szerént, és választottak az ott való fejedelemségre, kinek mindenféle ellenségeitől való megszabadításában és csendes állapotra való juttatásában, magam személyem szerént, itt kinn való híveimmel együtt, mint fáradtam, munkálódtam, őmagok lehetnek bizonyságok.
     Szívem örvend rajta és Istennek érette nagy hálákat adok, hogy én őkegyelmeket és azt az országot, mint édes hazámat, most mindenféle ellenségtől megszabadult állapotban hagyhatom.
     Belső, egymás között való felzavarodott dolgok, hogy az idő alatt hirtelen le nem csendesedhettenek, azt itt kinn való foglalatosságnak és hosszú betegségünknek tulajdonítsák, mert arra is mennél hamarább gondunk lett volna. Azért legelsőbben is Erdélyországában minden híveinket és abban minden rendeket, nagy atyafiúi szeretettel és jóakarattal követjük, ha mi fogyatkozás dolgainkban esett volna, vagy ifjúságunktól fogva akárkinél, teljes életünkben vagy úri vagy fejedelmi állapotunkban valamit vétettünk volna, az egy élő Istennek kedvéért minékünk megbocsássa, hogy ő is Istentől bűneinek bocsánatját vehesse.
     Azonképpen a magyarországi becsületes híveinket, mind urakat, nemeseket, községet és az egész hajdú vitézséget, kicsintől fogva nagyig kérjük, hogyha mi valamikor az őkegyelmek jóakaratjoknak jó háládatossággal meg nem felelhettünk volna, vagy valakinek marhájában, javaiban e háború idő alatt kárvallása történt volna, azt nem nékünk, hanem az üdőnek tulajdonítsa. Ha kinek pedig vagy szónkból vagy egyéb cselekedetiekből valamit vétettünk volna, kicsintől fogva nagyig, atyafiúi szeretettel kérjük, és követünk minden rendeket az egy élő Isten kedvéért és az ő Szent Fiának érdeméért, minékünk megbocsássák és holtunk után méltatlan dolgokkal minket ne terheljenek.
     Ezeknek utána, mint nemzetemnek, hazámnak igaz jóakarója, fordítom elmémet a közönséges állapotnak elrendelésére és abból is az én tanácsomat, tetszésemet, igazán és jó lelkiesmérettel megírom, szeretettel intvén mind az erdélyieket és magyarországi híveinket az egymás közt való szép egyezségre, atyafiúi szeretetre. Az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket el ne taszítsák, tartsák ő atyafiainak és ő véreknek, tagjoknak.
     Ha a fejedelemségek, amint szokott lenni, vagy Erdélyben vagy Magyarországban változnak, őmagok között a respublikák, az egyezséget a mostani konföderáció szerént tartsák meg és az idő ha mit hoz, egymás javának engedjenek és egymás nyavalyáját fájlalják és mindenekben oltalommal, segítséggel légyenek egymáshoz, mert tudó dolog az, hogy az visszavonással nagy birodalmok is elromlanak, viszontag az egyezséggel kicsinyek nagyra nevekednek. Magyarországot és a mi nemzetünket, idegen földről kiszállítván, az egyezség erre a szép földre plántálta, naggyá nevelte és sokáig virágoztatta. A visszavonás viszontag megszaggatta, elrontotta és ebbe a jó napba hozta, amelyben most vagyon. Szánkban az ízi, az egynehány esztendőkben micsoda romlást hozott, hogy a magyar egymást rontotta, vágta, minden nemzetségünknek, még a nyilvánvaló ellenségieknek is előtte, szidalmunkra, gyalázatunkra. Ójjon az Isten minden keresztyén lelkiesméretet annak csak gondolatjától is.
      Az egyezségnek pedig örökös megtartásában azt az utat látjuk: a fejedelemségek, szinte ha változnak is, mindenik helyen a szabad választás szerént, de a respublikák is soha egymás ellen senki ingerlésiből, izgatásából ne törekedjenek. Valameddig pedig a magyar korona ott fenn, nálunknál erősebb nemzetségnél, a németnél lészen, és a magyar királyság is a németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani, mert nékik javokra, oltalmokra lészen. Ha pedig az Isten adná, hogy a magyar korona Magyarországban magyar kezéhez kelne egy koronás királyság alá, úgy az erdélyieket is intjük: hogy attól nemhogy elszakadnának, vagy abban ellent tartanának, de sőt segéljék tehetségek szerént és egyenlő értelemből azon korona alá, a régi mód szerént, adják magokat. Mely dologról, ha valaha hittel való konföderáció közöttök lehet, felette igen javalljuk.
     A magyarországi állapotot arra hagyjuk, hogy amint császárral, őfelségével végezésünk vagyon, aszerént minden dolgok exequaltassanak, és a szent békesség, melyet egészlen véghezvittünk, fel ne bomoljon, hanem megerősíttessék.
     Az erdélyi állapotot, minthogy szabados diszpozíciónk alatt vagyon; noha tudjuk, hogy azon nemes országnak, eleitől fogva való szabad választása volt, most is abban őkegyelmeknek semmit nem derogálván, tartozásunk szerént mégis az őkegyelmek javáért utánunk oly szukcesszort nevezünk, kit őkegyelmeknek javokra, megmaradásokra esmérünk lenni, kire intjük szeretettel, ne difficultálják, vegyék ebből a mi jó tetszésünket és, noha mind ifjú, mind öreg embereket és a mi vér szerént való atyánkfiait ez állapotra méltán, szolgálatjának tekintetiért kommendálhatnánk, de sok bizonyos okokért, mind ifjúságához képest megért, jó erkölcsű, istenfélő természetiért, józan életiért és Magyarországban régi, tekintetes nemzetes úri nemzetiért, ezzel az országgal is Erdélynek hasznos szövetségéért, hogy innen nagyobb gyámola lehessen mindenkor, javalljuk, hogy a nemes ország miutánunk nem mást, hanem a tekintetes és nemzetes Homonnai Bálintot vegyék, válasszák és esmérjék fejedelmeknek. Ha e tanácsunkat megfogadják, sok jót látunk benne, de legnagyobbat, hogy egész Magyarországot ezzel magokhoz kapcsolván, nem tarthatnak ezután örökös megmaradásokra semmi ártalmat, mint eddig vagy Magyarországból, vagy mint szokott lenni, csak a két Oláhországokból is. És minden azokból következendő jókat, ide ha nem írhatunk is, a nemes országot Isten bölcs ítélettel szerette, magoktól feltalálhatják és előre elláthatják.
     Az erdélyi fejedelemséghez hagyjuk, hogy bírassanak: Fogaras, Gyalú, Szamosújvár, Várad, Lippa, Jenő és minden végházak tartományostól.
    A koronát is, kit nékünk török császár adott, hagyjuk az ország tárházában úgy, hogy fejedelemségről fejedelemségre maradjon és annak készen tartassék, aki az országnak ura lészen, azzal a köves szablyával együtt, amelyet adott véle.
     Szatmárt pedig, minden hozzá tartozó jószágokkal, édes hazánkhoz megmutatandó háládatosságunkért és hogy a posteritas is megemlékezzék jó szolgálatunkról, hogy a nemes országnak ilyen szép erősséggel kedveskedünk, hagyjuk Erdélyországának és abban való nemes respublikáknak örökben.
     Intvén őkegyelmeket és szeretettel kérvén, hogy ennek tekintetiért őkegyelmek is, a mi vér szerént való atyánkfiainak, akinek mit hagyunk, rendelünk, azokban tartsák meg őket.
    Úgymint: Bocskai Miklós öcsénket, amint immár kezébe adtuk Erdélyben Görgent, Vécset, Sajót, most is néki hagyjuk, és Bodrogkeresztúrt is itt Zemplén vármegyében. Papmező is pedig nála maradjon örökben.      
     A két új sógorunknak emlékezetül hagyjuk ajándékban a két drága függőket, melyeket a minap utóbban csináltattunk. Egyiknek egyiket, másiknak másikat adják és rendeljék a testamentariusok.
    Bánffi Dienesnek hagyjuk Tokaj várát; Tarcalt, egyéb ahhoz tartozó jószágokkal, amelyek most oda bíratnak. Kereki is pedig amint most bírja, maradjon néki. Ezeket pedig úgy hagyjuk, hogyha valamelyik, kit Isten távoztasson, magtalanul deficiálna, Bánffi Dienes vagy Bocskai Miklós között, egyiknek jószága a másiknak per successionem maradjon, és a vér szerént való atyánkfiától ne abalienáltassék.
    Zombort és a több Tokajhoz való jószágokat, kik ezután kiváltandók és 54 000 forintokban vagynak zálogban, hagyjuk a két húgunknak, Horváth György uram sógorunk leányinak.
    Amely adósságunk vagyon őkegyelménél, Horváth György uramnál is, úgymint 20 000 forintig, azt is őkegyelme gyermekinek, húgainknak adtuk és engedtük.
     Mindenféle asszonyállati ékességet hagyjuk ugyanazon megnevezett két húgainknak.
     Husztot 40 000 forintban Homonnai Bálint uramnak inscribáljuk, úgy amint reversalist adott róla, a sóaknának harmadrésze jövedelmével.
     Kővárat hagyjuk tartományostól a Haller Gábor uram fiának, az öregbik öcsénknek.
     A kaplonyi jószágot Egressel együtt hagyjuk Bánffi Lászlónak és a Haller uram fiainak, az öregebbiken kívül, akinek Kővárat hagytuk.
     Báthori Gábor uram Ecseddel elégedjék meg, azt most is őkegyelmének hagyjuk újonan, noha ennekelőtte is odaadtuk cum iure regio; amellé Sólyomkőt is. Micske tartományát őkegyelmének hagyjuk, Örvendtől és ahhoz való jószágtól megválva, mert az anélkül is külön jószág volt.
   Örvendet pedig, minthogy hazája Pál uramnak cum pertinentiis portionibusque possessionariis cum libera dispositione örökben, Balázsfalvát is Erdélyben, hozzá tartozó jószágival és a somosi jószágot 12 000 forintig Pál uramnak inscribáljuk, hogy disponálhasson felőle.
     Ezek között, mint vén tanácsunknak, hogy a mi atyánkfiának mindenben jó igazgatója légyen és édesatyja, Dévát Nyári Pál uramnak hagyjuk, Radnót is, amint immár assecuráltunk felőle, a más parsnak pénze meglévén.
     Ezüstmarhánk és egyéb egyetmásunk, ami Kővárban s másutt is vagyon, azt három részre hagyjuk, hogy osszák: egyik része légyen a Haller Gábor uram fiai számára. A másik a két Bánffiakéra. Harmadik Bocskai Miklós öcsénk uram számára.
     Amely aranyunkat mindenestől egy summában adtunk volt Bocskai Miklós úr öcsénknek, az is hasonlóképpen három részre osztassék.
     A Vásárhelyi oskolának mind építésére, mind egyéb szükségekre 3000 forintot hagyunk.
   Bosodi Lászlónak és Oresztény Istvánnak, minthogy gyermekségektől fogva szolgáltanak, hagyjuk Erdélyben Rákóczi Jánosnak mindenütt való jószágait, mely per defectum semmis reánk szállott; osztozzanak ketten egyaránt véle.
   Péchi Simonnak, secretáriusunknak Felörét udvarházastól együtt és kackóbeli részünket, melyet kaplonyi házunkhoz bírtunk, örökben hagytuk cum iure regio et universis decimis, amint mi bírtuk.
   Kún Istvánné asszonyomnak Kerekiben, amely 600 forintokkal adósok voltunk, megadattassék.
    A historicus, melyeket mind magunk és előttünk való fejedelmek idejében s dolgairól írt, Szamosközy István uramnak deputáltunk a kolozsvári konventről 7000 forintot, melyeknek kinyomtatására nagy gondjuk légyen, lelkekre kötöttük a testamentumosoknak és az Istennek széki eleibe idézzük őket érette, ha abban híven és szorgalmatosan el nem járnak.
    A váradi auditóriumnak épületire rendeltünk, ugyan az ott való Váradi harmincadról 200 forintokat.
    A debreceni deákoknak számára is a Debreceni harmincadról 200 forintokat rendeltünk.
    János deáknak, a váradi káptalannak, a Magyar História kinyomtatására hagytunk 200 forintot.
    Császár őfelségét, kit ezelőtt alázatos, tökéletes hűséggel, nagy hasznosan szolgálván, noha őfelsége elvetvén szemei elől, tisztviselői miatt az őfelsége hűsége mellől elkergettenek és magunk oltalmában ennyi gonddal kellett bántanunk őfelségét; az egy Isten kedvéért, valamit őfelsége ellen, vagy birtokában lévő hívei ellen vétettünk volna, kegyelmesen minékünk megbocsássa és szívéről minden nehézséget vessen el.
    Hagyjuk őfelségének a török küldötte köves szablyák közül egyiket és a tarka lovat szerszámostól, amint a vezér nékünk adta, öltözve vigyék őfelségéhez.
    Mátyás herceget is, őfelségét hasonlóképpen követjük mindenekről, őfelsége nékünk megbocsásson. Hagyjuk őfelsége számára is egyik köves szablyát és egy lovat is öltözetivel.
    Török császártól pedig, őfelségétől, hatalmasságától, nagy háládatossággal vesszük minden hozzánk való kegyelmes jóakaratját, hogy a mi állapotinkat nem tekintvén, minden kegyelmességét mutatta előmenetelünkre. Kit, ha Isten életünket hosszabbította volna, minden engedelmes hálaadással megszolgáltunk volna őhatalmasságának. Mostan őhatalmasságának mit hagyni olyat nem tudtunk, hanem szinte őhatalmassága méltóságához illendő ajándék is. De mégis, minthogy keresztyén császárok tárházából költ ritka marha, a gyöngy sárkányt hagyjuk ajándékon őhatalmasságának; a magyar nemzethez és az én hazámhoz, Erdélyhez, mutassa mindenben kegyelmes jóakaratját, oltalmazza, ne hagyja. És ha valaha valami okon, az én atyámfiai közül őfelségét megtalálnák, vagy még idővel a fényes portát, a mi szolgálatunkért, légyen minden kegyelmességgel hozzájok.
     Báthori Zsigmond fejedelemről is, mint vér szerént való atyámfiáról, nem tűrjük, hogy emlékezetet ne tennénk: ilyen állapotunkban kívántuk volna azt, hogy őfelségéhez mind hazánk és nemzetünk szívét jobb inclinátióval láthattuk volna. De amit a sok elmúlt változások magokkal hoztak, azt most vissza nem vonhatjuk. Hogy az őfelsége mostani, hazáján kívül való állapotjában elfelejtkezettnek róla lenni ne láttassunk, a Huszti Só Kamarának harmadrészinek jövedelmét őfelsége számára rendeltük, esztendőnként, hogy szolgáltassék, minthogy ide való fordulásában az embereknek elidegenedése miatt módot nem találhattunk; mert amint odafel megírók, harmada lészen a várhoz, Huszthoz, Homonnai Bálint uram számára, harmada az erdélyi fejedelem fiscus számára, harmada pedig járjon őfelsége számára életéig.
    Mindenütt való foglyainkról, ilyen állapotban, Isten fogságában tartván életünket, mi most semmit extreme nem végezünk, hanem azon fogságban hagyván őket, hagyjuk az utánunk valóknak ítéletire; mit kellessék vélek cselekedni, a közönséges jónak megtartásáért.
    Mind hátas- és szekereslovainkat hagytuk, azon kívül, kit császárnak és hercegnek rendeltünk, a testamentumosok diszpozíciójára: osszák atyánkfiai és jóakaró híveinknek kezébe.
    Ami közönségesen marad, hagyjuk fejedelem számára, aki szukcesszorunk lészen.
  Intjük a nemes országot, Erdélyt, mint édes hazánkat, sőt megmaradásoknak örökségéért az Istenre kénszerítjük ez egy dologból látván mind jelenvaló s mind következendő állapotjokat, hogy a székely nemzetséget, a mitőlünk néki adatott szabadságban tartsák meg és szukcesszorunknak is erre légyen gondja. Így mind magának, mind az országnak birodalma örökösebb lehet. A székelységet pedig, mint kedves híveinket intjük fejenként: szolgáljanak hazájuknak híven és az országgal szép egyezséggel alkuvón, igyekezzenek az egész magyar nemzetnek megmaradására. Többé magyar vérben fertőzni és a nemesség romlására ne igyekezzenek, hogy minden nemzetségek előtt jó hírek s nevek fennmaradhasson.
   Minthogy keresztyén hitünk tartása szerént, az Úristen lelkünket e testünkből az idvezülendők száma közében megkívánván, testünknek eltakarítására is gondunknak kell lenni. Az urakat, tanácsinkat és minden rendbéli híveinket szeretettel kérjük és intjük, előttök viselvén mind édes hazánkhoz és nemzetünkhöz jóakarattal megmutatott szolgálatunkat, és ha mi abban hátramaradott volna is, arról jóakarattal való szándékunkat, hogy Isten, az őkegyelmek választásából immár mire hívott volt közöttök és micsoda állapotra rendelt volt. Mi a mi temetésünknek helyét rendeltük Erdélyben, Gyulafejérvárott, mint szerelmes hazánkban, minthogy az odavaló fejedelmek ott szoktak eleitől fogva temetkezni. Kérjük őkegyelmeket szeretettel, nem nagy pompával, sem nagy költséggel, hanem amint a mi állapotunk és a mostani időnek fogyatkozása szenvedi, temessenek el bennünket tisztességesen.
    Intjük ennek felette szeretettel az ittlévő híveinket, a nemes Kassa városát is. Egyikre, hogy metropolisa lévén ennek a helynek, Felső-Magyarországnak, a mostani időt és állapotjakat meggondolván, magok jövendő javukért s megmaradásokért, viseljék jól magokat, az országgal és a nemességgel értsenek egyet mindenekben, ne hirtelenkedjenek semmi dologban, hanem ami még hátravagyon a császár őfelsége részéről való traktátusokban, légyenek mindenekben úgy az ország mellett, hogy mindenek menjenek jó módjával véghez. Másikra, hogy meggondolván az országnak jó szándékkal való szolgálatunkat és hozzájuk megmutatott jóakaratunkat, azt is, hogy Isten kegyességéből választott fejedelmek voltunk, magok jó híréért, nevéért, valamíg testünk e városban lészen, becsületesen jóakarattal való hűségeket hozzánk tartsák meg és a város is mi számunkra lévén, mikor testünket, minden egyet-más ittvaló marháinkkal békességesen kikésértetik, azután jó módjával procedáljanak a bécsi végezés szerént a resignatióval.
    Scripta in libera civitate Cassoviensi die 17. mensis decembris Anno Domini 1606.

Pro Domo:
Testámentomi rendelése első ízben Katona kiadásában látott napvilágot: Historia critica regum Hungariae. XXVIII. kötet. Budán, 1794. A fenti Katona szövegének újraközlése. "A helyesírást a mai követelmények szerint egységesítettem, mindig megőrizve az eredeti hangalakot és olvasatot. A nevek írásmódjában a szakirodalom mai álláspontjához igazodtam, de gyakran gondot jelentett, hogy a nevek átírásában, helyesírásában megközelítően sincs egységes álláspont" - írja 2003-ban, újraközlése előszavában Szigethy).

.   

.

Tebenned bíztunk eleitől fogva
Isten az örökkévaló hajlék

Tebenned bíztunk eleitől fogva,
Uram, téged tartottunk hajlékunknak!
Mikor még semmi hegyek nem voltanak,
Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva,
Te voltál és te vagy, erős Isten,
És te megmaradsz minden időben.

Az embereket te meg hagyod halni,
És ezt mondod az emberi nemzetnek:
Légyetek porrá, kik porból lettetek!
Mert ezer esztendő előtted annyi,
Mint a tegnapnak ő elmúlása
És egy éjnek rövid vigyázása.

Kimúlni hagyod őket oly hirtelen,
Mint az álom, mely elmúlik azontól,
Mihelyt az ember felserken álmából,
És mint a zöld füvecske a mezőben,
Amely nagy hamarsággal elhervad,
Reggel virágzik, estve megszárad.

Midőn, Uram, haragodban versz minket,
Ottan meghalunk és földre leesünk,
A te kemény haragodtól rettegünk,
Ha megtekinted mi nagy bűneinket,
Titkos vétkünket ha előhozod
És színed eleibe állítod.

Haragod miatt napja életünknek
Menten elmúlik nagy hirtelenséggel,
Mint a mondott szót elragadja a szél.
A mi napink, miket nekünk engedtek,
Mintegy hetven esztendei idő,
Hogyha több, tehát nyolcvan esztendő.

És ha kedves volt is valamennyire,
De többnyire volt munka és fájdalom;
Elkél éltünknek minden ékessége,
Elmúlik, mint az árnyék és az álom.
De ki érti a te haragodat?
Csak az, aki féli hatalmadat.

Taníts meg minket azért kegyelmesen,
Hogy rövid voltát életünknek értsük,
És eszességgel magunkat viseljük!
Ó, Úr Isten, fordulj hozzánk ismétlen!
Míg hagyod, hogy éltünk nyomorogjon?
Könyörülj már a te szolgáidon!

Tölts bé minket reggel nagy irgalmaddal,
Hogy jókedvvel vigyük véghez éltünket,
Ne terheltessünk nyomorúságokkal!
Vigasztalj minket és adj könnyebbséget,
És haragodat fordítsd el rólunk,
Mellyel régóta ostoroztatunk!

Szolgáidon láttassad dolgaidat,
Dicsőségedet ezeknek fiain!
Add értenünk felséges hatalmadat,
Mi kegyes Urunk, ó, irgalmas Isten!
Minden dolgunkat bírjad, forgassad,
Kezeink munkáit igazgassad!

(Forrás: Református Énekeskönyv fóruma):
http://tinyurl.com/z3mwsb3

Írta: Béza (1519-–1605)
Dallam: Bourgeois (Genf, 1551)
Fordította Szenczi Molnár (1574-1634)

Hangzása:
(Forrás: YouTube):
http://tinyurl.com/gs39zyz

.

1894 - 1911.

 
Pázmány Péter bíbornok, esztergomi érsek összes munkái:
I–VII. kötet
Levelezése
I-II. kötet

(Forrás: PázmányPéterElektronikusKönyvtár):

http://www.ppek.hu/k600.htm

.

.

.

Pál apostolnak a Korinthus-beliekhez írt első leveléből

(13,1 - 13,13)

Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.

És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én
bennem, semmi vagyok.

És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.

A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,

Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;

Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.

Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:

De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.

Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.

Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.

Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.

(Forrás):

Szent Biblia

http://tinyurl.com/l3xu7jo

.

.

.

2005.

Az erdélyi fejedelmek királyi könyvei: I.

János Zsigmond    Báthori Kristóf    Báthori Zsigmond

(= Erdélyi Történelmi Adatok: VII.3.)

- Kolozsvár: Erdélyi Múzeum Egyesület, 2005

(Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár):

http://tinyurl.com/ne9twv4

.

.

Az 1568. január 6–13. között tartott tordai országgyűlés vallásügyi határozata:

„Urunk őfelsége miképpen ennek előtte való gyűlésibe országával közönséggel az religio dolgáról végezőtt, azonképpen mostan és ez jelen való gyűlésébe azont erősíti, tudniillik, hogy midőn helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ü lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tetszik. Ezért penig senki az superintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, az elébbi constitutiók szerént, és nem engedtetik ezt senkinek, hogy senki fogsággal, avagy helyéből való priválással fenyőgessön az tanításáért, mert a hit Istennek ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon.”

Az 1568. január 6–13. közötti tordai országgyűlésen hozott vallásügyi határozat a világon először,
addig sehol nem ismert mértékben foglalta törvénybe
a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot,
a gyülekezetek számára a szabad lelkészválasztást.

(Forrás: kjnt *): http://tinyurl.com/y2ywj5pm
* Kriza János Néprajzi Társaság

.4 1 14

.

Református Énekeskönyv, 161. ének:

Siess, keresztyén, lelki jót hallani
/ Tinódi Lantos nyomán

Siess, keresztyén, lelki jót hallani,
Régi törvényből harcolni tanulni,
Az igaz hit mellett mint kell bajt vívni,
Krisztusban bízni.

Mert nem hiába ezt az ó törvénybe,
Próféták írták Biblia könyvébe;
Szép tanulság ez most az új törvénybe',
Mi eleinkbe'.

Jól tudja földön ezt minden keresztyén:
Nem csak fegyverrel oltalmaz az Isten.
Ezt minden népnek tudására adom:
Istenünk vagyon!

Fejedelemség vagyon csak Istenben,
Minden hatalom vagyon ő kezében;
Kiket ő akar, föld kerekségében:
Emeli égben.

Ne ess kétségbe ő nagy jóvoltában,
Az igaz hitben erős légy magadban,
Mint Dávid, úgy jársz párviadalodban,
Hitvallásodban.

Dávidot Isten hagyá királyságban,
Ő ellenségit veté gyalázatban.
Dicsérjük Istent nagy hálaadásban,
Énekmondásban.

(Forrás: Református Énekeskönyv, 161. ének):
http://tinyurl.com/hps3flx

Halld itt:

http://tinyurl.com/h74yunr

Halld még:

http://tinyurl.com/h69e3o4

Tinódiról:
(Forrás: YouTube/DunaTv):
http://tinyurl.com/zrwuv3x

Kulcsszavak:

Biblia Erdély Európa ének Felvidék Föld Habsburg Birodalom Izráel Magyar Királyság Oszmán Birodalom vers

.

06 5 30.

 A moldvai csángók bibliográfiája

(Forrás: TransIndex):

https://tinyurl.com/y88spnfs

.

940 12.

János Zsigmond erdélyi fejedelem

/írta Szentmártoni

(Forrás: TudástárUnitárius):

http://tinyurl.com/q8lh9d7

.

2012 9.

Mohácsi csata, 1526

- 21:57 perces animációs film -

(Forrás: YouTube):

http://tinyurl.com/pczt94h

.

2003 12.

Luther

film - 1 óra 58 perces

(Forrás: YouTube):

http://tinyurl.com/ltlf56y

Színes, magyarul beszélő, német életrajzi dráma

.

14 9 23.

Tékozló ország – 1514

írta Bogár

2014. IV. 22.  A 2014-ben kerek évfordulók kapcsán leggyakrabban a száz évvel ezelőtt kitört első világháborút szokás emlegetni. Pedig van a történelmünkben egy olyan, éppen ötszáz évvel ezelőtt kitört háború is, amely drámai hatásait tekintve legalább olyan súlyú volt, mint az első világháború. A két tragikus dátumot az is összeköti, hogy miképpen 1914 után hat évvel bekövetkezett Trianon, úgy a Dózsa-parasztháborút követően 12 évvel megérkezett Mohács. Márpedig Mohács és Trianon a magyar történelem két legsötétebb szimbóluma. Azt jelzik, hogy tudás, bátorság, becsület és kitartás nélkül nincs méltó emberi élet. Sőt egy idő után egyáltalán semmilyen élet sincs. Elhullik, elvész minden olyan emberi közösség, amely ezt képtelen felismerni, és képtelen ennek jegyében cselekedni. A Dózsa-parasztháború e tanulságát a legmegrendítőbb pontossággal Juhász fogalmazta meg Tékozló ország című eposzában. Azt írja: „Időkbe látó szemetek nem volt, de kezetek, hogy a hazát sírba taszítsa, igen.” Súlyos szavak, és ha áttekintjük az elmúlt ötszáz év történetét, elszorult szívvel kell megállapítanunk, hogy a magyarság elitjei egyre mélyebbre kerültek. Ahelyett, hogy szolgálták volna a szakrális felelősségükre bízott népet, egyre cinikusabb és gátlástalanabb módon kiszolgáltatják azt azoknak a birodalmaknak, amelyek mindig készen állnak kifosztásunkra. Ráadásul a birodalmak mögött folyton ugyanaz a pusztító erő húzódik meg „láthatatlanul”. Ha a pozsonyi csata óta eltelt 1100 évet a „közepén” kettéválasztjuk, nagyjából éppen Hunyadi Mátyás királlyá választását kapjuk dátumként. Ennek az 1100 évnek az első felében minden csapás és megpróbáltatás ellenére megőrizte egységét és méltóságát a történelmi Magyarország, ám a második 550 év a folyamatos hanyatlás története. A fő ok, hogy nem tudunk mit kezdeni azzal a súlyos lét-dilemmával, ami a Nyugathoz kapcsol minket. A pozsonyi csata valójában világértelmezési logikák, létberendezkedési elképzelések összecsapása volt. A magyarság úgy érkezett ide (vissza!) a Kárpát-medencébe, hogy megőrizte szakrális gyökereit, szemben az akkorra már végzetesen „elkufárosodott” Nyugattal. Hiába győztünk tehát a csatában, a Nyugat létberendezkedésének átformálására már nem volt erőnk. Így aztán Gézától és Istvántól Hunyadi Mátyásig minden királyunk valamilyen „békés egymás mellett élési” formát próbált kiépíteni. Ez látszólag sikeres volt ugyan, de azért szinte minden évszázadban kiderült, hogy a Nyugat valójában nem tett le arról a szándékáról, amit 907-ben a pápa és a császár közös dekrétuma megfogalmazott, vagyis, hogy „a magyarok kiirtassanak”. A Dózsa-parasztháború, s a Mohács előtti évszázad tehát kritikus elágazási pont a magyar történelemben. Ma már látszik, hogy – bár ez ma is tabu téma – nagyjából addig tartottak ki azok a szakrális energiák, amelyeket még az őstörténetünkből hoztunk magunkkal. A 14-15. században kialakuló nyugatias modernitás, amely a 19. század óta a kapitalizmus nevet viseli, minden addiginál súlyosabb kihívást jelentett földrészünk számára. Az elitek egyébként nemcsak nálunk, hanem szerte Európában cinikus kegyetlenséggel roncsolták szét a földművelés és a kézművesség évezredes szakrális létrendjét, hogy a javakat élvezeteik „carpe diem” logikájú hedonizmusára pazarolják el. Az láthatólag cseppet sem zavarta őket, hogy ezzel végzetes sebeket ejtenek saját népükön, vagyis azon a talapzaton, amely nélkül az ő létük is értelmezhetetlenné válik. A lényeget összesűrítve nagyjából ez a felkelés legmélyebb oka. 1514-ben láthatólag már sem az elitek, sem a nép nem volt alkalmas arra, hogy a kialakult feszültségeket békés egyezkedéssel oldja meg, így a „földrengés” elkerülhetetlenné vált. A háború persze negatív végösszegű játszma, ahol nincs győztes, pontosabban az a vesztes számít „győztesnek”, aki egy kicsit kevesebbet veszít, mint a másik. Ez is többnyire csak azért van így, mert a „győztes” a megtorlással és „jóvátétellel” ellensúlyozhatja az egyébként számára is igen fájdalmas veszteségeket. A végzetes történelmi rövidlátással megvert elitjeink ráadásul már képtelenek voltak arra is, hogy legalább tanuljanak a történtekből. Pontosabban tanultak ők, csak azon a lejtőn lefelé haladva, amelyről fél évezred múltán most már pontosan látjuk, hogy hová vezet. Ahogy Andrásfalvy írja megrendítő pontossággal: a Werbőczy Hármaskönyvvel 1517-ben, három évvel a felkelés után, a duzzogó elitek „kilakoltatják a népet a nemzetből”. És a nemzetből valójában azóta is kilökötten tengődő nép saját erejéből már nem képes megállni a lejtőn. Azt a népet lakoltatták ki egyébként, amelyre pedig akkor már történelmének legnagyobb megpróbáltatása, a török hódoltság réme leselkedett. Soha még olyan nagy szükség nem lett volna arra, hogy a nemzet minden addigi elképzelhetőnél egységesebb legyen, és soha annyira képtelennek nem bizonyult erre, mint éppen akkor. Mohács és Trianon azonban nem csupán egyszeri történéseknek tekinthetők, hanem folyamatoknak. A bennük lezajló iszonyat ma is jelen van, s folyamatosan rombol és pusztít. Leginkább azzal, hogy képtelenek vagyunk tanulni belőlük. Márpedig az ősi bölcsesség szerint aki nem tanul a saját történelméből, az arra ítéltetik, hogy addig ismétlődjenek vele a szörnyűségek, amíg nem lesz képes levonni a tanulságokat. Vagy amíg el nem pusztul. (Forrás: MagyarHírlap): http://tinyurl.com/qgpp97t

.

(18 1 20).

1500 - 1594. Magyarország történelmi térképe

(Forrás: VégváriKrónikák):

https://tinyurl.com/y7wk7xmf

.

.

 Törökvész - a XVI. század kronológiája

(Forrás: Györkös):

https://tinyurl.com/yamwa7j3

.

1422 -; 1957.

Jász nyelvemlék

1422. I. 13. után. Daban horz! Jó napot! - így köszönthették egymást a jászok a 15. századi Magyarországon. A magyarországi jász etnikai csoport máig egyetlen nyelvemlékét, a jász szójegyzéket Fekete Nagy fedezte fel 1957-ben az Országos Levéltárba került körmendi Batthyány-levéltár 1422. január 13-án, Budán kelt oklevelének hátoldalán. A felfedező által besenyőnek vélt szójegyzéket Németh dolgozta fel, az oszét nyelv segítségével megfejtette jelentését, majd közzétette. A kétnyelvű, jász-latin szójegyzék mintegy 40 névszót, köszöntési formulát és birtokos névmást tartalmaz. Tulajdonosa minden bizonnyal a Piliscsév környéki jászokhoz, a mai napig is létező Jászfaluba készült utazni. (Forrás: JászokEgyesülete): http://tinyurl.com/y8nmpg5c

.

2010.

2010. III. 5. Még Hunyadi  balkáni hadjáratában történt, hogy a nagy hős – elővigyázatlanul – lelkesnek mutatkozó szerb és román segédcsapatokat is magához fogadott. Amikor feltűnt a láthatáron a többszörös túlerőben levő, ám vitézségben a magyartól messze elmaradó oszmán sereg, mi tiszta szívű szittyák természetesen gondolkodás nélkül nekik rontottunk. Szerb szövetségeseink jobbnak látták ősi harcmodorukkal megpróbálkozni, és meg sem álltak az első hegycsúcsukig, hogy aztán pusztító kőzuhataggal csapjanak le a pogány szamarakra és öszvérekre. Kedves román barátaink viszont egyenesen a csata „hevében” tornázták át magukat a másik oldalra, ami számukra már akkor is egyszerű rutinfeladatnak számított. Na tényleg nem akarjuk őket bántani, hiszen a hódoltság alatt lubickoltak csak igazán. Átlagosan évente legalább kétszer árulták el a Szultánt, hogy amikor az a kis maroknyi oszmán martalóc megérkezik szánalmas porfészkükbe, ismét hűségesküt tehessenek. A következő évszázadok a szokásos monoton lapítással és ármánykodással teltek. Vajdáik kíméletlenül csaptak le minden olyan ellenfélre, amely már legalább öt éve hadat viselt és városaiban kizárólag nők, gyerekek és aggastyánok tartózkodtak. (Forrás): http://tinyurl.com/yjydt84

.