Egyik 19

2005.

Az erdélyi fejedelmek királyi könyvei: I.

János Zsigmond    Báthori Kristóf    Báthori Zsigmond

(= Erdélyi Történelmi Adatok: VII.3.)

- Kolozsvár: Erdélyi Múzeum Egyesület, 2005

(Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár):

http://tinyurl.com/ne9twv4

.

.

Az 1568. január 6–13. között tartott tordai országgyűlés vallásügyi határozata:

„Urunk őfelsége miképpen ennek előtte való gyűlésibe országával közönséggel az religio dolgáról végezőtt, azonképpen mostan és ez jelen való gyűlésébe azont erősíti, tudniillik, hogy midőn helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ü lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tetszik. Ezért penig senki az superintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, az elébbi constitutiók szerént, és nem engedtetik ezt senkinek, hogy senki fogsággal, avagy helyéből való priválással fenyőgessön az tanításáért, mert a hit Istennek ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon.”

Az 1568. január 6–13. közötti tordai országgyűlésen hozott vallásügyi határozat a világon először,
addig sehol nem ismert mértékben foglalta törvénybe
a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot,
a gyülekezetek számára a szabad lelkészválasztást.

(Forrás: kjnt *): http://tinyurl.com/y2ywj5pm
* Kriza János Néprajzi Társaság

.4 1 14

.

Református Énekeskönyv, 161. ének:

Siess, keresztyén, lelki jót hallani
/ Tinódi Lantos nyomán

Siess, keresztyén, lelki jót hallani,
Régi törvényből harcolni tanulni,
Az igaz hit mellett mint kell bajt vívni,
Krisztusban bízni.

Mert nem hiába ezt az ó törvénybe,
Próféták írták Biblia könyvébe;
Szép tanulság ez most az új törvénybe',
Mi eleinkbe'.

Jól tudja földön ezt minden keresztyén:
Nem csak fegyverrel oltalmaz az Isten.
Ezt minden népnek tudására adom:
Istenünk vagyon!

Fejedelemség vagyon csak Istenben,
Minden hatalom vagyon ő kezében;
Kiket ő akar, föld kerekségében:
Emeli égben.

Ne ess kétségbe ő nagy jóvoltában,
Az igaz hitben erős légy magadban,
Mint Dávid, úgy jársz párviadalodban,
Hitvallásodban.

Dávidot Isten hagyá királyságban,
Ő ellenségit veté gyalázatban.
Dicsérjük Istent nagy hálaadásban,
Énekmondásban.

(Forrás: Református Énekeskönyv, 161. ének):
http://tinyurl.com/hps3flx

Halld itt:

http://tinyurl.com/h74yunr

Halld még:

http://tinyurl.com/h69e3o4

Tinódiról:
(Forrás: YouTube/DunaTv):
http://tinyurl.com/zrwuv3x

Kulcsszavak:

Biblia Erdély Európa ének Felvidék Föld Habsburg Birodalom Izráel Magyar Királyság Oszmán Birodalom vers

.

06 5 30.

 A moldvai csángók bibliográfiája

(Forrás: TransIndex):

https://tinyurl.com/y88spnfs

.

940 12.

János Zsigmond erdélyi fejedelem

/írta Szentmártoni

(Forrás: TudástárUnitárius):

http://tinyurl.com/q8lh9d7

.

2012 9.

Mohácsi csata, 1526

- 21:57 perces animációs film -

(Forrás: YouTube):

http://tinyurl.com/pczt94h

.

2003 12.

Luther

film - 1 óra 58 perces

(Forrás: YouTube):

http://tinyurl.com/ltlf56y

Színes, magyarul beszélő, német életrajzi dráma

.

14 9 23.

Tékozló ország – 1514

írta Bogár

2014. IV. 22.  A 2014-ben kerek évfordulók kapcsán leggyakrabban a száz évvel ezelőtt kitört első világháborút szokás emlegetni. Pedig van a történelmünkben egy olyan, éppen ötszáz évvel ezelőtt kitört háború is, amely drámai hatásait tekintve legalább olyan súlyú volt, mint az első világháború. A két tragikus dátumot az is összeköti, hogy miképpen 1914 után hat évvel bekövetkezett Trianon, úgy a Dózsa-parasztháborút követően 12 évvel megérkezett Mohács. Márpedig Mohács és Trianon a magyar történelem két legsötétebb szimbóluma. Azt jelzik, hogy tudás, bátorság, becsület és kitartás nélkül nincs méltó emberi élet. Sőt egy idő után egyáltalán semmilyen élet sincs. Elhullik, elvész minden olyan emberi közösség, amely ezt képtelen felismerni, és képtelen ennek jegyében cselekedni. A Dózsa-parasztháború e tanulságát a legmegrendítőbb pontossággal Juhász fogalmazta meg Tékozló ország című eposzában. Azt írja: „Időkbe látó szemetek nem volt, de kezetek, hogy a hazát sírba taszítsa, igen.” Súlyos szavak, és ha áttekintjük az elmúlt ötszáz év történetét, elszorult szívvel kell megállapítanunk, hogy a magyarság elitjei egyre mélyebbre kerültek. Ahelyett, hogy szolgálták volna a szakrális felelősségükre bízott népet, egyre cinikusabb és gátlástalanabb módon kiszolgáltatják azt azoknak a birodalmaknak, amelyek mindig készen állnak kifosztásunkra. Ráadásul a birodalmak mögött folyton ugyanaz a pusztító erő húzódik meg „láthatatlanul”. Ha a pozsonyi csata óta eltelt 1100 évet a „közepén” kettéválasztjuk, nagyjából éppen Hunyadi Mátyás királlyá választását kapjuk dátumként. Ennek az 1100 évnek az első felében minden csapás és megpróbáltatás ellenére megőrizte egységét és méltóságát a történelmi Magyarország, ám a második 550 év a folyamatos hanyatlás története. A fő ok, hogy nem tudunk mit kezdeni azzal a súlyos lét-dilemmával, ami a Nyugathoz kapcsol minket. A pozsonyi csata valójában világértelmezési logikák, létberendezkedési elképzelések összecsapása volt. A magyarság úgy érkezett ide (vissza!) a Kárpát-medencébe, hogy megőrizte szakrális gyökereit, szemben az akkorra már végzetesen „elkufárosodott” Nyugattal. Hiába győztünk tehát a csatában, a Nyugat létberendezkedésének átformálására már nem volt erőnk. Így aztán Gézától és Istvántól Hunyadi Mátyásig minden királyunk valamilyen „békés egymás mellett élési” formát próbált kiépíteni. Ez látszólag sikeres volt ugyan, de azért szinte minden évszázadban kiderült, hogy a Nyugat valójában nem tett le arról a szándékáról, amit 907-ben a pápa és a császár közös dekrétuma megfogalmazott, vagyis, hogy „a magyarok kiirtassanak”. A Dózsa-parasztháború, s a Mohács előtti évszázad tehát kritikus elágazási pont a magyar történelemben. Ma már látszik, hogy – bár ez ma is tabu téma – nagyjából addig tartottak ki azok a szakrális energiák, amelyeket még az őstörténetünkből hoztunk magunkkal. A 14-15. században kialakuló nyugatias modernitás, amely a 19. század óta a kapitalizmus nevet viseli, minden addiginál súlyosabb kihívást jelentett földrészünk számára. Az elitek egyébként nemcsak nálunk, hanem szerte Európában cinikus kegyetlenséggel roncsolták szét a földművelés és a kézművesség évezredes szakrális létrendjét, hogy a javakat élvezeteik „carpe diem” logikájú hedonizmusára pazarolják el. Az láthatólag cseppet sem zavarta őket, hogy ezzel végzetes sebeket ejtenek saját népükön, vagyis azon a talapzaton, amely nélkül az ő létük is értelmezhetetlenné válik. A lényeget összesűrítve nagyjából ez a felkelés legmélyebb oka. 1514-ben láthatólag már sem az elitek, sem a nép nem volt alkalmas arra, hogy a kialakult feszültségeket békés egyezkedéssel oldja meg, így a „földrengés” elkerülhetetlenné vált. A háború persze negatív végösszegű játszma, ahol nincs győztes, pontosabban az a vesztes számít „győztesnek”, aki egy kicsit kevesebbet veszít, mint a másik. Ez is többnyire csak azért van így, mert a „győztes” a megtorlással és „jóvátétellel” ellensúlyozhatja az egyébként számára is igen fájdalmas veszteségeket. A végzetes történelmi rövidlátással megvert elitjeink ráadásul már képtelenek voltak arra is, hogy legalább tanuljanak a történtekből. Pontosabban tanultak ők, csak azon a lejtőn lefelé haladva, amelyről fél évezred múltán most már pontosan látjuk, hogy hová vezet. Ahogy Andrásfalvy írja megrendítő pontossággal: a Werbőczy Hármaskönyvvel 1517-ben, három évvel a felkelés után, a duzzogó elitek „kilakoltatják a népet a nemzetből”. És a nemzetből valójában azóta is kilökötten tengődő nép saját erejéből már nem képes megállni a lejtőn. Azt a népet lakoltatták ki egyébként, amelyre pedig akkor már történelmének legnagyobb megpróbáltatása, a török hódoltság réme leselkedett. Soha még olyan nagy szükség nem lett volna arra, hogy a nemzet minden addigi elképzelhetőnél egységesebb legyen, és soha annyira képtelennek nem bizonyult erre, mint éppen akkor. Mohács és Trianon azonban nem csupán egyszeri történéseknek tekinthetők, hanem folyamatoknak. A bennük lezajló iszonyat ma is jelen van, s folyamatosan rombol és pusztít. Leginkább azzal, hogy képtelenek vagyunk tanulni belőlük. Márpedig az ősi bölcsesség szerint aki nem tanul a saját történelméből, az arra ítéltetik, hogy addig ismétlődjenek vele a szörnyűségek, amíg nem lesz képes levonni a tanulságokat. Vagy amíg el nem pusztul. (Forrás: MagyarHírlap): http://tinyurl.com/qgpp97t

.

(18 1 20).

1500 - 1594. Magyarország történelmi térképe

(Forrás: VégváriKrónikák):

https://tinyurl.com/y7wk7xmf

.

.

 Törökvész - a XVI. század kronológiája

(Forrás: Györkös):

https://tinyurl.com/yamwa7j3

.

1422 -; 1957.

Jász nyelvemlék

1422. I. 13. után. Daban horz! Jó napot! - így köszönthették egymást a jászok a 15. századi Magyarországon. A magyarországi jász etnikai csoport máig egyetlen nyelvemlékét, a jász szójegyzéket Fekete Nagy fedezte fel 1957-ben az Országos Levéltárba került körmendi Batthyány-levéltár 1422. január 13-án, Budán kelt oklevelének hátoldalán. A felfedező által besenyőnek vélt szójegyzéket Németh dolgozta fel, az oszét nyelv segítségével megfejtette jelentését, majd közzétette. A kétnyelvű, jász-latin szójegyzék mintegy 40 névszót, köszöntési formulát és birtokos névmást tartalmaz. Tulajdonosa minden bizonnyal a Piliscsév környéki jászokhoz, a mai napig is létező Jászfaluba készült utazni. (Forrás: JászokEgyesülete): http://tinyurl.com/y8nmpg5c

.

2010.

2010. III. 5. Még Hunyadi  balkáni hadjáratában történt, hogy a nagy hős – elővigyázatlanul – lelkesnek mutatkozó szerb és román segédcsapatokat is magához fogadott. Amikor feltűnt a láthatáron a többszörös túlerőben levő, ám vitézségben a magyartól messze elmaradó oszmán sereg, mi tiszta szívű szittyák természetesen gondolkodás nélkül nekik rontottunk. Szerb szövetségeseink jobbnak látták ősi harcmodorukkal megpróbálkozni, és meg sem álltak az első hegycsúcsukig, hogy aztán pusztító kőzuhataggal csapjanak le a pogány szamarakra és öszvérekre. Kedves román barátaink viszont egyenesen a csata „hevében” tornázták át magukat a másik oldalra, ami számukra már akkor is egyszerű rutinfeladatnak számított. Na tényleg nem akarjuk őket bántani, hiszen a hódoltság alatt lubickoltak csak igazán. Átlagosan évente legalább kétszer árulták el a Szultánt, hogy amikor az a kis maroknyi oszmán martalóc megérkezik szánalmas porfészkükbe, ismét hűségesküt tehessenek. A következő évszázadok a szokásos monoton lapítással és ármánykodással teltek. Vajdáik kíméletlenül csaptak le minden olyan ellenfélre, amely már legalább öt éve hadat viselt és városaiban kizárólag nők, gyerekek és aggastyánok tartózkodtak. (Forrás): http://tinyurl.com/yjydt84

.

.

 Az erdélyi ferencesek története

(Forrás: Csíksomlyó):

https://tinyurl.com/y7tm7q2q

Az első erdélyi kusztódia Beszterce 1268, Nagyszeben 1300, Szászváros 1302, Székelyvásárhely, vagyis Marosvásárhely 1316. - Ezek a rendházak a magyar provincia alá tartoztak. 1523-ban a magyar provincia a „Szűz Máriáról nevezett Provincia” nevet kapta. Később a „Salvatoriánus” névre változtatták át a provinciát...

Kulcsszavak:     Bosznia     első világháború     Erdély     könyv     Magyar Királyság     Románia     Oszmán Birodalom

.