.
Somalian dance. Szomáliai tánc
(Forrás: YouTube):
https://tinyurl.com/ydahcvvf
(973 533 views / megtekintés)
Szomália:
Ádeni-öböl, Indiai Óceán, Kenya, Etiópia, Dzsibuti által határolt elnöki köztársaság, szövetségi, parlamenti képviselettel. Kr. u. 1200-1500 között szomáli városállamok, királyságok földje. Mugdiso volt köztük a középkori Kelet-Afrika legfontosabb kereskedő- és kikötővárosa. A térségi kereskedelem megkönnyítésére szultanátusa kereskedelmi egyeduralmát saját valuta - bronzérmék - kibocsátásával biztosította. A XIV-XVIII. században az Ománt is megadóztató Gobroon dinasztia állama, a középső és déli területeken az Ajura Birodalom, északon pedig az Adal Szultánság volt a legfőbb szomáli államalakulat. A XV. század első felében az Adal szultánság - oszmán birodalmi segítséggel - előbb támadta, s meghódította Etiópia háromnegyedét, majd 1543-ban vereséget szenvedett a portugálok segítette etióp csapatoktól. A legjelentősebb az Ajura Szultanátus volt; fővárosa, Mugdiso uralta a kereskedelmet az Indiai Óceánon. A Kelet-afrikai aranykereskedelemnek is kezdeményezője volt; mogadishu-i kereskedők gyarmatot hoztak létre Mozambikban, sofala-i aranybányák kitermelésére. A szultanátus kapcsolatban állt az Arab-félszigettel, a Közel-Kelettel és Közép-Ázsiával. 1414 körül a muszlim származású kínai utazó, Cseng Ho eunuch által vezetett, Mogadishu-t is felkereső kínai flottával nagyköveteket küldött Kínába, diplomáciai kapcsolat létesítésére. Mugdiso a XVI-XVII. században indiai-óceáni portugál hódító törekvések egyik színtere lett, majd maszkati - ománi - uralom alá került. Migráns muszlim családok érkeztek ide az Arab-félszigetről, Perzsiából, Indiából és Spanyolországból. A XVII. század végén az Ajura állam felbomlott, a térségben új városállamok alakultak ki. Mogadishu-t a XIX. században zanzibári arabok foglalták el. A térség partvidékén az 1884-es Berlini Konferenciát követően megjelentek egyes gyarmatosító szándékú európai hatalmak. Miközben folytatódott a szomáli törzsek egymás elleni küzdelme, a terület északi része brit, déli része olasz gyarmati igazgatás alá került. Mogadishu-t már 1890-tő már olaszok birtokolták, 1905-ben pedig szomáliai gyarmatuk székhelyévé tették. A gyarmatosítók ellen a szomálik lakta terület középső részén Hasszán dervis vezetésével fegyveres ellenállási mozgalom bontakozott ki. Kelet-afrikai dervisállama 1889-től az egyetlen független muszlim állam volt Afrikában, amelyet mind az Oszmán, mind a Német Birodalom elismert. Négy alkalommal szorították vissza a briteket a tengerparti régiókba, 1899-től számos csatát vívtak az etióp hadsereggel is. Mozgalmuk a szomáliai elő-állam képzetét hozta létre. Harcaik során az észak-szomáliai lakosság egyharmada odaveszett. 1920-ban a brit légierő heves bombázásai nyomán a dervis mozgalom összeomlott, állami területük protektorátussá vált. A térségben az egymást követő védelmi szerződések nyomán a XX. század elejétől Olaszország fért hozzá területekhez, de közvetlen irányítást csak a délkeleti, benadir-i terület - Mogadishu és környéke - fölött gyakorolt. Az I. világháború idején a britek titkos megállapodásra jutottak Olaszországgal, a mai Szomália délnyugati területéből közel 100 000 négyzetkilométert ígértek az olaszoknak, szövetkezésük jutalma gyanánt, ha a Német Birodalom ellen lépnek fel. A területátadásra végül 1924-ben kerítettek sort. 1927-től aztán Olaszországnak a szomáli szultánok feletti uralma mind az észak-keleti, mind a középső és déli térségben ténylegessé vált. 1936-ban, az olasz-etióp háború idején már közel negyedmillió olasz katona állomásozott itt, az 50 000-es lélekszámú Mogadishu lakosságának 40%-a pedig olasz volt. 1936-ban az Olasz Kelet-Afrika gyarmatállamban - amely mintegy 700 000 négyzetkilométeren Eritreát, Etiópiát és Ogaden-t is magában foglalta - Szomália Kormányzóság jött létre. Olasz volt a hivatalos nyelv. Megépült a Mogadishu és Addis Abeba között "császári út", és a Mogadishu - Villabruzzi vasútvonal. Új iskolákat, kórházakat, hidakat emeltek, kikötőket alakítottak ki. 1940 augusztusában, Etiópiából kiindulva olasz csapatok és gyarmati szomáli egységek foglalták el Brit Szomáliát, amelyet 1941 márciusára a britek - Kenyából és az óceán felől támadva - visszafoglaltak és immár Olasz Szomáliával és Ogaden-nel együtt katonai igazgatás alá helyeztek. Az 1945. évi Potsdam-i Konferencia úgy döntött, hogy Olasz Szomáliát nem adják Olaszországnak. 1948-ban a britek egy jelentős szomáli legeltetési területet és Ogaden-t átengedték Etiópiának, azzal a kitétellel, hogy a szomáli etnikumúak autonómiát élvezzenek, a térség szomálik-lakta északi határvidékét pedig kenyaiaknak adták át. Brit Szomália protektorátus maradt, Olasz Szomáliában 1949-ben az ENSZ megbízása alapján formailag olasz vagyonigazgatás állt vissza, a gazdaságot az Olasz Nemzeti Bank ellenőrizte. A szomálik által szintén jelentős számban lakott Dzsibuti 1958-ban részleges önkormányzatot kapott, 1977-ben pedig a Franciaországgal való szövetség mellett szállt síkra. 1960-ban Olasz Szomália kinyílvánította függetlenségét és civil kormányzat alatt egyesült Brit Szomáliával. Az Olaszország és Nagy-Britannia által meghúzott határú független ország az összes szomáli egyesítését tűzte ki célul. A szomáli vezetés a Szovjetuniótól és Egyiptomtól kapott segítség hadsereg-fejlesztésre fordította. Az első szomáli - oromo villongások már 1963-ban bekövetkeztek. 1963-1967-ben pedig szomáli csapatok kenyai területeket szálltak meg. A pán-szomálizmus eszméje segítséget nyújtott az etiópiai Ogaden területén élő szomáli törzsek gerillaharcához és ez 1977-ben Etiópia ellen indított, Ogaden-ért vívott háborúhoz vezetett. (Szomália lakossága 1975-ben három és fél millió fő volt). Az etiópok szovjetek biztosította légi fölényben voltak, a szomáli hadsereg pedig - amerikai támogatottsága következtében - technikai fölényben. Az ogaden-i háborúban kommunista Kína és Románia diplomáciája Szomália mellé állt. A háború kimenetele már 1978-ban eldőlt, Szomáliának Ogaden-ből való kiszorításával ért véget, miután Etiópia oldalán húszezres kubai haderő avatkozott be, dél-jemeni harcoló alakulatok és néhány ezer szovjet tanácsadó vett részt, Kelet-Németország és Észak-Korea pedig az etiópiaiak kiképzésében nyújtott segítséget. Szomália vereségével hadserege egyharmadát, légi ereje felét vesztette el, rezsimje pedig Etiópia által támogatott fegyveres ellenállási csoportok támadásai miatt összeomlott. Az ország alárendelt szövetséges lett, katonai bázisokat engedett át az Egyesült Államoknak. A szomáli kormányzat USA felé való orientálódása ugyanakkor lehetővé tette, hogy Afrika legnagyobb hadseregét hozza létre, miután az Egyesült Államok és Olaszország katonai segélyt szállított. 1981-ben aztán Szomália egyezményt írt alá Kenyával a határ-menti villongások beszüntetéséről. 1982-ben kiújult ugyan az ellenségeskedés Ogeden-ben, de Etiópia és Szomália 1988-ban végül békét kötött. Az 1969-ben fegyveres puccsal hatalomra került Barre-kormány - jórészt szocialista típusú államosítási politikája és az Etiópia és Líbia támogatta ellenzék fellépése következtében - 1991-ben összeomlott, és polgárháború tört ki az ország északi részén. A köztársaság autonóm térségi, vagy klán-uralta zónákra, darabokra szakadt. A főváros, Mogadishu, az ország fő behozatali kikötője is 16 évre fegyveres harc színtere lett, polgárháborús állapotok miatt a világ legveszélyesebb városai közé sorolják. Lakosainak száma két és fél millió főre tehető. A keletkezett hatalmi vákuumban, főképp az ország déli részén számos felfegyverzett erő versenyzett befolyásért. A szomálik egyesítésének álma szertefoszlott, sokan elhagyták az országot, Kenyába, a Közel-Keletre, Európába, Észak-Amerikába menekültek. 1992-ben, ENSZ mandátum alatt, Egyesült Államok vezette békefenntartók érkeztek Szomáliába. 1995-ben, elszenvedett ember-veszteségek nyomán az ENSZ kivonta csapatait. A széthullott központi hatalom nem állt helyre. A polgárháborút megelőző időszakban Szomália tulajdonában volt a muzulmán világ legnagyobb kereskedelmi flottája. A központi kormányzat összeomlásának egyik következménye, hogy külföldi cégek veszélyes hulladékainak lerakodó helyévé és a kalózkodásé lett az Indiai Óceán szomáli partvidéke. Az Ádeni Öbölben 2008-ban nemzetközi koalíció lépett fel a kalózkodás visszaszorítására. 2006-ban etióp seregek foglalták el a déli területek nagy részét a létrejövő Iszlám Bíróságok Uniója nevű szervezet milicistáitól. A szervezet széthullt; radikálisabbá váló, dzsihád-ot folytató al-Shabaab csoportjai többször meggyaláztak keresztény és szúfi muszlim sírokat, 2007-2008-ban pedig segélymunkásokat végeztek ki. A fegyveres harcot folytató terrorszervezet az ország ellenőrzéséért, az etióp csapatok és a központi kormányzati kezdemény ellen lépett fel, és több kikötőt és várost uralma alá vont az ország középső és déli részein, ahol törzsek anarchiája érvényesül, a jogrendszer alapja a szomáli szokásjog és iszlám saría. (A szomáli társadalom ma is klánrendszeren alapul; a klánba tartozás apai ágon öröklődik). Az ENSZ jelentései szerint az al-Shabaab legfőbb támogatói Iránban, Líbiában, Egyiptomban és a Perzsa-öböl térségében találhatók. 2009 óta Nagy Britannia is részt vállal a szomáliai iszlamisták felderítésében. 2011-ben pedig kenyai csapatok hatoltak be a déli területekre, az Al-Shabaab ellen lépve fel. 2011-2014 között a központi kormányzati kezdemény erői számos hadműveletet indítottak Mogadishu és a vidék lázadók uralma alóli felszabadítására, 1914 augusztusában pedig USA drón-támadás ölte meg az Al-Shabaab vezérét. Az ország lakossága mára több mint tizenegy millió fő. A polgárháború kezdete óta félmillió embert öltek meg Szomáliában. 2016-ra közel egymillió regisztrált szomáli menekült tartózkodott szomszédos országokban és az országon belül több mint egymillióan kényszerültek lakhelyük elhagyására; többségük bantu és egyéb nemzeti kisebbséghez tartozó az ország déli részéből. A termékenységi mutató 2014. évi becslés szerint hat gyermek anyánként - a világon a negyedik legnagyobb. Ugyanabban az évben a világ 175 valutája közül a szomáli shilling volt a legerősebb. A kormányhatalom, adók és egyéb korlátozások hiánya viszonylag alacsony üzleti költségeket, szabadkereskedelmet teremt. Szomália államalkotó nemzetisége - 85% - szomáli, 15% pedig főképp a déli országrészben lakó egyéb népcsoporthoz tartozó - például bantu -, arab és szomáli rabszolga-kereskedők által Afrika déli részéről elhurcoltak utódai. A szomálik alig fele él az anyaországban; a szomáli diaszpóra száma világszerte mintegy tizenöt millióra tehető. Etiópiában, elsősorban Szomália szövetségi államban mintegy nyolc és fél millió, Jemenben, Kenyában mintegy két és fél millió, Dzsibuti-ban több mint fél millió szomáli él - utóbbi országban a lakosság 40%-a. Szomálik Afrika déli részén, Észak-Amerikában, Nyugat-Európában szintén megtalálhatók. Uralkodó vallásuk az iszlám szunnita ága (a lakosság 99,8%-áé). 1972 óta a szomáli a hivatalos nyelv; világszerte kb. 13 millióan beszélik, elsősorban Szomáliában, Etiópiában, Dzsibuti-ban, Jemenben, Kenyában. Leírására elsősorban a latinból származó szomáli ábécét használják, amely 1972 óta Szomália hivatalos írása. Beszélik még az arabot. 2004-ben második nyelvvé nyilvánították ugyan az angol mellett az olasz nyelvet is, de a 2012-ben elfogadott ideiglenes Alkotmány életbe léptével a szomáli nyelv és az arab nyelv vált hivatalossá - utóbbi az arab világgal fennálló évszázados kapcsolatok, a messze ható arab média és a vallási neveltetés okán.
.
