.
2016. VIII. 4. Izotópos vizsgálattal az egyének származási helye és mobilitása térképezhető fel a fogakban és a csontokban található stroncium elemzése révén. Ennek az elemnek az aránya ugyanis mindig jellemző egy adott földrajzi környezetre, és belekerülve a vizekbe, növényekbe, az ezeket fogyasztó helyiek csontszövetében is lenyomatot hagy. Gyermek- és fiatalkorban a stroncium a fogzománcban konzerválódik, ahol az egyén élete végéig utal a származása földrajzi helyére. Más csontokban viszont a csontszövet folyamatosan átalakul, ezért a stronciumizotópok aránya ott azt a helyet tükrözi, s az egyén a halála előtti években élt. Ezzel a módszerrel egy adott környezetben jól elkülöníthetők a helyiek és az első generációs bevándorlók, kimutatható a kapcsolat együtt mozgó személyek között, valamint megállapítható, hogy a nem helyi személyek ugyanarról a területről származtak-e. A vándorlás követésére lehetőséget ad a különböző társadalmi helyzetű egyének étrendjének, életmódjának rekonstruálása is. Erről a stabil szén- és nitrogénizotópok adatainak elemzése árulkodik, hiszen a csontokba épülve őrzik a rendszeresen fogyasztott táplálék nyomelemeinek összetételét. A szénizotópok arányát a növények fotoszintézisének típusa határozza meg, ezen belül jól elkülöníthetők pl. a szárazföldi illetve vízi eredetű élelmiszerek vagy akár a kölesfogyasztás mint jellegzetesség. A nitrogénizotóp aránya a szervezetben nagyobb mértékű húsfogyasztásra, tehát magasabb társadalmi státusra utal. (Forrás: Fogzománcból olvashatók ki a népvándorlási útvonalak /NemzetiKutatási,FejlesztésiésInnovációsHivatal): http://tinyurl.com/ze6hwlf
Megjegyzés: ha mindez igaz és jól tudott, egyértelműsítő tudományos eljárásként a barguzini leletre is alkalmazandó
.
