.9 1 4
Algerian dance. Algériai tánc
(Source / Forrás: YouTube):
https://tinyurl.com/ybloqonw
(350 274 views / megtekintés)
Algéria:
Tunézia, Líbia, Niger, Mali, Mauritánia, Nyugat-Szahara, Marokkó, Földközi tenger határolja. Lakossága több mint negyven millió fő. Elnöki köztársaság. HDI: 0.754. Államfő csak muszlim lehet. Szunniták hol a fatimida Egyiptom, hol Marokkó, Tunézia területéről terjesztették ki hatalmunkat a mai Algéria területén, amely Szudánból érkező arany kereskedelmi útvonalainak végpontja volt. A lakosság iszlamizációja a XV. századra befejeződött, zömük átvette az arab nyelvet. Városaiban Spanyolországból elűzött mórok és zsidók telepedtek le. A XVI. század elején a spanyolok megkezdték a tengerpart-vidék zaklatását, városok elfoglalását. Utóbbiak török kalózokhoz fordultak segítségért, 1516-ben elismerték a Török Birodalom fennhatóságát. 1541-ben a spanyolok vereséget szenvedtek. 1574-ben az algériai hatalom elfoglalta a tuniszi királyságot. Az algíri állam 1830-ig gyakorlatilag független volt; önálló külpolitikát folytatott és élénken kereskedett Európával. Ottani kalózok viszont Dél-és Nyugat-Európából hurcolták rabszolgaságba a tengerparti falvak több mint egymillió keresztény lakóját. A kalóztámadások 1801-1805-ben és 1815-ben az Egyesült Államok barbárok elleni háborújához vezettek. Nagy-Britannia, holland segítséggel 1816-ban elpusztította Algír kikötőjét, benne a barbár flottát. Franciaország Algériát 1830-ban kezdte megszállni, vert le ottani török csapatokat. 1832-1847 között felkelés volt a franciák ellen, amit azok levertek. 1834-ben Algériát francia birtokká nyilvánították, közigazgatásilag Franciaország tengeren túli megyéje volt. A francia polgárjog feltétele a muszlim személyi jogállás feladása volt. 1870-től nagyarányú betelepítésekbe kezdtek, a XX. század elejére a népesség egyötöde már francia volt. 1942-ben szövetséges csapatok szálltak partra. 1947. évi statútum a franciákkal azonos jogokat biztosított a muszlimoknak. 1954-ben fegyveres felkelés robbant ki, nyolc évig tartott, mintegy hétszázezren haltak meg és kétmillióan váltak földönfutókká. 1956-ban már 400 000 főnyi francia hadsereg harcolt az algériaiak ellen és francia–angol intervenció történt Egyiptomban (Szuez). 1958-ban Kairóban megalakult az Algériai Köztársaság Ideiglenes Kormánya. 1962-ben tűzszüneti megállapodás és Algéria függetlenségét elismerő egyezmény jött létre Franciaországgal. Az iszlámot Algéria államvallásává tették. A több mint egymilliós francia lakosság nagy része a '60-as évek elején elhagyta az országot. Algéria függetlenedését követően a fejlesztési modell szocialista típusú, amit az állam ural. Iszlám integrista mozgalom térnyerését mutatja, hogy algériaiak százai harcoltak a szovjet megszállás ellen küzdő Afganisztánban a felkelők oldalán. A mozgalom célja az iszlám jogrend, a saría bevezetése. 1991-ben az országban 2002-ig tartó polgárháború vette kezdetét. 1994 elején a fundamentalisták zaklatásai miatt a külföldi származású lakosok ezrei menekültek el, elsősorban Franciaországba, ahol mára közel kétmillió első-és másod-generációs algériai is él. Az országnak van a legnagyobb védelmi költségvetése az afrikai kontinensen. 2007-ben orosz harcir epülők és tengeralattjárók vételéről írtak alá megállapodást, miután Oroszország elengedett az ország szovjet időkből maradt tartozásából. Algéria szerepet játszik Európa szénhidrogén-ellátásában, az országot gázvezeték köti össze Olaszországgal. A mediterrán térségben a legjelentősebb napenergia-adottságokkal rendelkezik. 2009-ben a francia kormány beleegyezett abba, hogy kárpótlást nyújtson az algériai francia nukleáris tesztek áldozatainak. Jelentős számú a kínai vándormunkás az országban. A lakosság 85%-a arab, 10%-a berber. Szunnita a muszlim államvallás (a lakosság 99%-a). A hivatalos nyelv a berber és az arab. Más fontos nyelv a francia.
.
