.
2015. II. 18. Hogyan működött Orbán és Simicska médiabirodalma? A rendszer felépítése, a médiatulajdonosok és a kormányzat egymást erősítő, támogató érdeke, az állam erőforrásainak magáncélra való kiaknázása ijesztő, és a médiapiacon jócskán túlmutat. Ugyanis nagyon hasonló rendszereket lehetne feltérképezni a középítkezéseknél (közút, vasút, stadion, stb.), az ingatlan-beruházásoknál vagy a földpályázatoknál, és a legnagyobb haszonélvezők köre is jelentős átfedést mutatna. A teljes vállalat-portfolió így már nyilvánvalóan nem 20 milliárdról szól, hanem ennek többszöröséről. 2014-re olyan piaci pozíciók jöttek létre, amelyeket nem lehet visszaalakítani. A későbbi kormányoknak szembesülniük kell azzal, hogy olyan viszonyok és súlyok alakultak ki, hogy adott esetben muszáj lesz üzletelni ennek a médiabirodalomnak a piaci mérőszámok szerinti legerősebb darabjaival: a Class FM-mel, a Metropollal vagy a Publimonttal. És eközben ahhoz is önuralom kell majd, hogy a mostani kormány gyakorlata mellett tönkretett, vagy reális piaci súlya ellenére mellőzött médiacégek felélesztését és rendbetételét ne állami feladatnak tekintse majd egy bármikori új kormányzat. Végezetül pedig szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az eddigiekben leírt rendszerműködés számos eleme más országok médiapiacán is kimutatható. A kormányzati/politikai pozíció és a médiapiaci üzleti érdek különböző összefonódását tapasztalni Oroszországban, Törökországban, Bulgáriában és Romániában, továbbá az elmúlt időszakban ebbe az irányba indult el a cseh és a szlovák médiapiac is. Kormányközeli média tulajdonosi összefonódása lokális versenyhatósági kérdés kellene legyen. (Forrás: Átlátszó): http://tinyurl.com/ha975mf
.
