.
2015. I. 3. A válságokkal sodródás éve volt a tavalyi esztendő az Egyesült Államokban. Obama elnöksége második ciklusának összes, csitulni nem akaró belpolitikai válságát felerősítették azok a kudarcok, amelyeket a világpolitikai krízishelyzetek kezelésére irányuló kísérletek közben szenvedett el. Az év azzal indult, hogy az elnök reformokat terjesztett elő az egész világra kiterjedő titkos adatgyűjtést végző Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) munkájával kapcsolatban, amelyet a Moszkvába szökött amerikai informatikus, Snowden tárt a világ elé. Az esztendő azzal zárult, hogy az újabb átmeneti költségvetés megszavazásánál már a demokraták is fellázadtak a saját elnökük ellen, akinek növekvő népszerűtlensége döntő szerepet játszott abban, hogy a képviselőház 2010-ben történt elvesztése után az idei "félidős" választások eredményeképpen a szenátusban is kisebbségbe szorultak. A demokraták, akik az alsóházban végül 69, a szenátusban pedig 11 mandátumot vesztettek, a kampány során igyekeztek elhatárolódni Obamától. A tavalyi évre is áthúzódtak a korábban kirobbant botrányok utórezgései. Ezek közé tartozott a bengázi (Líbia) amerikai képviselet elleni terrortámadás kormányzati kommunikációja, az adóhivatal (IRS) konzervatív csoportok ellen indított célzott vizsgálatai, a Snowden-féle leleplezés és az egészségügyi reform technikai nehézségekkel kísért bevezetése miatti vita. Miközben a CNN és az ORC televíziók szerint 2008 decemberében még az amerikaiak háromnegyede tartotta úgy, hogy a "változás" ígéretével megválasztott Obama képes lesz hatékonyan kormányozni, 2014 márciusára ez az arány 43 százalékra csökkent. Az elnök - az egyébként jó és javuló gazdasági mutatók ellenére is - minden felmérés szerint 40 százalék körüli, alacsony népszerűségi mutatója nagyjából megfelelt a Fehér Házból igen alacsony közmegbecsülés közepette távozott előd, Bush elnökségének hasonló szakaszában megállapított támogatottsággal. Ez azért is különös, mert Obamának éppen Bush örökségének tagadásával győzött. Obama az egészségbiztosítási reform zökkenői miatt az egészségügyi, a háborút megjárt katonák kórházaiban feltárt visszaélések miatt pedig a veteránügyi miniszterét kényszerült feláldozni. Felállította posztjáról a Pentagon vezetőjét is, aki stratégia kérdésekben nehézkesnek tartotta a Fehér Ház döntéshozatalát, ami szerinte mind Amerika szövetségeseit, mind ellenfeleit bizonytalanságban tartja. A távozó védelmi miniszter, Hagel bírálatai mellett a kormány volt tagjai részéről is komoly kételyek fogalmazódtak meg, hogy Obama alkalmas-e egyáltalán az általa betöltött tisztségre. Clinton volt külügyminiszter, aki esélyes lehet rá, hogy 2016-ban megszerezze a Demokrata Párt elnökjelöltségét, memoárkötetében nemcsak pusztán az óvatoskodó külpolitikája miatt kritizálta volt főnökét, de azt is állította, hogy a szíriai polgárháborúba való beavatkozással megakadályozhatta volna az Iszlám Állam (IÁ) terrorszervezet felemelkedését. Panetta, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) és a Pentagon volt első embere emlékirataiban egyenesen arról írt, hogy az elnök "eltévedt" a fontos államügyek sorában. Panetta szerint "kiábrándító" az elnök attól való tartózkodása, hogy megküzdjön ellenfeleivel, és hogy híveit a saját ügyeinek támogatására mozgósítsa. Úgy vélekedett, hogy Obama túl gyakran "támaszkodik a jogászprofesszori logikára, mintsem a vezető szenvedélyre". A kormányzat számára negatív belpolitikai folyamatokat felgyorsították az elnöknek és csapatának világpolitikai botlásai. A Krím orosz elcsatolásának és Kelet-Ukrajna destabilizálásának fényében visszamenőleg naivnak tűnik Obamának az orosz-amerikai kapcsolatok"újraindítását" meghirdető politikája. Utólag derült ki, hogy a republikánus Romney-nak igaza volt, amikor az elnökjelölti vitában Oroszországot az Egyesült Államok fő globális riválisának nevezte. Noha a zuhanó olajár és a nyugati szankciók az év végére megrendítették a rubelt, Putyin orosz elnök hajthatatlannak bizonyult a nem egészen világos célú, de Ukrajna keleti területeit káoszba döntő politikájában. Az IÁ szíriai és iraki térnyerése nyomán világossá vált, hogy az elnök 2011 végén elhamarkodottan teljesítette a 2008-ban tett kampányígéretét és vonta ki csapatait Irakból. Az amerikai foglyok kamera előtt történt lefejezése nyomán Obama a légicsapások elrendelése mellett nyáron először vezényelt vissza amerikai egységeket Irakba, amelyek létszáma mára elérte a 3 ezer főt. A katonai erő újbóli felvonultatása eddig 5,6 milliárd dollárba került. Irak intő példája is közrejátszott abban, hogy Washingtonnak Afganisztánban szinte az utolsó pillanatban sikerült tető alá hoznia az ország új vezetésével a kétoldalú biztonsági megállapodást, valamint az amerikai és szövetséges katonákra vonatkozó státusegyezményt, amely nyomán az elmúlt év vége után is csapatokat állomásoztathat az országban. Obama hazai mozgásterének beszűkülése és a várható belpolitikai összecsapások miatt elnökségének utolsó két évében várhatóan nagyobb hangsúlyt fektet majd a külvilág ügyeire. Ezek közé tartozik a legsúlyosabb katonai konfliktusok kezelése mellett az ebola és a klímaváltozás elleni harc, a transzatlanti és a transz-csendes-óceáni kereskedelmi szerződések megkötése, az 1961-ben megszakított amerikai-kubai diplomáciai kapcsolatok helyreállítása - valamint néhány olyan új "demokráciavédelmi" projekt beindítása, mint a civil szervezetek védelme és a korrupció elleni harc. (Forrás: MTI)
.
