.
2014. V. 1. Az új cél- és szempontrendszert keleti nyitásként szoktuk emlegetni. Ez azt is jelenti, hogy a fókusz egyre inkább a külgazdaság területén keresendő, a külpolitikai tevékenység legfontosabb célkitűzése az, hogy az ország a lehető legerősebben érvényesítse nemzetközi gazdasági érdekeit. Ez a koncepció azonban a külpolitikát elvek nélküli, forráshajszoló gépezetté silányítja, melyiknek a hatékonyságát a megkötött gazdasági szerződések számában mérik majd. A keleti nyitás keretében olyan országok kegyeiért fut versenyt Magyarország, melyek nem éppen a demokráciájukról híresek, mint a Kaukázus egyes államai, az arab országok vagy akár Kína. Az egyik fő irány Oroszország, az ott most történtek pedig jelzik, milyen nehéz lesz az érdekalapú külpolitikát összeegyeztetni a szövetségesek értékrendjével. A balti államok vagy Lengyelország nehezen tolerálja, ha az orosz veszélyt az európai hatalmak nem veszik komolyan. Nem lesz könnyű feladat egyszerre fenntartani a közép-európai országok szoros együttműködését, a visegrádi négyek útkeresését az orosz veszéllyel szemben, ugyanakkor elfogadtatni az orosz hitelre alapozott paksi atomerőmű-bővítést. „Mostanra kiderült, hogy Oroszország szét akarja bomlasztani a Nyugat egységét, és nemcsak azt, hanem a háború utáni európai rendet is” – jelentette ki budapesti látogatásán a hétvégén Applebaum neves amerikai történész és publicista (Sikorski lengyel külügyminiszter felesége). „Az egyetlen mód, amivel a Nyugat ezt ellensúlyozni tudja, ha egységes marad” – vonta le a következtetést, ami a magyar külpolitikának olyan új irányt szabhatna, amit Orbán és leendő külügyminisztere, Szijjártó mindenféleképpen el akart kerülni. Az európai–orosz viszony Németország álláspontjától is függ, s úgy tűnik, a Merkel-kabinet inkább tompítaná a szembenállást. (Forrás: HVG)
.
