Résztartalom:
Nagy-Britannia:
Skóciából: Second Hungarian uprising is as inspirational as the first
Ausztriából: Petíciók:
Magyarország önrendelkezése és szuverenitása
Selbstbestimmung und Souverenität Ungarns
Franciaországból: Pour la Hongrie
Nous somme tous des patriotes hongrois !
Mindnyájan magyar hazafiak vagyunk!
A másik Európából:
Célpontban: Magyarország Németországban, Franciaországban
„György Konrád és Heller Ágnes mondta”
(+ Videó)
Európa
Nagy-Britannia:
Skóciából:
Second Hungarian uprising is as inspirational as the first
ScotlandonSunday
- Sunday 15 January 2012 -
WHEN all the usual suspects – the European Union, the United Nations, the IMF, the leftist commentariat, Hillary Clinton et al – are hand-wringing and getting their underpinnings in a twist over some alleged affront to the New World Order, it is a pretty reliable indication that someone, somewhere is doing something uncharacteristically constructive.
So it is with the chorus of condemnation of Hungary over its new constitution, which came into effect on 1 January. As the lamentations of the bien-pensants suggest, it is a long time since any western nation produced a document of such intellectual and cultural integrity, moral worth and wholly admirable quality. In the moral desert of 21st-century Europe, it is startling to find this gem of traditional values, patriotic assertion and respect for genuine freedom. Naturally, Brussels and Obama-occupied Washington are anxious to force its repeal: they should read some Hungarian history before embarking on such a futile confrontation.
The first issue that has provoked dismay among critics is that Hungary is no longer a republic. The words “Republic of” have been excised from the nation’s official title. According to left-wing commentators, this suggests democracy is in danger. Considering that Hungary was declared a republic on 1 February, 1946, by a Communist-controlled government that had gained power with 17 per cent of the vote, the term hardly seems redolent of civic liberties. By its immemorial constitutional tradition, Hungary is ruled by the Holy Crown of St Stephen, the ultimate symbol of authority. The royal seal of Hungarian kings did not bear the monarch’s name but the inscription: “The seal of the Holy Crown of Hungary.”
The removal of republican nomenclature was the culmination of a process begun under a new law, the Lex Millenaris, when the royal regalia were carried in procession to the Hungarian parliament on January 1, 2000, as the symbols of authority. Although the monarchy has not been restored in the person of an individual, if a Habsburg restoration were eventually thought politic the Archduke Georg, the Magyarised son of the late Crown Prince Otto, already resides in Budapest. Hungary’s post-Habsburg history has been tragic. At the Treaty of Trianon in 1920, Woodrow Wilson robbed Hungary of 71 per cent of its territory, 66 per cent of its population and its only seaport. That was a preliminary taste of American foreign policy initiatives.
The new constitution makes the classic statement of Burkean philosophy: “Our Basic Law is the foundation of our legal system; it is a contract between Hungarians past, present and future.” That recognition of the seamless continuum of history and the transience of generations stands head and shoulders above the trashy verbiage of EU treaties. Not only does it “recognise the role of Christianity in preserving nationhood”, it “professes that the family and the nation constitute the principal framework of our coexistence”. No wonder it is anathema to the Frankfurt Marxists of the EU.
It protects human life from the moment of conception and defines marriage as a union between a man and a woman. It lists the crimes of Communism and lifts the statute of limitations that protected the criminals of the Soviet era who despatched 600,000 Hungarians to concentration camps. Hungary’s transition to democracy is often called painless, because the Red nomenklatura saw the game was up, liquidated state assets and became the new rich. The Hungarian Socialist Workers’ Party dropped one word from its title and soon regained power: Ferenc Gyurcsány, prime minister from 2006 to 2009, was the former president of the Communist Youth Organisation. In a world where nonagenarian Nazis who should have been hanged in 1945 are carried into court in oxygen tents, why is it an outrage for Hungary now to target Red murderers? Well, er, because the right commits atrocities, the left commits mistakes.
Judicial activism is also being curbed by lowering the retirement age for judges from 70 to 62. The president of the Supreme Court requires at least five years’ Hungarian judicial experience, which eliminates the incumbent who instead has 17 years’ experience of going native in the European Court of Human Rights. Yet the biggest canard is that it is “undemocratic” for the government to gain influence within the Hungarian Central Bank. Why? Because elected representatives may overrule cronyism among the bonus-entitled classes – exactly what every European electorate yearns for in vain.
The Hungarian constitution reflects an awakening of cultural and moral sensibilities, a revolt against Brussels-directed integration and PC impositions. It is the product of a highly civilised nation reclaiming its heritage and autonomy. It should be an inspiration to the rest of Europe, marinated in moral relativism and political passivity. As this noble documents states, “we have an eminent need of spiritual and intellectual renewal”.
Ausztriából:
Magyarország önrendelkezése és szuverenitása
Hungaria semper libera
Una et eadem libertas
Az alapvető szabadság- és önrendelkezési jogok Magyarországon több száz éve az alkotmány tagadhatatlan részei. Ezeknek a jogoknak a megsértése a történelem folyamán újra és újra felkelésekhez és forradalmakhoz vezetett, amelyek hosszú távon mindig impulzust adtak egész Európának. Utoljára 1956-ban a kommunista diktatúrának és a Pax Sovietica-nak rántottuk le az álarcát és ezzel megindítottuk ennek összeomlását. 1989-ben szétvágtuk és kinyitottuk a vasfüggönyt egy akkor számunkra sokat ígérő szabadság felé. Nagyot csalódtunk. A megígért „új európai ház”-ban eddig csak a pincében kaptunk helyet, szabadság helyett diktatórikus kényszert, biztonság helyett aggasztó kétséget, jog helyett hazugságokon alapuló igazságtalanságot. Európai értékek ürügyén megaláznak, megsértenek, kirekesztenek bennünket és megkérdőjelezik a demokratikus jogainkat. Ismét védekeznünk kell. Le kell rántani az új, láthatatlan diktatúrának és a Pax Americana-nak az álarcát, ameddig még nem késő. Tudjuk, hogy ez a harc sokkal nehezebb mint a páncélosok elleni volt. A fegyverünk csak a szó, a jog és az európai értékek. Ami azért nehéz, mert nem mi, hanem az Európai Unió szenved demokrácia deficitben. Ki vagyunk téve minden önkénynek, mert az Európai Unió a mai napig nem tett eleget a kötelezettségének és még mindig nem csatlakozott az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, hogy ne lehessen felelősségre vonni az uniós szervezeteket az Emberi Jogok Európai Bíróságán.
Nem mi távolodtunk el az európai értékektől, hanem a brüsszeli hatalomcentrum. Nem mi tagadjuk meg a demokráciát, hanem az európa úniós szervezetnek hiányzik a demokratikus legitimációja.
Európa gazdasági, politikai válságban és erkölcsi romlásban van. Nem így képzeltük el az új Európát!
Egy új Európát kell felépítenünk. Egy olyan Európát, amely nem centralisztikusan, hanem polycentrikusan van felépítve. Egy olyan Európát, amely visszatér a keresztény gyökereihez és értékeihez, egy olyan Európát, amelyben a szuverén nem a pénzoligarchia, hanem a nép és a nemzet. Egy olyan Európát, amelyben tiszteletben tartják a népek demokratikus akaratát. Egy olyan Európát, amelyben minden nép az alapvető szabadságjogokkal, első sorban az önrendelkezési joggal élhet, amelyet a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Egyezségokmánya az 1. Cikkben így definiál: „A népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket.”
Csak az önrendelkezés és állami szuverenitás alapján lehet Európát szabadságban és igazi békében megalapozni.
Nem szabad engedni a zsarolásnak és kényszernek!
Nem szabad félni, vállalni kell a kihívást!
Soha nem szabad feladni az önrendelkezést, önelhatárolódást és önbecsülést!
Tudjuk, hogy az európai polgárok többsége ugyanazt akarja, tudjuk, hogy az európai közvélemény nem azonos a média által kinyilvánított hamis véleménnyel. Felszólítunk minden magyart és európait, utasítsa vissza a bennünket ért hazugságokat és félrevezetéseket, bátran vállalja az igazság kimondását és követelését és segítse egy új, szabadabb, békésebb, boldogabb Európa felépítését a népek önrendelkezése és az államok szuverenitása alapján.
Isten, áldd meg a magyart!
Bécs, 2012. január 10. Eva Maria Barki
Aláírásommal támogatom a petíciót
Selbstbestimmung und Souverenität Ungarns
Hungaria semper libera
Una et eadem libertas
Grund- und Freiheitsrechte und das Selbstbestimmungsrecht sind in Ungarn seit mehreren Jahrhunderten unverzichtbarer Teil des Verfassungsbestandes. Die Verletzung dieser Rechte hat im Laufe der Jahrhunderte immer wieder zu Aufständen und Revolutionen geführt, welche langfristig für ganz Europa impulsgebend waren.
Zuletzt haben wir im Jahre 1956 der kommunistischen Diktatur und der Pax Sovietica die Maske vom Gesicht gerissen und damit deren Zusammenbruch eingeleitet. 1989 haben wir den eisernen Vorhang in eine damals vielversprechende Freiheit geöffnet. Wir wurden sehr enttäuscht. In dem proklamierten „Neuen Europäischen Haus“ haben wir bisher nur im Keller einen Platz erhalten, anstelle von Freiheit diktatorischen Zwang, anstelle von Sicherheit beängstigende Zweifel und anstelle von Recht, auf Lügen beruhende Ungerechtigkeiten. Unter dem Vorwand der Bewahrung europäischer Werte werden wir erniedrigt, beleidigt, ausgegrenzt und werden unsere demokratischen Rechte in Frage gestellt. Wieder müssen wir uns wehren. Wir müssen die Maske vom Gesicht der neuen unsichtbaren Diktatur und der Pax Americana herunterreißen, solange es nicht zu spät ist. Wir wissen, dass dieser Kampf viel schwieriger ist als es der Kampf gegen Panzer war. Unsere Waffen sind nur das Wort, das Recht und die Europäischen Werte. Er ist deshalb schwierig, weil nicht wir, sondern die Europäische Union an einem demokratischen Defizit leidet. Wir sind der Willkür ausgeliefert, weil die Europäische Union bis heute ihrer übernommenen Verpflichtung nicht nachkommt und noch immer der Europäischen Konvention für Menschenrechte nicht beigetreten ist, sodass ihre Organe vor dem Europäischen Gerichtshof für Menschenrechte nicht belangt werden können.
Nicht wir haben uns von den Europäischen Werten entfernt, sondern das Brüsseler Machtzentrum. Nicht wir leugnen die Demokratie, sondern mangelt es den Europäischen Institutionen an der demokratischen Legitimität.
Europa ist in einer wirtschaftlichen und politischen Krise und einem moralischen Verfall. So haben wir uns das neue Europa nicht vorgestellt!
Wir müssen ein neues Europa aufbauen. Ein Europa, welches nicht zentralistisch, sondern polyzentrisch aufgebaut ist, ein Europa, welches zu seinen christlichen Wurzeln und Werten zurückkehrt, ein Europa, in welchem nicht die Finanzoligarchie, sondern das Volk und die Nation der Souverän ist. Ein Europa, in welchem der demokratische Wille der Völker respektiert wird. Ein Europa, in welchem jedes Volk die grundlegenden Freiheitsrechte, in erster Linie das Selbstbestimmungsrecht genießt, welches im jeweiligen Artikel 1 des Internationalen Paktes über bürgerliche und politische Rechte und des Internationalen Paktes über wirtschaftliche, soziale und kulturelle Rechte wie folgt definiert ist: „Kraft dieses Rechtes entscheiden die Völker frei über ihren politischen Status und gestalten in Freiheit ihre wirtschaftliche, soziale und kulturelle Entwicklung.”
Ein Europa in Freiheit und echtem Frieden ist nur auf der Basis von Selbstbestimmung und staatlicher Souveränität denkbar.
Wir sagen Nein zu Zwang und Erpressung!
Wir sagen Nein zu Furcht und Angst, die Herausforderungen müssen wir annehmen!
Niemals dürfen wir unsere Selbstbestimmung, Selbstdefinition und Selbstachtung aufgeben!
Wir wissen, dass die Mehrheit der europäischen Bürger dasselbe will. Wir wissen, dass die europäische Meinung nicht Ident ist mit der unrichtigen veröffentlichten Meinung. Wir rufen jeden Ungarn und jeden Europäer auf, er möge die gegen uns vorgebrachten Lügen und Irreführungen zurückweisen, mutig die Wahrheit aussprechen und fordern und helfen, ein neues, freieres, friedlicheres und glücklicheres Europa auf der Grundlage des Selbstbestimmungsrechtes der Völker und der Souveränität der Staaten zu errichten.
Gott schütze Ungarn!
Wien am 10.1.2012 Eva Maria Barki
Mit meiner Unterschrift unterstütze ich die Selbstbestimmung und Souverenität Ungarns!
Franciaországból:
Nous somme tous des patriotes hongrois !
(La Revue Critique - Jeudi 5 janvier 2012)
La situation en Hongrie continue d’agiter tout ce que Paris compte de grandes âmes, de gens d’esprit, de pasteurs méthodistes et de banquiers philanthropes. Hier soir encore, /Le Monde/ consacrait toute la première partie de son éditorial aux « dérives antidémocratiques » de M. Orban, à sa constitution « infâme » et à ses lois « scélérates ». On en appelait évidemment à l’Europe, à l’esprit du traité de Rome, aux mannes de Monnet, de Schumann et d’autres grandes consciences bruxelloises… Et – pour la première fois – on réclamait même des sanctions ! Eh oui, des sanctions, des vraies, des sérieuses, des sévères. On doit bien reconnaître que sanctionner un gouvernement issu d’élections démocratiques n’est pas chose facile. Mais, tant pis. Après tout, qui aime bien châtie bien!
C’est en lisant la seconde partie de l’éditorial qu’on comprenait mieux ce qui mettait notre chroniqueur mondain dans une fureur aussi noire : la politique économique du gouvernement hongrois ! « /En vertu d’un curieux credo nationaliste, M. Orban semble avoir décidé que son pays, pourtant gravement atteint par la crise, pouvait s’en sortir seul. Il refuse de se plier aux conditions posées par l’UE et le FMI pour accorder leur aide/»… Ah ! il refuse de subir les diktats de ces messieurs de Francfort et de New York ? Ceux là même qui viennent de saigner à blanc la Grèce et qui s’apprêtent à mettre à plat l’Italie, l’Espagne et le Portugal ? C’est entendu ! Que M. Orban ait des méthodes passablement autoritaires, qu’il soit un peu chatouilleux sur les questions de drapeau, d’ordre et de religion, qu’il apprécie modérément le mot République, qu’il vient d’ailleurs de congédier de sa constitution, passe encore ! Mais qu’il se refuse de se prosterner devant M. Draghi et Mme Lagarde, de se faire mener par le bout du nez par le dernier des eurocrates, là on bascule dans l’aveuglement criminel ! Vous voulez d’autres preuves que M. Orban est un proto-fasciste ? il ne croit ni à l’indépendance des banques centrales, ni à la concurrence libre et non faussée, ni à l’intelligence de M. Van Rompuy, ni à l’honnêteté de M. Juncker !
Un pays qui élit massivement un gouvernement de redressement national pour le sortir d’une crise où l’Europe l’a plongé, qui approuve tout aussi massivement une nouvelle Constitution où les mots de patrie, d'honneur et d'histoire retrouvent un sens, qui a la bonne idée (au passage) de se débarrasser de la République et de toute la verroterie « démocratique » issue de l'époque stalinienne, qui défend ses droits, ses emplois, son économie face à la finance internationale et aux gnomes de Bruxelles. Qu'est-ce que c'est, selon /Le Monde/, /Libération/ et notre belle presse bourgeoise ? Une quasi dictature !
Et des pays comme l'Italie ou la Grèce à qui l’on impose comme dirigeants, par simple cooptation, sans aucune élection, des employés de Goldman-Sachs, des voyous notoires, des banquiers véreux, qui ont pour certains prêté la main à la faillite de leur pays et qui n'ont été placé là que comme garde-chiourmes des marchés et des prédateurs. Qu'est-ce-que c'est, selon /Le Monde/, /Libération/ et consorts ? Des pays libres et démocratiques ! A tel point qu’on voudrait qu’il en soit de même pour la France. M. Lionel Stoléru n’affirmait-il pas placidement la semaine dernière dans les colonnes du /Monde que « la démocratie est incapable de sécréter et de soutenir des dirigeants politiques qui ont le courage de prendre des décisions impopulaires mais nécessaires »/1
Et qu’il fallait songer à confier le pouvoir à «des hommes courageux » comme MM. Camdessus, Trichet, Pascal Lamy ou Claude Bébéar. Et pourquoi pas directement à Mme Parisot ? La Hongrie est aujourd’hui le symbole de l’Europe qui résiste. Elle le fait au nom du droit des peuples à maîtriser leur destin, comme elle le fit, il y a un peu plus d’un siècle, au nom du droit des hommes à vivre, fiers et libres. Les manifestations d'opposants hongrois, que nos médias passent généreusement en boucle, rassemblent en réalité bien peu de monde. Selon l’homme de la rue à Budapest, on y compte surtout des vieux, des fonctionnaires et, par-dessus tout, des adeptes de l'ancien régime communiste. Ce régime qui prit le pouvoir par la tricherie, le mensonge et par le crime, qui interdit toute constitution, toute vie démocratique, toute expression syndicale, un régime de policiers, de bourreaux et d’assassins qui imposa pendant près d'un demi siècle à la Hongrie une République aux mains tachées de sang. C’est le souvenir de ce passé abject que nos amis hongrois veulent aujourd’hui exorciser, en approuvant une Constitution qui met à nouveau en avant les symboles de leur identité, leur langue, leur territoire, leurs libertés. C’est peut-être aussi d’un passé plus lointain, mais tout aussi cruel, dont ils veulent se délier : celui du Traité de Trianon de 1920, où les puissances alliées, et en premier lieu la France républicaine et laïque, cherchèrent à punir et à humilier la Hongrie catholique et habsbourgeoise en réduisant des deux tiers sa population et son territoire.
L’Union européenne et sa cohorte de politiciens ignares, de fonctionnaires soumis et de banquiers voraces pensent pouvoir se mettre en travers de ce processus de mémoire et de renaissance nationale. Ils rêvent de diktats, de punitions et de sanctions. Qu’ils prennent garde ! La Hongrie ne s’est pas détachée de l’Union soviétique pour retomber dans une autre forme d’empire, mieux camouflé mais tout aussi tyrannique. Elle résistera et sa résistance peut demain en susciter d’autres. En 1956, le peuple français, malgré ses dirigeants de l’époque, apporta spontanément son soutien à l’insurrection de Budapest. Certaines soirées parisiennes de novembre 1956 furent l’occasion de rappeler aux complices français des bouchers du Danube qu’ils devaient se tenir à carreau. Car à Paris, on n’aime pas beaucoup ceux qui insultent les peuples libres.
Ce soir, nous sommes tous des patriotes hongrois !
Hubert de Marans
1 Lionel Stoléru, « /Il faut changer de gouvernement, la crise exige un nouveau Premier ministre/ », Le /Monde/ du 30 décembre 2011. Il est stupéfiant (et encourageant !) de voir M. Stoléru insulter aussi ouvertement la démocratie dans les colonnes du /Monde./ Dire que le régime est incapable de secréter des hommes qui ont le sens du long terme et le courage de prendre des décisions difficiles est une vérité première. Encore faut-il que ces hommes aient la légitimité pour le faire et que leurs décisions soient prises dans le sens de l’intérêt national et non pas de celui du capitalisme international.
M. Stoléru, encore un effort pour devenir royaliste !
(fordítás franciából)
A magyarországi helyzet továbbra is lázban tart mindenkit aki számít Párizsban: a nagy lelkeket, a szellem embereit, a methodista lelkipásztorokat és az emberbarát bankárokat. Tegnap este a 'Le Monde' megint teljes egészében Orbán úr “antidemokratikus elhajlásainak”, “gyalázatos” alkotmányának és “szégyenletes” törvényeinek szentelte vezércikkének elsö részét.
Magától értetödik, hogy szóba került Európa, a római szerzödés szelleme, Monnet, Schumann és Brüsszel többi nagy, élö lelkiismerete. És - most az elsö alkalommal - még szankciókat is követeltek! Bizony: szankciókat, igaziakat, komolyakat, szigorúakat. El kell ismerni, hogy egy demokratikus választások után alakult kormány ellen szankciókat alkalmazni nem is olyan egyszerü dolog. De mit számít az! Végülis, 'qui bene amat, bene castigat' - aki jól szeret, jól is büntet !
A vezércikk második felét olvasva értjük csak meg igazán, hogy mitöl lett ennyire dühös a mi mondén krónikásunk: a magyar kormány gazdaságpolitikájától! “Egy furcsa nacionalista hitvallást követve, úgy tünik, hogy Orbán úr elhatározta, hogy országa egyedül is ki tud lábalni az öt súlyosan érintö válságból. Visszautasítja, hogy teljesítse azokat a feltételeket, amelyektöl az EU és az IMF függövé teszi az országnak nyújtandó segélyt.” Á vagy úgy! nem hajlandó eltürni ezen frankfurti és new yorki urak diktátumait?
Ugyanazokét, akik éppen most véreztették el Görögországot és most arra készülnek, hogy padlóra küldjék Olaszországot, Spanyolországot és Portugáliát? Értjük már! Az, hogy Orbán úr módszerei kicsit önkényesek, hogy kissé túl sokat foglalkozik a lobogó, a közrend és a vallás kérdéseivel, hogy csak mértékkel kedveli a Köztársaság szót, aminek egyébként éppen most tette ki a szürét az alkotmányából, mindez csak hagyján! De az, hogy nem hajlandó hajbókolni Draghi úr és Lagarde asszony elött, nem engedi, hogy ezek az eurokraták az orránál fogva vezessék, az már bünös vakság jele. Kell-e még más bizonyíték arra, hogy Orbán úr egy proto-fasiszta? Nem hisz sem a központi bankok függetlenségében, sem a szabad versenyben, sem Van Rompuy úr intelligenciájában, sem Juncker úr becsültességében!
Egy olyan országról van szó, amelyik nagy többséggel megválasztja a nemzeti felemelkedés kormányát, annak reményében, hogy talán kikerülhet abból a válságból, amibe Európa süllyesztette, amelyik ugyancsak nagy töbséggel támogat egy új alkotmányt, ahol a haza, becsület és történelem szavak visszanyerik jelentésüket, amelyik csak úgy mellékesen, egy nagyszerü ötlettöl vezérelve, megszabadul a Köztársaság szótól és a “demokráciának” a sztálini korszakból örökölt színes üveggolyóitól, amely megvédi a nemzetközi pénzintézetekkel és Bruxelles gnómjaval szemben a jogait, állampolgárai munkahelyeit, és gazdaságát. Mi is ez az ország a Le Monde, a Libération és a mi kivaló polgári sajtónk véleménye szerint? Egy kvázi diktatúra!
S eközben Olaszországra és Görögországra mindenfajta választások nélkül, egyszerü kinevezéssel kényszerítenek rá új vezetöket, Goldman-Sachs alkalmazottait, közismert gazembereket, férgeslelkü bankárokat, akik közül egyesek saját országuk tönkretételében müködtek közre, és akiket most a piacok és ragadozóik helyeztek oda smasszernek. Ezt minek tartja a 'Le Monde', a 'Libération' és a velük hasonszörü sajtó? Szabad és demokratikus országoknak! Olyannyira, hogy azt szeretnék, legyen ugyanígy Franciaországban is. Lionel Stoleru úr vajon nem jelentette-e ki jámborul a mút héten a 'Le Monde' hasábjain, hogy a “demokrácia képtelen olyan politikai vezetöket kitermelni és támogatni, akiknek elég bátorságuk lenne a népszerütlen, de feltétlenül szükséges intézkedéseket meghozni.” És hogy a hatalmat olyan “bátor emberek” kezébe kellene adni, mint Camdessus, Trichet, Pascal Lamy vagy Claude Bébéar urak. Miért ne adnánk közvetlenül Parisot asszony
- a francia Vállakozók Szövetségének elnöke - kezébe a hatalmat?
Célpontban Magyarország - Németországban, Franciaországban
„György Konrád és Heller Ágnes mondta”
+ Videó
(forrás: Hír TV - 2012. január 13., péntek)