2007 06 21.
A nemzet könyvtárosa
Méltatás *
írta Juhász
Tisztelt Takács Igazgató Úr, Vekerdi Tanár Úr, Bangha Tanár Úr!
Tisztelt akadémikusok, egyetemi tanárok, a konferencia résztvevői!
Kedves barátaink, Hölgyeim és Uraim!
Örömteli megtiszteltetés számomra, hogy ünnepi eseményen szólhatok Önökhöz.
Külön öröm, hogy itt, az Eötvös József Collegiumban kerül sor Vekerdi Tanár Úr méltó köszöntésére, ahol ennyi szeretettel, tisztelettel és szimpátiával viseltetnek iránta, aki a Collegiumnak igazgatója, az Országos Széchényi Könyvtári Nemzetközi Csereszolgálatnak pedig 1973- 1995 között vezetője volt. Meggyőződésem, hogy ebben a barátságos légkörben közösen vallott értékek és elvek alapján szólhatok itt, méltatva a tudós vezetőt. Előadásomban csakis tisztelettel és szeretettel tudok szólni ünnepeltünkről, ezért is engedjék meg csak így neveznem Őt az Önök körében a továbbiakban: Tanár Úr.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, a mi teendőnk az volt, hogy a teljesség igényével gyarapítsuk honn, és terjesszük külföldön értékes munkák - friss megjelenésű könyvek - cseréje révén nemzeti kincsünk, kulturális örökségünk javát, amint az épp megjelent. Munkánk volt az, hogy nyújtsuk a külföldnek, amit az értékes hazai szellemi termésből maga igényel, köztük az Önök s tudós elődeik megírta könyveket, folyóirati szaktanulmányokat is. Tanár Úr több mint húsz éven át azon is dolgozott, hogy cserében igényesen beszerezzük külhonból, Keletről s Nyugatról az Önök számára is az OSZK-ba mindazt, amit Önök, tudós emberek is elolvastak már az óta ott, vagy esetleg még el fognak olvasni. Beszerezte tehát mindazon magyar vagy idegen nyelvű köteteket, amelyekre vélhetően a hazának, benne Önöknek, a szellem embereinek is szüksége van. Valóságos kincskezelői teendő volt tehát az övé, aki hírnevében óvta, ápolta, gyűjteményi valóságában pedig gyarapította azt a kincset, ami a mienk, mindannyiunké: az írott magyar örökséget. Ugyanakkor nagyon sokat tett azért, hogy ennek a mi egységes örökségünknek áldásos hatáskörét kiterjessze, elérhetővé s gazdagító hatóerővé tegye ama területeken is, ahol a huszadik század második felében nem a jól ellátottsággal, hanem szűkösséggel kellett szembesülnünk, ahol a jogos juss polgári élvezete helyett az örökségünktől való jogtalan megfosztást gyakorló erők hatalmasodtak el, s a mieink foglyokként sínylődtek. Szellemi örökségünk hatáskörének kiterjesztése az áldásos tette Tanár Úrnak, aminek következményeként nyilvánul ez a szellemi tekintély, amit Tanár Úr személy szerint, külön is hordoz, s ami iránt Tanár Úrnak mindenkor külön tisztelettel és megbecsüléssel kell adóznunk. Mert ő nyújtotta mindeme munkálkodásait feledhetetlen ajándékul - identitása, kultúrája, nyelve megőrzésére - mindenek előtt a részenkint méltatlanul hátrányos helyzetbe került egész Kárpát-medencei magyarságnak.
Sivár történelmi korban is, szűkös körülmények dacára is a mindenkori szellem kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, és kitűnően nyilvánul az élet princípiumaként teleológiai természete. Materialista korokban kísérleteznek ugyan a szellemiség száműzésével, tényigazság-megfogalmazásainak elhallgattatásával szintúgy, azonban mindig visszatalál hozzánk, ha csak talpalatnyi földet, ha csak földi keresztünket érinthetve is. Ha földrajzilag távol van, bevési igazságszavait az időbe, ha itt van, köztünk: tesz.
A tárgyalt korról, a múlt század 50-es – 70-es éveiről az Egyesült Államokban – egy ott élő magyar ember korabeli összegzésében 1) – ez olvasható:
„Magyarország fölött aztán is (1956 után – J. A. megjegyzése) egy Oroszországot kiszolgáló elszánt és kegyetlen kisebbségi csoport uralkodik, a Kommunista Párt, mely alig teszi ki az ország lakosságának nyolc százalékát.
Ami az egyéni szabadságjogokat illeti: sajtószabadság, szólásszabadság nincsen, cserkész-és egyéb ifjúsági mozgalmak tiltva vannak, az egyházak lassú elsorvasztása rendszeresen folyik és semmiféle politikai megnyilvánulás az egypárt-rendszeren kívül nincsen.
Habár legújabban a budapesti kommunista kormány bejelentette hajlandóságát arra, hogy kultúr-cserét engedélyez a Nyugattal, ez a kultúrcsere mind ez ideig egyoldalú maradt. A magyarországi kommunista ellenőrzés alatt álló kiadók könyvei és egyéb sajtó-és propaganda-termékei szabadon importálhatók és árusíthatók úgy Amerikában, mint a szabad világ más országaiban is, ezzel szemben viszont semmi külföldön nyomtatott magyar anyag nem vihető be és nem árusítható Magyarországon. A magyar népet teljesen elzárták rabtartói a szabad magyar szellem minden megnyilvánulásától. Azok a magyarok pedig, akik a feldarabolt Hazának Romániához vagy Csehszlovákiához csatolt részén élnek, kettős elnyomás alatt szenvednek. A kommunista igán kívül viselniük kell a románok, illetve csehek soviniszta gyűlölködésének terhét is. Az erdélyi magyarok még nyelvüket sem használhatják szabadon és az ellenséges érzületű román kommunista kormány minden eszközzel arra törekszik, hogy megsemmisítse és letörölje a térképről ezt a még ma is közel három-milliót számláló őslakosságot. A legújabb román kormányrendeletek még azt is megkövetelik, hogy minden húsz évnél idősebb könyvet, levelet, kéziratot, festményt, emléktárgyat beszolgáltassanak. Miután az erdélyi magyar múzeumok, könyvtárak, egyházi levéltárak és okmánytárak évszázadok óta meggyűjtött anyagát már mind elkobozták, ez az utóbbi, magánszemélyekre vonatkozó rendelet azt jelenti, hogy hamarosan semmiféle bizonyíték sem marad, mely Erdély magyar múltját igazolhatná a jövendő felé.”
Vekerdi Tanár Úr latin-görög szakon végzett a budapesti Eötvös Collegiumban. Magyarán: íme, itt van köztünk egy azon kiművelt fők közül, akiket nagy hagyományainak és alapító Atyáinak jövő-ígérete szerint a Collegium szelleme még áthathatott, a lelki lét legmélyebb rétegeiig átjárt, aki az anyagiasságtól mentes létben is ismeri a szolgálat mibenlétét. Aki tud suhanni az állandó jövő felé.
Az 1960-as évek elején Keresztury Tanár Úr, magyar kultúrpolitikus, az Eötvös Collegium volt vezetője, az Országos Széchényi Könyvtár főosztályvezetőjeként tanúsított atyai segítő készséget volt tanítványa iránt. Megfelelő munkakörbe segíti Vekerdi Tanár Urat, volt Eötvös Collegistát, az ólomgyári segédmunkást, aki ráérő perceiben perzsából és szanszkritból fordítgat, aki 1956-os tevékenysége miatt börtönbüntetést szenvedett, akinek mondott bűne az volt, hogy a budapesti Indiai Nagykövetséggel tartott kapcsolatot, Szovjetunióba elhurcolt harmincezer magyar kiszabadítása ügyében. Keresztury Tanár Úr ajánlotta felvételre az Országos Széchényi Könyvtárban Vekerdi Tanár Urat. Intézményünk kiváló tudósjelöltet alkalmaz e támogatásnak köszönhetően, Tanár úr ekkortól nemzeti könyvtárunk Régi Nyomtatványok Tárában, utóbb a Gyarapítási Osztályon dolgozik.
Időközben megindult itthon csendesen a magyar nemzeti érzés támogatása, külföldi magyarsággal kapcsolattartás, a "Hidak a nemzetiségeink" gondolat előkészítése. Ekkorra már az idősebb nemzedék kivételével a magyarországi közvélemény alig tudja, hogy magyarok élnek például Erdélyben - Rákosi és Aczél idejében erről mélyen hallgattak. 1972-őt írunk, és hirtelen megnyílik a szomszédos országokba utazás lehetősége. S mert másfél év alatt csak Erdélybe mintegy másfél millió magyar turista megy ki, másfél millió párthívet szerez az erdélyi magyarságnak a "piros útlevél" Magyarország jóvoltából. Ez döntő áttörést eredményez a magyarságtudatban. Mert akik jártak ott, látták az ottani magyar-üldözést, az akkori nemzeti sorsot, akik egyszer megjárták Erdélyt, azzal Aczélék el nem tudták hitetni többé, hogy tejjel-mézzel folyó Kánaán lenne ama román szocialista politika. Az viszont tudható volt: ha Erdélybe, Felvidékre kimennek a magyar fiatalok, azokból jó magyar ember lesz.
Amint így módja nyílott reá, Tanár Úr, aki amúgy is állandó kapcsolatban van a külfölddel, azonnal kiutazik Erdélybe. Útjáról visszatérve beszámol a könyvtárban az erdélyi magyar kulturális helyzetről. Arról, hogy Erdélyben alig jutnak magyar könyvhöz, holott arra ott nagy-nagy szükség van. Hogy Erdélyben napról napra szorítják vissza a magyar nyelvű iskolákat, egyetemi magyar tanszékeket. Nyugdíjba menő magyar anyanyelvű professzorok helyét román anyanyelvű tanerővel töltik fel az erdélyi magyaroknak alapított Marosvásárhelyi Orvosi Egyetemen. Magyar könyvek beszerzésére minimális pénzt fordítanak.
Már huzamos ideje keresik nemzeti dokumentumcsere-központunkban, az OSZK-ban azt, akit a Nemzetközi Csereszolgálat osztály élére kinevezzenek. Ide nyelveket kell okvetlenül tudni, társadalmi modorban, viselkedésben is megfelelő tulajdonságokkal rendelkező ember kell. Diplomáciai szintű körültekintéssel kell ott dolgozni. Az a kapuja könyvtári vonalon az országnak és az OSZK-nak a külföld felé, az osztály vezetőjéé a legbizalmibbnak tekintett állás.
A választás Tanár Úrra esett.
1973 szeptemberében - kandidátusként - osztályvezetői besorolásban az Országos Széchényi Könyvtár Nemzetközi Csereszolgálatának, az "NCS"-nek a vezetésére kap megbízatást.
S "mert a szellem nem más, mint a célra törő intelligens lélek" 2) a hivatali elődje, dr. Gombocz által jól megszervezett NCS-s munkát átvéve, Tanár Úr igyekezett azt tovább fejleszteni. 3)
A nemzeti könyvtárak már akkor is világszerte s főképp Európa-szerte támogatólag viszonyulnak a kiadványcsere tevékenységhez, amelyik a kulturális együttműködés egyik legelterjedtebb formája. 1975-ben a Helsinki Záróokmány szövege is többször utal majd rá: ily tevékenységekkel szemben elvárás az, hogy azok szélesebb körűvé váljanak - olvasható egy UNESCO által fémjelzett s Gombocz emlékének ajánlott kiadványban. 4)
Az OSZK vezetése előtt hangzott bemutatkozó beszédében Tanár Úr elmondta: az intézmény külföldi kapcsolatait fenntartani, erősíteni akarja, részint az OSZK könyvbeszerzési - hungarikum beszerzési - érdekei szerint, másrészt az OSZK jó híre, külföldi partnerek előtti jó renoméja tekintetében, keleti és nyugati partnerekkel egyaránt. "De ezen belül különös szeretettel szeretnék foglalkozni a szomszédos országok nemzeti és egyéb könyvtáraival való cserekapcsolatok ápolásával." - mondta.
Ez fűződik Tanár Úr nevéhez: a szomszédos országok magyar érdekeltségű intézményeinek a könyvtámogatása.
Gombocz magyar törekvései a szabadabb információáramlás elősegítésére irányultak és az intézményesített nemzetközi dokumentumcsere ennek egy kiemelkedően ritka lehetősége volt. Ennek útján eredeti tudományos és technikai kiadványok, a hivatalos dokumentumok, nemzetközi és hazai tanácskozás kötetek, sorozati kiadványok, folyóiratok, napilapok, térképek és zenei anyagok, továbbá frissebb megjelenésű egyéb könyvek duplumainak cseréjére kerülhet sor. A tevékenység fő forrása a törvény által garantáltan az NCS által megkapott két teljes köteles-példány sor könyvekből és folyóiratokból, valamint pótlólagos vásárlás, amit folyóiratok előfizetése egészít ki.
Tanár Úr viszont - saját megvallása szerint - kevésbé szeretett utazni, kongresszuson részt venni. Egyszerű magyar állampolgárként, aki a magyar nemzetét szerető ember szemével nézi a dolgokat, célkitűzése volt: minél előnyösebben tudjon könyveket nyugati partnerektől beszerezni, s ami lényegesebb: a támogatási akciót, amit Gombocz csíráiban elindított, tömeges méretűvé tenni magyarlakta területeken.
Ez az a szellem, ami lényegében érték.
Dr. Gombocz emberi szerencséje abban állt, hogy törekvéseiben mintegy a földies világszellemmel találkozott ugyan, de nem ütközött meg vele. Tanár Úr viszont hős. Oly korokban tevékenykedett, amikor a világ szellemtelensége legártóbb formákat öltve ütötte föl fejeit körülöttünk. S ő ezek ellen harcolt. (Ha mozirajongó hölgyek s urak lennének itt, kedvükért úgy is mondhatnám: ő egy Angyal :). Mindketten tették a dolgukat, okosan. S szelíden, mint a galambok.
Utazott aztán Tanár Úr sokfelé, mégis. Ápolta jó kapcsolatainkat ez úton is német, cseh, nagy-britanniai, további nemzeti és egyéb könyvtári partnereinkkel, a Szentszék Könyvtárával bezárólag.
Cserekapcsolataink bővítésére Tanár Úr legelső útja azonban 1975-ben Csehszlovákián belül Kelet-Szlovákiába vezet. E felvidéki területeken nem épültek ki eléggé sokrétűen kapcsolataink a helyi megjelenésű hungarikum anyag beszerzésének biztosítására. Rimaszombatban is előre hálásak a magyar könyvküldésért. Tornalja színmagyar faluban pedig Tanár Urat a helyi könyvtáros bevezeti a harmincezer kötetes könyvtárba, ahol szlovák nyelvű könyvek érintetlenül sorakoznak. Aztán másfél négyzetméter polcra mutat, azon 1oo-2oo kötet agyonolvasott, szétrongált magyar könyv. Ez a teljes magyar könyvállományunk - mondja.
Tanár Úr második külföldi útja a Szovjetunióba visz, szintén 1975-ben.
Lenin Könyvtár. Moszkva. Tanár úr az oroszok nyelvét kitűnően ismerte. Nem csak anyanyelvüket, de szokásaikat is. Így aztán tárgyalásai eredménnyel zárultak. Osztályunk közvetlen kapcsolatba léphet tudományos kiadványokat kibocsátó intézményekkel, sőt, a könyvtárak és egyéb intézmények őszinte örömmel fogadják minél nagyobb számú magyarországi kiadvány küldését a Szovjetunió azon területein, ahol magyarul tudó olvasóközönség is van: Kárpátalján.
Szomszédos országok közül Jugoszláviával állunk legharmonikusabb cseretársi kapcsolatban, ebben az időben
Tanár Úr közvetlen tárgyalásokba igyekszik bocsátkozni üzemi és közigazgatási magyar nyelvű kiadványokat megjelentető helységek városi könyvtáraival. Cserébe felajánlja az őket érdeklő magyarországi kiadványok rendszeres küldését. Zombor, Zenta, Magyarkanizsa, Óbecse és Topolya könyvtáraiban fogadják örömmel látogatását és ajánlatát. Zenta könyvtára pedig egymaga több hungarikumot küldött a következő egy év alatt, mint a többi jugoszláviai könyvtár együttesen
Romániában 1977-től jár újra Tanár Úr. Határokon túli magyar intézmények támogatása ügyében a legszembeötlőbb Románia igen barátságtalan viselkedése. A hivatalos román magyarellenesség az NCS ez irányú tevékenységével szemben is nyomon követhető.
„Erről teljes nyíltsággal beszámoltam a Washington-i nagy nemzetközi kiadványcsere konferencián, valamikor a nyolcvanas évek közepén. A konferencia szervezőjével, a Charlottesville-i egyetemi könyvtár szláv bibliográfusával, Powell kolleginával Budapesten barátkoztam meg. Ő Kelet-Berlinből menekült a fal felhúzása előtt /Mecklenburg-i születésű / és boldog volt, hogy velem anyanyelvén beszélhet. Amerikai költségen hívott meg, a repülőjegyet és a szállást is ők fizették. A szerb és horvát kollégákon kívül – ami mégis más helyzet – egyedül én mehettem ki a szocialista táborból. A többit is hívták, de egyszerűen nem engedték ki őket. Így azután én álltam a figyelem középpontjában, és mindent elmondhattam. Sőt még azt is hozzátettem, hogy engem, mint ’public enemy No. 1’-t figyel a határtól kezdődőleg a román titkosrendőrség, és életveszélyes balesetet helyeztek már számomra kilátásba. Hozzátettem: ’I suppose, Romania is the only country in the world where librarianship is life dangerous.’ Ezek után kaptam a vastapsot, mint az egész konferencia legérdekesebb előadásáért. Ott a valósághoz híven elmondtam a szovjet helyzetet is, hogy ott más jellegű nehézségek vannak: a nekünk nem kellő anyag ránk zúdítása. A lengyelekkel kevés az érdekeltség, de semmi ellentét nincs. Kárpátaljával kapcsolatban elmondhattam, hogy szerencsére nemzeti féltékenység Kárpátalján nincs, mert a 180 ezer magyar nem olyan veszélyes Moszkvának, mint a 40 millió ukrán, tehát ezért megengedik, hogy a Kárpátaljára magyar könyveket küldjünk. Látták, hogy teljesen őszintén beszélek. A magyarországi politikai helyzetet tekintve elmondtam, hogy engedjék meg, hogy most szubjektív legyek, és elmondjam magamról, mind a magyarországi politikai szabadság jellemzőjét, hogy 1956 után a forradalomban való részvételemért – a forradalom szót használtam – három évig börtönben ültem, és most a magyar nemzeti könyvtár politikailag legfontosabb posztját foglalhatom el; ezt mérjék fel a többi szocialista ország viszonylatában Magyarország jellemzésére.” 5)
Erdélyi magyar iskolák gyakorlatilag alig jutnak magyarországi könyvekhez. A román posta részéről már ez időben szokásos küldeményeink egy részének elkobzása. A kolozsvári Egyetemi Könyvtárról már fél évtizede tudható volt, hogy igazgatójának tilos magyar nyelvű könyveket fogadnia
Romániában Tanár Úr az első utaktól kezdve, mint egy üldözött vad, úgy bujkált. Sosem hívták meg hivatalos vendégként, hivatalos cserekapcsolat keretében, sem Erdélybe, sem Ó-Romániába. Hol a Magyar Nagykövetség vendége, hol teljesen magánemberként utazott.
Kárpátalján, Ungváron, 1978 végére. A hazánkat ismertető könyveket, a diafilmeket, a magyar irodalmi hanglemezeket, folyóiratokat az iskolákban kitörő lelkesedéssel fogadják. A könyvküldés a fogadó ország részéről semmiféle akadályba nem ütközik, és semmiféle aggodalom sem merül fel a magyar nemzeti közösség anyanyelvű könyvellátásának elősegítési érdekével kapcsolatosan.
A szellem a tökéletes után való sóvárgás forrása, és felemeli, és megnemesíti a világot.
A szellem szabad.
Kitűzött célok megvalósítását tekintve a mindenkori báró Eötvös József Collegiumi Tanár Úrnak kijáró megbecsüléssel, amelyet amúgy is kivívott már magának, a Nemzet Könyvtárosa előtt tisztelgek teljes elismeréssel most.
Dr. Vekerdi József évente több tízezer kötetet juttathatott a határon túli magyaroknak, ezzel is segítve megmaradásukat.
Tisztelgek Bocskay, magyar- és erdélyországi fejedelem 1606. esztendei testámentomi rendelése szerint is:
"Meghagyom, szeretettel intvén mind az erdélyieket és magyarországi híveinket az egymás közt való szép egyezségre, atyafiúi szeretetre. Az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket el ne taszítsák, tartsák őket atyafiaiknak, vérüknek."
S a Zsoltárok Könyve ezen szavai is élnek keresztyén mibennünk:
"Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli." (Zsolt. 37: 23)
Mindezek fényében Vekerdi Tanár Úr a Nemzet Könyvtárosa.
Megtisztelő figyelmüket köszönöm!*
* 2007: június 21-én, Budapesten, az Eötvös Collegiumban, Dr. Vekerdi köszöntésére tartott konferencián hangzott el, - OSzK-ban, 1972-1995 között kifejtett munkássága méltatása
1) Wass: Magyar örökségünk - Astor, Florida: Amerikai Magyar Szépmíves Céh, 1975: 12.-13. o.
2) Kibédi Varga: A szellem hatalma: szellemfilozófiai tanulmány (= Magyar Szakemberek Írásai: 11.) - Castrop-Rauxel: Amerikai Magyar Kiadó, 1953: 2. o.
3) lásd: Az Országos Széchényi Könyvtár Nemzetközi Csereszolgálata, 1973-1995. Juhász beszélgetése Vekerdi osztályvezetővel, 1995. június: Gépirat: 78 o. OSZK Kézirattár Fol. Hung. 3710)
4) (lásd: Kanevski: International Book Exchange of National Libraries in the Late 70s' in: Genzel: Studies in the International Exchange of Publications (=IFLA Publications: 18) - München; New York; London; Paris : Saur, 1981 - 23 - 27. p.
5) Az Országos Széchényi Könyvtár nemzetközi csereszolgálata – i. m. 21. o.-n.
.
