14 7 11.
1939 szeptemberében, a második világháború kitörésekor a lengyel hadsereg ellenállása napok alatt összeomlott. Több tízezer lengyel katona és velük együtt sok ezer polgári menekült érkezett Magyarországra. 1939. szeptember 22-én a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Külügyminisztérium, valamint a Miniszterelnöki Hivatal képviselői értekezleten egyeztették a lengyel menekültügy kérdéseit és úgy döntöttek, hogy a katonai menekültekkel a Honvédelmi Minisztérium, a civilekkel pedig a Belügyminisztérium fog foglalkozni. A lengyel menekültügyben illetékes minisztériumi osztályok élén a Belügyminisztériumban id. Antall miniszteri tanácsos, a menekültügy kormánymegbízottja, a Honvédelmi Minisztériumban pedig Baló ezredes állt. Bieganski hadtörténész szerint összesen mintegy 40 ezer katona és 15 ezer civil élt menekültként Magyarországon. 1939 októberében már száznál több polgári, és több mint 140 katonai menekülttábor működött Magyarországon. A menekültek titkos lengyel katonai szervezeteket is alakítottak, ilyen volt például az 1939. szeptember utolsó napjaiban létrejött ún. Katonai Kirendeltség, amelynek az evakuáció volt a legnagyobb akciója. Ennek során több tízezer lengyel katonát juttattak el Jugoszlávián és Észak-Olaszországon keresztül a szövetségesek országaiba. Az evakuációt a magyar minisztériumok különböző eszközökkel támogatták. Külön magyar társadalmi szervezetek is létrejöttek a lengyel menekültek segélyezésére. Legfontosabb közülük az 1939. szeptember 21-én alakult Magyar–Lengyel Menekültügyi Bizottság volt. A történtekről a németek szinte naprakész információkkal rendelkeztek, s magyarországi követségükön keresztül folyamatosan tiltakoztak a Külügyminisztériumnál. 1941-ben a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium, egyébként összhangban a lengyel tisztek kérésével, akik szintén a zsidó és a nem zsidó katonák elkülönítését kérték, a zsidók többségét – katonákat és civileket egyaránt – külön táborokban helyezték el: Fajszon, Kadarkúton és Vámosmikolán. A német megszállást követően Antall 1944. március 20-án hivatalosan lemondott, néhány nap múlva a németek letartóztatták és a Gestapo börtönébe szállították. Augusztus 18-án Horthy döntése alapján hivatalosan minden menekült a Nemzetközi Vöröskereszt fennhatósága alá került. 1944 szeptemberétől a németek gyakran rajtaütöttek a katonai táborokon, és összesen mintegy 800 lengyelt hurcoltak el. A vámosmikolai tábort 1944 októberének utolsó napjaiban a németek ürítették ki, az ott élőket deportálták. 1944 telén, a nyilas-hatalomátvételt követően Fajszra és Kadarkútra nyilasok törtek be, a táborok lakóit elhurcolták és átadták őket a németeknek, akik kegyetlen halálmenetben a Harmadik Birodalom különböző koncentrációs táboraiba szállították őket. 1944 december második felében a németek felszámolták a táborokat, a lengyel katonák többségét különböző koncentrációs táborokba, elsősorban Dachauba, Mauthausenbe és Auschwitzba szállították. (Forrás: Népszabadság):
.
