.
Magyarország
2016. VIII. 9. Teljesen átrajzolja a hun kori temetkezési rítusokról alkotott képünket az új leletegyüttes. Ehmann bejelentésének köszönhetően a Magyar Nemzeti Múzeum felbecsülhetetlen értékű hun kori leletegyüttessel gyarapodott. Az összesen 125 tételből álló tárgycsoport több szempontból is kivételes jelentőséggel bír a korszak leletanyagában. A 125 darab hun kori tárgy több csoportban bukkant elő, mivel külön ásták el a rangos tulajdonos lószerszámait, öveit, fegyvereit, lábbeligarnitúráját. Ez utóbbi a korszak legszebb és legteljesebb ilyen jellegű együttese a Kárpát-medencéből. A semleges kémhatású erdei talajban a tárgyak kiváló állapotban maradtak fenn, főleg az ezüst és aranytárgyak eredeti felülete vizsgálható majd eredményesen. Megfigyelhetők a tárgyakon az ún. rituális rongálás nyomai, amely eddig a soha nem bizonyított feltételezések közé tartozott. A leletek megkutatott környezetében sírt nem találtak, így az előkerült anyag jellege alapján a hun kori „áldozati leletek” közé sorolható, amelyből alig néhány ismert a Kárpát-medencéből (Szeged-Nagyszéksós, Pécs-Üszögpuszta, Pannonhalma, Bátaszék). (Forrás: Librarius)
2016. VIII. 9. Akit érdekel, miért nem kapunk első osztályú, friss magyar zöldséget, gyümölcsöt, annak ajánlunk egy éjszakai sétát a nagybani piacon. Megérkezik a termelő felcímkézett, gondosan előkészített, gyönyörűen csomagolt árujával. Aztán üldögél a teherautóján, és várja a vevőket. És a vevők jönnek is, csak éppen nem akkor vásárolják fel az epret, őszibarackot, paprikát, paradicsomot, amikor akarják. Mert a nagybanin ott köröznek a kigyúrt, szolizott bűnözők is, akik kivárásra játszanak. Ők a zöldségpiac valódi urai. Ott keringenek a termelők körül, és ha valaki idő előtt vásárolna tőlük, fenyegetésekkel elhajtják. A termelő óráról órára engedi le az árait, mert az egész napos munka után nem akarja hazavinni a friss zöldséget, gyümölcsöt, mindenképpen el kell adni valahogyan. Amikor aztán elközeleg a kapuzárás ideje, a nepperek vásárolnak. Az eredeti ár harmadáért birtokba veszik a magyar föld kincseit, a kisemmizett, szerencsétlen termelők pedig még annak a kis pénznek is örülnek, ami van, mégse mennek haza üres kézzel. A nagybanin nincs külön alku, a nepperek mindent és mindenkit megfigyelnek. Nincs okoskodás, nincs magyarázkodás. Jönnek, mint a varjak, ellepik a területet, és elragadnak mindent. Az erősebb jogán einstandolnak. A magyar paraszt, legalábbis ez a néhány tízezer ember, aki még annak tekinthető, semmi máshoz nem ért, csak a föld javainak megtermeléséhez. Azt viszont mesteri fokon űzi, monokultúrában verhetetlen, mert nemzedékről nemzedékre szállt tudása. A látástól vakulásig dolgozó, szorgalmas, tősgyökeres magyar termelőnek kellene a leggazdagabbnak lennie ebben az országban. A magyar mezőgazdaságból élők reménytelen helyzetét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy huszonöt év alatt sem sikerült bűnözőktől és nepperektől mentes, állami felvásárlói rendszert kiépíteni. A magyar zöldség- és gyümölcstermesztésben túlságosan nagy pénz van, és a guanóként lerakódott bűnözői rétegek felfejtéséhez vaskéz kellene. (Forrás: Demokrata)
2016. VIII. 6. Teleki Pál az Iszlám Állam bölcsőjében: a Moszul Bizottság működése, 1924–1925. „Európa beteg embere”, a hanyatló Oszmán Birodalom az első világháborút a vesztesek oldalán fejezte be. Ez a vereség nyitotta meg a lehetőséget több más ország előtt, hogy kihasítsanak maguknak egy-egy területet a török államból. A brit hadsereg 1917. március 19-én elfoglalta Bagdadot, majd 1918. október 30-án vonult be Moszulba. A török békeszerződést előkészítő, 1920. április 19-e és 26-a között zajló sanremói konferencián az antant hatalmak úgy határoztak, hogy elősegítik az egykori Oszmán Birodalom területén élő nemzetiségek önállósodását. Így jött létre Irak és az ígéret egy jövőbeni önálló kurd államra. Az 1920. augusztus 10-i Sévres-i béke értelmében a Moszuli vilajet – csakúgy, mint az Iraki Királyság – brit fennhatóság alá került. Az 1923. július 24-én Lausanne-ban aláírt új egyezmény rendezte a török állam határait, egyetlen területet kivéve: a Moszuli vilajetet. A Moszuli vilajet területe 87.890 négyzetkilométer volt, hozzávetőlegesen 800.000 fős vegyes etnikumú és vallású, de többségében szunnita kurd lakossággal. Nagy-Britannia, Franciaország, Görögország és Olaszország – háttérben az Egyesült Államok támogatásával és önállósulni kívánó népcsoportok törekvéseivel – diplomáciai és katonai eszközöket is bevetve kívánták elérni céljukat. Az olajban gazdag közel-keleti régióban, így a főként kurdok lakta Moszuli vilajetben is, elsősorban a gazdaságilag leginkább érdekelt Nagy-Britannia akarata érvényesült. Az első világháborút követő években a britek a legfontosabb tényezőnek azt tartották, hogy itt zajlott annak a vasútvonal kiépítésnek az utolsó fázisa, amelyen keresztül az iraki olajat mind a Perzsa-öbölbe, mind a Földközi-tengerhez el lehetett szállítani, és maga a vasútépítés is egy jól jövedelmező vállalkozásként működött. Az olajban gazdag és stratégiailag kiemelkedően fontos egykori Moszuli vilajet területéért 1924–1925 folyamán a brit védnökség alatti Irak és az újjáalakuló Törökország folytatott diplomáciai és fegyveres harcot. A Népszövetség megkapta a lehetőséget, hogy döntsön az etnikailag is vallásilag sokszínű területről, és kiküldött egy Teleki Pált is tagjai között tudó vizsgálóbizottságot. A Moszul Bizottság azonban hiába hívta fel hangsúlyosan a figyelmet a kisebbségi jogok biztosításának fontosságára és ezek hiányának lehetséges következményeire, süket fülekre talált. Teleki Pál elsősorban nem mint politikus, hanem mint nemzetközileg elismert földrajztudós került az alakuló Bizottságba. 1903-ban lett az államtudományok doktora. Értekezését "Az elsődleges államkeletkezés kérdéséhez" címen írta meg. 1918-tól szakadatlanul dolgozott a Kárpát-medence néprajzi adatainak elkészítésén, ennek a munkának lett az eredménye a híres „Vörös Térkép”, amely pontosan határozta meg a magyarság arányát a történelmi Magyarországon. Teleki Pál tudósként és államférfiként is kiállt a kisebbségek jogaiért. A Moszuli vilájettel kapcsolatban készített demográfiai térképeken jól látható, hogy míg az érintett felek igyekeztek az egyes területek lakossági adatait saját érdekeiknek megfelelően "alakítani", addig Teleki a "Vörös Térképhez" hasonló módszereket alkalmazott. A területen végzett vizsgálatokat Teleki irányította, és a kutatási eredmények is legnagyobb részt az ő nevéhez fűződnek. Az ő térképén jól látszik, hogy a terület nagy része valójában lakatlan. Munkássága annyira háttérbe szorította a másik két tag tevékenységét, hogy egyes esetekben még a szakirodalom is őt említi – tévesen – a Bizottság elnökének. A bizottsági jelentés kiemelten foglalkozott a kurdokkal, akik a legnagyobb számban éltek a térségben: a 15–20 milliós népcsoport hozzávetőlegesen 500.000 tagja. Önálló Kurdisztán nem létezett a történelem folyamán, és már maga a definíció is nehézségekbe ütközött, mivel földrajzilag és etnikailag sem lehetett egységes területről beszélni. Teleki megfigyelései alapján arra a következtetésre jutott, hogy etnikailag a kurdok sem egységesek. Teleki a Kurdisztán kifejezést egyfajta természetföldrajzi egységként, tájfogalomként használta. A kurdok nyelve nem arab, hanem indoeurópai, és nem egységes. 85%-uk szunnita, a többi síita vagy keresztény vallású volt. Választóvonalnak Teleki a vilajetet egy nagyobb északi és egy kisebb déli részre osztó Kis-Záb folyót tartotta. Teleki létrehozta a Moszuli vilajetre vonatkozó etnikai térképet, amelynek alapjául az 1920-as „Vörös Térkép” szolgált. A Bizottság jelentésében hangsúlyozta, hogy nem elég a gazdasági és stratégiai érdekeket figyelembe venni a döntésnél, hanem a vilajetet véglegesen birtokba vevő államnak biztosítani kell a területen élő nemzetiségek, elsősorban a kurdok önrendelkezését. A Bizottság többször is kiemelte, hogy nem szabad a határral elvágni a nomád törzsek vándorlási útvonalát, a kurdoknak biztosítani kell a lehető legnagyobb autonómiát – nyelvük használatát a közigazgatásban, oktatásban; kultúrájuk fejlődésének biztosítását –, és nem lehet elzárkózni egy önálló kurd állam létrehozásától sem. Az elvégzett tudományos munka és a kisebbségek védelméről szóló fejezetek miatt Teleki a korábbinál is nagyobb nemzetközi hírnévre és elismertségre tett szert. A javasolt kisebbségi intézkedéseket a brit fél nem kívánta bevezetni. Az új határ megegyezett azzal, amelyet a Moszul Bizottság javasolt, Teleki azonban mégsem örült a döntésnek, ugyanis a határozatból „kifelejtették” azt a pontot, amelyet a Bizottság a legalaposabban vizsgált: a kisebbségek helyzetét. A kurdok nem kaptak autonómiát, nyelvüket nem használhatták, és nem adatott meg az esély egy későbbi önálló állam létrehozására sem. A valódi döntésnél már csak az számított, hogy a létfontosságú vasútvonal és az egyre nagyobb szerepet kapó olaj Nagy-Britanniához kerüljön. A Trianoni békeszerződéssel 3.300.000 magyar került az anyaország határain túlra, ahol nemzetiségük miatt hátrányos megkülönböztetésben részesültek. Teleki mindezt jól látta, így átérezte azoknak a népeknek a sorsát – így a kurdokét is – amelyek hasonló helyzetbe kerültek. Napjainkban ez az a terület, amelyet az iszlám állam terrorszervezet egyik legfontosabb központjának tart, és egyike azon térségeknek, ahol a legkeményebb harcok és vérengzések folynak. (Forrás: Horthy-korszakotKutatókTársasága): http://tinyurl.com/zvhfent
2016. VIII. 8. Magyar olimpiai bajnokok, akiken átgázolt a huszadik század: Zombori (Janicsek), Fuchs, Gyarmati (Forrás: AlfaHír): http://tinyurl.com/hg3w6er
Billnitzer tábornok, a fiumei postai tisztviselő fia rohamtüzérként harcolta végig a második háborút, és született szervező is volt. Egységeit keményen kézben tartotta, és - ellentétben a németekkel, akiknek ez nem nagyon sikerült - egészen a budapesti ostrom végéig képes volt gondoskodni sérült lövegei megjavíttatásáról. (Ezt először a Soroksári úton, a Hofferr traktorgyár üzemében, aztán pedig a Déli pályaudvaron, a vasúti javítóműhelyben végezték, egészen január végéig. A 10. rohamlöveg osztály tábori javítóműhelye azonban egy Ostrom utcai garázsban egészen február 11-én estig működött. Ezen a napon gördült ki a garázsból az utolsó kijavított Zrínyi, és a Billnitzer-csoport ekkor még mindig öt rohamlövegből és egy Turán harckocsiból állt. Ezek másnap néhány német páncélossal együtt támogatták a kitörést, és ennek során pusztultak el). A rohamtüzér egységeket a németek ugyanúgy igyekeztek szétszedni, mint a többi nagyobb magyar alakulatot, részenként, egymástól távol vetették be őket. Billnitzer tábornok azonban nem engedte ki a kezéből a vezetést, minduntalan felbukkant a különféle helyeken harcba vetett csapatainál, szervezte őket, gondoskodott róluk, és szinte észrevétlenül az egész védelem páncélos erőinek irányítása az ő kezébe került. A német harctéri parancsnokok elfogadták az irányítását egyszerűen azért, mert fölényes tudását, megfellebbezhetetlen hozzáértését kénytelenek voltak elismerni. Billnitzer nemcsak saját katonái, de a többi magyar katona előtt is népszerű volt, sőt az egyszerű német katonák is felnéztek rá. Lenz őrmester, a német 13. páncéloshadosztály tüzérezredének lövegparancsnok ütegével 1944 december 28-án Rákospalotán, a Csömöri patak partján kialakított állásokban védekezett. Állásaikat erősen támadta az orosz 155. hadosztály, és a védők egyre szorultabb helyzetbe kerültek. Kisegítésükre az akkor Kispesten harcoló Billnitzer-csoporttól rendeltek ki segítséget, a 6. rohamtüzér osztályt. "A hátunk mögött hirtelen megszólalt néhány újabb löveg - emlékszik vissza Lenz - és lefogta a velünk szemben álló ellenséges tüzérséget. Végre mi is lövéshez jutottunk, és együttes erővel el is kaptuk őket. Az orosz gyalogság azonban tovább erőltette a támadást, és hullámokban rontott ránk. Már azt hittük, elborít minket ez az áradat, amikor - micsoda zene volt füleinknek! - lánctalpak csörgése hallatszott, aztán a kis utcákból kirontott négy rohamlöveg. Rárontottak az oroszokra, minden fegyverükből tüzet okádtak, és egyszerűen szétkergették az oroszokat. Messze előretörtek, átgázoltak az oroszok árkain, eltapostak egy ütegállást, és kilőtték azt a harcálláspontot is, ahol valószínűleg a ruszkik tüzérségi megfigyelője volt. Visszafelé jövet a rohamlövegek mellettünk álltak meg, és akkor láttuk, hogy ezek magyarok, Zrínyi rohamlövegek. Az élharckocsiból - antennájáról ítélve ez lehetett a parancsnok gépe - kiemelkedett egy alak, a fején páncélos sisakkal, villogó szemüveggel. A parancsnok után érdeklődött, mire a bunkerból előjött Wollendorf őrnagy. A tábornok kegyetlenül lekapta Wollendorfot, sorra rámutatott a hibákra, amiket mi már tegnap óta jelentgettünk neki: "Ha nem ért a gyalogsági harchoz az őrnagy úr, miért nem kérdezi meg valamelyik tapasztaltabb őrmesterét?!" (Forrás: Memoir44): http://tinyurl.com/z7ybxa4
05. 08. 2016 Vona szerint a Nyugat egy erős Törökországtól tart. A Jobbik elnöke és az Országgyűlés Magyar-Török Baráti Társaságának elnöke, Vona kijelentette: Erdoğan köztársasági elnök nagyon erős vezető, és ez az, ami nem tetszik a Nyugatnak. „A Törökországban történt események megráztak engem és a családomat is. De most visszatekintve úgy gondolom, hogy ezek az események nem gyengítették, hanem megerősítették Törökországot. A török nép, amely kiment az utcákra, hogy megvédje Törökország függetlenségét, szabadságát és stabilitását, dicséretet érdemel. Ez az esemény megmutatta, hogy Törökországnak nemcsak erős gazdasága van, hanem erős társadalma is” - mondta. „Európa érdeke egy gyenge Törökország, mert ha Törökország gyengül, akkor a saját gazdaságukat, piacukat, munkaerejüket, röviden: a saját érdekeiket védhetik, és ezt a helyzetet a Nyugat saját előnyére használhatja fel. Ebben a témában mi, közép-európai országok igencsak tapasztaltak vagyunk. Törökországnak erős és kiegyensúlyozott vezetése van. Ezt a vezetést normális a demokrácia keretein belül kritizálni. A Nyugat nem a tett lépések, hanem épp ellenkezőleg, Törökország erősödése miatt aggódik. Azt gondolják, hogy Törökország erős marad, amíg Erdoğan a vezetője, és ez aggasztja őket” - tette hozzá. "Mi magyarok másként nézünk Törökországra. Az elmúlt időszakban Törökország az egyik legmegbízhatóbb és legnagyobb perspektívával rendelkező partnerünk. Remélem, hogy a hírek minél hamarabb nem a puccskísérletről és a problémákról, hanem a török gazdaság erejéről és Törökország további fejlődéséről szólnak majd”. (Forrás: TörökRádióésTelevízió magyar): http://tinyurl.com/jy9z6vv
2016. VIII. 4. Nyílt levél Ferenc pápának. Ön jó ember, a saját közegében, saját országában, ha önállóan és saját gondolatai szerint cselekszik, dolgozik. Hiszen Önt ott szerették, elfogadták, megfelelőnek tartották nézeteit és az országos bajok megoldásában tett erőfeszítéseit, a szegények és elesettek javára tett cselekedeteit. Pápaként azonban Ön egészen rosszul szerepel. Megoszt, rossz tanácsadóinak szája íze szerint politizál, ráhúzza a világra Argentína bajait, s azoknak a bajoknak a megoldását igyekszik európai megoldásként elfogadtatni. A migránsokat és a terroristákat összekeveri az argentin szegényekkel, és azokkal, akik mint az Ön családja is, a náci zsidóüldözés elől menekültek egy másik világba. Nem utolsó probléma az Ön meghasonlott zsidó jezsuitasága. Hiszen jezsuitaként a modernizálás, a világ és a tanítás közelebb hozatalában mesterkedik, de zsidóként, a zsidó logikájának tudhatóan úgy gondolkodik, hogy egy kicsit az Isten is alkalmazkodjon a világhoz. Nos, itt van az a pont, amelynél eltér a katolikus-katolikus, és a zsidó-katolikus logika, és amely megosztó és romboló lehet az egész világegyházat tekintve. Mert nem a megváltoztathatatlan jézusi törvényeket kell módosítani, hanem a világot kell evangelizálni újra és újra. Nem lehet az abortuszt megengedni, a válásokat természetesként megítélni, a terroristát menekülnek hazudni – még ha jó szándékkal is. Ön meglátogatja a világ legszegényebbjeit, és legprimitívebbjeit – s ezt rájuk nézve nem lenézőleg mondom –, mert Önnek az a fontos, hogy tömegek hallják mondandóját, tévhiteit, a katekizmussal szembemenő sajátos véleményét. S mindezt Öntől háromféle hívő ember fogadja el: a tanulatlan primitív, a rajongó fiatal, s a pápát mindenekfölött tisztelő, és mondandóját a Szentírással és a Katekizmussal össze nem egyeztető egyházi személyek. ... (Forrás: KatolikusokÉlőFóruma blog): http://tinyurl.com/h8eohs7
2016. VIII. 3. Mostantól minden online szolgáltatást megfigyelhetnek. Július 17-től a magyar titkosszolgálatok gyakorlatilag bármilyen digitális kommunikációt megfigyelhetnek. Széles az együttműködésre kötelezettek köre; függetlenül attól, hogy magyarországi vagy külföldi-e a szolgáltató. A legtöbb ingyenes és fizetős, webes vagy mobilalapú, hang- vagy videóalapú kommunikáció, email, chat és közösségi média érintett. A törvényi indokolás szerint a cél az, hogy a magyar titkosszolgálatok a megváltozott kommunikációs szokások korában is mindent láthassanak a vélt vagy valós magyarországi terrorveszély ürügyén. Az új rendelkezések azonban nemzetközi összehasonlításban is erősen jogkorlátozók, számos visszaélésre adnak lehetőséget azoknak a magyar titkosszolgálatoknak, amelyeknek éppen az érintett megfigyelési gyakorlatát nemrég az Emberi Jogok Európai Bírósága is jogsértőnek találta. Ráadásul az új megfigyelési szabályok gyakorlati haszna és alkalmazhatósága erősen kérdéses. A terrorellenes törvénycsomag részeként a Parlament az elektronikus kereskedelemről szóló törvényt egészítette ki a digitális kommunikáció kiterjedt megfigyelését lehetővé tevő új rendelkezésekkel. A kommunikációt biztosító szolgáltatók együttműködési kötelezettségének további szabályait a július 13-án közzétett 185/2016. (VII. 13.) kormányrendelet írja elő. A törvény külön nevesíti a szöveges, numerikus, képi, hang- és video-formátumú kommunikációt. Nemzetközi jogi szempontból erősen aggályos, hogy a törvényi hatály szerint a magyar titkosszolgálatokkal való együttműködésre kötelezhető mindenki, akinek a szolgáltatása a magyarországi felhasználóknak elérhető. Ez a digitális korban azt jelenti, hogy a magyar titkosszolgálatok kérése esetén a világ összes online kommunikációs szolgáltatója köteles megfigyelni felhasználóit és akár a teljes kommunikációjuk tartalmát átadni a magyar szerveknek. Több országban egyenesen bűncselekményt követ el, aki országa illetékes szerveit megkerülve adatkérést teljesít egy idegen állam titkosszolgálatának. Az új szabályozás éppen az ún. „külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés” lehetőségét terjeszti ki a digitális kommunikációra. Amelynek esetén a titkos információgyűjtést nem bíróság, hanem csak az Igazságügyi Minisztérium engedélyezi. Utóbbi eljárást 2013-ban kisebb részben az Alkotmánybíróság is alkotmányellenesnek találta. Idén június 7-én pedig a Szabó és Vissy v. Magyarország ügyben a magyar kormány fellebbezésének elutasításával véglegessé vált a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) döntése, amely jogsértőnek találta a magyar titkosszolgálatok által végzett külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtést. Az EJEB jogkorlátozónak találta a bírói kontroll hiányát és megállapította, hogy a magyar titkosszolgálatok felhatalmazása túl széleskörű és alkalmas nagyobb számú állampolgár nem célhoz kötött megfigyelésére. Az EJEB megállapította, hogy a magyarországi titkos információgyűjtés szabályozása sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkét. A globalizáció és a digitális forradalom korában a nemzetállamoknak egyszerűen nincsenek hatékony jogi eszközeik a külföldi online kommunikációs szolgáltatók együttműködésének kikényszerítésére, és ezen az új magyar szabályozás sem tudott változtatni. Feltéve persze, ha az adott nemzetállam kormánya nem kívánja észak-koreai típusú blokkolással fenyegetni a külföldi szolgáltatókat, vállalva ezzel a digitális gazdaság fejlődésének ellehetetlenítését, így a leszakadást. (Forrás: Index): http://tinyurl.com/z7wvwrx
2016. VIII. 3. Javában zajlik a harc Magyarországon a még mindig bőven balliberális fennhatóságú kulturális és művészeti térért, és minden egyes hangos hisztéria azt jelzi, hogy a kormány betalált. Ez még jó darabig el fog tartani, és akár több ciklusra is szükség lehet, hogy a konzervatív értékrend üzenetei a balliberális üzenetekhez hasonló súllyal jelenjenek meg a kulturális életben. Eközben a befolyásáért kapaszkodó baloldal új frontokat nyitott a határon túli magyaroknál is, ahonnan váratlan támadások érhetik a jobboldalt, ha nem figyel oda. (Forrás: PestiSrácok): http://tinyurl.com/hmblxdv
Aug 3, 2016 Hosszu and her husband raise eyebrows at the pool. Hosszu, 27, is scheduled to race in five individual events at the Summer Games in Rio de Janeiro, more than Phelps. She is competing in her fourth Olympics, the same as Lochte. She is ranked No. 1 this year in two Olympic events, as many as Ledecky. The swimmer who felt overwhelmed by the pressure to succeed in London has since become the first athlete to surpass $1 million in World Cup series prize money for individual races and overall finishes and averaged more than 100 races a year. During the November visit, Hosszu competed in every women’s event at the Hungarian nationals. Behind the scenes, she was pushing for improved training conditions, traveling opportunities and support staff for other national team members in a sport that has supplied Hungary with 66 Olympic medals, its third-highest total, behind fencing and canoeing. If Hosszu entertained doubt, her husband, Tusup envisioned dollar signs. There is money to be made for professional swimmers in the World Cup series of meets in Europe and Asia and the Grand Prix series in the United States. The events offer cash prizes for the top three finishers in each event and bonuses, totaling more than $100,000, to the top finishers over all. Tusup saw an opportunity for them to travel the world, as they desired, while maximizing Hosszu’s earning potential. Is it fear or confidence that is driving her? (Source: TheNewYorkTimes): http://tinyurl.com/zc7szwx
2016. VIII. 1. Az 1664. augusztus 1-jén lezajlott szentgotthárdi ütközet politikai következményei komoly fordulópontot jelentettek a hódoltságkori Magyarország történetében. Az 1526-os mohácsi és az 1596-ban Mezőkeresztesnél lezajlott ütközetek mellett ez volt a harmadik olyan csata a hódoltság addigi történetében, ahol jelentős létszámú oszmán és keresztény hadak ütköztek meg egymással, ráadásul Szentgotthárd alatt Montecuccoli gróf vezényletével a keresztény sereg aratott fényes győzelmet a törökök felett. Köprülü nagyvezír, az Oszmán Birodalom második embere kiváló képességű és ambiciózus, keménykezű katonai parancsnok, a korabeli nagyhatalmi politikában jól eligazodó, stratégiai szemléletű vezető volt. IV. Mehmeddel egyetértésben, a török történelem egyik legsikeresebb uralkodója, I. (Nagy) Szulejmán (uralkodott 1520 és 1566 között) kül-, illetve katonapolitikáját felelevenítve, a Habsburg-hatalom megtörését és Bécs elfoglalását tette meg legfőbb célkitűzésévé. A hőn áhított célt úgy látta elérhetőnek, ha még a császári székhely bevételének megkísérlése előtt stabil felvonulási területet biztosít a tervezett hadművelet számára. Hapsburg I. Lipót betegesen rettegett bármilyen, a Portával történő konfliktustól, elmulasztotta kellő időben az 1662-ben lejárt békeszerződés meghosszabbítását. IV. Mehmed és Köprülü Ahmed számára ez, valamint a legendás szigetvári hős dédunokája, Zrínyi várépítkezése, Zrínyiújvár jelentette a casus bellit. A nagyvezír sikeresen megostromolta és bevette Érsekújvár stratégiai jelentőségű erősségét. Zrínyi téli hadjárata során januárban elfoglalta és megsemmisítette a török felvonulás és utánpótlás szempontjából létfontosságú eszéki hidat, valamint sikeresen feldúlt több délvidéki török erősséget is. Lipót előző évi diplomáciai kísérletei, hogy délvidéki területek átadásával Velence ellen fordítsa a törököket, kudarcot vallott. A téli hadjárat után Zrínyi a vezénylete alatt álló mintegy 25 ezres haderő parancsnokságáról lemondott a császári szolgálatban álló olasz hadtudós és hadvezér, Montecuccoli gróf javára. Bécs összesen 21 gyalogos- és 19 lovasezredet állított ki a hadjáratra, Zrínyi seregén kívül. Köprülü először a „veszélyes fészeknek” tartott Zrínyiújvár ellen vezette hadait, amelyet június 30-ra be is vett. Emiatt Zrínyi összeveszett Montecuccolival, és a császári fővezér könyörgése ellenére otthagyta a hadsereget, mivel az nem vonult a török által ostromlott magyar erősség felmentésére. A szentgotthárdi csata előestéjén a keresztény sereg 28-30 ezer katonából állt, míg a nagyvezír seregében 90 ezer harcos masírozott a próféta zöld zászlaja alatt. (A török haderő 120-130 ezer főt tett ki, a segédcsapatokkal együtt). A csata délután egy óra körül kezdődött, a balszárnyon a franciák, a jobbszárnyon a császáriak álltak. A törökök ellenlökéstől meghátráltak, de még rendezetten vonultak vissza. A francia lovasság ismétlődő kemény rohamai azonban megbontották hadrendjüket, ami viszont felbátorította a gyalogságot is. Itt bizonyosodott be a jelentős létszámhátrányban lévő európai csapatok taktikai fölénye; zárt rendben állták a törökök ellenlökési kísérleteit, a pikások pedig óriási káoszt és veszteségeket okoztak a rohamozó török lovasságnak. Az irreguláris török egységek között kitört a pánik, és megfutottak. Mohamed pasa hátrébb vonatta a janicsárokat. A janicsárok visszavonását a török katonák megfutamodásnak vélték, és erre teljesen felbomlott az oszmán sereg hadrendje. A keresztény hadak fényes győzelmet arattak a sokszoros túlerőben lévő török sereg felett. Lipót megkönnyebbült a győzelem hírére, hogy Bécset nem fenyegeti további veszély. A béketárgyalások Vasváron zajlottak. A nagyvezír elérte, hogy a császár lemondjon Zrínyiújvár újjáépítéséről, és hogy minden 1660 és 1664 közötti hódítását megtarthassa. A keresztények katonai győzelmét a bécsi udvar békevágyát kihasználva a törökök diplomáciai vereséggé tették. A vasvári béke megkötésének híre hatalmas felháborodást váltott ki a magyar főrendek között, ez vezetett az 1666-os Habsburg-ellenes Wesselényi-féle főúri összeesküvéshez, majd annak felszámolása után 1671-től – közvetett módon – egészen az 1681-es soproni országgyűlés összehívásáig, a „gubernium”, az egy évtizedes abszolutizmus időszakához. (Forrás: Origo): http://tinyurl.com/zeqvxpy
.
