HTML

Egyik 19

Magyarországról, utódállami területekről, Európáról, Európai Unióról, további földrészekről, globalizációról, űrről

Friss topikok

Címkék

1956 (78) accademiaungheresedellescienze (1) ádeniöböl (1) adriaitenger (10) adriaticsea (3) aegeansea (2) aegyptus (1) afganisztán (62) afghanistan (46) africa (44) afrika (70) agriculture (1) ajurabirodalom (1) akabaiöböl (1) alánia (1) alaptörvény (36) albánia (18) albania (6) algeria (6) algéria (12) algérie (2) alkotmány (23) alkotmánybíróság (19) államadósság (2) állambiztonságiszolgálatoktörténetilevéltára (5) államiszámvevőszék (5) állandóválasztottbíróság (1) állat (2) állatorvostudományiegyetem (1) allemagne (1) alpok (3) altai (1) altáj (2) amazon (2) amazonas (1) americae (1) americanhungarianfederation (1) americansamoa (1) americas (1) amerika (9) amerikahangja (1) amerikaimagyarkoalíció (1) amerikaimagyarmúzeum (1) amerikaimagyarszépművesczéh (1) amerikaimagyarszövetség (2) amnestyinternational (8) andrássygyulabudapestinémetnyelvűegyetem (1) angara (1) anglia (4) angola (4) antarctic (6) antiguaésbarbuda (1) antiókhiaifejedelemség (1) appenines (1) aquincumimúzeum (1) arabköztársaságokszövetsége (1) araltó (1) arctic (13) arcticocean (1) ardeal (3) argentina (16) argentine (1) armenia (4) árpádvonal (1) asia (33) asianinfrastructureinvestmentbank (1) assyria (1) asteroid (18) athén (1) atlanticocean (8) atlantióceán (10) atom (1) audio (1) australia (32) austria (42) austrohungarianmonarchy (3) ausztrália (33) ausztria (127) autonómia (32) autonomy (3) azerbaijan (7) azerbajdzsán (12) azovitenger (5) ázsia (56) babesbolyaitudományegyetem (1) babilon (1) babilónia (1) badeniőrgrófság (1) bahamas (2) bahamaszigetek (1) bahrain (3) bahrein (1) bajkáltó (1) bajorország (3) balassiintézet (6) balaton (7) balcans (15) balkán (55) baltics (16) balticsea (7) baltikum (20) baltitenger (15) balti államok (1) banat (3) banglades (9) bangladesh (7) bánság (17) baptistaszeretetszolgálat (1) barentssea (3) barentstenger (2) barlang (1) batthyáneum (2) bayofbengal (2) bécsimagyartörténetiintézet (1) békásszoros (1) belarus (10) belgakongó (1) belgium (61) belgrádimagyarkulturálisintézet (1) belize (1) benesdekrétumok (4) beringszoros (1) besszarábia (6) bethlengáboralap (3) bevándorlásihivatal (7) bhután (1) bhutan (1) Biblia (7) bissauguinea (1) bizánc (2) bizáncibirodalom (2) blacksea (23) bluestream (1) boek (1) bog (1) bok (1) bolivia (3) bolyaiegyetem (2) bolyaitudományegyetem (2) book (51) bősnagymaros (1) bosniaandherzegovina (2) bosphorus (2) bosporus (2) bosznia (5) boszniahercegovina (20) boszporusz (1) brandenburg (1) brazil (19) brazília (16) britbirodalom (3) britishpetroleum (2) britszomália (1) brunei (3) buch (13) budapest (1) budapestfővároslevéltára (1) budapesthistorymuseum (2) budapesticorvinusegyetem (2) budapestiközlekedésiközpont (1) budapestiműszakiésgazdaságtudományiegyetem (4) budapestitörténetimúzeum (2) budapestneutroncentre (1) budapestostroma (2) bukovina (1) bulgaria (17) bulgária (68) bulgarianacademyofsciences (1) burma (4) burundi (2) burzenland (1) byzantium (1) caboverde (1) calvinjteológiaiakadémia (1) cambodia (2) cameroon (1) canada (39) canto (1) caribbeansea (4) caritashungarica (1) carpathianbasin (5) carpathians (1) carte (7) cartoon (1) caspiansea (7) catalonia (4) caucasus (7) centralafricanrepublic (1) centralbankofhungary (1) chevron (2) chile (18) china (130) chinoingyógyszergyár (1) chorwerke (1) címer (1) Címkék (2) ciprus (14) collègebaronjózsefeötvös (1) colombia (3) comet (6) communism (3) communist (4) constitution (1) costarica (8) crimea (2) crisana (1) croatia (14) csád (2) csángórádió (2) csecsenföld (2) csehország (73) csehszlovákia (41) csendesóceán (11) csónak (1) cuba (6) cyprus (10) czechia (10) czechoslovakia (3) dal (8) dalszöveg (1) dance (13) dánia (22) danube (31) danubianresearchcenter (1) dardanelles (3) debreceniegyetem (7) debrecenireformátuskollégium (1) defenseadvancedresearchprojectsagency (1) délafrika (12) délamerika (20) déliáramlat (23) déljemen (1) délkínaitenger (5) délkorea (10) délszudán (2) délvidék (52) democraticrepublicofcongo (2) demográfia (1) denmark (11) deutschland (5) dévaiszentferencalapítvány (2) djibouti (2) dobrudzsa (1) dominica (2) don (2) donau (1) dráva (1) drávaszög (2) dubai (3) dubliniegyezmény (2) duna (79) dunaipolynemzetipark (2) dunamédiaszolgáltatónonprofitzrt (1) dunamellékireformátusegyházkerület (1) dunamúzeum (1) dunatelevízió (5) dzsibuti (1) earth (79) earthquake (29) eastchinasea (2) eastgermany (1) easttimor (5) ebolajárvány (2) ecocalipse (2) ecuador (13) ég (16) égeitenger (4) egészségügy (2) egészségügyivilágszervezet (7) egriérsekség (1) egyenlítőiguinea (1) egyesültállamok (277) egyesültarabemírségek (11) egyesültarabkirályság (1) egyesültarabköztársaság (1) egyesültnemzetekszervezete (46) egyházikönyvtárakegyesülése (1) egyiptom (58) egyiptom(hellenisztikus) (1) egypt (29) ekokalipszis (1) elba (1) elsővilágháború (71) emberijogokeurópaibírósága (10) ének (10) england (1) englishchannel (2) ensz (54) eötvösjózsefcollegium (5) eötvöslorándtudományegyetem (15) eötvösloránduniversity (1) építészet (9) equatorialguinea (1) erdély (266) erdélyimagyarközművelődésiegyesület (2) erdélyimagyarműszakitudományostársaság (1) erdélyimagyarnemzetitanács (17) erdélyimagyarnyelvmívelőtársaság (1) erdélyiművészetiközpont (2) erdélyimúzeumegyesület (19) erdélyinemzetimúzeum (1) erdélyinemzetimúzeumkézirattára (1) erdélyinemzetimúzeumlevéltára (1) erdélyireformátusegyházkerület (18) erdélyirómaikatolikusegyházmegye (2) erdélyirómaikatolikuspüspökség (1) erdélyiszépmívescéh (1) eritrea (17) este (1) estonia (12) eswatini (1) északamerika (9) északiáramlat (9) északiáramlat2 (1) északisark (5) északitenger (3) északj (1) északjemen (1) északkorea (9) északmacedónia (1) északvietnam (1) esztergomiérsekség (1) esztergomifőegyházmegyeikönyvtár (1) eszterházakulturáliskutatóésfesztiválközpont (1) eszterházykárolyegyetem (1) észtország (18) ethiopia (8) etiópia (8) eufrátesz (3) euphrates (8) eurasia (7) eurázsia (21) európa (341) europa (4) európaibékeintézet (1) európaibetegségmegelőzésiésjárványügyiközpont (1) európaibíróság (7) európaibizottság (97) európaibiztonságiésegyüttműködésiértekezlet (4) európaibiztonságiésegyüttműködésiszervezet (24) európaifejlesztésiésújjáépítésibank (1) európaiközpontibank (2) európainemzetiségekföderatívuniója (2) európainukleáriskutatásiszervezet (1) európaiparlament (87) európaitanács (49) európaiújjáépítésiésfejlesztésibank (3) európaiunió (263) europe (151) europeanantifraudoffice (1) europeancentralbank (1) europeancommission (22) europeancouncil (9) europeancourtofjustice (3) europeangeosciencesunion (1) europeaninvestmentbank (1) europeanparliament (13) europeansciencefoundation (1) europeanspaceagency (10) europeanunion (98) europol (2) eurostat (4) evangélikusországoskönyvtár (1) exxon (1) eυρώπη (1) fák (14) federationofhungarians (1) fehéroroszország (17) fehértenger (1) feketetenger (50) felhők (12) felvidék (71) fénykép (17) fényképek (36) ferenchoppmuseumofasiaticarts (1) ferenczjózseftudományegyetem (1) fertőtó (1) festmény (1) fidzsiszigetek (1) fiji (7) film (91) finland (11) finnország (31) firstworldwar (3) fiumeitengerészetiakadémia (1) főgáz (3) föld (14) földközitenger (42) földrajziintézet (1) földrengés (2) forsterközpont (3) fórumkisebbségkutatóintézet (4) france (81) franciaország (169) franciapolinézia (1) franciavichykormány (2) frenchpolynesia (1) frontex (11) függetlenállamokközössége (3) fülöpszigetek (7) fundamentallaw (1) galaxy (1) galícia (1) gambia (3) gangesz (1) gaza (3) gáza (3) gazprom (45) generalelectric (1) genfikonvenció (2) georgia (9) germanreich (2) germany (110) ghána (2) ghana (2) globalizáció (41) globalization (76) globalizmus (4) góbisivatag (1) golfáram (1) google (1) görögbirodalom (1) görögkatolikusmetropólia (1) görögország (86) greatbritain (123) greece (31) greenland (1) grenada (1) grófklebelsbergkunómagyartörténetiintézet (1) grönland (1) grúzia (12) guatemala (14) guinea (3) guineabissau (1) gulfofaden (1) gulfofmexico (3) győriegyházmegyeilevéltár (1) gyulafehérvárirómaikatolikusérsekség (8) gyulafehérvárirómaikatolikusteológia (1) haázrezsőmúzeum (1) habsburgbirodalom (8) habsburgmonarchia (2) hadtörténelmilevéltár (1) hadtörténetiintézetésmúzeum (15) hágainemzetközibíróság (1) hagyományokháza (2) haiti (3) hajó (8) hangzóanyag (12) hargitanemzetiszékelynépiegyüttes (1) havasalföld (6) hegyek (1) híd (8) himalája (2) himalaya (6) himnusz (4) hitelminősítők (7) (1) hold (3) hollandia (42) holyland (1) honduras (7) hongrie (9) hoppferencázsiaiművészetimúzeum (1) horvátország (77) hunbirodalom (1) hungaria (7) HungariaArchiregnum (1) hungarianacademyofarts (1) hungarianacademyofsciences (3) hungarianamericancoalition (1) hungarianhumanrightsfoundation (1) hungariannationalbank (1) hungariannationalmuseum (2) hungarianradio (1) hungarianstateopera (1) hungaricanaközgyűjteményikönyvtár (1) hungary (163) hunkultúramúzeuma (1) iaea (1) ibériaifélsziget (1) iceland (8) ifla (3) IIbécsidöntés (1) IIrákócziferenckárpátaljaimagyarfőiskola (6) IIworldwar (1) imf (36) india (89) indiaióceán (6) indianocean (7) indonesia (17) indonézia (5) induló (1) influenzavirus (1) információshivatal (1) inkabirodalom (1) instituthongroisdeparis (1) interjú (1) internationalatomicenergyagency (3) internationalbankofreconstructionanddevelopment (1) internationalenergyagency (2) internationalmonetaryfund (5) internationalspacestation (10) interpol (3) iparművészetimúzeum (5) irak (87) iran (89) irán (66) iraq (98) ireland (11) írország (17) israel (64) istitutobalassi (1) italia (6) itália (5) italy (54) ithakaprogram (1) ivorycoast (3) Iworldwar (2) izland (6) izrael (82) izráel (1) jagellóegyetem (1) jamaica (1) japán (49) japan (52) járművek (9) jegestenger (1) jemen (11) jeruzsálemikirályság (3) jordan (20) jordánia (33) józsefnádorműszakiésgazdaságtudományiegyetem (1) jugoszlávia (36) julianusprogram (1) jupiter (3) kaliningrad (1) kalocsabácsifőegyházmegye (2) kalocsaifőegyházmegyeilevéltár (1) kambodzsa (4) kamerun (3) kanada (44) karasea (1) karibtenger (3) károligáspáregyetem (3) kárpátalja (102) karpatenbecken (1) kárpátmedence (86) kárpátmedenceintézet (1) kárpátok (30) kaszpitenger (5) katar (14) katolikuskaritász (2) katonaiműszakifőiskola (1) katonanóta (2) kaukázus (10) kazahsztán (13) kazakhstan (14) kelet (1) keletikárpátok (1) keletkínaitenger (6) kenya (13) képeslap (1) kgst (2) kína (125) kínaikultúramúzeuma (1) királyhágó (4) királyhágómellékireformátusegyház (5) kirgizisztán (5) kisebbségijogvédőintézet (3) kisebbségkutatóintézet (2) kitap (2) kitelepítés (1) knjiga (1) köd (2) kodályinstitute (1) kodályzoltánemlékmúzeumésarchívum (1) kolozsváriegyetemikönyvtár (1) kolozsvárifőkonzulátus (2) kolumbia (1) kommunista (50) kommunizmus (31) kongóidemokratikusköztársaság (3) kongóiköztársaság (1) konstantinápolyipatriarchátus (1) könyv (127) korea (4) kőrösicsomasándorprogram (1) kórus (1) kórusmű (1) kosovo (7) kossuthdíj (1) koszovó (31) kosztolányidezsőszínház (1) középafrikaiköztrásaság (3) középamerika (3) központistatisztikaihivatal (10) krím (7) krizajánosnéprajzitársaság (3) książka (2) kuba (7) külügyiéskülgazdaságiintézet (3) kurdistan (1) kurdisztán (7) kúria (7) kuvait (4) kuwait (9) kyrgyzstan (2) lamanchecsatorna (2) laos (1) laptewsea (1) latinamerica (2) latvia (9) leagueofnations (1) lebanon (28) lechnerlajostudásközpont (1) lengyelország (131) lettország (18) libanon (33) libéria (3) liberia (3) líbia (52) libri (9) libro (7) lisztferencacademyofmusic (2) lisztferenczeneművészetiegyetem (1) lithuania (16) litvánia (18) livre (7) ludovikaakadémia (3) ludwigmúzeumkortársművészetimúzeum (1) lukoil (2) luxembourg (4) luxemburg (20) lybia (30) macedonia (6) macedónia (36) macedonia(provincia) (1) madagascar (6) madagaszkár (1) madár (4) madžarska (1) magyarállaminépiegyüttes (1) magyarállamvasút (2) magyarenergetikaiésközműszabályozásihivatal (2) magyarfejedelemség (1) magyarföldrajzitársaság (1) magyarföldtaniésgeofizikaiintézet (3) magyarhonvédség (1) magyarírókszövetsége (1) magyarkanizsaiudvarikamaraszínház (1) magyarkirályság (44) magyarkülügyiintézet (1) magyarmáltaiszeretetszolgálat (2) magyarmérnökikamara (2) magyarművészetiakadémia (6) magyarnemzetibank (27) magyarnemzetigaléria (7) magyarnemzetilevéltár (6) magyarnemzetimúzeum (16) magyarnemzetitanács (2) magyarnemzetiüdülésialapítvány (1) magyarnóta (2) magyarokvilágszövetsége (14) magyarország (574) magyarországireformátusegyház (4) magyarországiruszintudományosintézet (1) magyarországkrakkóifőkonzulátusa (1) magyarpolitikaifoglyokszövetsége (1) magyarrendőrség (2) magyarságkutatóintézet (1) magyartáviratiiroda (3) magyartelevízió (1) magyartudománygyűjtemény (1) magyartudományosakadémia (50) magyartudományosakadémiakönyvtárésinformációsközpont (3) magyarunitáriusegyház (3) magyarvillamosművekzrt (2) magyarvöröskereszt (4) mahart (2) malajzia (10) malawi (3) malaysia (9) malév (1) mali (9) malta (2) málta (12) mamelukbirodalom (1) mansziget (1) map (21) máramaros (5) maramures (1) march (1) marcia (1) máriarádió (1) marokkó (16) maros (2) marosmegyeimúzeum (1) marosvásárhelyiművészetiegyetem (1) marosvásárhelyiorvosiésgyógyszerészetiegyetem (13) mars (5) marsch (1) másodikvilágháború (64) mauritania (1) mauritánia (2) máv (1) médiatudományiintézet (5) mediterraneansea (34) mekong (1) memorandum (1) menekültügyihivatal (1) mercury (1) meteor (3) mexico (37) mexikó (11) mexikóiöböl (2) mezőgazdaság (1) michelincsillag (2) micronesia (1) middleamerica (1) migrációkutatóintézet (1) mikeskelemenprogram (1) miskolciegyetem (1) mississippi (2) mol (18) moldova (43) moldva (14) molnáristvánmúzeum (1) monaco (1) mongolbirodalom (3) mongolia (1) mongólia (1) montenegro (5) montenegró (9) moon (16) móraferencmúzeum (1) morocco (4) morvaország (4) mountain (1) mozambik (4) műcsarnok (2) műegyetem (1) munkácsigörögkatolikusegyházmegye (2) munkácsirómaikatolikusegyházmegye (1) munkácsymihálymúzeum (1) muravidék (4) museumofappliedarts (1) museumofhungarianagriculture (1) nabucco (4) naftogaz (1) nagybritannia (165) nagyváradirómaikatolikusegyházmegye (1) namíbia (2) nap (13) naplemente (3) nasa (42) nationalheritageinstitute (1) nationalszéchényilibrary (2) nationaluniversityofpublicservice (1) nato (173) nauru (1) németausztria (1) németbirodalom (33) németdemokratikusköztársaság (9) németkeletafrika (1) németország (230) németrómaibirodalom (5) németszövetségiköztársaság (11) nemzetekszövetsége (1) nemzetgyűlés (3) nemzetiadóésvámhivatal (1) nemzetiaudiovizuálisarchivum (1) nemzeticsaládésszociálpolitikaiintézet (1) nemzetiélelmiszerláncbiztonságihivatal (2) nemzetifenntarthatófejlődésstratégia (1) nemzetikisebbségkutatóintézet (5) nemzetiközszolgálatiegyetem (7) nemzetikulturálisalap (7) nemzetikutatásifejlesztésiésinnovációshivatal (1) nemzetiörökségintézete (2) nemzetiszínház (4) nemzetköziatomenergiaügynökség (7) nemzetközibíróság (1) nemzetközibüntetőbíróság (2) nemzetközimigrációsszervezet (3) nemzetköziűrállomás (1) nemzetközivalutaalap (25) nemzetközivöröskereszt (1) nemzetpolitikaikutatóintézet (1) nemzetstratégiaikutatóintézet (7) nepal (2) népdal (1) néprajzimúzeum (3) népszövetség (4) néptánc (1) newcaledonia (1) newzealand (12) nicaragua (12) niger (10) nigéria (14) nigeria (17) nílus (1) nobeldíj (8) nordstream2 (1) northamerica (9) northamericanfreetradeagreement (5) northcorea (1) northernsea (1) northkorea (40) northsea (1) norvégia (26) norvegiansea (1) norway (23) norwegiansea (1) norwey (1) nyár (7) nyugat (1) nyugatnémetország (1) nyugatrómaibirodalom (1) nyugatszahara (3) óceánia (1) oecd (1) ókorigörögország (1) ökumenikussegélyszervezet (1) olaszkeletafrika (1) olaszország (120) olimpia (6) oman (3) omán (1) opalvezeték (1) opec (8) operaház (2) organizationforsecurityandcooperationineurope (1) örményország (9) oroszbirodalom (5) oroszország (235) országgyűlés (69) országgyűlésikönyvtár (4) országház (10) országoskatasztrófavédelmifőigazgatóság (2) országoslevéltár (4) országosmagyargyűjteményegyetem (1) országosmeteorológiaiszolgálat (3) országosszéchényikönyvtár (26) országosszínháztörténetimúzeumésintézet (2) őrvidék (6) österreich (2) ősz (4) ősziszínek (1) oszmánbirodalom (26) osztrákmagyarmonarchia (28) ottomanempire (8) oυγγαρία (1) pacificocean (27) pakistan (24) pakisztán (34) paks (1) palestine (15) palesztina (13) pallaszathénéközgondolkodásiprogram (1) panama (3) panamacsatorna (1) pannonhalmifőapátság (1) pannónia (1) pannonia (2) pannontenger (1) pápaiállam (1) papuanewguinea (8) paraguay (2) parlament (9) parliament (4) partium (51) partiumiésbánságiműemlékvédőésemlékhelytársaság (1) partiumikeresztényegyetem (4) pázmánypétercatholicuniversity (1) pázmánypéterkatolikusegyetem (10) pechorasea (1) pécsitudományegyetem (2) penclub (3) persia (1) persiangulf (13) peru (12) perzsabirodalom (1) perzsaöböl (13) perzsia (2) petőfiirodalmimúzeum (4) philippines (18) philippinesea (5) photo (23) photos (36) pianomusic (1) picture (1) piemont (1) pireneusok (1) pluto (1) poland (47) polishamericancongress (1) polonia (1) poroszország (2) portugal (5) portugálguinea (1) portugália (22) portugálmozambik (1) portugálnyugatafrika (1) puertorico (3) qatar (12) rajna (2) redsea (4) reformátussegélyszervezet (1) regát (1) regionálisnyelvekeurópaichartája (5) RegnumHungariae (2) rendszerváltástörténetétkutatóintézet (1) restitution (1) robot (3) rodézia (1) rómaibirodalom (13) rómaicsászárság (1) romanempire (2) romania (34) románia (248) romániaievangélikuslutheránusegyház (1) romántudományosakadémia (1) rosatom (3) rosneft (6) roszatom (3) rosznyeft (4) rovar (2) ruanda (1) russia (166) russianfederalspaceagency (1) ruténia (1) rwanda (1) SacraCorona (2) sahara (10) salamonszigetek (1) salvador (8) samoa (3) sapientiaerdélyimagyartudományegyetem (8) sarkvidék (1) saturn (3) saudiarabia (58) scandinavia (3) schengenagreement (10) schengeniövezet (36) schengenzone (1) scotland (7) seaofjapan (3) seaofmarmara (1) seaofokhotsk (1) secondworldwar (4) semmelweisegyetem (1) senegal (2) serbia (22) seychelleszigetek (1) shell (1) siberia (1) siebenbürgen (7) sierraleone (6) sinaibirodalom (1) singapore (4) skandinávia (1) skócia (15) slovakia (17) slovenia (8) slovenija (1) solemne (1) solomonislands (1) somalia (13) southafrica (18) southamerica (15) southchinasea (19) southkorea (17) southstream (1) southvietnam (1) sovietunion (29) space (87) spain (26) spanyolország (58) srilanka (3) Stephanskrone (1) straitofbosphorus (1) straitofhormuz (1) stratégiakutatóintézet (1) stratfor (1) sudan (5) suezcanal (4) sumer (1) sun (36) supernova (1) svájc (48) svédország (45) swaziland (1) sweden (29) switzerland (12) syria (132) szabadeuróparádió (4) szabadkainépszínházmagyartársulata (1) szabótattilanyelviintézet (1) szahara (6) szászföld (1) szatmárirómaikatolikusegyházmegye (1) szatmárirómaikatolikuspüspökség (1) szaúdarábia (42) szaudarábia (3) száva (1) szegeditudományegyetem (8) székelyföld (81) székelyhadosztály (2) székelynemzetimúzeum (4) szellemitulajdonnemzetihivatala (1) szemerebertalanmagyarrendvédelemtörténetitudományostársaság (1) szenegál (1) szentföld (1) szentistvánegyetem (1) SzentKorona (26) szépművészetimúzeum (7) szerbhorvátszlovénkirályság (1) szerbia (119) szibéria (3) szicíliaikirályság (1) szingapúr (8) szíria (131) szivárvány (1) szlavónia (1) szlovákia (106) szlovénia (34) szolyvaiemlékpark (1) szomália (13) szövetségesellenőrzőbizottság (1) szovjetunió (124) szudán (16) szuezicsatorna (6) szváziföld (1) tádzsikisztán (4) taiwan (6) taiwanstraits (1) tajikistan (3) tajvan (7) tajvaniszoros (1) tánc (13) tanganyika (1) tanzania (1) tanzánia (1) tátra (1) tavasz (17) ted (1) tejút (1) tél (12) telekilászlóalapítvány (2) telekilászlóintézet (1) télisportok (1) térkép (20) thaiföld (2) thailand (5) thecentralbankofhungary (1) thefederalreserve (1) thenetherlands (14) tibet (2) tigáz (1) tigris (2) tisza (16) tiszántúlireformátusegyházkerület (2) togo (1) tonga (5) törökáramlat (3) törökország (131) transatlantictradeandinvestmentpartnership (8) transilvania (6) transpacificpartnership (4) transsilvania (1) transsylvania (1) transvaal (1) transylvania (12) transylvanianreformedchurchdistrict (1) transylvanie (1) transzatlantiszabadkereskedelmimegállapodás (1) transzjordánemirátus (1) transznyeft (2) trianon (2) trinidadandtobago (3) tripoliszigrófság (1) tunézia (12) tunisia (11) turkey (82) türkiye (1) turkmenistan (2) Türkmenisztán (1) türkmenisztán (3) uganda (2) újzéland (7) ukraine (69) ukrajna (166) ukrtranszgaz (1) unesco (14) ungaria (1) ungarischesinstitut (1) ungarn (2) ungheria (4) unitedarabemirates (9) unitednations (49) unitedstates (212) universityofarizona (1) ünnep (8) űr (9) ural (1) urál (5) uruguay (2) usa (55) üstökös (1) Üzbegisztán (1) üzbegisztán (3) uzbekistan (2) vanuatu (3) városkép (11) varsóimagyarkulturálisintézet (1) varsóiszerződés (5) vaskapu (3) vatican (19) vatikán (24) velenceiköztársaság (2) velenceitó (1) venezuela (15) venus (2) veritastörténetkutatóintézet (1) vers (16) video (160) vidéo (4) vietnám (2) vietnam (14) világbank (10) vinagora (1) virág (18) vírus (1) visegradcountries (4) visegrádialap (1) visegrádiországok (45) visztula (1) víz (22) vízuminformációsrendszer (1) volcanoes (22) volga (2) vöröskereszt (5) vöröstenger (3) vulkán (3) warsawpact (1) węgrzech (1) westafrica (1) westernsahara (1) worldbank (1) worldhealthorganizaton (17) worldmeteorologicalorganization (1) worldtradeorganization (1) worldwarI (4) worldwarII (12) yellowsea (1) yemen (23) yugoslavia (5) yukos (1) zaire (1) zambia (2) zanzibár (2) zene (4) zeneakadémia (4) zenemű (3) zeneszám (1) zimbabwe (2) zöldfokiszigetek (1) zongorajáték (1) βιβλίο (1) книга (1) книгата (1) унгария (1) Címkefelhő

1957. március. Erdély. ENSZ Memorandum - az erdélyi kérdés megoldása tárgyában tett javaslat

1957.03.19. 20:14 Eleve

.

Folytatásokban a Szabadság című kolozsvári napilap 2011. február 16.-ai, március 5.-ei, 9.-ei, 12.-ei és 19.-ei, száma, majd - teljes terjedelemben - a Honlevél, a Magyarok Világszövetsége lapjának 2011. márciusi száma közölte először az Erdélyi ENSZ Memorandum néven emlegetett elaborátumot. A géppel írt, magyar nyelvű dokumentumnak nincs sem címe, sem címzettje, sem keltezése, sem aláírója; a szakirodalom "ENSZ-memorandum" néven ismeri, a kihallgatások nyomán ezen a néven is emlegették, de kiáltványnak ('manifest') is nevezték. Az erdélyi magyarság sorsának hosszú távú rendezését célozta, és az ENSZ-hez kívánták eljuttatni. Körültekintően és alaposan ismertette az 1957-ig kialakult helyzetet, részletesen indokolja az erdélyi kérdés megoldásának szükségességét, és négy politikai keretben vizsgálja Erdély jövőjét: I. Erdély román uralom alatt marad; II. Erdély magyar uralom alá kerül; III. Az önálló Erdély gondolata; IV. Erdély elosztása Magyarország és Románia között. A dokumentum alapján kreált erdélyi ENSZ-perben 'a román haza elárulása' bűntette miatt  hadbíróság ítélte 1957 novemberében életfogytiglani kényszermunkára Dobai Istvánt és Varga Lászlót, 25 évi kényszermunkára Komáromy Józsefet és Kertész Gábort, 20 évre Bereczki Andrást, továbbá 5-től 10 évig tartó fegyházra Gazda Ferencet, Szekeresi Nagy Józsefet, Dobri Jánost és László Dezsőt. 1958-ban ítélték el a második csoportot: Bányai Miklóst életfogytiglannal, Krebsz Sándort és Kincses Károlyt 20 évi, Kincsesné Balajti Ilonát pedig 10 évi kényszermunkával sújtották. Kertész Gábor és Nagy József a börtönben meghalt a rettenetes bánásmód következtében. A többiek az 1964-es általános amnesztiával szabadlábra kerültek ugyan, de polgári jogaikat, munkavállalási szabadságukat sohasem nyerték vissza.

[Az első oldal felső részén lévő, kézírásos román nyelvű szöveg szerint:: 'A Szekuritaté szervei a testi motozás során találták meg nálam, amikor 1957. március 20-án, Márton Áron püspöktől tértem vissza. A dokumentum 15 oldalból áll, kezdve a jelen oldallal, és folytatódik egészen a 15. oldalig. Dobai István s.k.").

    "Mióta az első magyar király, hagyományként öröklé utódaira szent tévedését: ´Unius linguae uniusque moris regnum imbecille et fragile est´ , a magyar állam egyik kérdése, megfejtés helyett, kimélettel utaltatott tova... (Azonban) jöhet idő, midőn egyszer meg kell hódítanunk e hont a fölosztás eszméinek hadjárata ellen. E küzdelemtől nem riadunk vissza, mert igazságunk érzetében erősek vagyunk, - tehát méltányosak." Száz esztendeje hangzottak el ezek a szavak a magyar országgyűlésen, és a magyarságnak ez az életkérdése még mindig megoldatlan. Mikor a Trianoni Békeszerződés széttörte a magyarság történelmi-politikai keretét, a magyar államot, a nyomasztó szükség nem engedte a kérdés további odázását. Bebizonyosodott, hogy a nemzeti kérdés megoldatlansága az egész nemzet életét veszélyezteti, és bebizonyosodott az is, hogy elfogadhatóan - számunkra és szomszédaink számára elfogadhatóan - csak a magyarság oldhatja meg a kérdést. Meggyőződvén erről, nemzetünk akkori vezetői - talán nem egészen helyesen, de mindenképpen menthetően - félretettek minden más súlyos kérdést, és teljes erőnket, maradék erőnket ennek az egynek a megoldására fordították. Tartozunk az igazság eszméjének annak a megállapításával, hogy ez a törekvés nem egy vékony felső réteg ködösítési kísérlete, hanem az egész magyarság céltudatos mozgalma volt. Hogy ez az ún. revizionizmus nem volt imperialista jellegű, hogy nem volt támadó szándékú, hanem egy egész nemzet békés, tiszta törekvése a legelemibb életigényeinek érvényesítésére. Tagadhatatlan sikerei voltak ennek a mozgalomnak, melyek jelentősek voltak még így, rövid tartalmukban is. Utolsó kísérlete volt ez a magyar nemzetnek egy ezerévesnek mondott örökség megmentésére, és nem rajta múlott, hogy ez nem sikerült. Azonban, ha sikerült volna sem oldotta volna meg a nemzetiségi kérdést, mert nem is célozta azt. Tétele a következő volt: Magyarország nemzetiségi politikája helytelen volt, és ezért területét felosztották, kétségbeejtő helyzetbe sodorván ezzel a magyar nemzetet. Ha visszaszerezzük az elcsatolt területeket, megjavítjuk nemzetiségi politikánkat, minden jó lesz. Bármennyire is tiszteletreméltó volt a teljes nemzeti erőtartalék mozgósítása e cél érdekében, és bármennyire is helyes volt az a bölcs mérséklet, hogy csak magyar többségű területeket csatoltak vissza, a második világháború végén meg kellett győződnünk arról, hogy ilyen tüneti kezeléssel a kérdés nem oldható meg. Ugyanis a területi elcsatolások elsősorban a régi Magyarország nemzetiségi állapotából következtek, és csak másodsorban a helytelen nemzetiségi politikából, vagy a kedvezőtlen nemzetközi helyzetből. Ezt az állapotot pedig az jellemzi, hogy a nemzetiségek a magyarokkal és egymással keverten élnek. Világos, hogy ha ez a kevertség nem lett volna, nem lehetett volna - a népek önrendelkezési jogára hivatkozva - idegen uralom alá kényszeríteni a magyarság egynegyedét, kilátástalan gazdasági és politikai helyzetbe szorítva az egész magyarságot. A második világháború után természetes volt a nép idegenkedése annak a kérdésnek a felvetésétől, melyre - szerinte - egyszer már ráfizetett. Persze, az orosz-vazallus kormányzat kiaknázta ezt a helyzetet, és minden erejével igyekezett a "szomszédokkal való jó viszony", "béke", "a trianoni ország tehermentesítése" stb. jelszavakkal elterelni a közvélemény figyelmét arról, hogy a szomszédokkal való jó viszony még csak nem is látszat, míg ennyire súlyos, egymásközti kérdések megoldatlanok, hogy ez a feszültség a lehető legnagyobb mértékben teszi bizonytalanná a békét, és, hogy Magyarország a teljes nyersanyaghiány miatt állandóan a gazdasági csőd szélén áll. 1956 őszén kiderült, hogy - a maguk szempontjából - igazuk volt az oroszoknak, amikor a dunavölgyi népek közül a magyarság gyengítésére törekedtek elsősorban, és kiderült az is, hogy szomszédaink gyűlöletét csak fokozza az, hogy lemondunk az elcsatolt területekről, mert - józanul - nem hisznek ennek őszinteségében. Ez a gyűlölet pedig elegendő volt számukra - a többek között ahhoz, hogy függetlenségünk kivívása elé gáncsot vessenek. A nemzetiségi kérdést tehát meg kell oldani, mert a legnagyobb mértékben veszélyezteti jövőnket. Ebben a megoldásban pedig - függetlenül pillanatnyi nemzetközi helyzetünktől - legyünk határozottak, de méltányosak. Nem mondhatunk le a jövőnket biztosító megoldásról, de ne kívánjuk szomszédainktól sem, hogy lemondjanak. Mi, erdélyi magyarok, mint a legközelebbi érdekeltek vetjük fel most a kérdést az összes idegen uralom alá kényszerített magyar nevében. A magyar nemzet része vagyunk, és ezt a kérdést is az összmagyarság szempontjából nézzük. Közvetlen érdekeltségünk - hisszük - nem megy tárgyilagosságunk rovására, hanem még fokozza azt azzal, hogy közelről látjuk a helyzetet, és azzal, hogy mi viseljük elsősorban a következmények kockázatát. Magyarország a magyaroké: a világon élő összes magyaré. Ezen az egyen kívül sehol sincs hazánk a földön. Ez így volt évszázadok alatt a múltban, így van - minden ellenséges nyomás ellenére - a jelenben, és bizonyosan így lesz a jövőben, amíg csak magyar él. Mindig kötelezőnek éreztük magunk számára is azt, ami az otthoni magyarokat kötelezte, és soha nem vártuk máshonnan jogaink biztosítását sem - ha minden tőlünk telhetőt meg is tettünk - csak Magyarországtól. Csak egyetlen magyar nemzet van és csak egyetlen Magyarország. Mi ugyanúgy mindent meg akarunk tenni hazánk boldogulásáért, mint az otthoniak és elvárjuk, hogy Magyarország kormánya is mindent megtegyen az összmagyarság érdekében. Ezért terjesztjük Magyarország kormánya elé az erdélyi kérdés megoldása tárgyában ezt a javaslatot.
    A.
    I.
A Trianoni Szerződés felosztotta Magyarországot. A népek önrendelkezési jogára hivatkozva számolt fel egy olyan államot, melyben az 54,5% magyarral szemben 45,5% egyéb nemzetiség élt. Északi részét - melyen 48,2% szlovák mellett 51,8% egyéb nemzetiség volt - Csehszlovákiához, keleti részét, melyen 53,8% román és 46,2% egyéb nemzetiség élt, Romániához, és déli részét, melyen 31,4% szerb-horvát és 68,6% egyéb nemzetiség lakott, Jugoszláviához csatolta. Az így keletkezett Csehszlovákiában a csehek és szlovákok 58,7%-os, Romániában a románok 66,7%-os, Jugoszláviában a szerbek, horvátok és szlovének 74,5%-os és Magyarországon a magyarok 88,4%-os arányt értek el új és régi nemzetiségeikkel szemben. A Trianon előtti Magyarország 8 319 906 nemzetiségi lakosa helyett 6 170 366 maradt vagy lett ugyanazon a területen. Tehát elcsatoltak Magyarországtól 3 319 579 magyart, hogy a nemzetiségek számát 2 149 540-nel csökkentsék. Magyarország, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia együttesen 49 208 387 lakosából 30,2%: 14 859 555 lélek nemzetiségi sorsban maradt, vagy abba került. Nyilvánvaló tehát, hogy az eredmény egyáltalán nem állott arányban a kétségkívül mindenki számára nagy megrázkódtatással és még nagyobb áldozatokkal járó átrendezés méreteivel, ha az átrendezés későbbi negatív hatásai feletti felelősség nagyságától el is tekintünk. Ha Magyarország utódállamai népességének számát külön-külön a megfelelő nemzet összlétszámával vetjük egybe, aképpen, hogy a nemzetek létszámát százzal tesszük egyenlővé, a csehek és szlovákok esetében 165-öt, a románok esetében 148-at, a jugoszlávok esetében 132-t, mindhároméban együttesen 148-at kapunk, míg ugyanez a mutatószám a magyarság és országa lakói viszonyában csak 74. Ez azt jelzi, hogy a trianoni területrendezés az egyik félnek 48%-kal többet, a másiknak - a magyarságnak - viszont 26%-kal kevesebb lakosú területet szabott a méltányosnál. Történelmi alapjai nem voltak ennek a rendezésnek, és csak egy pillantás Közép-Európa térképére, és megállapíthatjuk, hogy földrajzi okok sem késztették a trianoni rendezőket erre a magyarsággal szembeni méltánytalanságra. A területrendezéssel a Trianoni Szerződés új alapokra fektette a Kárpát-medence népeinek gazdaságát is. A Trianon előtti Magyarország agrárállam volt, éspedig - lehetőségeihez képest - eléggé elmaradott agrárállam. Mezőgazdasága azonban kiegyensúlyozott volt, mivel egészséges arányban oszlott művelési ágakra, és széles domborzati és éghajlati alapjai voltak. A szükséges belterjesedés lehetőségei megvoltak: először körül a Peremvidéken, azután - nagyobb vízszabályozási munkálatok elvégzése után - az Alföldön. A Trianoni Szerződés egyrészt még elmaradottabb mezőgazdasági államokat szabott - mint Románia és Jugoszlávia -, másrészt a fejlődés lehetőségei elé vetett gátat Csehszlovákiában és - főként a Trianoni Magyarországon, a Peremvidék kettészelésével és folyók felső szakaszainak az alsótól való elválasztásával. Ezekhez járultak még rosszul értelmezett nemzetiségi szempontok szerint végrehajtott földreformok, úgy, hogy az egyensúly mindenik utódállam mezőgazdaságában megingott: a művelési ágak, domborzati és éghajlati adottságok egyoldalúakká lettek. Még a Romániához csatolt terület - nagy méreteinél fogva is eléggé kiegyensúlyozott (korántsem annyira, mint a felosztott Magyarország), addig Csehszlovákiának jutott a hajdani ország legterméketlenebb, Jugoszláviának pedig - egész Európa - legtermékenyebb területe. Magyarország jórészt az Alföld sztyeppéjére szorult nagy mezőgazdasági emberanyaggal és csaknem semmi belterjesedési lehetőséggel. Nyilvánvaló, hogy a Trianoni Szerződés minden érdekelt nemzet mezőgazdaságának többet ártott, mint használt. Megállapíthatjuk, habár erre statisztikai adatok nincsenek, hogy Trianon előtt a magyarság arányszámánál nagyobb mértékben részesült az ipari nyersanyagokból, bizonyosan a nemzetiségek kárára. A Trianoni Szerződés - az új terület lakosságának számát nézve - 26,7%-kal kevesebb fát, 24,3%-kal kevesebb vasércet mért Magyarországnak a méltányosnál, sóból, nemes- és színesfémből pedig semmit. Ha ezekhez még hozzászámítjuk az akkor még nem eléggé értékeltek fontosabbját, a földgázat, vízienergiát, urániumot, építőipari nyersanyagokat, gyógyvizeket, akkor képet alkothatunk egy - mezőgazdaságának egyensúlyában megingatott, és ezért - túlzott iparosodásra kényszeríttet ország gazdasági erejéről. Ha a területátrendezéssel az ipari népesség addigi arányában változást okoztak volna, vagy ha a magyarok kisebb mértékben foglalkoztak volna iparral, mint a nemzetiségiek, lenne magyarázat a nyersanyagok ilyen elosztására, de az ipari lakosság a trianoni Magyarországon kerek 10%-kal felülmúlja az általunk fentebb alapul vett általános arányszámot is. Hogy pedig a nemzetiségi vidékeken éppen a magyarság képviselte az iparosságot, az közismert. Tegyük még ezekhez azt is, hogy mindezek felett Magyarországnak még jóvátételt is kellett fizetnie, és tiszta képet kapunk arról, hogy hogyan értelmezték Trianonban a népek önrendelkezési jogát gazdasági vonatkozásban. A  magyarság volt az, aki veszélyeztette nyertes állapotukat és ezért természetszerűen - néha nem is tudatosan - szervezkedtek a magyarok ellen. Így íratlan, de általános szabállyá lett a Kárpát-medencében, hogy mindenki ott és úgy ártson minden magyarnak, ahol és ahogy tud. Néha az ezzel szembeni magyar védekezés is ellentámadásba megy át, és ezzel tovább fokozódik és mélyül ez a ´mindenki harca mindenki ellen´. Ezen nem fékez sem liberalizmus, sem a szocializmus. Ott dúl ez a harc mindenütt: munkahelyen, hivatalban, intézményben, iskolában, bíróságon, kórházban, mezőn, boltban, sportpályán, hadseregben, egyházban, vendéglőben, szakszervezetben. Mindenütt gyűlölet, áskálódás vagy háborúság. Az ember már szinte nem is ember, hanem csak magyar vagy román, vagy egyéb. Ha összekerülnek az egynemzetbeliek, Prágától Bukarestig, a tizedik mondatban már rátérnek erre az együttélésre és a tizenötödik mondat már egy újabb haditerv-javaslat. Mondják, hogy ezt az értetlenséget és gyűlöletet mesterségesen szítják egyes csoportok vagy osztályok. Nem igaz. Ez éppen úgy következik ebből az áldatlan nemzetiségi állapotból a már bekövetkezett történelmi események folytán, mint az oxigén és hidrogén keveréséből a robbanás. Sőt, a felső tiltás, simítás, békítés és szépítés még csak fokozza és mélyíti ezt az egyén és egyén, család és család, falu és falu, nép és nép közötti, vérbosszúként egyre fokozódó harcot. Az újszülött erre születik - már nevén kezdődik a vita - ebben serdül, ebben él, ha tud, mint ember, és ebbe hal belé. Még temetője felett is vita folyik. Ez a semmi megoldást nem ígérő küzdelem közben felemészti minden résztvevő java erejét és tehetségét, lefékezi szorgalmát, megrontja jellemét és erkölcsi értékét. Közben a világ halad és mi itt Kárpát-medencében időnket és erőnket arra pazaroljuk, hogy csendőrei vagy ellenállói vagyunk egymásnak, hogy drága szövetségeseket szerzünk egymás ellen, közben a legégetőbb tennivalókat is elhalasztjuk, nehogy az ellenfélnek okozzunk vele hasznot és előnyt. Ha az egyik fél józanságból vagy kényszerből lanyhítja a harc lendületét, a másik ezt gyengeségnek veszi, és csak fokozza iramát, és az együttélési küzdelem egyre mélyül, terebélyesedik és tart halálig. Mivel pedig a Trianoni Szerződés következtében a mi helyzetünk a leghátrányosabb, a mi hazánk alkalmas a legkevésbé arra, hogy otthonunk legyen, az együttélési harc a mi életünket veszélyezteti elsősorban. Mi tehát a megoldást kezdeményezzük és szorgalmazzuk. És, ha határozottságunk mellett méltányosak is leszünk, minden bizonnyal meg is találjuk a mindenki számára elfogadható megoldást.
    II. Az általánosságok után Erdély kérdését részletesebben kell vizsgálnunk. A Trianoni Szerződésben Magyarországtól Romániához csatolt 103.093 km2 - a Trianoni Magyarországnál kb. két vármegyényivel nagyobb - területen az 1911-es népszámláláskor4 volt 5,257,467 lakos. Ebből 53,8%: 2,829,454 román, 31,6%: 1,661,805 magyar és 14,6%: 766,208 egyéb (benne 10,8%: 564,789 német) nemzetiségű volt. Bizonyos, hogy ez az arány azóta a románok javára némi változást szenvedett, de az nem lehet nagyobb 5%-nál, úgy, hogy még mindig ezek az adatok szolgálhatnak leginkább kiindulásul. A magyarok egyharmada túlnyomó többséget alkot a Székelyföldön, másik harmada viszonylagos többséget a Peremvidék határmenti sávján, a harmadik harmad pedig szétszórtan él a többi - az egész terület kb. háromnegyed részét kitevő - területen, ahol a románok élnek - a magyarokhoz viszonyítva hatszoros - többségben. A Szigethegység Erdélyt két földrajzi és éghajlati részre: a Peremvidékre és az Erdélyi Medencére osztja, ezért Erdély mezőgazdasága sem mutat egységes képet. Az Erdős-Kárpátoktól az Al-Dunáig húzódó Peremvidék - az Alföld természetes szegélyét képezvén - átmenetet jelent a síkság és a hegyvidék között. Változatos domborzata és éghajlata, gazdag vízrendszere alkalmassá teszi a legmagasabb rendű mezőgazdaság művelésére. Mezőgazdasági szempontból ez Erdély legelőrehaladottabb része. Szántóföldjei - kivált déli felén - kiválóak. A széles dombvidék szőlő- és gyümölcstermelésre, a hegyvidék pedig legelő- és erdőgazdaságra alkalmas. Állattenyésztése elég fejlett, bár lehetőségei egyáltalán nincsenek kimerítve. Az Erdélyi Medencének csak egy része: a Maros és Olt középvidéke jelentős mezőgazdasági szempontból. Ez a rész, különösen a Küküllők vidéke, a Peremvidékkel is felveszi a versenyt, különösen gyümölcs-, szőlő- és takarmánytermelésben. A Medence többi része - különösen a Székelyföld - mezőgazdaságilag csak óriási beruházások árán fejleszthető. Állattenyésztése már nagyobb lehetőségeket kínál, de ezen a téren is nagyon sok a teendő. A Székelyföld erdőgazdasága most is jelentős, és könnyen fejleszthető. Bányászati szempontból - a Medence északi részét, a Mezőséget kivéve - az egész Erdély fontos, de Hunyad és Bánát vasa és szene, Bihar bauxitja, urániumja és aszfaltja, Szatmár nemes- és színesfémje, Máramaros és a Székelyföld sója, valamint Közép-Erdély földgáza gazdaggá tehetné az egész országot. Erdély ipara - bár az utolsó évtizedben sokat fejlődött, - lehetőségeihez viszonyítva még mindig nagyon elmaradott. Komoly lehetőségek nyílnak a kohászat, vas- és fémipar, faipar, vegyipar, műanyagipar, építőanyagipar, valamint a különböző könnyűipari ágak fejlesztésére is. Nagyon fontos, és bármilyen egészséges gazdasági rendben fontos és jelentős marad az erdélyi kisipar. Erdély kereskedelme vérszegény. Még a Peremvidéken, ahol gazdagabb és igényesebb a lakosság és vasútjai és közútjai a közlekedést egyáltalán lehetővé teszik, van kereskedelem. De az Erdélyi Medence szegény és igénytelen népe megél európai értelemben vett kereskedelem nélkül is. Így Erdély nagy múltú polgársága jóformán csak a saját szükségleteire kereskedik. Természetesen, az általános életszínvonal-emelés, elfogadható vasút- és úthálózat kiépítése és az alkalmas jogi szabályozás meghoznák az erdélyi kereskedelem fellendülését. Erre pedig olyan szüksége van Erdély gazdasági életének, mint a szervezetnek az egészséges vérkeringésre. A felsorolt sok fejlődési lehetőség és feltételes mód egyben jelzi Erdély gazdaságának tragikus helyzetét: a mostani pangást. A Trianoni Szerződés olyan gazdasági vérereket vágott el, melyek hiánya még a legtudatosabb gazdaságfejlesztési politika mellett is nehézségeket okozna. Azonban ilyen gazdaságpolitikáról a Trianon utáni Erdélyben nem lehet beszélni sem. A balkáni népek általában, de a románok különösen idegenkednek a közületi beruházásoktól, közmunkáktól, de egyáltalán attól, hogy az államot ne csak egyéni meggazdagodási lehetőségnek tekintsék. A román politika elhanyagolta a régi román területek fejlesztését is, az Erdélyét pedig egyenesen gáncsolta. Talán nem tévedünk, ha az erdélyi együttélési küzdelem egyik alakját, a gazdasági harcot, a román államnak erre az ázsiai módszerű gazdaságpolitikájára vezethetjük vissza. Mert gazdasági téren talán a legelkeseredettebb ez az együttélési harc, pedig éppen ott a legkevésbé indokolható. Ezért jelent Erdély gazdasága egyelőre csak nagy lehetőségeket. Erdély kulturális öröksége nagyon gazdag. Magáévá tette Erdély mindig Európa és Magyarország eszméit, nem egyszer, és nem kevés ideig, zászlóvivője is volt Magyarországnak, sőt Európának is. A lelkiismereti szabadság első elfogadói és elismerői voltak eleink. Ezen a területen született a magyar és román irodalom. Évszázadokon keresztül innen kerültek az egész magyarság és az egész románság szellemi vezetői. Intézményeit mintául vették a szomszédos nemzetek, mert bizonyosan mintául is vehették. A Trianoni Szerződés kettős - látszólag egymásnak ellentmondó - hatást váltott ki Erdély magyar kulturális életében: anyagi szegényedést és eszmei gazdagodást. Anyagilag nemcsak az állam támogatását vagy jóindulatát vesztette el az erdélyi magyar művelődés, hanem az állam elismerését is. Ez persze az intézmények egész sorának felszámolását, a megmaradóknak pedig megterhelését jelentette. Sok nyomorúságnak és sok panasznak lett ez a forrása. Másrészt eszmei gazdagodást hozott Trianon: itt is érvényesült az a szabály, hogy ha egy nép kiszorul a politikai és gazdasági életből, kulturális téren kárpótolja magát. Politikus, katona, jogász, gazdász, hivatalnok és vállalkozó hajlamú emberek kerülnek a szépirodalomba és tudományokba, és kiszélesítik, elmélyítik és élettel telítik az irodalmat. Ez következett be Trianon után az erdélyi irodalomban. Hozzá a megmaradt intézmények is megtisztultak. Az egyházak, gazdasági és művelődési egyesületek, iskolák és a sajtó új tartalmat és új célt kaptak. A magyarság leszorított életet élt a trianoni országban is, és ez - a fenti szabálynak megfelelően - kétségkívül hozzájárult a szellemi élet megújulásához. Megszületett a népi mozgalom. És nem véletlen az, hogy éppen az erdélyi írók megjelenése fordította győzelemre a mozgalom valószínű vereségét, mint ahogyan nem volt véletlen az sem, hogy a legnagyobb példányszámú magyar újság Erdélyben, az erdélyi magyar előfizetők számára jelent meg, és hogy Erdélyben jelent meg az első magyar népdalgyűjtemény. Természetes, hogy ezek nyomán megkezdődött az erdélyi magyar társadalom erkölcsi tisztulása egy szélsőségeket elvető, emberibb, hívőbb, megértőbb társadalom felé. A románoknál e folyamat fordítottja játszódott le: gazdagodás anyagilag - tagadhatatlan, hogy ez nagyon rájuk fért -, és továbbszegényedés eszmeileg. Híg és tartalmatlan intézmények sora születik egyfelől, másfelől a kulturális élet minden épkézláb embere felcsap politikusnak, jogásznak, katonának, hivatalnoknak, gazdásznak és vállalkozónak. Az ezután következő természetes eredménytelenség és sikertelenség - úgy a kulturális, mint a politikai és gazdasági életben - még ingerültebbé tette a többségi nemzetet a kisebbségekkel szemben, és ez nem kis mértékben járult hozzá az erdélyi együttélési harc elmélyüléséhez. Az erdélyi magyar művelődés anyagi szegényítése persze mégis csak a kultúra szilárd alapjának rombolását jelentette. Ezt a rombolást tetőzte be a haladó jelszavakat hangoztató - lényegében soviniszta - államosítás: egyszerre megszűnt nemcsak minden magyar intézmény és szervezet - az egyházakon kívül -, hanem még az azok alapításához való jog is. Az igazság az, hogy ami nem sikerült a vasgárdistáknak, azt elérték a kommunisták. Ezzel párhuzamosan, a sajtó mind erősebb ellenőrzésével, és a tanszabadság felszámolásával a szerzőt teljesen elvágták a közönségtől, és ezzel az erdélyi magyarság lényegében kiszorult a kulturális életből is, a politikai- és gazdasági háttérbeszoríttatás után. Románia sohasem vette komolyan a kisebbségekre vonatkozó nemzetközi egyezményeket. Átfogó kisebbségi törvényt nem is alkotott soha. A kisebbségek - elsősorban a magyarok - jogi sérelmei közismertek voltak az orosz megszállásig, az 1944. utáni helyzet azonban még tisztázásra szorul. A liberális és nacionalista román kormányok alatt zaklatva bár, de működhettek a magyar egyházak, léteztek magyar iskolák, szabad volt a magyar nyelv használata - az akkor még magánéletnek számító - gazdasági életben. A kommunisták uralomra jutása azonban a még megmaradt kisebbségi jogokat is eltörölte, mégpedig a demokrácia, az egyenlőség és szocializmus jelszavaira hivatkozva. A régi pártokkal együtt megszűnt a magyarok pártja is. A régi társadalmi szervezetekkel együtt szüntették meg a magyar nemzetiségi szervezeteket is, a szövetkezetek központosításával a magyar szövetkezeteket is. Az iskolák államosítása pedig egyszerűen románosítás volt, mert a románoknak nem voltak felekezeti iskoláik. A gazdasági élet szocializálásával megszűnt a magyar nyelvhasználat a közélet egész vonalán úgy, hogy már csak az iskolában és a családi életben beszélhetett anyanyelvén a magyarság. A mindezekért cserébe kapott közszolgálati helyek pedig nemhogy a magyarság arányszámának, hanem még a magyarság munkásmozgalmi múltjának sem feleltek meg, még számukat tekintve sem. Emellett minden fontos, irányító hivatali helyre románok kerültek, a magyaroknak csak az irányító fontosság nélküli - de annál háládatlanabb - agitációs és állambiztonsági helyek maradtak. Soha ilyen nagy kereslete nem volt még jellemtelen, gerinctelen, nemzetietlen magyaroknak, és más mindenféle és mindenre elszánt emberi söpredéknek. Ezek foglaltak el minden helyet az államnál, a pártban és a szakszervezetben, és mindenütt, ahol érdemes volt helyet elfoglalni. Ezzel egyidőben pedig tervszerűen folyt mindazoknak a magyaroknak a félreállítása, akik egyáltalán képeseknek látszottak áttekinteni a helyzetet. Háborús bűnperek, földreform, államosítás, internálás, purifikálás és osztályharc, valamint a demokrácia és szocializmus minden jelszava alkalmas volt egy-egy csoport felszámolására vagy félreállítására. Aki nem halt meg, az börtönbe került, aki börtönbe nem került, annak megélhetési alapja veszett el. Történt pedig mindez a lelkiismereti szabadság földjén, egy kultúrát építő és hordozó kétmilliónyi magyarsággal. Az együttélési harc a szocialista lehetőségekkel elérte teljes kifejlődését. Ahol ennyi mód van egymás életébe való beavatkozásra, ott nagyon sokat árthatnak egymásnak az emberek. Ahol az egyik nagyanya pálinkafőzője címén eltávolítják az unokákat az iskolából, ott nem is fontos utánajárni, hogy tényleg szociáldemokrata volt-é a gyanúsított, anélkül sem kockáztatja senki a védelmét, mert az is gyanússá lesz, aki ezeket védelmezi. - Ez az általános kelet-európai állapot Erdélyben - többek között - azt is eredményezte, hogy a kulákok listáján szereplők túlnyomó többsége magyar lett ott is, ahol különben több volt a román földmíves. Hogy vállalatvezető magyar ritkaságszámba ment. Ugyanakkor a magyarok munkásmozgalmi múltjára hivatkozva, a románok a magyarokat okolták az ún. demokrácia uralmáért. Ha valamelyik magyar hasonló módszerek alkalmazásával visszacsípett, úgy látták, hogy megvan a vélt bizonyítékuk erre, és nyugodt lelkiismerettel folytatták a harcot - persze, szocialista eszközökkel - a magyarok ellen. Mégpedig minden magyar ellen személyesen minden román. És viszont. Hiányos lenne a szocialista eszközökkel folyó nemzetiségi elnyomás eszközeinek felsorolása, ha földreform, az osztályharc, a revizionizmus vádja mellett nem említenénk meg az ún. kozmopolitizmust is. Ha valaki egyáltalán nem vádolható nacionalizmussal vagy sovinizmussal, mert hajlandó fenntartás nélkül közreműködni a magyar hagyományok felszámolásában, de ezt nem teszi elég meggyőzően a román térfoglalás érdekében, hanem valami áthidaló, nemzetközinek is mondható megoldást javasol, az kozmopolita, az ellene való engesztelhetetlen küzdelem pedig kötelessége minden állampolgárnak, elsősorban pedig a magyar nemzetiségűeknek. Hogy az oktalan megaláztatásoknak ez a tömege kiengesztelhetetlenné tette a lepel alatti elkeseredett együttélési harcot, az természetes. Nem szolgálja a megértést az együttélő nemzetiségek közötti kölcsönös lenézés és irigység sem. A magyarság a románokat tudatlannak, lustának, megbízhatatlannak, államukat a korrupció mintarendszerének tartja. A románok is igyekeznek mindenképpen kedvezőtlen színben látni és feltüntetni a magyarságot, barbárnak, gőgösnek és összeférhetetlennek állítva azt. Mindezek pedig azt eredményezik, hogy mindkét fél feljogosítva érzi magát arra, hogy ebben a mindenki közötti életre-halálra folyó és egyre terjedő harcban a lovagiasság és emberiesség szabályait minél gyakrabban áthágja, vagy tudomást se vegyen róluk. Mindezeknek összegezéseként kijelenthetjük, hogy Erdély jelenlegi helyzete elfogadhatatlan a magyarság számára, mert amellett, hogy méltánytalanul súlyos terheket ró az erdélyi magyarokra, az egész nemzet jövőjét kilátástalanná teszi.
    B.
    Vizsgáljuk meg az erdélyi kérdés megoldásának lehetséges módozatait, melyek útján meg lehet szüntetni a magyarsággal szembeni súlyos politikai és gazdasági méltánytalanságot, meg lehet oldani a nemzetiségi kérdést és fel lehet számolni ezt - a világbékét állandóan veszélyeztető békétlen - tűzfészket. Erdély jövőjét négy politikai keretben vizsgálhatjuk:
    I. Erdély román uralom alatt maradásának egyetlen előnye az, hogy kényelmes elintézési forma, mert egyszerűen nem kell tenni semmit. Ha Magyarország nemzetközi tekintélye nagy, akkor az emberi jogok mellett még különleges nemzetiségi jogokat magában foglaló törvény kibocsátására szoríthatja Romániát, sőt gazdasági élete számára különleges nyersanyag-szerzési és piaclehetőségeket szerezhet Erdélyben. Ezeknek a jogoknak és jogosítványoknak az érvényesülésére, azonban kevés a remény addig is, amíg a következő politikai hangulat Magyarország tekintélyét megcsorbítaná és egyszerűen hatályon kívül kerülne a nemzetiségi törvény is, a gazdasági szerződés is. Európa is a federalizálódás felé halad. Ha Magyarország és Románia a jelenlegi területi és népesedési állapotában lenne bármilyen államkapcsolat tagjává, annak első következménye az lenne, hogy az emberi jogokon kívül az erdélyi magyarság minden más jogának elismerését még csak nem is kérhetné. Lenne román közigazgatás, bíróság, hadsereg, államosítás, szocializmus. Román törvényhozás döntene az esetleges magyar szervezetek, egyházak, iskolák, szövetkezetek és szakszervezetek, ősi könyvtárak és műemlékek kérdésében. Továbbá, egy federáción belüli Magyarország nem is kívánhatna nagyobb részesedést Erdély nyersanyagaiból, mint más állam. Ha Erdély román uralom alatt marad, akár federációban, akár azon kívül, nem oldódik meg az alapkérés: a nemzetiségek kevertsége. Így semmi remény nem maradna arra, hogy az együttélési harc akár csak veszítene is hevességéből. Mivel pedig a szabad határokon - vagy útlevéllel, vagy anélkül - szabad lesz az emigráció - elvégre ez alapvető emberi jog -, az évszázados reménytelen küzdelembe belefáradt erdélyi magyarság kivándorol, vagy asszimilálódik. És nem Magyarországon fog letelepedni, mert onnan is nagyarányú kivándorlásra számíthatunk, hiszen Magyarország a trianoni keretek között nem alkalmas arra, hogy a magyarság otthonává legyen. Minél több kívánatos szabadságot biztosítunk tehát népünknek - szabad közlekedés, szabad kereskedem, szabad munkavállalás, útlevél- és vámkényszer megszüntetése - annál nagyobb tömegek győződnek majd meg arról, hogy jobb egy gazdag és békés idegen ország szabad polgára lenni, mint egy kilátástalanul szegény és gyűlölködő szomszédok gyűrűjébe zárt szülőházáé. Erdély román uralom alatt maradásával nem lehet jóvátenni a magyarsággal szemben elkövetett trianoni méltánytalanságot, azt pedig a magyarság életérdeke követeli. Erdély magyarsága pedig egyszerűen nem akar román uralom alatt élni, és nincs olyan jogelv vagy érdek, melyet méltányolni tudna, ha erre kényszerítik. Mert nincs is olyan méltányolható jogelv vagy érdek, mely idegen uralom alá kényszerítene ősei földjén kétmillió embert. Ha Erdély román uralom alatt marad, mindkét ország kormánya hiába tenne meg minden erőfeszítést a békés egymásmellettélésre. Az Erdélyben folyó együttélési harcnak minden indítéka megmaradván, az továbbra is lehetetlenné fog tenni minden békés megegyezést a két ország között, mindkét nemzet és az egész emberiség nagy kárára. Itt marad ez a békétlen tűzfészek örök veszélyére a világbékének és örök beavatkozási indoknak a nagyhatalmak számára mindkét ország ügyeibe.
    II. Erdély magyar uralom alá kerülésének szembeszökő előnye az, hogy teljes jóvátétele lenne a trianoni méltánytalanságnak. Erdély visszakerülne természetes földrajzi, gazdasági és történelmi keretébe. A magyar gazdasági élet bőséges nyersanyagot és komoly piacot kapna. Erdély gazdasági lehetőségei becsületes és szakavatott emberek kezelésébe, európai állam igazgatása alá kerülnének. Gazdasági fellendülést hozna a Kárpát-medence számára. Az erdélyi magyarság elnyomatása megszűnne, a magyar kultúra gazdagodna Erdély történelmi hagyatékával és élő szellemi erejével. Magyarország és a magyar nemzet képes lenne a legmesszebbmenően biztosítani a románok nemzetiségi jogait. Folytathatnánk és részletezhetnénk Erdély Magyarországhoz csatolásának előnyeit, azonban... Azonban: Erdély megszerzése kimerítené - talán túl is terhelné - Magyarország nemzetközi politikai és erkölcsi tőkéjét. A nagyhatalmak adósuknak tekintenék a magyarságot, irigyei és versenytársai pedig ellenségüknek. A természetesen induló román irredenta mindenütt támogatást kapna, míg az újabb politikai fordulat úgy venné el tőlünk Erdélyt, ahogy nekünk adta az előző. Mert nincs olyan román, aki Magyarországon akarna élni, és nincs olyan méltányolható elv vagy érdek, mely erre kényszeríthetné. Magyarország szegény ország. A két vesztes háború következtében annyira lemaradtunk Európa mögött, hogy nagyon nagy feladatot jelent számunkra a lemaradás behozása. Ha mi erkölcsi, fizikai, gazdasági, szellemi és tőkeerőnket még a Magyarországnál is elmaradottabb, nagyobb területű és rosszabb terepviszonyokkal rendelkező Erdély gazdasági és közigazgatási berendezésére kell fordítsuk, az a gazdasági világversenyből való kiesésünket jelentené. Nem lennénk képesek Magyarországot a magyarság otthonává építeni. Ideje lenne pedig már, hogy érdemes is legyen magyarnak lenni, ne csak áldozatot jelentsen a magyarsághoz tartozás! Vagy hagyjuk Erdélyt gyarmati állapotában? Nem lenne méltó a magyarsághoz, és nem is lehetne megtenni, hiszen Erdélyben a lakosság harmada magyar. Ha pedig utat, vasutat, gyárat, középületet építünk, erdősítünk, bányát nyitunk, gyümölcsöst és szőlőt telepítünk, telkesítünk, vizet szabályozunk és belterjesítünk Erdélyben, az még azért is nehézséget jelentene számunkra, mert Erdélyben egy magyarra két román esik, akikkel meg kell elégednünk, ha hajlandók egyáltalán elfogadni minden áldozatunkat. Akkor még majd indokolni is tudják részvétlenségüket, elvégre nem az ő országuk, ők nem építik és nem tartják karban. Mi majd építünk, karbantartunk, tisztviselőket, tanítókat fizetünk és csendőröket tartunk nékik. Kegyeiket fogjuk keresni, és nem kapjuk meg. A legjobb esetben olyan lesz a helyzet, mint Trianon előtt, és ugyanolyan eredményekre is készülhetünk el, vagy még rosszabbakra. Trianon előtt az erdélyi együttélési harc - éppen a méltányosságra törekvő magyar uralom miatt - nem volt éles. A román uralom ezt a harcot a végletekig elmérgesítette, és nincs komoly kilátás arra, hogy egy elkövetkező magyar uralom számottevően enyhíteni tudna rajta. A nemzetiségek kevertségéből következik az összeférhetetlenség, és ez a kevertség marad magyar uralom alatt is. Ha a magyarság - felhasználva a kedvezőbb politikai helyzetét - erősebb eszközökkel folyatná a harcot, a nagyobb elkeseredés a románokat is fokozottabb ellenállásra késztetné. Mi Erdély megtartásáért, a románok Erdély megszerzéséért fogunk/fognak harcolni. És harcolni fogunk minden eszközzel és minden erővel. És mivel a méltányosság abban az esetben inkább a románok, mintsem a magyarok oldalán fog állani, számítni kell arra, hogy a románok harca sikeresebb lesz a mienknél, és mi elveszítjük Erdélyt másodszor is, hiába emeltük európai színvonalra teljes testi és lelki erőnk feláldozásával. A világbéke nem nyerne semmit Erdély Magyarországhoz csatolásával. A békétlen tűzfészek itt maradna az emberiség veszélyeztetésére. A román és magyar barátságnak pedig még kevesebb lehetősége maradna, mivel a románoktól nem remélhetünk olyan nagyvonalúságot, hogy felejtkezzenek el az általuk őshazájuknak tartott területen élő négymillió nemzettestvérükről. - Nem méltó hozzánk, hogy azt tegyük mással, amit nem kívánunk, hogy más tegyen velünk!
    III. Az önálló Erdély gondolata a trianoni korszak kezdetén született, a második világháború előtt és alatt elenyészett, de utána - jóval szélesebb körökben - újraéledt. Az erdélyi magyar értelmiség megbékélési vágyát tükrözi ez a kompromisszum. A románok - természetesen - szigorúan elzárkóznak előle a legutóbbi időkig. A magyarság nemzetközi tekintélyének növekedése következtében, 1956 őszétől a román értelmiség is mutat némi érdeklődést iránta. A legismertebb elgondolások szerint, az önálló Erdély területe az egész Erdélyt: a Magyarországtól Romániához csatolt területet foglalná magába. Tehát határai Magyarország és Jugoszlávia felől éppen olyan erőltetetten mesterségesek lennének, mint most a trianoni határok. Éppen úgy elvágnák a természetes gazdasági és kulturális utakat, mint a mostani. Románia felől ugyan a Kárpátok természetes határt képezne, de annak is mindkét oldalán - mint az összes elképzelt határainak is - azonos nemzetiségűek élnének összefüggő tömbben. Az önálló Erdély lakosságának abszolút többsége román lenne, a román uralom tehát továbbra is megmaradna Erdélyben. Ehhez járulna még az a veszély, hogy Erdély országgyűlése bármikor kimondhatná a Romániához való csatlakozást. Ezt a románság természetes törekvései követelnék, a demokrácia elvei indokolnák a szintén természetes magyar tiltakozással és az esetleges nemzetközi kényszerrel szemben. Így a románok keveset kockáztatva, nyugodt biztonsággal léphetnének az önálló Erdélybe, de még sem hajlandók elfogadni, mert az erdélyi románok éppen úgy Romániában vágynak élni, mint a magyarok Magyarországon. Erdély magyarsága viszont sokat kockáztatna az önálló Erdély elfogadásával. A Peremvidék magyarsága - bár teljesen ésszerűtlenül - határ választaná el a nagy magyar törzstől - még élvezné földrajzi helyzete előnyeit, a tervezett határközlekedési szabadságot gazdaságilag is, kulturális téren is. A Szórványvidék magyarságának akkor sem maradna más út, csak az asszimilálódás, vagy a kivándorlás. Így egyedül maradna Erdély legszegényebb vidékén a székelység. A székelységnek kellene akkor Erdély védőpajzsául szolgálnia. Mert nincs olyan román Erdélyben, aki hajlandó lenne Románia ellen fegyvert fogni, mint ahogyan magyar sincs - székely a legkevésbé - aki életét áldozná azért, hogy Erdély ne tartozzék Magyarországhoz. Ezt az államalakulatot tehát mindkét nemzet átmeneti kényszer-megoldásnak tekintené, mindent megtenne mindkettő saját nemzete erdélyi útjának egyengetésére. Ha a nemzetiségek kevertsége megmarad, az együttélési harc is tovább folyik. Sőt - demokratikusabb és kisebb államról lévén szó - az államhatalom közelebb kerülve a nemzetiségekhez még inkább felhasználható lenne a másik nemzetiséggel szemben. Erre a lehetőségre számítva, az önálló Erdély hívei lakosságcserével homogén nemzetiségű vidékek létrehozását tervezik, melyek - a svájci kantonok mintájára - biztosítanák az egymás melletti élést. A lakosságcsere olyan nagy áldozatot követel a néptől, hogy nagyon meg kell fontolni, kap-é annyit a szülőföldjéről elköltöztetett, mint amennyit feláldoz? - Egy ilyen átmeneti, minden érdekelt számára kényszermegoldás, mint az önálló Erdély, nem ér meg ilyen áldozatot. Gazdaságilag Erdély nagyon elmaradott. Óriási beruházásokat igényelne európaiasítása. Ennek legnagyobb akadálya a helyi tőke- és szakemberhiány. A lakosság teljes odaadására sem lehet számítani a biztonságérzés hiánya és az együttélési harc miatt. Ha pedig Erdély nem tudja majd a szükséges beruházásokat a saját erejéből elvégezni, menthetetlenül a nagyhatalmak gyarmatává válik, kiket anélkül is csábít az itteni gyarmatosításra a jelenlegi elmaradottság, az itt található nyersanyag és a kínálkozó piac. Ha ezeket megfontoljuk, nem számíthatunk gazdasági jólétre az önálló Erdélyben. Magyarországnak továbbra sem állana rendelkezésére az annyira szükséges nyersanyag és piac, mert ettől Erdély románjai még inkább elzárkóznának, mint a nagyhatalmak gyarmatosításától. Románia erdélyi gazdasági térhódításának pedig a magyarok igyekeznének útját állani, úgy, hogy végeredményben Erdély elveszne úgy Magyarország, mint Románia számára gazdaságilag, néprajzilag is, politikailag is, anélkül, hogy Erdély népeinek haszna lenne belőle. Ezen pedig nem segítene sem a belső kantonrendszer, sem a külső federáció. Az általános művelődés minden valószínűség szerint nyerne az állami önállósággal, hiszen Erdélynek gazdagabb hagyományai, régi intézményei és elő erdélyi kultúrája van. Azonban ezek a kulturális tényezők és javak nemzetiséghez vannak kötve, és Erdély nemzetei nem alkotnak kulturális közösséget, hanem a határokon túli nemzeti kulturális közösségnek részei külön-külön. Nyilvánvaló tehát, hogy Erdélyben a kulturális törekvések a politikai önállóság elnyerése után is centrifugálisak maradnának, és akaratlanul is az együttélési harc élesítéséhez vezetnének. A magyar kérdést nem oldaná meg az önálló Erdély, hiszen Magyarország a trianoni keretek között maradna éppen olyan kilátástalan földrajzi, gazdasági és politikai helyzetben, mint addig, de kevesebb reménnyel a jövő iránt. Nem lenne alkalmas Magyarország, hogy a magyarság otthonául szolgáljon, ennek megteremtése pedig a magyarság nagy, közös célja, melyet nem adhatunk fel még akkor sem, ha a feladás a nemzet egy részének érdekeit szolgálná. Ha az önálló Erdély tényleg elfogadható lenne is az erdélyi magyarság számára, akkor is el kellene utasítania, mert elfogadása árulás lenne az összmagyarság életérdekeivel szemben. Az önálló Erdély megteremtésével a világbéke kapna ugyan egy új tamponállamot, de ennek fennmaradását csak az állandó nemzetközi kényszer biztosíthatná. A békétlenség okai nem szűnnének meg, csak lokalizálódnának. Nem valószínű, hogy nyerne annyit az emberiség az önálló Erdéllyel, mint amennyi áldozatba kerülne létrehozása és fenntartása.
    IV. Erdély Magyarország és Románia közötti elosztásával jóvá lehet tenni a magyarsággal szemben elkövetett trianoni méltánytalanságot, anélkül, hogy a románokkal szemben méltánytalanokká lennénk. Magyarország részesülne így az erdélyi nyersanyagból és piacból, Erdély hagyományai, élő magyar szellemi és népi erői nemcsak megmenekülnének, hanem elhatározóan gazdagítanák a magyarság erejét. Ez a megoldás nem merítené ki a magyarság nemzetközi erkölcsi tőkéjét, és ugyanakkor lehetőséget nyitna az erdélyi kérdés végleges megoldására, a nemzetiségi béke és a magyar-román jószomszédi viszony megteremtésére. A Trianoni Szerződés óta mindkét érdekelt nemzetben ennek a megoldási formának volt a legtöbb híve. Ezt szándékozta megvalósítani a Bécsi Döntés is. Vannak tehát hagyományai a gondolatnak és vannak hasznosítható tapasztalatok ezen a téren. A bevált módszerek tágabb alkalmazásával és a Bécsi Döntés hibáinak elkerülésével minden bizonnyal sikerülni fog ezt a megoldási formát megelégedésre megvalósítani. Arra a kérdésre, hogy Erdélynek melyik része legyen Magyarországé és melyik Romániáé, mi nem válaszolhatunk, mert erről nem mi, hanem a nemzetközi hatalom fog határozni. Mi csak azoknak a szempontoknak a figyelembevételét követelhetjük, melyek elvi elfogadása nemzetünk létérdeke és szomszédunk számára sem méltánytalan. A Bécsi Döntés közismert határvonalával sikerült Erdélyt egy magyar és egy román többségű részre osztani ugyan, de mindkét rész annyira meg volt terhelve nemzetiséggel és mindkét fél részére annyira fájdalmasan szelte ketté Erdély csaknem valamennyi idegszálát, hogy nem hozta meg a kívánt nyugalmat. Nem is hozhatta, hiszen az erdélyi kérdés a nemzetiségek kevertségéből született és él, és amíg ez a kevertség fennáll, az együttélési harc is folyik; hiú remény így tehát békére és nyugalomra számítani. A területi elosztást lakosságcsere kell kövesse. Váljanak végre külön azok, akik együtt nem tudnak élni! Költözzék mindenki a maga hazájába békésen! Szűnjön meg már a gyűlölködő együttéléssel járó hallatlan erőpocsékolás mindkét oldalon, és a régi kor árnya felé merengés helyett építsük mindnyájan a messze jövendő emberiségének földi otthonát! A mai nemzedék egy része fel kell áldozza szülőföldje iránti ragaszkodását, hogy gyermekei majd annál maradéktalanabb, annál kevesebb keserűséggel vegyítve szerethessék jövendő szülőföldjüket a szép, gazdag és boldog, biztonságos otthont nyújtó hazában. Erdély magyarsága kész erre az áldozatra. A Bécsi Döntés, de különösen 1945 után többszázezer ember cserélt lakhelyet Erdélyben, anélkül, hogy a cseréből bármi előnye is származott volna, csak egyszerűen a körülmények kényszerítették. Ha a lakosságcsere a költöző jól megfontolt érdekeinek sérelme nélkül, tervszerűen és szervezetten történik, békés, biztonságos otthont nyújt majd egy olyan Magyarországon, mely éppen az ő költözésével bővül, erősödik és gazdagodik az egész magyarság otthonává, mindenki vállalni fogja ezt az áldozatot. Mindenkit szíve mélyéig sértettek az idegen uralom méltánytalanságai, a gyűlölködő együttélés keserűsége, a gyermekei jövőjének kilátástalansága, a bántó gazdasági és szellemi nyomorúság úgy, hogy szülőföldjének újjal - talán szebbel és gazdagabbal - való felcserélése nem tűnik majd áldozatnak, ha ennek árán az ősöktől közösen örökölt, megszentelt hazai földön, 1956 őszének hőseivel élhet majd együtt. A lakosságcsere elvi elfogadása lényegesen megkönnyíti a terület elosztását, mert így az új határ megvonásakor nem kell szigorúan ragaszkodni a jelenlegi néprajzi állapotokhoz, melyeknek szeszélyes kevertsége földrajzi, gazdasági, közlekedési, kulturális és történelmi szempontból már eleve torzszülötté csonkítaná Erdély mindkét felét. A lakosságcsere elvi elfogadása alapján meg lehet találni Erdély területén azt a vonalat, amelyen húzva nem vágna gyógyíthatatlan sebet - sem a helyszínen, sem a szívekben - az új határ. A Magyarországhoz méltányos nagyságú területet csatoló új határ legyen az összmagyarság jövő érdekeinek megfelelő. Legyen lehetőleg rövid, legalább nagyrészén természetes határ, mely a Magyarországgal leginkább összefüggő, és főként a magyar gazdasági életnek fontos nyersanyagot, piacot, belterjesedést biztosító területet csatolja Magyarországhoz. A cél az, hogy Magyarország alkalmassá legyen arra, hogy az egész magyarság otthonául szolgáljon. Ha ezeket a célszerű és méltányos elveket szem előtt tartja majd a nemzetközi hatalom, nem lesz okunk panaszra, akár a Bécsi Döntés, akár a Maros, akár a Királyhágó vonalán, akár másfelé húzódjék az új határ. Kétségtelen, hogy Erdély elosztásával és a lakosságcserével végleg elvész a magyarság számára a román uralom alatt maradó rész. Elvész vele a magyar történelem, a magyar művelődés egy része. Elvész egy sor város, nagyszámú műemlékkel, sok - mindnyájunknak kedves - hagyománnyal, nagyértékű magyar beruházással. Elvesznek majd biztosan olyan vidékek, melyek nélkül a magyar életet nem érezzük teljesnek. Ez lesz az áldozat, melyet hoznunk kell. Mert ezzel végleg megmenekül az elvesztéstől a magyar történelem és művelődés másik része, egy másik sor város és más vidékek, melyek éppen olyan értékesek és kedvesek minden magyar számára, mint a végleg elveszettek. Kétségtelen az is, hogy a lakosságcsere nagy áldozatot jelent és sok keserűséget okoz majd Erdély egész magyarságának, főként a költözésre kényszerülőknek. Hogy ez az áldozat ne legyen fájdalmas, és meg is hozza a maga lehető leggazdagabb gyümölcsét, komolyan elő kell készíteni, és a legmesszebbmenő tervszerűséggel, nagyon szervezetten kell végrehajtani. Ha mindent megteszünk azért, a költözés kényelmes legyen, hogy az elhagyott ingatlana helyett mindenki legalább azonos értékűt kapjon, hogy hasonló vidéken és környezetben ugyanolyan lakás és munkahely várja a költözőt, hogy anyagilag inkább nyerjen a cserével, nem fogja majd senki kényszernek érezni a költözést. Ha falvanként, járásonként, városonként, vármegyékként, hagyományai és felekezete figyelembevételével történik a költöztetés, mely mögött az egész magyarság szerető támogatását és az egész emberiség jóindulatát érzi majd a hazatelepülő, nem lesz majd fájdalmas a szülőföld elhagyása. Ha pedig a lakosságcsere nagyszerű alkalmát felhasználjuk arra, hogy az új berendezéssel a magyarság jól megfontolt gazdasági, társadalmi és művelődési érdekei - a modern tudomány és technika lehetőségeinek kihasználásával - megvalósuljanak, a lakosságcsere meghozza majd a maga gazdag gyümölcsét, úgy az erdélyi, mint az összmagyarság számára. Ha tekintetbe vesszük, hogy a lakosságcsere alkalmával ésszerűen irányíthatjuk a népsűrűséget, a földbirtok tulajdoni és művelési megoszlását, tetszés szerint irányíthatjuk a társadalom jövő foglakozási és réteg-tagozódását, gazdasági és művelődési szempontból legalkalmasabb nagyságú településeket teremthetünk a legalkalmasabb helyeken, hogy nincs olyan modern építkezési, gazdasági, települési és közigazgatás-politikai elgondolás, melynek alkalmazásától a józan megfontolás határán belül tartózkodnunk kellene, hogy a csaknem mindenki közreműködését megkövetelő nagyfontosságú hatósági funkciók ellátásával népünk olyan politikai iskolázottságot szerez, melyről még álmodni is alig merünk, hogy az új és megrázó benyomások sorának kitett népünk megfontoltsága, szorgalma, jelleme, műveltsége, erkölcsi ereje nagymértékben fokozódhat, szemünk elé tárul az a mérhetetlenül sok előny, melyet a lakosságcserével nyerünk, a legnagyobb és legfontosabb eredmény: a nemzetiségi kérdés megoldása mellett. Mert ezzel Erdély egész magyarsága megszabadul az idegen uralomtól, megmenekül a gyűlölködő és fojtogató együttéléstől és a vele járó szegénységtől, a románokba való beolvadástól, vagy a hazátlan kivándorlástól. Eltűnik majd vele a románokat és magyarokat széjjelválasztó ék, és lehetővé válik, hogy egymás mellett, békésen, egymás kölcsönös támogatásával vegyük ki részünket az egész emberiség sorsának irányításából. A vitás terület méltányos és célszerű elosztása és a lakosságcsere útján megvalósulnak a magyarság évszázados vágyai: a nemzetiségi nyugalommal beálló belső és külső béke, biztonságos határok, kiegyensúlyozott gazdaság, nemzetközi versenyképesség és öncélú nemzetközi politika a legmesszebbmenő belső politikai, társadalmi, gazdasági és művelődési reformok lehetőségét teremtik meg hazánkban. Végre egyedül mi leszünk urai és gazdái országunknak. Megszabadulunk mindazoktól a terhektől, melyek más nemzeteket nem terheltek és nem terhelnek. Nemzetünk nem lesz a világ gondhozója többé, mint Mátyás király óta mostanig, hanem minden tehetségével dolgozhat a maga és a világ összes népeinek boldogulásáért. Lesz egy országunk, melyben biztonsággal építhetünk, melyre mindig, minden magyar számíthat, bárhol éljen is a Földön: Magyarország a magyarok otthona lesz. A vizsgált négy megoldási forma közül ez felel meg az összmagyarság érdekeinek, ez sérti a legkisebb mértékben szomszédaink érdekeit, ez adja a legnagyobb támaszt a világbéke ügyének és végül ez oldja meg végérvényesen az erdélyi magyarság kérdéseit. Erdély magyarsága elfogadja ezt a megoldást. Magyarország első feladata Erdély területéből a számára méltányos rész Magyarországhoz csatolása. Hogy a többi szomszéddal való területrendezés megtörténhet-e ezzel egyidőben, az az akkori nemzetközi helyzettől függ. Mindenesetre az erdélyi kérdés megoldása a legnagyobb jelentőségű, és ennek sikere után a többi már nem jelent majd nehézséget. Az átcsatolást előkészítő diplomáciai és propaganda-tevékenység során is az elsődleges cél a területrendezés kell legyen. A lakosságcsere-tervet - lévén az nagy tömegszenvedélyek szítására alkalmas - helyesebb először csak elvben érinteni, nehogy az egész megoldás sikerét kockáztassuk. A terület-átcsatolás után kötendő a lakosságcseréről szóló egyezmény. Ennek az egyezménynek tartalmaznia kell a lakosságcsere elvi és jogi kérdéseinek megoldása mellett, a felmerülhető összes gazdasági és pénzügyi, valamint politikai, társadalmi, vallási, kulturális és fizetési intézkedést a lakosságcserével kapcsolatosan. Tartalmaznia kell főbb vonásaiban a lakosságcsere technikai tervét és intézkednie kell a szükséges nemzetközi biztonsági, ellenőrző, gazdasági és döntőbírói szervek felállításáról. Az egyezmény megkötése után az egész Erdély területén - a már működő nemzetközi szervek jelenlétében és közreműködésével - népszámlását kell tartani. A népszámlálás csak a nemzetiségre, ingó és ingatlan vagyonra, lakás- és munkaigényre terjedne ki családonként, intézményként, vállalatonként és közületenként. E népszámlás adataira épülne a lakosságcsere kimerítő terve, melyet a lakosságcsere lebonyolítására életrehívandó, legalább miniszteri rangú szerv készítene el. Ez az Erdély magyar részén székelő hatóság nagyszámú szakember és még nagyobb számú - főként önkéntes - különféle más munkatárssal kell rendelkezzék, hogy a reá háruló nagyon nehéz s nagyon terhes, de ugyanakkor nagyon magasztos feladatokat elvégezhesse. Szükséges, hogy a lakosságcsere az egész magyarság nemzeti mozgalmává legyen, és - mint a világbéke ügyének fontos mozzanata - az egész emberiség támogatását élveznie kell. Minden magyarnak tudnia kell, hogy az erdélyi lakosságcsere egy erős és boldog Magyarország megteremtését szolgálja, és a Föld minden nemzetének tudnia kell azt, hogy egy erős és boldog Magyarország szükséges a nemzetek békéje, biztonsága, az egész emberiség jövendő boldogulása szempontjából. Az erdélyi kérdés megoldása kétségkívül nagy és nehéz feladat, de nemzetünk jövőjét enélkül nem biztosíthatjuk. Az erdélyi magyarság vállalja az áldozatot, a nemzet többi tagja osztozik az áldozatvállalásban, Magyarország kormánya pedig lehetővé kell tegye ezt az áldozatvállalást, hogy hazánk tényleg a magyarok boldog otthonává legyen.

/ACNSAS, Fond penal, nr. 104., 3. kötet, 32-46. p - géppel írt, magyar nyelvű dokumentum; minden oldal felső szegélyén Dobai István kézjegyével -; továbbá ugyanazon kötetben a 183-185. lap (rektó/verzó) - ez utóbbi kézzel írt, magyar nyelvű dokumentum/.

.

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország románia erdély 1956 ensz oroszország európa ázsia duna kommunista svájc székelyföld balkán jugoszlávia csehszlovákia bánság memorandum kárpátok kárpátmedence másodikvilágháború magyarokvilágszövetsége

A bejegyzés trackback címe:

https://eleve.blog.hu/api/trackback/id/tr268297242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.