15 1 18.
Magyarország
1945. január 18-án fejeződtek be a harcok a körülzárt Budapest pesti oldalán. A német megszállás alól megszabadult pestiek a rommá lőtt házak óvópincéiből előbújva azzal is szembesültek, hogy a Duna két partja között megszakadt a közúti összeköttetés, mert a visszavonuló németek aznap reggel a még álló két utolsó hidat, az Erzsébet hidat és a Lánchidat is a levegőbe röpítették. A szovjet csapatok 1944 szeptemberében léptek a trianoni Magyarország területére, és viharos gyorsasággal közeledtek a főváros felé. Horthy kormányzó októberben megpróbált kiugrani a háborúból, de a rosszul szervezett és előkészített kísérlet kudarcba fulladt. Az országot megszálló németek ezután lemondatták Horthyt, a hatalmat átvevő nyilasok pedig el voltak szánva arra, hogy a végsőkig folytassák a harcot. Hitler, a Harmadik Birodalom vezetője 1944. december 4-én a magyar fővárost 'erőddé" nyilvánította, és elrendelte, hogy házról házra harcolva kell védeni, a "szovjet csapatok sírjává kell változtatni". Hitler még ekkor is a szovjet csapatokat a Kárpátokig visszavető ellencsapásról fantáziált, a cinikus magyarországi birodalmi főmegbízott, Veesenmayer pedig azt mondta: tízszer is leromboltatja Budapestet, ha ezzel egy nappal is késlelteti Bécs ostromát. A Magyarországon harcoló német Dél Hadseregcsoport józanságát megőrző parancsnoka, Friessner tábornok irreálisnak és végrehajthatatlannak nevezte a parancsot: ő inkább a Duna másik oldalán, Budán szervezte volna meg a védelmet. A Führer nem tűrt ellentmondást, Friessnert december 22-én elcsapta hivatalából, a Budapestet védő 80 ezer német és 40 ezer magyar katona főparancsnokának a vakbuzgó, de tehetségtelen Pfeffer-Wildenbruch tábornokot nevezte ki. Budapesten december 10-én kihirdették a hadiállapotot, a nyilas vezetésű minisztériumok, államigazgatási szervek pedig Nyugat-Magyarországra költöztek. A Vörös Hadsereg 2. és 3. Ukrán Frontjának gyűrűje Karácsonykor záródott be Budapest körül. Miután a védők elutasították a megadásra felszólító ultimátumot (a parlamentereket, a szovjet Osztapenko és Steinmetz kapitányt meggyilkolták), a félmillió szovjet katona és 1500 páncélos december 30-án rázúdult a magyar fővárosra. A németek január elején kívülről, nyugat felől megkísérelték az ostromgyűrű áttörését, de a felmentő erőt a szovjetek visszaverték, amivel Budapest sorsa megpecsételődött. Házról házra folytak az elkeseredett harcok, az utcákon csonttá fagyott holttestek és lótetemek hevertek, a hullák egy részét hamarjában, a tereken temették el. A főváros pincékben meghúzódó lakosai éheztek és fáztak, rájuk nemcsak a lövedékek, de a szabadon garázdálkodó nyilas csoportok is állandó életveszélyt jelentettek. A szovjetek január 15-ére elérték a Nagykörút vonalát, január 18-án kijutottak a Dunához, ezen a napon szabadult fel a gettó. A németek felrobbantották a még álló Erzsébet hidat, Lánchidat és a Margit híd budai részét (előzőleg a Horthy - ma Petőfi - hidat január 14-én, a Ferenc József - ma Szabadság - hidat 16-án robbantották fel), és Budára vonultak vissza. Pest súlyos károkat szenvedett: kiégett a Vigadó, súlyosan megsérült az Operaház, a Zeneakadémia és a Nemzeti Színház. A budai oldalon még majdnem egy hónapig folytak a harcok, az ostromlók csak február 13-án jelenthették a főhadiszállásnak Budapest "bevételét" (és nem 'felszabadítását'). A hírt díszsortűz tudatta a moszkvaiakkal. (Forrás: MTI)
.