.
2015. V. 6. Be kell tiltani a ciánalapú bányászatot Európában! Levél az Európai Bizottság (EB) környezetvédelmi biztosának. Immár öt éve annak, hogy az Európai Parlament (EP) elsöprő többséggel megszavazta azt a határozatot, amely Áder és Tőkés néppárti képviselők kezdeményezésére a ciántechnológián alapuló bányászat európai betiltását indítványozta. A 2010. május 5-én elfogadott határozatban az EP arra szólította fel az EB-t, hogy 2011 végéig tiltsák be a cianidos bányászatot. Ez azonban mind a mai napig nem történt meg. A cián-lúgzás (vagy cianidos lúgzás) olyan kohászati technológiának minősülő kémiai eljárás, melyet fémtartalmú ásványok feldolgozása során – elsősorban alacsony fémtartalmú ércekből – arany kinyerésére alkalmaznak. Hideg kohászati technológia, melyet a nagy mennyiségű nyersanyagszállítás csökkentése érdekében általában a bányászat helyszínén vesznek igénybe. A cián minden biológiai szervezet számára erős méreg. Az emberi szervezetbe jutva 60-80 milligramm már 2-3 órán belül fulladást és halált okoz. A veszélyesség legnagyobb mértékben a zagytározók üzemeltetésénél jelentkezik elszivárgás, átömlés vagy gátszakadás formájában. A zagytározókban esetenként millió köbméteres nagyságrendben halmoznak fel meddőt, amely mindig tartalmaz a technológiából visszamaradó ciánvegyületeket. Ezek egy része a napfény hatására az idő előre haladtával kevésbé toxikus anyagokká bomlik le, de teljes eltűnésükkel nem lehet számolni. Éppen ezért környezetvédelmi szempontból beláthatatlanok az esetleges negatív következmények. Európában a legnagyobb cián- és nehézfém-szennyezés 2000. január 30-án következett be, amikor a romániai Nagybánya közelében az arany kioldásával foglalkozó üzem zagytározó gátja átszakadt, a méreg pedig a Tisza folyóba került, elpusztítva annak szinte az egész élővilágát. 2009. december 8-án a Magyar Országgyűlés kimondta a cianidos bányászati technológia tilalmát Magyarországon. Viszont az EU 2006-ban csupán a ciánt használó technológiák környezetvédelmi előírásait szigorította meg. Az utóbbi években ugyancsak Romániában, mégpedig az Erdélyi-szigethegységben, Verespatakon történtek próbálkozások egy nagyszabású kitermelés beindítására. A hivatkozott EP-határozat 5. évfordulója alkalmából Tőkés, erdélyi képviselő több kollégájával együtt közös folyamodványban fordult az EB környezetvédelmi biztosához, Vellához, azt kérve, hogy az EB minél hamarabb szerezzen érvényt az EP határozatának. Nyomatékosan felhívták a biztos figyelmét arra, hogy az európai törvényhozás egyértelmű felszólítása ellenére a Bizottság, mint végrehajtó szerv mindmáig adós a végrehajtással. (Forrás: TőkésLászló.EU): http://tinyurl.com/l998kjo
.