.
Választási geográfia
- Molnártól -
Az erdélyi kérdés. Az alábbi összefoglalóban különbséget teszünk erdélyi és regáti választópolgárok, valamint Nyugat-barát és posztkommunista erők, illetve pártok között. Ha az erdélyi szavazatok különbözősége már az 1990-es választások után nyilvánvaló volt, a két szembenálló politikai tábor elnevezése magyarázatot igényel. Nyugatosnak tekintem azokat az erőket, amelyek az integrációt és az ebből fakadó gazdasági, politikai és jogi célkitűzések maradéktalan teljesítését tekintik a román politika abszolút prioritásának. Ebbe a csoportba a jelenleg még hatalmon lévő koalíció pártjai, illetve pártszövetségei – a Demokratikus Konvenció (CDR), a Roman Petre vezette Demokrata Párt (PD) és az RMDSZ – tartoznak. A posztkommunista erők (az Iliescu által vezetett PDSR és Tudor Nagy-Románia Pártja – PRM) nem feltétlenül és nem minden területen Nyugat-ellenesek, de a posztkommunista állami közigazgatás gazdasági, politikai és jogi eszközrendszerének megőrzését és érvényesítését tekintik abszolút prioritásnak. Táblázatból jól látható, hogy az Erdély és a Regát politikai opciói közötti különbség a diktatúrából a demokráciába vezető átmenet egész eddigi időszakának egyik meghatározó jegye. A különbség pusztán mennyiségi abban az esetben, amikor (mint 1990-ban vagy 1996-ban) az egyik vagy a másik tömb országosan és regionálisan is többségbe kerül, és minőségi akkor, amikor Erdélyben és a Regátban nem ugyanaz a politikai tömb alkotja a lokális többséget (mint az 1992-es választások és az 1999–2000-es közvélemény-kutatási eredmények mutatják). Ebből a helyzetből az alábbi következtetések adódnak: 1. Aki el szeretné kerülni az Erdély és a Regát közötti minőségi politikai különbség elmélyülését, annak azt kell minden lehetséges módon előmozdítania, hogy Romániában vagy a Nyugat-barát, vagy a posztkommunista oldal mind országosan, mind lokálisan meggyőző többségbe kerüljön. 2. A jelenlegi politikai tendenciákat figyelembe véve, ilyen jellegű Nyugat-barát többség kialakulása kevéssé valószínű. 3. Dönteni kell tehát: ilyen körülmények között is abszolút prioritásnak tekintjük-e a Nyugathoz való felzárkózást? 4. Ha igen, úgy nincs más választásunk, mint a Nyugat-barát erők erdélyi – lokális – többségének a további megerősítése és megszilárdítása. 5. A Nyugat-barát pártok, mindenekelőtt a két legfontosabb erdélyi párt, az RMDSZ és a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt nyilvánvaló válságát, súlyos belső megosztottságát látva, a jelenlegi pártokkal hosszabb távon ez a cél megvalósíthatatlan. 6. Az erdélyieknek a regátiakkal szembeni politikai különbözősége nem etnikai természetű. A nem magyar kisebbségek (5,63%), a magyarok (20,76%) és az erdélyi románok (73,60%) együttesen is és külön-külön is nyugatosabb beállítottságúak, mint a regátiak. Az erdélyi románok regátiakkal szembeni politikai különbözősége nem nagyarányú, de ahhoz éppen elég, hogy regionális szinten értékesítse a magyarok tömeges Nyugat-barát szavazatát. Ha – ad absurdum – az erdélyi románok politikai opciói e pillanatban tökéletesen azonosak volnának a regátiakéval, a „magyar tényező” nem volna elegendő ahhoz, hogy – legalább Erdélyben – biztosítsa a Nyugat-barát erők többséget. 7. Következésképpen az Erdély regionális érdekeit képviselni és előmozdítani akaró pártoknak és mozgalmaknak csakis akkor lehet esélyük a sikerre, ha az egyes nemzeti közösségek speciális érdekeit is tekintetbe véve mindenekelőtt az erdélyi választópolgárokat mint egy – közös értékeket valló és közös érdekekkel rendelkező – potenciális polgári közösség tagjait fogják megszólítani. (Forrás: Beszélő): https://tinyurl.com/y7grhuly
.
