.
.
Magyarország
A belügyminiszternek a kivándorlás korlátozására, illetve a lakosság felvilágosítására vonatkozó 59.207/1900. BM. számú körrendeletéből
(Részletek)
Valamennyi törvényhatóságnak!
Újabban több törvényhatóság tett hozzám jelentést a kivándorlási mozgalom terjedéséről és némelyek annak meggátlása czéljából intézkedéseket s a hatóságok részéről ezen mozgalommal szemben követendő eljárás tekintetében egyszersmind utasítást kértek.
Ennélfogva tájékoztatás és miheztartás végett a következőket tartom szükségesnek kijelenteni:
Mind politikai, mind nemzetgazdasági szempontból sajnálatos, hogy az ország egyes vidékeinek lakossága mind nagyobb számban, sőt tömegesen hagyja el hazáját. Mindamellett a kivándorlást kényszereszközökkel megakadályozhatónak nem tartom, mert ez ellenkezik az állampolgároknak általam elismert alapjogaival, nevezetesen a személy- és költözködési szabadsággal, de különben sem vezetnének czélhoz.
Ezen baj gyökeresen csak helyes közgazdasági és közigazgatási intézkedések folytán volna orvosolható, de az ily intézkedések az állam pénzügyi erejének helyes egyensúlyára való tekintetből és a természetes fejlődés folyamatának lassú volta miatt hosszabb idő múlva valósíthatók meg és mutathatnak fel nagyobb eredményt.
Ebből kifolyólag a kormány feladatának tekinti, hogy a kivándorlás mérséklésére és az abból eredő hátrányok ellensúlyozására az alkalmas intézkedéseket és rendszabályokat megállapítsa és fokozatosan életbe léptesse. De addig is, amíg az intézkedések ily irányban megtehetők lesznek, a közigazgatási hatóságok nem zárkózhatnak el azon feladatuk elől, hogy a kivándorlást a rendelkezésükre álló törvényes eszközök igénybevételével némileg korlátolják, s az abból származó hátrányokat lehetőleg enyhítsék.
Ha tehát valahol kivándorlásra irányuló mozgalom észleltetik, legelőször a keletkezésének okait kell szigorúan kipuhatolni.
Tudvalevő, hogy a külföldi tengeri gőzhajózási vállalatok avégből, hogy a kivándorlók szállításából minél több anyagi hasznuk legyen, úgyszintén azoknak külföldön lévő ügynökei - mint erre a hatóságok innen már figyelmeztetve is voltak - igyekeznek hazánkban is egyes egyéneket megnyerni, kik bizonyos pénzjutalék fejében számukra minél több utast toborozzanak. Ezek azután haszonlesésből az amerikai állapotokat rózsás színekben festvén le, a tájékozatlan népet könnyen kivándorlásra csábítják. Midőn tehát ily lelketlen közvetítők nyomoztatnak ki, azok ellen a megtorló eljárás az 1881. évi XXXVIII. tc. alapján haladéktalanul és kérlelhetetlen szigorral folyamatba teendő, a külföldiek azonfelül az országból kitiltandók.
Az említett vállalatok és ügynökeik nagy számmal küldenek szét nyomtatványokat, melyekben a lakosokat az amerikai gazdasági viszonyok magasztalásával a kiutazásra csábítják. Egyszersmind az utazásra, sőt a hatóságok és az útlevélszabályok kijátszására vonatkozó tanácsokat is adnak.
Ily nyomtatványok a hazai postai szállításból ki vannak tiltva s azok a posta- és távírdahivatalok által sem továbbíttatnak. (...)
Tapasztaltatott, hogy az ily nyomtatványok gyakran a községi bírák, tanítók és kocsmárosok címére küldetnek, mivel ezek a községi lakosokkal sűrűbb érintkezésben vannak. Szükséges tehát, hogy ezek alkalmas úton felszólíttassanak, hogyha hozzájuk ily nyomtatványok érkeznek, hazafias kötelességüknek tartsák azt el sem fogadni, vagy az illető főszolgabírónak, illetve polgármesternek azonnal beszolgáltatni.
Tudva van a törvényhatóság előtt is, hogy az Észak-amerikai Egyesült Államok a bevándorlás tekintetében bizonyos korlátozásokat léptettek életbe. Nevezetesen: - oly egyének, kik valamely munka teljesítésére előzetesen kötött szerződés, vagy szóbeli egyezmény folytán vállalkoztak, továbbá a teljesen vagyontalanok és akik bizonyos betegségben szenvednek, partra sem szállhatnak, hanem Európába visszaszállíttatnak. Hivatalos jelentések szerint ily esetek a szigorú végrehajtásnál fogva igen gyakran fordulnak elő. Az ily visszautasított egyének azután az elutazáskor még meglévő kevés vagyonukat is teljesen elköltve és a lelketlen ügynökök által is kifosztva, többnyire a külföldi osztrák-magyar konzulátusok által nyújtott előlegek segélyével, a legnagyobb nyomorban érkeznek vissza hazájukba.
De azoknak is, kik szerencsésen partra szállottak, különösen a kezdetben nagy nehézségekkel, sőt nélkülözésekkel kell küzdeniük és sokan csakhamar belátják csalódásukat. Ezt illusztrálja a New-Yorkban megjelenő "Szabadság" című hírlapban "A telepedés nehézségei" felirattal közölt cikk is.
Még kedvezőtlenebb helyzet vár a Dél-Amerikába, nevezetesen a Brazíliába bevándorlókra, amint erre a törvényhatóságok innen ismételten figyelmeztetve lettek. (...)
Végül felhívom a törvényhatóságot, hogy a kivándorlási mozgalmat folyton éber figyelemmel kísérvén, arról időről-időre hozzám jelentést tegyen. Amennyiben pedig a kivándorlás egyes helyeken oly különös okokra volna visszavezethető, amelyek valamely kormányhatósági, esetleg törvényhozási intézkedés által sikeresen orvosolhatók volnának, ez iránt az illető helyre tüzetesen indokolt felterjesztést tegyen.
Budapesten, 1900. évi július 5-én
Széll sk.
(a Magyarok Világszövetsége Sajtószolgálata közlése alapján:
Forrás: Belügyi Közlöny, 1900. aug. 17. V. évf. 14. szám 321-323. oldal)
.
.
